Vasárnapi visszanéző – 10. hét

Rés a pajzson, avagy mégis megkérdőjelezhető lesz a holokauszt?
[2012. március 1.]

Azt természetesen nem mondom, pontosabban egyátalán nem gondolom, hogy a Jordán-partiak uralta Németország innentől majd elindul egy olyan úton, ami a mindent elöntő holokauszt-ipar megfékezésére irányul, és azt sem állítom, hogy a közeljövőben bármilyen változás is beállna a németek részről mutatott zsidó seggnyalás tekintetében. Azonban az biztos, hogy a napokban nyilvánosságra került hírek szerint, a német alkotmánybíróság a múlt év végén hozott egy olyan döntést, ami bárhogy is nézzük, mindenképpen keresztbe tesz a gátlástalan cionista nyomulásnak.

Az egész történet még hét évvel ezelőtt Türingiában kezdődött, amikor egy este, egy akkor még 82 éves férfi, a későbbi vádlott betért a helyi kocsmába… >>> tovább



Ezek szimplán idióták, vagy egyszerű provokatőrök? [2012. március 2.]

Remélem, ma senki nem megy (ment) dolgozni. Ha netán valaki mégis, akkor az azonnal szóljon be a cégnél az illetékesnek, hogy a mai munkanapot duplán számolják el, mivel ma munkaszüneti nap van. Nemzeti ünnep. És a jövő héten sem kell dolgozni senkinek sem, mert folyamatos nemzeti ünnep van, pontosabban lesz. Tegnapelőttől számolva egyfolytában, egészen 12 napig.

Nem, nem mentek el otthonról nálam, szó nincs erről. Pusztán csak a Kormányzó úr legfrissebb döntését próbálom szélesebb körben is megismertetni, mivel amikor ezt szerdán, a Budavári Palota előtt bejelentette, mindössze nagyjából hatvanan voltak azok, akik mindezt élőszóban is hallhatták… >>> tovább



Álszent exodus [2012. március 7.]

Az elmúlt hónapok történéseit figyelve, azt gondolom, minden kockázat nélkül, bátran kijelenthető, hogy mára Kanada lett Magyarország legnagyobb hulladéklerakója, már ami a humán jellegű szemetet illeti. A honi cigányok tömege és Mohácsi Viktória megélhetési rettegő után, a juharlevelesek a napokban megkapták Kertész Ákost is.

Szépen alakul a szemétdomb, ez kétségtelen… >>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 9. hét

Befenyítettek [2012. február 23.]

Tegnap az Európai Bizottság, az EU történetében először olyan határozatot hozott, amely azt javasolja a legfelsőbb uniós döntéshozóknak, hogy vonják meg a közösség egyik tagállamtól a nekik járó kohéziós támogatás egy részét.

Az érintett tagország természetesen mi, magyarok vagyunk. Mi vagyunk azok, akik a brüsszeliek szerint a csirkeketrecek méretén és a görbe-egyenes uborka problematikáján túl, a legnagyobb gondot okozzuk a nagyon felvilágosult, és persze mélyen demokratikus közösségben.

A döntés következtében, amit egyébként maga a bizottság is példátlannak nevezett, 495 millió eurónyi támogatási összeget fagyaszthatnak be, ami a jelenlegi 290 forint körüli árfolyamon számolva 143-144 milliárd forint elvonást jelent. Az összeg nagyságát talán jobban lehet érzékelni, ha azt mondjuk, hogy az elvenni szándékozott pénzmennyiség a 2013-as kohéziós támogatások csaknem egyharmada… >>> tovább



A gyilkosok ma is köztünk élnek [2012. február 27.]

1947. február 25-én a megszálló szovjet katonai hatóságok letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát és ezzel megkezdődött az a nyílt, törvénysértő beavatkozás, ami aztán a bolsevik diktatúra létrehozásához és Magyarország szovjet gyarmatosításához vezetett. Kovácsot egyrészt ellenkormány alakításával vádolták, másrészt azzal, hogy „aktívan vett részt a földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében… >>> tovább



Most alapozzák [2012. február 28.]

A gyanútlan szemlélődő már-már kezdte azt hinni, hogy az Új Színház-ügyről több bőrt nem lehet már lenyúzni, hogy a felvilágosult európai balliberált lapok már olyan szinten kirettegték és kiháborogták magukat a történeten, hogy azt már nemhogy továbbfokozni nem lehet, de még szinten tartani sem.

Azonban be kell látnunk, hogy az örök igazság ebben az esetben is érvényes, azaz mindig van tovább, pontosabban jelen esetben mindig van lejjebb. Most hétvégén a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című vasárnapi német lap gondolta úgy, hogy nekik mindenképpen ezzel a témával kell foglalkozniuk, mintegy prezentálva a újságot rendszeresen vásárló közel egymilliós német olvasótábornak a súlyos magyarországi náciveszélyt, ami ugye, mint tudjuk az Új Színház vezetésében öltött testet, és természetesen ma már a láncait letépve megállíthatatlanul menetel előre… >>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 8. hét

Gond van megint [2012. február 16.]

Gond van megint.

Mondhatnák ismét újabb rendkívüli probléma vetődött fel.

Most meg a Nemzeti Alaptanterv nem jó.

Nagyon nem.

Olyannyira nem, hogy a Mazsihisz vezetői, Dr. Feldmájer Péter elnök és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, valamint Dr. Schőner Alfréd az Országos Rabbiképző-Zsidó egyetem rektora levélben fordultak Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkárhoz, hogy legyen kedves és gondolja már át a készülő Nemzeti Alaptanterv (NAT) tematikáját, mivel abban szerintük súlyos hiányosságok tapasztalhatók… >>> tovább



A hazaárulás jól fizet [2012. február 20.]

Aladár hazatért.

Miután az elmúlt hónapokban fáradtságos munkával kikutatta magát az Egyesült Államokban, úgy érezte, hogy ismét eljött az idő egy kis itthoni sz@rkavarásra. Megpróbáltam rákeresni, de sajnos a hírek nem szólnak arról, hogy ez nagyon nagytudású ember mit is kutatott a providence-i Brown Egyetemen, így aztán még az is minden további nélkül előfordulhat, hogy a nagy semmit sikerült neki hosszasan, mintegy fél évig elemeznie. Aladár korábbi munkásságából és annak eredményeiből kiindulva ez sem lenne nagyon meglepő, hisz az ő tevékenységének nagyjából és egészében mindig is ez volt az eredménye és tegyük hozzá mindjárt, hogy a célja is.

De most úgy tűnik, hogy Amerikában elfogyott a kutatni való… >>> tovább



A nagy buli [2012. február 21.]

Voltak, akik kilencvenre tippeltek, de többen azt állították, hogy volt az száz is. Sőt, egyes portálokon kétszázat is lehetett olvasni. Nem tudom. A nagy lendületben az előbb elkezdtem a videón egyesével megszámolni őket, de aztán úgy voltam vele, hogy minek? Inkább azt javaslom, hogy legyünk nagyvonalúak és merjünk nagyot mondani: Legyen kétszázötven.

Mármint kétszázötven ember. Ennyien jöttek nagyjából össze vasárnap este a Papp László Sportarénában rendezett monstre Összefogás koncertre… >>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 7. hét

A semleges nem [2012. február 10.]

Érdekes, hogy amikor tiltva volt a homoszexualitás, akkor voltak talán ötvenen az egész országban eltérő szexuális viselkedésűek, közülük is harminc olyan, aki külföldről járt haza a szabadságát eltölteni és akit már megcsapott a "felvilágosult nyugati kultúra" szele. Annak ellenére, hogy tiltott dolgot cselekedtek, a kutya se bántotta őket.

Amióta kultúra helyett az esetlegesség kultúrálatlansága regnál és megengedik, sőt propagálják a szexuálisan eltérő viselkedési formákat, azóta hirtelen ezrek nőttek ki a semmiből! Úgyhogy ezek szerint ez mégiscsak egy divatdolog lehet, amit bizony lehetséges propaganda-, vagy egyéb eszközökkel szabályozni: fokozni, vagy csökkenteni… >>> tovább



Üzenet [2012. február 13.]

Viszonylagosan hosszabb csend után Imre Kertesz, a Berlinben élő hivatásos magyargyűlölő úgy érezte, hogy újra eljött az idő egy komolyabb váladékozásra.

Az elhatározását aztán tett is követte, amelynek eredményeképpen a múlt csütörtöki Le Monde délutáni számában, egy egyoldalas interjú keretében gyalázta ismét Magyarországot és a magyarokat.

Az újabb lejárató lehetőségnek a nagyon felvilágosult francia lap természetesen örömmel adott helyet, az pedig már egyátalán nem zavarta őket, hogy Kertesz saját maga által is bevallottan, az utóbbi években nem nagyon járt Magyarországon és így lényegében egyátalán nincs tapasztalata a honi állapotokról. De ez nem okozott gondot se Kertesznek, se a Lömondnak, hisz a lényeg nem is az objektív tájékoztatás volt… >>> tovább



Az egyházügyi törvény igazi tétje? [2012. február 14.]

…a felsorolást olvasva valószínűleg mind a hazai, mind a külföldi közvélemény megnyugszik majd, hisz látszólag minden rendben van. Az összes világvallás elismerésre került, és természetesen ott vannak a listán azon egyházak is, amelyekért valamelyik befolyásos külföldi politikus hol csendesen, hol a látszattal sem törődve lobbizott. Azon persze el lehetne filozofálni, hogy kinek, melyik felekezetről mi a véleménye, hogy kihez, melyik egyház tanítása áll a legközelebb, de ne menjünk bele ebbe, mert a történet szempontjából ez most kevésbé érdekes. A lényeg, hogy úgy tűnik, most már nagyrészt mindenki igénye kielégítésre került.

De tényleg minden rendben van így? Ezzel tényleg megoldódott az egyházügyi vita Magyarországon?

És miért tűnik valahogy gyanúsan egyszerűnek ez az egész? … >>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 6. hét

Cigánytempó [2012. február 6.]

Elment.

A Viktória.

Kanadába.

Igen, ez a helyzet. Mohácsi Viktória, az elmúlt évtized egyik legkártékonyabb megélhetési cigánypolitikusa kivándorolt Kanadába. A nyilvánosságra került információk szerint Mohácsi néhány hete Torontóba ment azzal a szándékkal, hogy ott politikai menedékjogot kérjen, mivel az utóbbi hónapokban idehaza már nem talált megélhetést, aminek következtében komoly anyagi gondokkal kellett megküzdenie… >>> tovább


Szakértők [2012. február 7.]

Azt hiszem, ma már az egész jól látható, hogy az Európai Unió a demokrácia törzsfejlődésének egy újabb szintjére lépett. Az egészben csak az a zavaró, hogy ami manapság folyik, annak lényegében már semmi köze nincs a „”demokrácia” szó eredeti jelentéséhez. Azonban ez a felvilágosult européereket különösképpen nem aggasztja, pontosabban egyátalán nem. Sőt, ma már ott tartunk, hogy akiket ez mégiscsak zavar egy kicsit, azok lettek a populisták, azok lettek azok, akik „megtagadják az európai értékeket”, akik „romba döntik a nyugatos demokráciát”… >>> tovább


Villáminterjú vidékről [2012. február 8.]

- Jó napot kívánok! Orsós úr, mivel indokolja, hogy a tegnapi segélyosztást követően éjjel erősen ittas állapotban ötödmagával betört K.J. nyugalmazott szénbányász portájára, szétrugdalta a veteményesét, majd a K.J. hitvesén elkövetett csoportos nemi erőszakot követően mindkettőjüket agyonverték egy húsklopfolóval? … >>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző, avagy ez történt az elmúlt héten – 5. hét

Az elmúlt hét a blog bejegyzéseket tekintve végül nagyon nem úgy alakult, ahogy azt korábban gondoltam, de sajnos néha előfordul az, hogy a mindennapok mást hoznak, mint amit az ember előzetesen magában oly nagyszerűen eltervez. De ezen most már azt hiszem, kár keseregni, ez most már így alakult.

Köszönjük az érdeklődő és az aggódó leveleket, de az utóbbira nincs ok. Az oldal természetesen a korábbikban megszokott módon megy tovább.

Mivel a múlt héten nem került fel új bejegyzés az oldalra, ezért az eheti Vasárnapi visszanéző rendhagyó módon került összeállításra. Az alábbi néhány sorban három olyan történésre szeretnénk felhívni a figyelmet, amire az elmúlt napokban - ha lehetőség lett volna rá - biztosan hosszabban is reagáltunk volna.


Nem árulunk zsákbamacskát… [2012. január 28.]

„Nem árulunk zsákbamacskát, nem kérünk biankóra támogatást, maradunk azok, akik vagyunk: szimplán, egyszerűen magyarok” – kezdte évértékelő beszédét Vona Gábor múlt szombaton a zsúfolásig megtelt Sport Max csarnokban. A pártelnök bő egyórás beszédben értékelte az elmúlt esztendő eseményeit és vázolta a jövő feladatait, kihívásait:

Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom? [2012. február 1.]

Szerda délután öttől az agyhalott antifasiszta gyűlölködők tüntetést tartottak az Új Színház előtt, Dörner György igazgatói kinevezése ellen. A rendezvényen nagyon helyesen megjelent a radikálisok egy nagyobb csoportja is, akik aztán a végére teljesen ellehetetlenítették a Hanti Vilmos szervezte gyülekezet demonstrációszerű erőlködését.

Az előzmények tükrében azon persze el lehet vitatkozni, hogy nekünk, radikálisoknak ki kell-e állni Dörner György és Csurka István szellemisége mellett, de talán most nem is ez a lényeg, hisz az Új Színház ügye messze túlmutat azon, hogy annak vezetését Dörnerre bízták. A liberált sakálkórus ajvékolása nem azért indult el, mert az új vezető az aki, hanem azért, mert a színház kikerült azon zsidó érdekkör felügyeletén kívülre, akik már hosszú évtizedek óta meghatározzák, hogy mi a művészet, úgy Budapesten, mind Magyarországon.

Azonban amire rá szeretnék mutatni az esemény kapcsán nem ez, hanem az a butaság, amit évek óta, szinte minden radikális megmozduláson elkövetünk. Mindannyian tudjuk, hogy a liberális média minden rendezvényünkön arra törekszik, hogy utána széles körben be tudja mutatni azt, hogy a radikálisok a hőbörgésen kívül semmit nem tudnak, hogy ezen az oldalon csak tudatlan ostobák állnak.

És legszomorúbb az egészben az, hogy mindig sikerül nekik.

Persze most sokan mondhatnák, hogy hülyék mindenhol vannak, hogy a másik oldal szimpatizánsai között is bőven vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy rendezvény miről szól, akiknek a lényeg és az összes szellemi felkészültség kimerül abban, hogy jó hangosan lehet üvölteni a falkával, hogy „nácik haza”.

Ez valóban így van, de ez nem ment, nem menthet fel minket az alól, hogy mi is szénné égessük magunkat. Ha valaki nem tud értelmeset mondani, ha nincs különösebb ismerete a dolgokról, az ne álljon oda a kamerák elé, az ne akarjon úgy csinálni, mintha értene az adott témához. Miért nem lehet azt mondani, hogy Köszönöm, de nem nyilatkozom?

A hvg.hu riportja. Okulásképpen.

Indul a fekete sereg [2012. február 3.]

Hatvanhat év után megszűnt a magyar nemzeti légitársaság. Péntek reggel valamennyi járatát leállította a Malév. Utasok ezrei rekedtek a budapesti, illetve a nemzetközi repülőtereken.

A légitársaság igazgatóságának hirtelen hozott döntését az váltotta ki, hogy a Tel-Avivból induló Malév-járat nem tudott felszállni, mivel a cég már nem tudta kifizetni azt az összeget, amelyet a felszállásért kértek a repülőtér üzemeltetői. Arról, hogy tönkrement a cég nemcsak az utasok, de a Malév dolgozóinak többsége is csak pénteken értesült.

A csőd hírére a Malév Boeing 737-es lízingelt gépeit a tulajdonos International Lease Finance Corporation (ILFC) azonnal visszarendelte az írországi Shannonba, a cég európai központjába.

Nem sokkal este 7 óra előtt elindult Írország felé az első gép, aminek pilótája az úgynevezett közelkörzeti légiirányítónak a bejelentkezést követően azt mondta: „indul a fekete sereg”. A repülő ezután megtett egy iskolakört, pár méterrel a repülőtér fölött áthúzott és repülős szokások szerint elköszönt az eddigi bázisául szolgáló repülőtértől:

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 3. hét

Csendes a Don [2012. január 12.]

Magyarország ezer esztendős története nem szűkölködik véráldozatokban. Mégis kevés olyan tragédiája van történelmünknek, mint az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörés. A rideg számadatok ma már mindenki számára ismeretesek. A katasztrófa során százötvenezer magyar: katona, munkaszolgálatos, hadifogoly lelte halálát.

Ma azokra emlékezünk, akik ezt a poklot megjárták és azokra a családtagokra, akik évtizedekig várták vissza férjüket, apáikat, testvéreiket, akiknek hétköznapjait soha el nem múlóan átitatta e tragédia…>>> tovább



Ki kéne szállni… [2012. január 16.]

Európa vonata és így vele mi is, egy mély szakadék felé száguld. A mozdonyt továbbra is azok irányítják, akik erre a vágányra terelték a szerelvényt. Az eddigi kazánfűtők megállás nélkül pakolják tovább a szenet.

Az előttünk lévő 26 vagonban áll a bál, a legelsőkben pedig már azt sem lehet tudni, hogy ki a fiú és ki a lány. Az első kocsikban már eljutottak odáig, hogy a pénzen kívül már semmi nem számít. A mocsok és a szemét lett az érték, a gátlástalanság a mérték.

Az utolsó, a piros-fehér-zöld jelzésű vagonban pedig mind gyakrabban jelenik meg a kalauz, és már sokadszorra akarja megfizettetni velünk a már elsőre sem olcsón vett jegyeket…>>> tovább



Anna néni azt üzente, hogy el Lehet Menni a Picsáb@ [2011. január 18.]

Amikor a múlt hét közepén Schiffer nagynéni egy nyílt levélben megüzente „Kedves Andris” - nak, hogy el Lehet Menni a Picsáb@, szerintem kevesen gondoltuk, hogy a felszólítás majd ilyen rövid időn belül valósággá válik. De mint látszik, Andris engedett a családi fészek nyomásának és múlt szombaton bejelentette, hogy azonnali hatállyal távozik a párt frakciójának éléről…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 2. hét

Viccnek azért durva lenne [2012. január 6.]

Azt hiszem, nem esünk nagy túlzásba azzal, ha kijelentjük, Magyarország jelenleg nincs könnyű helyzetben. De minden további kockázat nélkül mondhatnánk azt is, hogy bajban vagyunk, nagyon nagy bajban. Az ország elleni gazdasági és politikai támadások mára már mindennapossá váltak. A globalisták minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy egy újabb megalázó feltételekkel felvett hitellel további hosszú évtizedekre állandósítsák az ország adósrabszolga besorolását. Sőt, ma már olyan hangokat is lehet hallani, hogy az EU és az Egyesült Államok a görög és az olasz mintának megfelelően, itthon is a saját emberét akarja a nyakunkba ültetni, aki majd még az eddigieknél is gátlástalanabbul rábólint mindarra, amit Brüsszelből, Washingtonból és Tel-Avivból diktálnak neki.

Egy ilyen helyzetben, amikor a következő évtizedek sorsa forog kockán, azt gondolom, hogy az átlagpolgár függetlenül attól, hogy szimpatizál-e a narancsos kormányzattal, vagy sem, azért azt joggal elvárhatná, hogy azok, akik döntenek a sorsáról, a helyzet komolyságának megfelelően kezeljék az ügyeket. És talán az sem lehet irreális elvárás, hogy a kialakult helyzet kommunikálást, a közvéleménnyel való megismertetését ne sík hülyékre bízzák, ne olyanokra, akiknek nagyjából és egészében a leghalványabb fogalmuk nincs arról, hogy mi folyik a világban…>>> tovább



Ne tévedjünk el [2012. január 9.]

Az elmúlt hetekben számomra kicsit döbbenetes módon, egyre több pozitív visszajelzést lehetett és lehet olvasni az egyes közösségi portálok radikális csoportjainak üzenőfalain, a múlt év végi elempés leláncolásos performansz és az operaházi tüntetés kapcsán. A hozzászólók jelentős része egyetért a balliberáltak akcióival és jónéhányan azon keseregnek, hogy ezek az ötletek miért nem a jobbikos képviselők fejéből pattantak ki, hogy a tiltakozásokat miért nem a radikálisok szervezték meg.

Azonban mielőtt elvesznénk a nagy hőbörgésben talán érdemes kicsit hátrébb lépnünk és távolabbról is megszemlélnünk a történéseket. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy kik azok, akik most a kormányt támadják, hogy kik azok, akik féltik a demokráciát. Persze most sokan mondhatnák azt, hogy kit érdekel, hogy kik tüntetnek, nekünk OV és a narancsos kormányzat most a legnagyobb ellenségünk. De ez nem igaz, pontosabban nem így igaz…>>> tovább



Prédikáció [2011. január 10.]

A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált még a háború előtt.
Húsvét reggelén, amikor a zsúfolt templomban felment a szószékre prédikálni, egy üres és rozsdás madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az atya elkezdte a prédikációt…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 1. hét

Ünneprontó [2011. december 29.]

Nem szeretnék itt a jeles napok közepette ünneprontó lenni, de azt gondolom, hogy néha vannak olyan helyzetek, amelyek mellett ilyenkor sem lehet szó nélkül elmenni.

Az elmúlt napokban talán már többeknek feltűnt, hogy a legnépszerűbb nemzeti hírgyűjtő honlap, az Alternatív Hírportál linkjére kattintva „A domain nem mutat tárhelyre” felirat jelenik meg a képernyőn, és talán már az is sokak által ismert, hogy a Nemzeti 1 televízió december 23-án, az utolsó adással befejezte a működését.

Igen, ez van…>>> tovább



2012, ez már a vég? [2012. január 3.]

Ismét eltelt egy év az életünkből és ma már elsőre bármennyire is hihetetlenül hangzik, de kettőezer-tizenkettőt írunk. A maják anno úgy gondolták, hogy innentől már nem érdemes tovább számolgatni az időt, mivel a saját, több ezer évre visszanyúló kalendáriumukat és így magát a világot is ez év december 21-vel befejezettnek nyilvánították. Hogy mennyire számoltak jól annak idején és hogy tényleg itt lesz-e a történet vége, ma még nem tudható, azonban az biztos, hogy a számításaik mindig helyesek voltak, hisz az eddig bekövetkezett cirka ötezer évben a csillagászati ciklusok mindig az általuk előre megadottak szerint változtak.

Ebből az aspektusból nézve a kérdést, a mindennapok gondjai és hülyeségei tényleg apró dolognak tűnnek, de ennek ellenére azért a nagy világvége-várás hangulat nem kéne, hogy nagyon eluralkodjon rajtunk, mivel egyébként meg van ennek az országnak enélkül is bőven baja. Sőt, a hétköznapok túlélése a magyar társadalom nagy részének már most, itt az év elején is felér egy apokalipszissel. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt hónapok nehézségei után minden bizonnyal a következő időszak sem hoz majd könnyebbséget, hisz a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a helyzet mind gazdaságilag, mind morálisan tovább romlik…>>> tovább



Sima pókerparti, vagy egy durva orosz rulett? [2011. január 5.]

Tegnap megint beszakadt a tőzsde és a mélységekbe zuhant a forint. A kötvényhozamok soha nem látott magasságokba emelkedtek és az egekben járt a magyar csődkockázati mutató is. A globalisták uralta nemzetközi sajtó címlapjain pedig Magyarország virított, mint elrettentő példa. Arról már nem is beszélve, hogy tegnap a franciák után most a németek gondolták úgy, hogy egyet még mindenképpen belénk kéne rúgniuk. Georg Streitner helyettes szóvivő szerdán Berlinben a kormány sajtótájékoztatóján kijelentette: „a német kormány üdvözli az Európai Bizottságnak az új magyar alkotmánnyal kapcsolatos brüsszeli vizsgálatát. Támogatjuk, hogy az EB megvizsgálja az új magyar alaptörvényt, hogy az összeegyeztethető-e az európai normákkal, különös tekintettel az igazságügyi reformra és a jegybank jogállására.”

A gyanútlan szemlélődő pedig csak néz, és nem nagyon érti, hogy mi folyik körülötte. Addig talán még mindenki számára követhető a történet, hogy manapság a szemünk láttára a világ újrafelosztása folyik, ahol nincs helye mellékutaknak, nemzeti alternatíváknak. Ahol, aki nem áll be a sorba azt bedarálják, ahol a pénzeszsákokon pöffeszkedők pénzügyi spekulációkkal pillanatok alatt már a kissé renitens országokat is megfojtják. És talán az is sokaknak dereng már, hogy a globalisták ebben az újonnan rendezendő színjátékban is csak a rabszolga szerepét akarják ránk osztani.

Eddig nagyjából érthető a dolog. Azonban az egyelőre még kevésbé világos, de mondhatnánk azt is, hogy egyátalán nem követhető, hogy egy ilyen környezetben, egy ilyen helyzetben a magyar kormány mire játszik…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 50. hét

Előítélet, vagy tapasztalat? [2011. december 7.]

Szinte már előre látom a következő napok európai balliberális sajtótermékeinek a címlapjait, ahogy öles betűkkel hozzák a hírt: Magyarországon tombol a rasszizmus. Magyarország súlyos morális válságban, a gyűlölet a tetőfokára hágott. És persze lehetne még hosszan sorolni és találgatni, hogy mi lesz majd a felvilágosult és nagyon demokratikus lapok reakciója arra a felmérésre, ami hétfőn látott napvilágot a hazai lapokban.

Történt ugyanis, hogy a British Council Budapesten nemrégiben háromnapos konferenciát szentelt a radikalizmus témájának, ahol magyar és külföldi szakemberek ismertették a legújabb kutatásaik eredményeit. Ezek sorában számolt be a Tárki Idegengyűlölet a magyar fiatalok körében című, háromezres mintán végzett felméréséről Sík Endre, az intézet igazgatója.

A kutatás egyik legfőbb megállapítása az lett, hogy Magyarországon…>>> tovább



Ismét üveggyöngyökért adtunk el mindent [2011. december 9.]

Hétfő óta folyik a magyar külügyminisztérium sikerpropagandája a szerbiai kárpótlási törvény módosítása kapcsán, melyben a hivatalos bejelentés szerint a belgrádi parlament a magyarok kollektív bűnösségét rögzítő törvény egyes rendelkezéseit igazította ki…

…a belgrádi törvényhozás ugyanis nem változtatta meg a kárpótlási törvény kifogásolt rendelkezését, az továbbra is érvényben van. Hétfőn a szerb képviselők egy másik, egy új törvény fogadtak el, ami a rehabilitálásról szól. Ezt nevezték ki annak a szabályozásnak, ami a kárpótlási törvény szóban forgó rendelkezését értelmezni hivatott…>>> tovább



Csak a buzik voltak elégedettek, avagy egy felvilágosult konferencia margójára [2011. december 13.]

Egy nagyon komoly, mondhatnám mérvadó konferencia zajlott szombaton Budapesten, amelynek keretében civil és persze független szervezetek értékelték az emberi jogok magyarországi állapotát. A rendezvénynek - jelentőségének és súlyának megfelelően - az Erzsébet téri Gödör Klub adott helyet, melynek már a szelleme is független és persze roppant demokratikus. A hely mondhatnánk egy igazi demokrácia sziget abban a súlyosan antifelvilágosult világban, ami ma a magyar mindennapokat jellemzi…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 49. hét

Így azért könnyű azt mondani, hogy lesz@rom, hogy van-e válság, vagy nincs
[2011. november 30.]

Nem hiszem, hogy túl sok olyan vállalkozás lenne ebben az országban, ahol egyátalán nem érzik meg a gazdasági válság hatásait. Nem hiszem, hogy túl sok olyan vállalkozás van ebben az országban, akik az elmúlt időszakban nagyjából 600 százalékkal növelték a bevételüket. Azt meg pláne nem hiszem, hogy akiknek ez sikerült, azok az átlag, halandó emberek közé tartoznak. Tegyük hozzá mindjárt, hogy sajnos.

Azonban vannak olyanok is, akiknek nem okoz gondot az elmúlt hónapok gazdasági mélyrepülése, akik egyátalán nem érzik a szűkülő piaci lehetőségeket.

Ez természetesen normál esetben inkább örömre kéne, hogy okot adjon, mintsem károgásra, de abban az esetben, amikor valaki ezt úgy éri el, hogy valószínűleg erősen lejt a pálya, hogy talán nem egyenlőek a versenytársakkal a feltételek, akkor azért az ártatlan szemlélődőben felmerül a gyanakvás: azért így jutni előre, finoman szólva sem túl tisztességes…>>> tovább


Vajon van választásunk? [2011. december 1.]

Az szerintem ma már a legnagyobb gazdasági analfabéták számára is teljesen egyértelmű, hogy egy-egy ország tényleges gazdasági teljesítménye és az adott ország hitelminősítők által meghatározott értéke, lényegében köszönő viszonyban nincs egymással. Mára már szinte mindenki számára egyértelmű, hogy a magukat mérvadónak nevező hitelminősítők nem az alapján pontoznak le, vagy éppen fel országokat, hogy ott miként működik a gazdaság, hanem aszerint, hogy a globalistáknak éppen mi az érdekük.

Mára eljutottunk oda, hogy a hitelminősítők olyan súlyos fegyverek lettek a világ urai kezében, amivel könnyen térdre tudják kényszeríteni azon országokat, amelyek nem akarnak behódolni, vagy csak el akarnak térni az általuk kijelölt iránytól. A Nyugat országai, pontosabban annak népei pedig tehetetlenek, mert a globalista rendszer mindenhol a saját embereit ültette a nyakukba, akik gátlástalanul kiszolgálják a pénzvilág irányítóit. A kezükben lévő fősodratú média mindent elhitet az emberekkel, még azt is, hogy minden jelenlegi változás az ő érdekükben, az ő jólétük miatt történik, holott a mostani mindennapok nem szólnak másról, mint a világ gazdasági újrafelosztásáról, a még koncentráltabb pénzhatalom létrehozásáról…>>> tovább



Magyar voltál, ezért! [2011. december 5.]

A napokban van a 67. évfordulója annak a népirtásnak, amit a Délvidéken, 1944 telén a jugoszláv kommunista partizánalakulatok brutális kegyetlenséggel követtek el az ott élő civil magyarok, németek és horvátok ellen…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 48. hét

Piócák [2011. november 24.]

A tegnap megjelent legfrissebb közvélemény-kutatás szerint az utóbbi napokban 78 százalékra ugrott azok aránya, akik szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. A felmérésből egyértelműen látszik, hogy lassan már szinte mindenki tisztában van az országban azzal, hogy baj van, nagyon nagy baj. Azon persze el lehet vitatkozni, hogy a mai állapotok kinek a hibájából lettek olyanok, amilyenek, hogy ki, hol rontotta el, hogy az emeszpés, vagy a narancsos gazdaságpolitika miatt kerültünk-e lejtőre, vagy a világ globalistái akarják-e velünk felmosni a padlót. De az igazság az, hogy ez magán a lényegen, a tényen mit sem változtat.

Baj van. És még nagyobb baj is jöhet. Magyar emberek százezrei kerülnek nap, mint nap rosszabb helyzetbe, családok tömkelege körül fogy el a levegő. Az ország egy jelentős része minden nap a túléléséért küzd. És ekkor megjelenik egy nyílt felszólítás a kormány részére…>>> tovább



Megkezdődött az agymosás [2011. november 25.]

… miért nem lehet azt mondani, hogy emberek, elb@sztuk? >>> tovább



Ugye nem? [2011. november 28.]


Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem valahogy mostanság egyre inkább az az érzésem, hogy a narancsos kormányzaton kezd eluralkodni a káosz.

Eddig azért az volt a látszat, hogy nagyjából tudják, merre menjenek, hogy az egyes döntések következményeiről a háttérben komoly előkészítő munka, számítások és modellezések zajlanak…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 47. hét

Hitellel, de hiteltelenül [2011. november 18.]

Akkor hát ennyi volt.

A narancsos szabadságharc véget ért.

Az elmúlt másfél év fideszes politikai és gazdasági stratégiája tegnap kártyavárként omlott össze és egy pillanat alatt vált teljesen hiteltelen minden eddig kimondott szó és mondat. Mindaz, amit OV és csapata az elmúlt hónapokban oly meggyőzően próbált prezentálni nekünk. És ezt akárhogy is nézzük, nem igazán jó hír ennek az országnak. Mert lehet nem szeretni OV-t, lehet utálni a narancsos kormányzatot, de azért az nem lehet kétséges, hogyha a regnáló kormány politikája sikertelen, ha az országot vezető politikusok döntései akármilyen okból nem a várt eredményeket hozzák, akkor az nem csak az ő bukásuk, akkor az nem csak az ő bajuk, hanem magáé az ország is…>>> tovább



Lassan azért elkelne egy muszájdzseki neked, Gyuri… [2011. november 21.]

Ahogy a gyanútlan szemlélődő mind többet hallgatja azokat a magyarázkodásokat, amit IMF visszatérése kapcsán a narancsos megmondó emberek mutatnak be nekünk, úgy egyre inkább az az érzés kezd eluralkodni az emberen, hogy ezek most vagy ennyire hülyék, vagy minket néznek teljesen annak. Persze a felmerülő kérdés csak költői, hisz a korábbi fideszes történetekből kiindulva egyértelmű, hogy jelen esetben is az utóbbi válasz lehet az érvényes, de azért az is kétségtelen, hogy az elmúlt napok kormányzati kommunikációiból kiindulva talán nem túlzás azt mondani, hogy a politikai idiotizmus mintha kezdene egyre inkább kormányzati szintre emelkedni…>>> tovább



5 milliárd forint. Mégis milyen alapon? [2011. november 23.]

Szeretném leszögezni már itt a legelején, hogy az alábbiakkal nem az egyes társadalmi csoportok közötti feszültségkeltés a célom, és nem is akarok egyetlen társadalmi csoport ellen sem hergelni senkit. Azt pedig pláne nem szeretném, hogy valaki is esetleg azt gondolja, hogy meg szeretném magunk között honosítani a mindnyájunk által szerintem méltán megvetett „ha nekünk nem jó, akkor dögöljön a szomszéd tehene is” típusú mentalitást.

Szó nincs erről. Mindössze csak egy kormányzati döntésre szeretnék rámutatni, amiről azt gondolom, hogy talán joggal vett fel mindannyiunkban egy kérdést: mégis milyen alapon?

Nem volt nagy hír a médiában, nem szerepelt a címlapokon, talán csak a múlt pénteken megjelent Magyar Közlöny utolsó lapjain lehetett olvasni róla, a kormány 1390/2011. (XI. 18.) határozataként a MÁV vasúti dolgozóinak pénzügyi ösztönzéséről címmel…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 46. hét

Ez a narancsos lufi is kipukkadt [2011. november 8.]

„Egyértelműen beszéltünk a kampányban arról, hogy az adórendszer megfojtja az ország gazdaságát. Adóforradalomról beszélnék, ha nem mondtam volna már tegnap. Söralátét nagyságú lesz az adóbevallás. Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy milyen adórendszert szeretnénk Magyarországon, akkor a válasz az az, hogy szeretnénk, ha az egyéni vállalkozók, egy bizonyos értékhatár és forgalom alatt dolgozó vállalkozók, azok a lehető legegyszerűbb és a legkönnyebb adózási rend szerint adózhatnának, akár átalányadózással is. Az ekho és az eva természetesen marad, sőt inkább ki szeretnénk terjeszteni azok hatókörét”.

Gondolom, sokaknak ismerősen hangzanak a fenti a mondatok. Gondolom, még sokan emlékeznek arra a magabiztos mosolyra, arra a diadalittas tekintetre, amelyek kíséretében a választások másnapján OV ezeket a szavakat belemondta a kamerákba. Azóta csak másfél év telt, de ennyi idő is bőven elegendő volt ahhoz, hogy kiderüljön, a narancsos ígéreteknek, azt az egy-két szimbolikus nemzeti ügyet leszámítva semmi, de semmi közük nincs a valósághoz…>>> tovább



Magyarország lesz a következő? [2011. november 14.]

Miközben OV pénteken Londonban, David Cameron brit miniszterelnökkel való megbeszélését követően az újságíróknak arról értekezett, hogy az euróövezet esetleges szétzilálódása esetén létrejövő helyzetre a magyar kormánynak vannak készenléti tervei, mondván „a magyaroknak van egy sajátos észjárásuk, ami abban mutatkozik meg, hogy képesek vagyunk egyszerre több fejjel is gondolkodni. Ez a magyar kormányra is igaz, több forgatókönyvet futtatunk folyamatosan, amikor a jövőt tervezzük”, nos eközben a cionista globálbizniszt kiszolgáló, pontosabban annak részeként tevékenykedő Fitch Ratings, az eddigi stabilról a leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta Magyarország besorolásainak kilátását, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy az ország a lehető legközelebb került ahhoz, hogy a befektetésre ajánlott kategóriából a bóvliba kerüljön…>>> tovább



Tetemre hívom… [2011. november 16.]

Horthy Miklós, amikor 1918. október 31-én a Monarchia flottájának utolsó parancsnokaként IV. Károly utasítására kénytelen volt átadni minden hajóját a születőben levő délszláv államnak, úgy döntött, visszavonul kenderesi birtokára. Ötven éves volt, tengerészként beutazta a fél világot, fényes katonai karrier állt mögötte, amelynek csúcspontján elérte a legmagasabb beosztást: hazája hadiflottáját vezette.

A következő hónapokban kenderesi birtokról figyelte Károlyi Mihályék politikáját, amit felelőtlennek és gyengekezűnek tartott, ám fegyelmezett katonatisztként nem szólt bele a közéletbe. Többször járt Budapesten, de az egyre elviselhetetlenebb körülmények konstatálásán túl más lépésre egyelőre nem szánta el magát. Magára erőltetett vidéki nyugalmának csak az 1919. márciusi kommunista hatalomátvétel vetett véget.

1919. március 21-én a történelem során először megtörtént az, hogy egy egész európai nemzet a zsidók uralma alá került. Kun Béla (Kohn Áron) miután visszatért Oroszországból, az itteni hazaárulókkal ezen a napon megalapította a világ második kommunista kormányát Magyarországon…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 45. hét

Mentsük meg Szabadkát! [2011. november 4.]

Sajnos kénytelenek vagyunk ismét elővenni egy régebbi írásunkat, mert a szerb városvezetés láthatólag nem változtatott eredeti koncepcióján és el akarja pusztítani Magyarország egykori második legnagyobb városának, Szabadkának hihetetlen értéket képviselő legjelentősebb műemlék-épületeit.

A Váralja Szövetség most egy petíció segítségével vette fel a harcot ez ellen a szörnyűség ellen…>>> tovább



Vajon a görögök átírják majd a forgatókönyvet? [2011. november 7.]

Azért valljuk meg, igazán tanulságos volt ez az elmúlt hét. A görög válság gerjesztette hullámok sok minden mellett arra is jók voltak, hogy ismét lesodorták azt az amúgy is már eléggé megviselt leplet, amivel a globalisták próbálják takargatni a nagyon demokratikus és nagyon felvilágosult Európai Unió álszent arcát…>>> tovább



Ez a narancsos lufi is kipukkadt [2011. november 8.]

…mára az ország egyre jobban kezd visszasüllyedni abba a gyurcsányi mocsárba, aminek a legfőbb jellemzőit a hazugság, a kilátástalanság és az egyre nagyobb elkeseredettség adták.
Pedig tavaly májusban az volt a cél, az volt az emberek törekvése, hogy jöjjön valami más, hogy jöjjön valaki más, aki másképp csinálja, aki majd végre képes lesz arra, hogy kivezesse ezt az országot az ingoványból. Ezért lett a kétharmad, ezért lett szinte teljesen lenullázva a másik oldal.

Azonban ma már egyre jobban látszik, hogy lényegében nincs változás, hogy nem lettek mások a módszerek. A megszorítások politikája, az emberek utolsó utáni lekarcolása ugyanúgy most is a cél, mint ahogy az az elvtársi időkben is volt. És a narancsosokat most már az sem érdekli, hogy mit mondtak tavaly, hogy mit mondtak két hónapja, vagy a múlt héten, hogy esetleg vannak-e más lehetőségek, hogy esetleg vannak-e más utak…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 44. hét

Váltópártok [2011. október 28.]

Valljuk meg, első ránézésre azért van abban valami igazán szívet melengető, ahogy a honi baloldal szépen leszalámizza magát. Jó a cirkusz, szórakoztató az előadás. Azonban a nagy örömködés mellett talán arra is érdemes figyelnünk, hogy a most zajló folyamatok minden valószínűség szerint azért nem ok nélküliek. Azt pedig pláne nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy bármennyire is nem értünk egyet a túloldalon állókkal, azért az ő soraikban sem tök hülyék üldögélnek. És ez így van akkor is, ha pillanatnyilag úgy látszik, hogy a baloldal kifulladt, akkor is, ha az ismertebb szereplők most teljesen hiteltelenné váltak.

Talán nem kell politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy gyanakodni kezdjünk a most zajló folyamatok őszinteségét és spontaneitását illetően, hogy feltegyük magunkban a kérdést: vajon a balliberáltak tényleg nincsenek tisztában azzal, hogy az osztódás nem jelent automatikusan összességében több szavazatot? …>>> tovább



A Hunnia-vádirat [2011. október 29.]

A vádlottak a következő eseményeket követték el:
[részletek]

Budaházy György I. rendű vádlott – azzal a céllal, hogy a kormányon lévő szabad Demokraták Szövetségének tagjait és a velük szimpatizáló lakosságot megfélemlítsék – utasítást adott S. József II. rendű vádlottnak és egy további, az eljárás során ismeretlenül maradt személynek az SZDSZ XI. kerületi székházának molotov-koktéllal történő megtámadására.

S. József II. rendű vádlott és ismeretlen társa 2007. szeptember 17-én 23 óra 45 perc körüli időben megjelenik az SZDSZ Budapest XI. kerület, Ecsedi utca 13. szám alatti kerületi székházánál, ott S. József II. rendű vádlott átmászott az épülethez tartozó udvart határoló 1,8 méter magas betonaljzatú vaskerítésen, míg ismeretlen társa a kerítésen kívül, a járdán maradt. Innen az ismeretlen személy egy 0,33 literes üveg palackban elkészített égő molotov-koktélt dobott az épület balról második ablaka irányába…>>> tovább



Terroristák Abszurdisztánban [2011. november .]

Most már semmi kétség. Magyarország súlyosan terrorfertőzött állammá változott. Bár ebben, ha jól belegondolunk igazából nincs is semmi meglepő, hisz ott ahol nincs pénz semmire, ott, ahol minden ágazat kivétel nélkül súlyos forráshiányban szenved, de ennek ellenére a kormányzat potom 10 milliárd forintért létrehoz egy Terrorelhárító Központnak (TEK) nevezett nem tudom mit, ott egyértelmű, hogy terrornak is kell lennie.

És van is. Ugyan szerencsére egyátalán nem olyan, mint amilyet az ember esténként a televíziók képernyőin láthat, de ez az apróság a nagy rettegésben ne zavarjon senkit sem…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 43. hét

Elegünk van belőletek! [2011. október 14.]

Úgy látszik, nem nagyon akarnak csitulni a hullámok az Új színház kapcsán kitört közéleti viharban. Lassan már nem telik el úgy nap, hogy a belpesti felvilágosultak közül valaki ne ajvékolna, ne írna nyílt levelet, vagy ne toporzékolna habzó szájjal Tarlós ajtaja előtt…>>> tovább



Újabb legenda születik [2011. október 21.]

Egy újabb legenda születésének vagyunk tanúi.

Valaki hallott valamit, hogy valahol valakik, valakiknek nem tetsző módon, mintha kart lengettek volna. Állítólag sokan voltak. És ha minden igaz Auschwitzban.

Akkor jöjjön hát a legújabb ”hiteles” történet a MAZSIHISZ honlapjáról…>>> tovább



Nem azt mondták Feri… [2011. október 26.]

„Csendes beszédet fogok ma mondani. Október 23-a előestéjén, 1956-tal kezdve, ami a népi progresszív hagyományok betetőződése” – kezdte szombati szónoklatát Gyurcsány az MSZP platformjaként egy évvel ezelőtt létrejött Demokratikus Koalíció születésnapi rendezvényén, a Fáy utcai sportcsarnokban. „Ez egy meghasonlott ünnep. A jobboldal mai képviselői Nagy Imrét elhallgatva csak Mindszentyt hangsúlyozzák, satírozzák Nagy Imrét” – folytatta aztán Ferenc az igazán ”nagyívűnek” induló beszédet.

Ha lett volna egyetlen értelmes és tisztességes ember a részvevők között, akkor az a fenti mondatok elhangzása után felállt volna, és feltette volna az egyszerű kérdést…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 41. hét

Éljen a haza! Allez Jäger! [2011. október 6.]

162 évvel ezelőtt, talán egy a maihoz hasonló kora őszi októberi éjjen a pribékek már ácsolták az akasztófákat és kalapácscsapásoktól volt hangos aradi éjszaka. Haynau, aki mindvégig féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt, tort ült és készült a reggelre. Ez a hajnal volt a vég kezdete…>>> tovább



Vajon mi van a hatodik koporsóban? [2011. október 7.]

…gondolom jónéhányan vannak, vagyunk olyanok, akik emlékeznek még azokra a kilencvenes évek elején elhangzott jóslatokra, amik azt tippelték, hogy nagyjából 20 év kell ahhoz, hogy utolérjük az akkor jólétinek mondott államokat. Annak idején fiatal felnőttként talán sokan voltunk úgy vele, hogy 20 év baromi hosszú idő, hogy az szinte beláthatatlan, de valahol tudtuk, éreztük azt is, hogy egy-két év alatt nem lehet majd átugrani mindazt, amit tőlünk nyugatabbra előtte hosszú évtizedekig építgettek.

Azóta már eltelt ez a két évtized, de még mindig ott tartunk ahol akkor, vagy még ott sem. És ma már az a Nyugat sem az, amit akkor a vasfüggöny mögül olyan szépnek és csillogónak láttunk. Ma már tudjuk, hogy talán nem is volt az sohasem, bár ez a lényegen mit sem változtat…>>> tovább



Megint üvölt a sakálkórus [2011. október 11.]

Nem tudom, mennyire leszek népszerű ezzel, de én különösképpen nem kedvelem Dörner Györgyöt. Csurkától pedig egész egyszerűen felfordul a gyomrom. Sőt meg vagyok győződve arról is, hogyha a főváros narancsos vezetése tényleg akart volna találni jobboldali elkötelezettségű, színházhoz értő művészeket, akkor találhatott volna náluk sokkal felkészültebbeket is az Új színház élére…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 40. hét

Feri, most már tényleg ne hagyd abba! [2011. szeptember 27.]

Nem kétséges, most már csak nagyon kicsi hiányzik. Talán már csak egy lépés, talán már csak hetek választanak el minket attól, hogy Ferenc befejezze a munkát, aminek a végén majd minden a helyére kerül. Aminek folyamányaként az elvtársak most éppen MSZP-nek hívott megélhetési vállalkozása végleg a szemétdombon végzi…>>> tovább



Megoldás lesz ez? [2011. szeptember 29.]

Lázár János a napokban javaslatot nyújtott be az országgyűlésben a képviselők javadalmazásának átalakításáról, ami mondjuk azért elég merész vállalkozás attól, akinek luxusautós ügyein és a gazdagságról elhíresült kijelentésein az elmúlt hónapokban szinte egy egész ország botránkozott meg. De tekintsünk most el ettől és nézzük magát a javaslatot, ami ha valóra válik, akkor nagyjából két tucat képviselőnek emelkedni fog a fizetése, a többi képviselőnek viszont csökken majd…>>> tovább



Katus fia megvédi a köztársaságot [+videó] [2011. október 4.]

Hát eljött ennek a végeláthatatlan szappanoperának ez az epizódja is. A Központi Nyomozó Főügyészség tegnap kora délután gyanúsítottként hallgatta ki Gy. Ferencet. A demokraták demokratáját. Katus fiát.

Mivel az esemény nem mindennapinak ígérkezett, ezért a felvilágosult baloldaliak külön rettegő live-showt rendeztek ez alkalomra, amire gondosan összeterelték a járókeret nélkül még mozogni képes nyugger elvtársakat, akik aztán kis „Nem félünk” feliratú papírlapokat lobogtatva csápoltak a sztároknak…>>> tovább

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 39. hét

Lezüllesztve [2011. szeptember 21.]

Szomorúan, és tehetetlenül nézhetjük végig a magyar kultúra züllesztésének folytatását. Sokan vártuk, hogy a magát „nemzetinek” tituláló kormány legalább valamiféle ”nemzeties” érzést megpróbál majd szimulálni a magyar médiában és kultúrában is. De már nem az első igazán botrányos dolognak lehetünk tanúi…>>> tovább



Csak együtt van esélyünk, avagy a szombati tüntetés margójára [2011. szeptember 22.]

Nem voltunk sokan. Mondhatnám kevesen. Pár száz ember. A szokásos kör, akik már szinte arcról ismerik egymást. Mi, akik mindig ott vagyunk.

Pontosabban mi vagyunk ott mindig…>>> tovább



Focizni már nem elég [2011. szeptember 26.]

Azt hiszem, nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük azt, hogy manapság a nyugati világban a holokauszt-vallás az egyik leggyorsabban és legerőszakosabban terjesztett vallások egyike. A cionista gépezet már évek óta megállás nélkül és semmi határt nem ismerve tömi tele a gyanútlan emberek fejét a szent holokauszt-mesével…>>> tovább

Olvass tovább »