Előítélet, vagy tapasztalat?

Szinte már előre látom a következő napok európai balliberális sajtótermékeinek a címlapjait, ahogy öles betűkkel hozzák a hírt: Magyarországon tombol a rasszizmus. Magyarország súlyos morális válságban, a gyűlölet a tetőfokára hágott. És persze lehetne még hosszan sorolni és találgatni, hogy mi lesz majd a felvilágosult és nagyon demokratikus lapok reakciója arra a felmérésre, ami hétfőn látott napvilágot a hazai lapokban.

Történt ugyanis, hogy a British Council Budapesten nemrégiben háromnapos konferenciát szentelt a radikalizmus témájának, ahol magyar és külföldi szakemberek ismertették a legújabb kutatásaik eredményeit. Ezek sorában számolt be a Tárki Idegengyűlölet a magyar fiatalok körében című, háromezres mintán végzett felméréséről Sík Endre, az intézet igazgatója.

A kutatás egyik legfőbb megállapítása az lett, hogy Magyarországon három emberből kettő súlyosan előítéletes. A következtetést onnan sikerült levonni, hogy a Tárki felmérése szerint a jobbikosok 79 százaléka részben vagy egészben egyetért azzal, hogy a cigányoknak a vérükben van a bűnözés. De ez még hagyján, mert az összlakosság 63 százaléka is ugyanígy gondolkozik ebben a kérdésben. A pártszimpátia szerint pedig a következő a helyzet: a fideszesek körében ez az arány 60, a szocialistáknál 61 százalék, de még az LMP-sek 49 százaléka is genetikai meghatározottságnak véli a cigányok bűnözési hajlamát.

Még nagyobb előítéletességet mutat az úgynevezett Bogardus-féle szociálistávolság-skála, ahol arra keresik a választ, hogy az illető elfogadná-e, ha gyermeke cigánygyerekkel barátkozna. Itt is a jobbikosok voltak a legelőítéletesebbek, esetükben csak a megkérdezettek 23 százaléka fogadná el, hogy gyermeke roma gyerekekkel barátkozik. A többi pártnál közel azonos a kérdésre adott igenek aránya: a Fidesz és az MSZP szimpatizánsainak esetében 36-36 százalék, az LMP-seknél pedig csak 35 százalék szeretne gyermekének roma barátot.

Ezek alapján pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a szervezet szerint a nemzetközi radikalizmus indexen a vizsgált 33, többségében uniós ország között Magyarország az ötödik helyen áll. A legradikálisabb Törökország, a legkevésbé radikális pedig Izland a lista szerint.

A fentiekből kiindulva azt hiszem, nem lesz kétséges, hogy majd megint mi leszünk az antitoleránsok, a sötét pusztabunkók, akik nem értik meg a nagyszerű európai multikulturalizmus lényegét. Most majd megint lehet mutogatni, hogy na, ezek azok, az előítéletesek. Pedig szerintem szó nincs erről. Egyszerűen hazugság az, hogy a magyarok többsége előítéletes.

Azonban mielőtt továbbmennénk, azt hiszem érdemes fellapoznunk a Magyar Értelmező Szótárt, mert annak segítségével egy pillanat alatt eligazodhatunk a kérdésben. Akkor nézzük:

előítéletes (melléknév)
1. akinek nem korrekt vagy nem tényeken alapuló véleménye van valamiről.

előítélet (főnév)
1. a tények ismerete nélkül vagy figyelmen kívül hagyásával kialakított vélemény.
2. ésszerűtlen ellenszenv vagy bizalmatlanság bizonyos emberekkel szemben, csupán azért, mert olyan csoporthoz tartoznak, ami más, mint az illető sajátja.

tapasztalat (főnév)
1. az a tudás vagy hozzáértés, amit a gyakorlatban szerezhetünk meg, és nem könyvekből való tanulással.
2. valami, ami valakivel történik, és a gondolataira és érzéseire hatással van, személyes tapasztalat, élmény.

Ma Magyarországon bátran kijelenthető, hogy nagyon kevés olyan magyar ember van, akinek közvetlenül személyesen, vagy közvetetten a családja, a barátai kapcsán ne lett volna már valamilyen konfliktusa, vagy negatív élménye cigányokkal. A fősodratú média és a hivatalos PC szöveg ugyan igyekszik eltagadni a létezését, de ennek ellenére van cigánybűnözés, van cigánykivagyiság, van magyargyűlölet és ez teljesen független attól a liberát fotel-szociológusok által hangoztatott hamis nézettől, hogy mindenről a mélyszegénység tehet. Egész egyszerűen azért, mert a probléma nem csak a keleti országrészben jelentkezik, ahol tömegesen fordulnak elő a cigányok, ahol nagyobb a szegénység, hanem máshol, a kevésbé cigányfertőzött és gazdaságilag jobb helyzetben lévő részeken is.

Így aztán bármennyire is azt akarják majd beállítani a liberált megmondóemberek, hogy mi, magyarok előítéletesek vagyunk, az emberek döntő többsége pontosan tudja, hogy ez nem előítélet, hanem tapasztalat. Generációk óta szerzett tapasztalat.

Arról már nem is beszélve, hogy vajon mikor készül egy olyan felmérés, ami azt kutatja, hogy mennyire előítéletes a cigányság más csoportokkal szemben?

Talán a nagy liberált kutatgatások közepette érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy nem mindig a cigányokat kéne áldozatnak bemutatni, és legfőképp nem elhitetni velük azt a hamis képzetet, hogy ők semmiről nem tehetnek, hogy nekik nem kell tenniük semmit sem azért, hogy a kialakult helyzet megváltozzon. Az elmúlt 20 évben mindig ez volt a kormányzati hozzáállás a dologhoz, de az ma már jól látható, hogy ez nem vezet sehová sem. Pontosabban vezet, az örökös ajvékoláshoz és a maroktartáshoz.

Egyébként meg a felmérés nem is jó. A közel kétharmados arány egész egyszerűen tévedés. Tegnap végeztem egy gyors közvélemény-kutatást az ismerősök körében.

Itt kivétel nélkül mindenki ”előítéletes”…