Vannak demokratikusan felépített kerítések is

Miközben az Együtt nagyeszű politikusai üres cipőkkel demonstrálnak a menekültek jogaiért a debreceni befogadóállomás bejáratánál, mondván a cipőkkel a párhuzamot akarják kifejezni az egykori zsidó menekülők és a szír menekültek között, addig néhány ezer kilométerre dél-keletre, az ottani egyetlen felvilágosult demokráciában már elindultak a munkagépek, hogy egy 30 kilométeres kerítést építsenek az izraeli-jordán határon az afrikai migránsok megfékezésére.

Az izraeli kerítés természetesen nem gond, az nem okoz lelkiismereti problémát a honi a demokratáknak. A zsidók által felépítendő építmény szemben a magyarral, demokratikus dolog. Úgy, ahogy a többi, a zsidó államot körülvevő fal és kerítés is, amelyek már évek óta ott állnak a ciszjordániai, a gázai, az egyiptomi, a szíriai és a libanoni határon.

Benjamin Netanjahu szerint a mindenféle digitális technológiával felszerelt, nyolc méter magas védvonal felépítése, ami az Egyiptommal közös határon létesített, több mint 200 kilométer hosszú kerítés meghosszabbítása lesz, „nemzetbiztonsági érdek, mert az afrikai bevándorlók tömegei ezen a részen áramlanak be az országba.”

Vajon az Izraelben felhúzandó kerítés miben különbözik a magyarországitól?

Nem látni, hallani a hírekben, hogy az Együtt, vagy valamelyik nagyondemokrata egylet a budapesti izraeli nagykövetség előtt tiltakozna az izraeli „kormány gyűlöletkeltő politikája ellen, ami az idegenek ellen hangol ahelyett, hogy teljesítené feladatát és gondoskodna róluk”. Az Együtt azt követeli a magyar kormánytól, hogy „a többmilliárdos kerítés helyett nyisson meg új, ideiglenes menekülttáborokat, ahol szakemberek bevonásával humánusabb ellátást biztosíthatnának a migránsoknak mostaninál.”

Vajon ilyen követelésekkel miért nem bombázzák Ilan Mor nagykövetet?

Vagy vannak demokratikus kerítések is? Azok minden további nélkül felépíthetők? Esetleg az sem mindegy, hogy ki építi a kerítést? Vannak olyan országok, amelyeknek a kerítése demokratikus és vannak olyanok, amelyek csak rasszistafaszistanáci kerítést tudnak építeni?

Mint látható vannak ilyenek.

És hogy melyik melyik, azt egyes egyedül, csak és kizárólag a magyar balliberált oldalnak van joga eldönteni. Mert ők mindent tudnak, amit tudni kell demokrácia és európai felvilágosultság témakörben.

Így megy ez.

Olvass tovább »

Megint mi

Miközben az európai balliberált elit, köztük és természetesen élükön a magyarországi elvtársaikkal nyomják a bevándorlók melletti polkorrekt szöveget és köpködnek mindenkire, aki ki meri mondani az igazságot, a kontinenst és így hazánkat is sáskajárásszerűen lerohanja a gazdasági menekültek végeláthatatlan hada.

A folyamatok mára lényegében olyan mértékben elszabadultak, hogy a menekültáradat megállítása napról-napra válik egyre megoldhatatlanabb problémává. Az észak-franciaországi Calais-ban a migránsok tömegei megtámadják a kamionokat, hogy azok rakterébe bemászva kompon vagy a csatorna alatti vasúton Nagy-Britanniába menjenek. Milánóban egy bevándorlókból álló társaság egyik tagja a vonaton előkapott macsétát és egész egyszerűen levágta a karját a kalauznak, aki pusztán csak a jegyeket akarta ellenőrizni. És lehetne még vég nélkül sorolni azokat a döbbenetes történeteket, amelyek a legújabb kori exodus velejárói.

Az egész helyzet egyrészt félelmetes, másrészt azonban ismét jól rámutat arra, hogy miként működnek politikai szempontból Európában a dolgok. Magyarország mind külföldről, mind belföldről ismét a balliberális megmondóemberek célkeresztjébe került mindösszesen azért, mert kikerültek az utcákra azok a plakátok, amelyek a bevándorlás valódi kérdéseit feszegetik. Megint mi lettünk a rasszisták, megint mi vagyunk a nácifasiszta horda, akik ismét kiiratkoztak a felvilágosult Európából. Ez jön a kereskedelmi tévékből, ezt nyomják a ”mértékadó” lapok.

Arról persze nem esik szó, hogy mi van az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Svájcban vagy éppen Dániában. Ott is vannak ugyanis plakátok. Az ottani kormányok is üzennek a bevándorlóknak. Az angoloknál az „Illegálisan vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a letartóztatással!” felirat virít az utak mentén, az osztrákok az „Esélytelen, hogy Ausztrália legyen az otthonod!”, a svájciak az „Állítsuk meg a tömeges bevándorlást!”, míg a dánok a „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!” szöveget nyomtatták a plakátokra.

Ez persze nem volt probléma. Ezek a mondatok teljesen rendben voltak, csak valahogy a magyar üzenetek estek Strasbourgban megint az elítélendő körbe, ahol a múlt héten ismét egy egész napot szenteltek a nagyon okos képviselők a magyar ügynek.

És ami Strasbourgban elhangzik, azt az itthoni papagájkommandó és ajvékolókórus még jobban felerősítve tolja a gyanútlan szemlélődő arcába. Mára már ott tartunk, hogy a Gyurcsány-féle gyülekezet egyenes letagadja, hogy bármiféle bevándorlási probléma egyátalán létezne Magyarországon. „Néhányszáz ember bevándorlása, ideiglenes magyarországi jelenléte, ellátása, védelme nem okozhat sem anyagi, sem szociális, sem munkaügyi problémát (...) Orbán ne tetszelegjen a magyarok megmentőjeként, ne hazudjon a kormány, mintha tömegek ostromolnák déli határainkat” – áll abban a közleményben, amit a napokban juttattak el a sajtóhoz.

Hasonló szellemben látja a helyzetet Fodor Gábor, aki a következőket találta mondani: „A bevándorlás sem rövid, sem hosszú távon nem jelent problémát. Egyáltalán nem lenne baj, ha a tömeges kivándorlást valamilyen szinten enyhítené a Magyarország felé jövő bevándorlás.” És hogy Fodor mennyire nem viccel, azt jól bizonyítja, hogy máris beadott egy alkotmánymódosítást, amelynek értelmében, aki bevándoroltként, vagy letelepedettként legalább öt éve Magyarországon él, az önkormányzati és a parlamenti választásokon is választó és választható lenne.

Így megy ez.

Azt hiszem, a végeláthatatlan kurvaanyázáson kívül, nehéz erre bármit is mondani…

Olvass tovább »

Legalja

Az, hogy a futballszurkolói csoportok és a Csányi Sándor vezette Magyar Labdarúgó Szövetség viszonya manapság mondjuk úgy, nem túl felhőtlen, köztudott. Mint ahogy a foci iránt kicsit is érdeklődők előtt az is ismert, hogy az MLSZ hozzáállása a szurkolói kérdésekhez lényegében nélkülöz minden realitást, a józan észről már nem is beszélve. Azonban ami szombaton történt Helsinkiben, a finn-magyar meccs előtt, az túlmegy minden határon.

A magyar csapatot rengeteg szurkoló kísérte el a finn fővárosba, azonban jelentős részük nem tudott beülni a magyaroknak fenntartott vendégszektorba, mert az MLSZ a neki kiutalt magyar jegyeket csak azoknak volt hajlandó eladni, akik rendelkeztek arcképpel ellátott szurkolói kártyával. Az így diszkriminált szurkolók végül úgy döntöttek, hogy az ott élő magyarok és a finn szövetség segítségét kérik és kikerülve a honi szövetség ”kártyajátékát”, beülnek a semleges szektorokba.

Az elképzelés megvalósulni is látszott, a belépőket a szurkolók a mérkőzés előtt megkapták. Minden rendben is ment egészen a beléptetésig. Itt kiderült, hogy időközben Csányi Sándor az UEFA-hoz fordult és sikeresen elérte azt, hogy a magyaroktól vegyék el a nemzeti színű zászlókat, mondván a semleges szektorba nem lehetnek az egyes csapatokhoz köthető nézők. A finn szervezők eleget tettek az UEFA utasításának és minden magyartól elvették a piros-fehér-zöld lobogót, amit aztán bezacskózva tároltak a beléptető kapuk mellett.

Magyar zászlók bezacskózva

[Fotó: Ultras Liberi]

Szép volt Sanyi, szép volt MLSZ!

Büszkék lehettek magatokra. Ennek aztán volt értelme. Igazi pitiáner f@szkalapok vagytok.

Sikerült jónéhány magyarnak megtiltani, hogy a nemzeti jelképeinket használják egy külföldi sporteseményen, és mindezt csak azért, mert nem értenek egyet itthon a dolgaitokkal.

El tudja azt valaki képzelni, hogy az angol, a német, vagy bármelyik labdarúgó szövetség vezetője ilyen módon utánanyúl a saját szurkolóinak? El tudja azt valaki képzelni, hogy aki ezt esetleg ezt megcsinálja, vagy csak megpróbálja megcsinálni az más országban továbbra is a pozíciójában maradhat?

Nem hinném. Ez csak nálunk, Abszurdisztában történhet meg, ahol a csányisándorok még mindig tényezők lehetnek.

Olvass tovább »

Ezért kár volt koptatni a klaviatúrát

Amióta Tarlós István múlt csütörtökön, a TV2 reggeli adásában közölte álláspontját úgy általánosságban a buzifelvonulásról, miszerint „szigorúan személyes véleményként azt tudom önnek megfogalmazni, ez az egész jelenség számomra nem természetes és számomra visszataszító, tehát a férfi és női nem alapfunkciói nem véletlenül alakultak ki. Amíg a kettő egymással be nem helyettesíthető, addig mondhatjuk, hogy előfordul a természetben, de nem organikus része a természetnek. Nem is értem mire jó a felvonulás, és attól is tartok, hogy ez a dolog nem méltó az Andrássy út történelmi környezetéhez.” – azóta áll a bál balliberális oldalon.

Az ilyen-olyan, magukat jogvédőnek nevező szerveztek folyamatosan ajvékolnak, a balliberális megmondó emberek pedig már a legsötétebb középkort vizionálják. Komolyabb politikai állásfoglalás azonban szombatig nem jelent meg, de aztán jött Horváth Csaba, aki talán az érintettség okán úgy érezte, hogy neki mindenképpen egy nyílt levélben kell közkinccsé tennie a véleményét a történtekről:

Tisztelt Főpolgármester úr!

Az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatai alapján ön aligha érdemli ki a „tisztelt” megszólítást. Amiért mégis ezt a kifejezést használom, annak oka inkább a megszokás, mintsem az érdem. Ön az elmúlt napokban válogatás nélkül sértett meg társadalmi csoportokat, szavaiból áradt a gyűlölet, a kirekesztés, a fenyegetőzés, a zsarolás. (…)

Értem, hogy a zsigeri homofóbia, a melegek megbélyegzése elvárt, mondhatni kötelező önöknél, a Fideszben. Ennyire mélyre azonban még egyik kollégája sem süllyedt. Sem a „buzivicceken” önfeledten kacarászó Orbán Viktor, sem az alpári Kocsis Máté szavai nem tükröztek ekkora tudatlanságot és gonoszságot. (…)

Na, ez a visszataszító!

Főpolgármester úr!

Kérjen bocsánatot! Szégyellje magát és kérjen bocsánatot (…) a jogaikért kiálló melegektől, (…) és minden olyan társadalmi csoporttól, amelyet megdöbbentő és felháborító nyilatkozataival az elmúlt időszakban megsértett!

Üdvözlettel:

Horváth Csaba
fővárosi frakcióvezető, MSZP

Azért valljuk meg, ezért a bullshit-halmazért kár volt koptatni a klaviatúrát.

Vajon mikor jön el az az idő, amikor unalmas klisék helyett értelmes vita jön létre erről a kérdésről is, és vajon mikor jön el az az idő, amikor azon az oldalon is felfogják végre, hogy a demokrácia nem egyenlő a balliberális érdekeknek való szolgai megfeleléssel?

Olvass tovább »

Eddig miért nem mondtátok?

Nem hiszem, hogy a Kaposváron meggyilkolt fiatal trafikos lány halálából politikát kéne csinálni. És nem hiszem azt sem, hogy ezen tragikus történet kapcsán bármilyen észosztásra szükség lenne. Azonban amellett a már-már gusztustalan szöveghalmaz mellett, amit a narancsos politikusok hoztak össze ez ügyben, egész egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.

A kommunikációs ámokfutást Pintér Sándor belügyminiszter kezdte, aki egy újságírói kérdésre, miszerint az ablakfóliázás problémája és veszélyessége miatt szükséges-e a trafiktörvény vonatkozó részének módosítása, a következőket válaszolta: „Nem közbiztonsági szempontból fóliáztuk le a dohányboltokat. Tehát ez a kérdés így tárgytalan.”

Aztán jött Kósa Lajos és felrakta az i-re a pontot: „Ez a fólia nincsen kötelezően sehol sem előírva, más a szabály. A fóliával oldotta meg mindenki, mert ez sokkal egyszerűbb. Rettenetes ez a tragédia…, de még egyszer mondom, a törvény nem tartalmaz ilyet…, hogy fóliázni kellene az ablakokat.”

A trafiktörvény bevezetése óta a kialakított dohányboltok mindegyike lényegében egyformán néz ki. Valószínűleg nem véletlenül. Gondolom, ha a törvény nem tette volna kötelezővé az üzletek befóliázását, akkor csak kialakult volna valahol olyan megoldás, ami az üzletek vizuális bezárása nélkül is kielégítette volna a vonatkozó szabályozás előírásait. Nehéz elképzelni, hogy annyi trafiktulajdonos közül egynek ne jutott volna eszébe valamilyen más műszaki kialakítás.

Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt hónapok dohányboltok ellen elkövetett kisebb-nagyobb bűncselekményei miatt az ablakok fóliázásának kérdése folyamatosan napirenden van. A tulajdonosok, az alkalmazottak megállás nélkül ennek a kérdésnek létjogosultságát és értelmét forszírozzák. Kósa Lajos, vagy valaki, aki részt vett a törvény megalkotásában vajon eddig miért nem mondta, hogy hé, emberek, ne legyetek hülyék, lehet más megoldás is? Miért csak most, hogy ez a szörnyű tragédia történt jut eszükbe erről beszélni? Miért csak most, amikor óhatatlanul is előkerül a törvényalkotó felelőssége?

Pintér gyalázatos reakciójához pedig kár lenne bármit is hozzáfűzni, mert az önmagáért beszél. Bár mondjuk, arra kíváncsi lennék, hogy akkor is tárgytalan lenne a dolog, ha a miniszter úr egyik közeli hozzátartozója lenne érintve egy ilyen ügyben?

Olvass tovább »

Ez úgy korrekt, mint maga a nagyon felvilágosult Európai Unió

Ugyan a napokban már az érintettek elkezdték megmagyarázgatni a dolgot, de ettől függetlenül van annak egy finom bája, hogy az Európai Bizottság Gyurcsány cégét, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t bízta meg a fejlesztéspolitika magyarországi működésének ellenőrzésével.

A hivatalos indoklás szerint nem az Altus nyert, hanem az Altus vezette 11 nemzetközi céget tömörítő konzorcium, és nem kifejezetten a honi pénzeket vizsgálják, hanem az Európai Unió összes tagországát, pontosabban az egyes államokban a 2014-2020 közötti új programidőszak tervezési dokumentumait elemzik majd.

A magyarázat első hallásra még akár hihető is lehet, vagy lehetne, azonban ez még messze nem jelenti azt, hogy a történet önmagában nézve kicsit is rendben van. Mondhatnánk az ügy nagyjából úgy korrekt, mint maga a nagyon felvilágosult Európai Unió.

Ha játszanánk a naivat, feltehetnék azt az egyszerű kérdést, hogy miért jó az, mi abban a demokratikus, hogy az EU ilyen módon, az egyes tagállamokban aktív ellenzéki politikusokat pénzel?

Aztán érdekes lenne még megtudni, hogy miért bíznak meg egy ilyen feladattal egy olyan céget, ami tudvalevőleg az elmúlt évtizedek során folyamatosan elszámolási botrányokba keveredett?

Azonban a legszebb az egészben mégsem ez.

Mint azt gondolom sokan hallották már, az EU a napokban felfüggesztett 700 milliárd forintnyi támogatást, mondván „2007 és 2014 között Magyarország nem kellő körültekintéssel választotta ki a pályázatok győzteseit”, azaz nem mindig az győzött, aki a legjobb ajánlatot tette, hanem más szempontok is közrejátszhattak. Azt viszont az européerek elfelejtették kidomborítani, hogy a kifogásolt pályázatelbírálási gyakorlat a Bajnai–Gyurcsány-érából ered. Az elmúlt fejlesztési ciklus pénzeinek az elosztása és tegyük hozzá lenyúlása, az elvtársak által kitalált módon zajlott. A narancsosok jobb esetben is csak éltek a meglévő lehetőséggel, de a szabályokon nem változtattak. Ez csak most történt meg, az új, 2014-2020 közötti időszakra vonatkozólag.

Ugye érti mindenki?

Az EU büntetésből felfüggeszt egy halom pénzt, mert nem találja megfelelőnek a Gyurcsány által kitalált rendszert, majd megbízza Gyurcsány cégét azzal, hogy ellenőrizze azt az új elosztási mechanizmust, amit a politikai ellenfelei találtak ki. Megbízza ellenőrzéssel azt a céget, amelyiknek a neve Magyarországon az adócsalásnak és a korrupciónak a szinonimája.

Gratula.

Olvass tovább »

A film forog tovább

Mint ahogy az várható volt, tegnapra az összes balliberált okostóni feljött a csatornából megszakérteni a tapolcai eredményt. Szebbnél szebb, jobbnál jobb vélemények születtek, azonban a sok közül volt egy, amelyik mindent vitt. TGM, azaz Tamás Gáspár Miklós a hvg.hu portálon kiáltotta világgá magvas gondolatait:

Már látszik, hogy a legtöbben megpróbálják majd banálisnak föltüntetni a magyarországi polgári demokrácia legújabb vereségét – s ki kárhoztatná ezért a közszereplőket, akik csak próbálják megőrizni a lelki egyensúlyukat…

A tények:

• a két radikális jobboldali párt (Jobbik, Fidesz) együtt nagyjából 70 százaléknyi szavazatot kapott;
• az elmúlt hónapok szörnyű leleplezései után is kis híján nyert a kormánypárt jelöltje;
• a hírhedt „kétharmad” megvan: a kétféle radikális jobboldal együttesen alkotmányozó többséget alkot;

 (…)

• s ami talán a legfontosabb, a Jobbik azt sugallja: a konzervatívok és a liberálisok egyetértése a szociális állam („a segély”) lebontásában az ő „igazságát” – a faji és osztályelnyomás nyílt igenlését – támasztja alá; a nemzeti konzervatív állam etnicista-rasszista, a nyomorgó underclasst kirekesztő, a marginálisokat üldöző, nőellenes és homofób politikáját eltűrő establishment ellenzéki és kormánypártjai árva szót se szólhatnak, vádjaik üresen konganak; az establishment pártjai – apró kivételekkel: PM, sokszor az LMP – a lényegi szociális kérdésekben, bár a Jobbik vetélytársai, nyilvánvalóan (Fidesz) vagy észrevétlenül (a többiek) messze jobbra csúsztak, ezért a Jobbik „normalizálása” nem pusztán – bár zömmel mégis – látszólagos.

Mindevvel együtt: a Jobbik előretörése NEMZETI TRAGÉDIA. És persze nemzeti szégyen. Már Orbán Viktor diadalai is tragikusak voltak hazánk sorsára nézve. Szegény Magyarország egyre mélyebbre zuhan.

Hááát, nem is tudom…

Azért van abban valami finoman szólva is félelmetes, hogy TGM és persze a körülötte lévő hellerágnesek mennyire nem képesek érzékelni a mai magyar valóságot. Mintha nem is ebben az országban élnének. Bár persze az simán előfordulhat, hogy ezt a TGM-fajta sajátos értékrendet magukénak vallók, mindösszesen a budapesti nagykörútig látnak el, és azon kívül már nem nagyon tudják érzékelni a mindennapok világát.

Minden addig demokratikus, amíg ők vannak hatalmon. Amikor pedig nem ez történik, akkor az nemzeti tragédia. Akkor mindenki náci, fasiszta, rasszista, akármiista. Ez megy huszonakárhány éve. Ebben merül ki az összes mondanivalójuk. És még mindig nem jöttek rá arra, hogy ez a fajta szöveg ma már a kutyát sem érdekli.

Pedig a tapolcai eredményben igazából nincs semmi csoda. A narancsosok a Lázár által meghonosított hányingerkeltő vezetési és retorikai stílussal, az értelmetlen netadós, boltzárvatartós típusú döntésekkel elriasztották a fideszhez lazábban kötődő szavazókat, a balliberáltak pedig úgy hiteltelenek, ahogy vannak. Mindeközben a Jobbik kezd profi párttá válni, minek következtében egyre többeknek jelent, jelenthet alternatívát egy-egy voksolás során.

Szóval nincs semmi varázslat, csak a film forog tovább. A változás mindösszesen annyi, hogy a következő filmkockákon az ilyen TGM-féléknek már nem jut többé szerep.

Olvass tovább »

A helyzet onnan nézve nem túl kóser

Most, hogy kiderült a tény, miszerint Budapest benácult, az ultrlibsik még erőteljesebben kezdték tolni az arcunkba a holo-propagandát. Így aztán mára eljutottunk oda, hogy a felvilágosult demokraták azt várják tőlünk, magyaroktól, hogy a közéleti történéseket, a történelmi eseményeket zsidó szempontok alapján, zsidó szemszögből nézzük, vizsgáljuk és ítéljük meg.

Az új agymosó mechanizmus egyik vezére természetesen Ferenc, aki nagyszombat délelőttjén, Jézus sírban pihenésének idején nem a húsvéti ünnepekkel volt elfoglalva, hanem egész sajátos módon közelítette meg április 4-e kérdését:

„A DK úgy emlékezik 1945. április 4-ére, hogy végre megszűnt a holokauszt gyalázata, hogy ki lehetett jönni az óvóhelyekről, befejeződött a feldolgozhatatlan és soha meg nem érthető emberirtás.”

Mint látszik, ma már nem Magyarország ”felszabadításáról”, nem a szovjetek hatalomátvételéről, hanem a holokauszt befejezéséről szól a mese. Ez lett az új igazodási pont, a holokauszt lett mindennek az alfája és az ómegája.

Az pedig kit érdekel, hogy az egész gyurcsányi megközelítésnek egy fikarcnyi valós történelmi alapja nincs. Kit érdekel, hogy 1944 júliusa után már nem vittek Magyarországról senkit sem Auschwitzba, kit érdekel, hogy az auschwitzi tábor 1945. január 27-én már orosz fennhatóság alatt állt.

Gyurcsányt és a többi agymosót egyátalán nem. Pedig ők is biztosan tudják, hogy mik a tények, ők is biztosan tisztában vannak az akkori eseményekkel, ennek ellenére szándékosan összemossák Magyarország április negyedikéjét a holokauszttal, mintha annak bármi közvetlen köze is lenne egymáshoz.

Persze meg kell próbálniuk mindent, mert a kutatások nem pont azt a képet rajzolják ki, mint amit a cionisták Magyarországon látni szeretnének. A Medián napokban közölt adatai alapján Budapest lakosságának fele vall valamilyen szinten antiszemita nézeteket (értsd, tisztában van a cionisták dolgaival), de a vidéki lakosság sem sokban marad el a fővárosban mért aránytól.

Szóval a helyzet abból a szemszögből nézve, hogy stílusosak legyünk, nem túl kóser, viszont innen nézve talán kimondható, hogy mégsem totál agymosottakból áll ez az ország, mégha néha azért ez valljuk meg, úgy is látszik.

Olvass tovább »

A zöld valami

„Megújul a Fradi-sas. Klubunk kabalaállata lendületes, mozgékony, családbarát lesz a jövőben. Együtt szurkol a lelátón drukkereinkkel, igazi szórakozássá teszi labdarúgó-csapatunk mérkőzéseit.” – harangozta be Kubatov Gábor nagyszerű újítását napokkal ezelőtt az FTC honlapja.

Aztán jött is az új kabalaállat, bemutatva és pontosan jelképezve azt, hogy mivé is akarják a jelenlegi vezetők változtatni a patinás egyesületet. Az új figurában és magában az egész kabalacsere-történetben ugyanis benne van minden, amitől nemcsak egy fradista, hanem úgy általában egy focikedvelő ember finoman szólva is elokádja magát.

Az, hogy az új Fradi-sas szánalmasan röhejesen néz ki, egy dolog, meg az is, hogy az egészről üvölt az amatörizmus és a hozzá nem értés. És az is csak mellékszál, hogy a jelmez egy általános iskolás alsó-tagozatos farsangon is ciki lenne, nem egy stadionban. Azonban az már gusztustalan, mondhatni igazi kubatovos húzás, hogy az új figura a sajtónak való bemutatásakor a kitiltott szurkolói tábor hangjára vonult be a zöld gyepre…

De ez még mindig csak egy kis szelet a történetből. Érdemes ugyanis felidézni az origo.hu oldalon futó szavazást is, ahol a szerkesztők az új sasról kérdezték az olvasókat. A voksolás végén kiderült, hogy valakik egész pitiáner módon meghekkelték az oldalt, és több mint 3.000, az új sast támogató szavazatot egy IP-címről adtak le. Az egyelőre még nem derült ki, hogy pontosan kié az ominózus IP-cím, az azonban tény, hogy a hivatalos Fradi FB-oldalon hamis profilokkal rendszeresen feltűnnek a Kubatov-kommandó tagjai, akik bőszen védik a vezetőség idióta döntésit, olyan látszatot keltve, mintha azokkal a szurkolók nagy része egyetértene. A fradimob.hu nemrég bejelentette egy részüket a fészbúknál, mire a közösségi oldal kiderítette, hogy nagy többségük tényleg kamuprofil és törölte őket.

A felesleges vénaszkenner, a távol maradó ultrák, az alacsony átlagnézőszám és a fél év alatt tönkremenő több-százmilliós gyepszőnyeg után most Kubatovék úgy érezték, kell még valamit pusztítaniuk a csapat háza táján. Mivel már más normális dolog nem nagyon maradt, így aztán röhejessé tették a csapat kabalafiguráját is.

Az új ”sas” egyébként április 12-én, az Újpest ellen debütál. Gondolom, lesz móka, kacagás…

Olvass tovább »

…és akkor Szabó Tímea…

…és akkor Szabó Tímea, a PM társelnöke kipattant a kamerák elé, majd szigorúan belenézve az objektívekbe tudomására hozta országnak, világnak:

„Orbán Viktor szerdai bejelentésével - miszerint ő rendelte el, hogy a minisztériumok vegyék ki a pénzt a brókercégektől - bebizonyosodott, hogy a kormányfő csalt, hazudott és becsapta a választókat, bennfentes információkkal élt vissza, cserbenhagyta az országot. Ezért egy országgyűlési határozati javaslatot fogok beadni, amelyben a parlament feloszlatását és előrehozott választásokat fogok kezdeményezni.”

Ez már valami. Mondhatni nagyformátumú ötlet.

Nem tudom, Szabó Tímea mit gondolhat, de valaki szólhatna neki, hogy a párjának egy, azaz 1 db képviselője – ő maga - ül a 200 fős magyar parlamentben. Így aztán elég nehéz lesz oszlatni. Ha pedig a képviselőasszony arra spekulálna, hogy majd a felvilágosult ellenzék összefog, akkor elmesélhetné valaki neki azt is, hogy az összes baloldali csoportosulás mindösszesen 19 százaléknyi mandátumot tudhat a magáénak. Így aztán ez utóbbi ötlet sem tűnik túl meggyőzőnek.

De akkor vajon mégis miben bízik, miben bízhat a PM zászlóvivője?

A parlament feloszlatásához ugyan nem kell kétharmad, azt a törvény szerint a képviselők többségének szavazatával is el lehet érni, de jelen esetben ehhez az kéne, hogy a kormánypárti képviselők egy része együtt szavazzon a kezdeményezőkkel, amire azért valljuk meg, elég kevés az esély.

Azonban Tímeát ezek az apró kis tények nem nagyon aggasztják. Ő, ha törik, ha szakad, benyújtja a határozati javaslatot és kész. Aztán utána majd végighaknizza az összes médiát, hogy ez milyen felvilágosult ötlet volt, de ebben a ultrabrutál mai magyar diktatúrában egész egyszerűen nem lehet érvényt szerezi a demokratikus kezdeményezéseknek.

Így megy ez.

Olvass tovább »

Gond van megint 4.

Gond van megint.

Ismét újabb rendkívüli probléma, mondhatni problémahalmaz vetődött fel.

Most meg a soron következő bécsi Eurovíziós gagyifesztiválra küldött dalunk nem jó.

Nagyon nem.

Csemer Boglárka Wars for Nothing (Háborúk semmiért) című dala ugyanis Ilan Mor, izraeli nagykövet szerint „igen kellemetlen Izrael-ellenes politikai tartalommal” bír, mivel a produkció alatt a háttérben futó háborús áldozatokról megemlékező szövegsorok között a „2014 július - Gáza - az áldozatok kétharmada civil volt, köztük több mint 500 gyermek” felirat is olvasható utalva az izraeli hadsereg, múlt évi gázai, Szilárd Sziklaszirt elnevezésű hadműveletére.

A probléma olyannyira súlyos, hogy a nagykövet a napokban a szerzőhöz és egyúttal a dalverseny magyar részét bonyolító MTVA-hoz fordult azzal a kéréssel, illetve felszólítással, hogy a kérdéses sor ne jelenjen meg a bécsi döntőn, mert az nem más, mint „Izrael-ellenes üzenet”. A hírek szerint az MTVA képviselője ígéretet is tett az ominózus felirat eltávolíttatására, mert „a politikai üzeneteket amúgy is tiltja a versenyszabályzat”.

[nagyításért katt a fotóra]

Azért kíváncsi lennék, hogy ezt más országban is meg mernék-e csinálni a zsidók, vagy csak nálunk érzik magukat annyira nyeregben, hogy még ilyen dolgokba is belepofázzanak. Persze, ha hagyjuk nekik, akkor nincs is mit csodálkozni azon, hogy ilyenek megtörténnek.

Ilan Mor produkciója ugyanis semmilyen normális reakciót nem váltott ki a magyar illetékesekből. Az MTVA képviselője azonnal meghajolt a parancsnak, miközben se közéleti, se kormányzati szintről nem hangzott el olyan nyilatkozat, ami visszautasítaná a nagykövet szavait. Pedig lenne mit, lehetne mit mondani, hisz a kifogásolt felirat tartalma minden tekintetben igaz, úgy ahogy a többi feliraté is, ami a dal előadása során a háttérben olvasható volt.

Mégsem történt semmi reakció.

Mégsem állt fel senki sem, aki belemondta volna a kamerákba, hogy most már elég volt. Mégsem mondta ki senki sem azt, hogy a gázai ártatlan gyerekek legyilkolása nem „kényes politikai tartalom”, hanem egész egyszerűen háborús bűncselekmény.

„Ha tudni akarod, ki uralkodik feletted, elég kiderítened, hogy ki az, akit nem szabad bírálnod.” – mondta egykor Voltaire.

Nagy igazság.





Korábbi Gond van megint bejegyzések:
Gond van megint 1. [2012. február 6.]
Gond van megint 2. [2014. március 13.]
Gond van megint 3. [2015. január 19.]

Olvass tovább »

Akkor hogy is van ez?

„A mi fölfogásunk szerint a kommunizmus elleni küzdelem erkölcsi indítatású és morális természetű. A valóság az, hogy mi alakítottuk az első kommunistaellenes szervezetet és büszke vagyok arra, hogy 25 évet tettem bele abba, hogy a kommunisták még felvizezett, hosszúlépéses formában se térhessenek vissza.” – mondta OV hétfőn, a parlamentben, amikor a Simicska Lajos által felvetett besúgói múltjára kérdezett rá Mirkóczki Ádám jobbikos képviselő.

Aztán alig telt el 4 nap és a hírportálok vezető hírként hozták a Miniszterelnöki Sajtóiroda nyilatkozatát: „Szili Katalin Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes felkérésére a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságán dolgozik, és autonómiakoncepciók kidolgozásával foglalkozik. Az Országgyűlés egykori elnöke a Kárpát-medence magyar lakta vidékeit járja, és segít az adott közösségeknek testre szabott koncepciót kidolgozni, hiszen a különböző területeken más-más önrendelkezési formákra van szükség.”

Azt eddig is tudtuk, hogy OV előszeretettel gyűjti a posztkommunista szemetet, de azért az mégis kicsit erősnek tűnik, hogy Szili Katalin elvtársnőt a narancsos kormányzat 2015. március elsejétől miniszterelnöki megbízottként foglalkoztatja.

Az ember ilyenkor óhatatlanul is elgondolkodik azon, hogy vajon mégis mi lehet az a szakértelem, az a tálentum, amivel csak és kizárólag Gyurcsány egykori szekértolója rendelkezik. Vajon mi lehet az az indok, ami miatt ezt a posztot csak Szili tölthette be?

Nem hiszem, pontosabban elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lett volna, ne lenne a fidesz környékén egy olyan értelmes, ötletekkel teli, fedhetetlen fiatal, akire rá lehetett volna bízni az autonómiakoncepciók kidolgozását. Persze azt értem, hogy Kátyát ki kellett valamivel fizetni a választásokon induló kamupártja és a baloldal további megosztása miatt, de akkor is.

„25 évet tettem bele abba, hogy a kommunisták még felvizezett, hosszúlépéses formában se térhessenek vissza.” – mondta a miniszterelnök nemrég.

Akkor hogy is van ez?

Olvass tovább »

Apró, de mégis fontos jelek

Tegnap megint felvonult a felvilágosult demokraták színe-java a fővárosban. Ott volt mindenki, aki valamit is számít azon az oldalon, Gyurcsánytól, Bokroson át egészen a magukat civilnek mondó balliberált egyletekig.

És mindannyian rettegtek.

Félték a jövőt, aggódtak a köztársaságért és mindeközben bőszen hirdették, hogy ők maguk a demokrácia, ők maguk a felvilágosodás és ők maguk az igazi hazafiak, akik majd úgy összedöntik Orbán kártyavár-rendszerét, hogy csak na, hogy aztán újra eljöjjön egy európai – értsd az atlantista és globalista érdekeket gátlástalanul kiszolgáló - köztársaság ideje itt a Kárpát-medencében.

A honi demokraták új világot óhajtanak és vele új rendet. És hogy ne legyen egy percig se kétsége senkinek afelől, hogy mi is ez az új világrend, azt jól mutatják azok az apró, de mégis fontos jelek, amelyek a nagy vonulás során fel-feltűntek a tömegben. A felvonulók nagyrészt pártzászlókkal érkeztek, volt jónéhány EU-zászló és elvétve néhány nemzeti trikolór is. Ez utóbbiakat azonban kicsit átszabták és hozzáigazították ahhoz a szellemiséghez, amelynek jegyében a felvilágosultak elképzelik ennek az országnak a jövőjét.

Az ’56-os zászló mintájára, ahogy anno a forradalmárok kivágták belőle a gyűlölt Rákosi-címert, a mostani demokraták kivágták a zászló közepéről a koronás címert és a helyére az EU kék, sárga csillagos jelképét illesztették…

[nagyításért katt a fotóra]

Azt hiszem, ehhez innentől már nem kell kommentár. Ehhez innentől már nem kell semmit hozzáfűzni. Ez mindent elmond arról, hogy a balliberált oldal miként vélekedik a jövőről, a nemzetről, a magyarságról. És lehet vitatkozgatni azon, hogy most jó irányba megyünk-e, vagy sem, hogy OV hová vezeti az országot, hogy a radikális oldal kész van-e a hatalomátvételre, hogy lehetne-e jobban kormányozni, vagy sem. Azonban egy dolog nem lehet vita tárgya:

Azok az alakok, akik a globalista aranycsillagokat teszik a Szent Korona helyére, Magyarországon még egyszer nem kerülhetnek a hatalom közelébe.

Olvass tovább »

A geciológia törzsfejlődése

Kezdetben vala, csak simán ment a célzott, személyre szabott gecizés. Aztán szép lassan már geci lett mindenki, aki nem akart S. Lajos jobbján, vagy balján beállni az OV köpködésbe. Végül Lajos emelte a tétet és a gecizést továbbfejlesztette egy hatékonyabb módszerré, így mára eljött a karaktergyilkolás ideje.

„Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad.” – idézte fel Lajos az egyik OV-val kapcsolatos élményét még a sorkatonaság szomorú napjaiból, majd így folytatta: „amikor leszereltünk, az étteremben várakoztunk, már civilben, őt kiemelték közülünk. Úgy mentünk haza a leszerelő vonattal is, hogy Viktor nem volt velünk. Minden katona elmegy bulizni, ha leszerelt, így tettünk mi is, aztán ott egyszer csak megjelent. Hát te hogyhogy itt? Azt mondta, alá akartak íratni vele a beszervezési nyilatkozatot, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt. Ma már nem tudom, mit gondoljak.”

Nem kérdés, hogy a Simicska-Orbán háború egy olyan szakaszba lépett, amiből valamelyik fél nagyon, de nagyon rosszul fog kijönni. Hogy végül ki lesz majd az, aki a földbe döngöli a másikat, ma még nem tudható, azonban kívülállóként érdemes úgy figyelni a történéseket, hogy közben tudjuk melyik fél az, aki éppen féligazságokkal próbálja lejáratni a másikat.

Simicska most besúgói múlttal vádolja a miniszterelnököt, aminek valóban van alapja. A neten már évek óta kering OV úgynevezett 6-os kartonja, amit a hálózat tagjairól vezettek. Ezt azonban minden olyan emberről kitöltötték, akit szándékukban állt beszervezni. Így azoknak is van, akik igent mondtak és azoknak is, akik elutasították az együttműködést.

Létezik egy 1982-es keltezésű dokumentum is – ezt maga a miniszterelnök hozta nyilvánosságra -, amely arról tanúskodik, hogy ugyan megpróbálták beszervezni a III/III kötelékébe, de az nem sikerült nekik. És van még egy papír, ami III/IV-es, a katonai elhárítás archívumában lelhető fel. Ebből az derül ki, hogy Orbán Viktor a sorkatonai szolgálata idején egy elhárító őrnagy közvetlen társadalmi kapcsolata volt, vagyis e szerint első kézből neki tett jelentést.

Ez utóbbi dokumentum támaszthatja alá Simicska azon állítását, hogy a kormányfő közös katonáskodásuk idején figyelmeztette, hogy jelentenie kell róla. Ez azonban nem jelenti azt, hogy OV ügynök lett volna. Ilyenek ugyanis a III/IV-es csoportnál nem is voltak.

Eddig a tények.

Innentől már csak találgatások vannak. És persze egy fontos kérdés: elképzelhető az, hogyha létezne OV-ról bármilyen anyag akár itthon, akár Moszkvában, akkor az már az elmúlt 25 évben nem került volna elő? Elképzelhető, hogy ’98-környékén Horn, vagy később Gyurcsány ne vette volna elő ezt a fontos és akár választásokat is eldöntő iratot?

Nem hiszem.

Nem tudom…

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a gecizés így, vagy úgy, de folytatódni fog.

Olvass tovább »

Híd a munka világába, vagy valami ilyesmi

Az megvan, hogy az Országos Roma Önkormányzat a Híd a munka világába című nagyjából 3 milliárdos program keretében vásárolt magának egy budai, Gellérthegy utcai irodát potom 300 millióért?

Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy mégis minek? És milyen alapon?

Az indok egész egyszerűen hangzik: azért mert ez kell a megfelelő minőségű munkavégzéshez, amit a cigányok felzárkóztatása érdekében végeznek. Pontosabban a hivatalos indoklás az ORÖ részéről úgy hangzott, hogy azért esett a választás erre az épületre, mert egyrészt közel van a minisztériumokhoz, másrészt pedig mert kell egy reprezentatív iroda a magas rangú partnerek fogadására.

Az nem nagyon zavarta őket, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amivel lényegében napi szinten kapcsolatban vannak, a Duna másik oldalán van, az meg pláne nem, hogy a legmenőbb, profitorientált cégeknek sincs ilyen helyen irodájuk, mint ahol ők most beújítottak egyet. De az ORÖ vezetői abban sem találtak semmi kivetni valót, hogy vannak olyan alkalmazottai, akik 1,2 milliót keresnek félállásban és azzal sincs szerintük semmi gond, hogy harminc millióért vettek bútort és cirka ugyanennyit költöttek autóbérlésre. És hogy mindenki lássa, hogy ezekre a dolgokra nem is olyan sok pénz ment el, Farkas Flórián okosai készítettek egy kimutatást, ahol a bruttó számok helyett odaírták a nettó összegeket.

Nem kérdés, a minőségi munkához, minőségi feltételek kellenek. Na és persze olyan irodák, ahonnan látni lehet a hidakat is, hogy el tudják dönteni, melyik vezet közülük a munka felé…

Most már csak az eredmények bemutatása lenne hátra, de arra még egy darabig várni kell. Egyes hírek szerint készült már tanulmány a „roma nők ősanyai minősége” témakörben és azt is rebesgetik, hogy eltapsolták már a 3 milliárdos keret felét, de ennek ellenére még egyetlen cigány nem állt munkába a program kapcsán.

De ez kormányzati szinten senkit nem érdekel. Lázár János a hírek hallatán azt mondta, hogy „nem volna szerencsés prekoncepciók, sajtóhírek vagy névtelen feljelentések alapján vizsgálatot indítani”. Így aztán minden marad a régiben.

Így megy ez.

 

Olvass tovább »

Pro és kontra, avagy jó, ha tudjuk

Politikai oldaltól és vérmérséklettől függően lehet értékelni pro és kontra az orosz elnök budapesti látogatását, de mindezektől függetlenül azt gondolom, a tényeket és az eredményeket érdemes számba venni, amikor valamiféle értékelést akarunk tenni a történések kapcsán. Bár talán az is igaz, hogy minden valószínűség szerint Putyin látogatásának célja alapvetően nem az volt, mint amiről a fősodratú média most beszél, nem az, amit a hírekben olvashatunk.

A találkozó során OV és Putyin több mint három órás tárgyalást folytattak. Ez a diplomáciában vagy azt jelenti, hogy a felek nem értenek egyet, vagy azt, hogy nagyon sok dologról beszélnek, mondhatni fontos, stratégiai dolgok dőlnek el. A közös vacsora ténye és az utána lévő sajtótájékoztató hangulata ez utóbbi lehetőséget valószínűsíti.

Hogy mi is zajlott a színfalak mögött egyelőre nem tudható és minden bizonnyal egyhamar nem is lesz nyilvános, azonban az biztos, hogy a tárgyalások magyar részről rövidtávon egyértelműen előnyös helyzetet teremtettek és nem utolsó sorban kézzel fogható eredményeket hoztak.

A legfontosabb talán a gázszállítási megállapodás kérdése. Ugyan korábban is volt már szó arról, hogy a Gazprom hozzájárul ahhoz, hogy a húsz éve, a szocialisták által megkötött gázszerződésből fennmaradó és le nem hívott gázmennyiséget a szerződésben szabályzottakkal ellentétben ne kelljen kifizetni, de a politikai döntés, a pecsét a megállapodásra ez ügyben mégis csak most született meg.

Persze most sokan mondhatnák azt, hogy ez nem nagy ügy, néhányszáz köbméter gáz mégis kit érdekel. De ez azért mégsem ennyire egyszerű. A szerződésben rögzítettekhez képest ugyanis Magyarország 22 milliárd köbméterrel kevesebb gázt használt fel, amit ha most ki kéne fizetni, az potom 9 milliárd dollárba kerülne. Csak hogy jól értse mindenki. Lényegében ez az összeg a paksi atomerőmű-felújítás nagyságrendje, de kijönne belőle az olimpia megrendezésének a harmada. Ergo, ha az oroszok ragaszkodnak az eredeti szerződés minden betűjéhez és kifizettetik velünk a szóban forgó összeget, Magyarország csődbe ment volna.

Ehhez képest az EU-t sújtó orosz szankciók kijátszása már csak csepp a tengerben-történetnek tekinthető. Putyin ugyanis belement abba, hogy alakuljanak magyar-orosz vegyesvállalatok, amelyekre nem vonatkozik majd a tiltás, így a magyar termékek a többi EU-s termékkel ellentétben ismét eljuthatnak korlátozás nélkül Oroszországba.

Egyértelmű, hogy eddig minden szép és jó, de a nagyhatalmak nem szoktak ingyen adni semmit sem. Mindennek meg van az ára, előbb-utóbb mindenért fizetni kell. Így aztán szinte biztos, hogy OV megígért valamit Putyinnak, ha pedig durván akarnánk fogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy így, vagy úgy, de eladott minket az oroszoknak. Persze, hogy igazából volt-e más választása nem tudható, meg az sem, hogy a végén mennyit kell majd fizetnünk mindezért.

Olvass tovább »

Valami jön…, avagy WTF?

Vannak hírek, amihez nem kell kommentár. Vannak történések, amik önmagukért beszélnek. És vannak olyan dolgok, amire nincsenek szavak. Azt hiszem, ez utóbbiak körébe tartozik a DéKás Vadai Ágnes legújabb produkciója:

Ne vitassuk el a jogot, mindenkinek joga van hülyét csinálni magából, de ez … ez… nem is tudom…

A rövidke videó nézése közben az jutott eszembe, hogy vajon Gyurcsányék ezt kinek, milyen célközönségnek találták ki? De legfőképp minek? Mi lehet a cél? És mire számítanak eredményként?

Arról már nem is beszélve, hogy ez még csak a kezdet, a felvezetés. A lényeg még csak ezután jön.

A politikai helyzet fokozódik.

Olvass tovább »

Csani fenn a csúcson…

Nem mintha bármi jelentősége lenne a dolognak, pusztán csak érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy Szegedi Csani a múlt héten immár visszavonhatatlanul felért a csúcsra. Mondhatni világhírű lett. Milliók olvassák a történetét, milliók látják és nézik a fotóját szerte a világban.

„Kipát hord, kósert eszik, Izraelbe zarándokol, pedig korábban duci Hitler volt” – írja róla a Cracked magazin, az Egyesült Államok egyik leglátogatottabb humorportálja, majd egész egyszerűen kijelentik, hogy Szegedi és az ő pályafutása „egy hatalmas antiszemita démonfing”.

Az írás apropóját a portál 2014-es év legjeit összeszedő listája adta, ahol a mára már a nevét Dovidra változtató Szegedi első helyet ért el a Legnagyobb álszentek című kategóriában. A mezőny erős volt, de Csani állta a sarat. Maga mögé utasította azokat az igazgatókat, aki minden egyes alkalommal plagizálták a szívből jövő beszédeiket, a pornóellenes politikust, akit pornónézésen kaptak a parlamentben, az ittas vezetés ellen kampányoló bírót, aki hullarészegen belehajtott egy városi buszba és legyűrte azt a dílert is, aki drogellenes előadást tartott valamelyik amerikai egyetemen.

Igazán illusztris mezőny, az kétségtelen.

A poént kicsit félretéve, azért az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy Szegedi valaha a nemzeti oldal egyik legmeghatározóbb alakja volt. Tízezrek figyeltek a szavára, tízezrek követték, miközben a háttérben már tudott volt, hogy amit mond, hogy amit tesz, az nem túl hiteles, az mondjuk úgy stílszerűen, nem túl kóser. Mégis hagyták, hogy menjen tovább minden, mégis hagyták, hogy Szegedi folytassa azt az ámokfutást, amit a jobbikos pályafutása végén Borsodban művelt, szétverve lényegében mindent, ami addig a radikális oldalon arrafelé felépült.

Hogy lehetett-e volna másképp? Biztosan. Hogy másképp kellett volna lennie? Nem biztos. Az történt, aminek történnie kellett. Azóta már sok víz lefolyt a Tiszán és az akkor összepiszkolt kép is kitisztult valamennyire. Az eredmények azokat igazolják, akik abban voltak érdekeltek, hogy úgy legyen minden, mint ahogy lett is. De ettől függetlenül még az is tény, hogy az akkor történtek nem kerülnek majd rá a radikális történetírás legszebb lapjaira…

Olvass tovább »

Kinek mi a fontos…

Angela Merkel nagyjából nyolc órát töltött hétfőn, Magyarországon.

Miután késő délelőtt leszállt a gépe, megebédelt a miniszterelnökkel, aztán tájékoztatták a sajtót a megbeszélésről. Ezt követően felment a Várba, ahol elbeszélgetett a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok vezetőivel, aztán pacsizott egyet Áderral, az Andrássy-egyetemen átvette a Szegedi Tudományegyetem díszdoktori címét, végül elment a Dohány utcai zsinagógába, hogy ott koszorút helyezzen el az Emanuel-emlékfánál és megbeszélést folytasson a honi zsidó vezetőkkel.

Ennyi.

OV, Áder, német cégvezetők, díszdoktori cím és a zsidók.

Azt hiszem, nem nagyon kell előítéletesnek lenni ahhoz, hogy az ember feltegye magában a kérdést: a zsidók minek kellettek az amúgy is szűk programba?

A kérdés természetesen költői. Szerintem akkor lepődtünk volna jobban meg, ha nem így történik a dolog. A mai európai viszonyokat elnézve az lett volna az igazi meglepetés, ha a kancellárasszony kihagyta volna a zsinagóga-látogatást.

Merkel hat év után, újra eljött Magyarországra, hogy itt is benyaljon a cionistáknak. A zsidókon kívül senki más nem érdekelte az egykori Stasi-ügynököt. Eszébe nem jutott, hogy találkozzon más vallási vezetőkkel, hogy esetleg váltson néhány szót a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának képviselőivel, vagy az Országgyűlés német nemzetiségi szószólójával.

Koszorút vitt a Dohány utcába, de arra már nem futotta, hogy egy gondolat, egy mondat erejéig megemlékezzen a magyarországi németek elhurcolásáról, aminek a napokban, január 19-én volt az emléknapja, az meg pláne nem jutott eszébe, hogy koszorút vigyen valamelyik német katonai temetőbe.

Az igazság az, hogy a német kancellárt nem nagyon érdekelték a magyarországi németek. Valószínűleg úgy gondolhatta, hogy az itteni svábok nem a német nép részei, mert azok csak a németországi muszlimok lehetnek.

Olvass tovább »

Csak hattablettás kannásra futja a brüsszeli fizuból?

Néhány hetes viszonylagos csend után Budapesten tért újra vissza a kamerák kereszttűzébe Szanyi Tibi, az európai és hazai baloldal szellemi lángoszlopa. A vörös penge, aki kék alapon sárgacsillagos lepedőbe burkolva elmondta, hogy mi is a felvilágosult, nagyon demokratikus baloldal és természetes a saját maga álláspontja az aktuális honi viszonyokról:

Vlagyimir Putyin orosz elnök februári budapesti látogatása nem időszerű, ezért Orbán Viktor miniszterelnöknek a találkozót le kell mondania. Az EU-tagállamai egységesek az Oroszország elleni uniós szankciók meghosszabbítása ügyében, és ezt az egységet illendő fenntartani. Az európai baloldal azt várja el Orbán Viktortól, hogy ne barátkozzon látványosan Putyinnal, mert az európai egység gyengítése valójában egyféle politikai bűncselekmény a maga módján.

Aztán a sajtótájékoztató végén még hozzátette:

Nem lennék meglepve, ha Angela Merkel német kancellár budapesti látogatásán arról is tárgyalna Orbán Viktorral, hogy hogyan kell viselkedni az orosz agresszorral szemben.

Elvonulás. Függöny.

Azért kíváncsi lennék, hogy Szanyi ezeket az ötleteket és megnyilvánulásokat előzetesen az emeszpés elvtársak közül kivel egyezteti le, mert azért ez valljuk meg - töménytelen mennyiségben elfogyasztott kannásbor ide, vagy oda - nagyon gáz, vagy inkább szánalmasan röhejes. El nem tudom képzelni, hogy vajon mit vár Szanyi, vagy mit várnak az elvtársak egy ilyen szöveg után. Természetesen mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de egy politikai szereplőnél azért elvárható lenne, hogy tudja nagyjából hol húzódnak a határok.

Bár az is igaz, hogy Szanyi elvtárs esetében szellemi elvárásokról, értelmes közéleti gondolatokról nem nagyon lehet beszélni. Így aztán látva az emeszpé európai arcának megállíthatatlan szellemi leépülését, a végére igazából már csak egy kérdés maradt: a brüsszeli nagyjából 6 milliós fizetésből nem futja arra, hogy tablettás bor helyett valami minőségi piával roncsolja tovább az amúgy sem túl nagy agyát?

Olvass tovább »