Váltópártok

Valljuk meg, első ránézésre azért van abban valami igazán szívet melengető, ahogy a honi baloldal szépen leszalámizza magát. Jó a cirkusz, szórakoztató az előadás. Azonban a nagy örömködés mellett talán arra is érdemes figyelnünk, hogy a most zajló folyamatok minden valószínűség szerint azért nem ok nélküliek. Azt pedig pláne nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy bármennyire is nem értünk egyet a túloldalon állókkal, azért az ő soraikban sem tök hülyék üldögélnek. És ez így van akkor is, ha pillanatnyilag úgy látszik, hogy a baloldal kifulladt, akkor is, ha az ismertebb szereplők most teljesen hiteltelenné váltak.

Talán nem kell politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy gyanakodni kezdjünk a most zajló folyamatok őszinteségét és spontaneitását illetően, hogy feltegyük magunkban a kérdést: vajon a balliberáltak tényleg nincsenek tisztában azzal, hogy az osztódás nem jelent automatikusan összességében több szavazatot? Nagy valószínűséggel biztosan tudják ezt, de minden bizonnyal azzal is tisztában vannak, hogyha ügyesen csinálják, azért jónéhány embert meg tudnak majd szólítani a politikától elfordult tömegekből.

Az elvtársak, mármint a Párt elvtársai ugyan még mindig ”váltópártként” hirdetik magukat, pedig ez már akkor sem volt igaz, amikor néhány hete, a látszólagos egység közepette kirakták a szónoki emelvényre a feliratot. Manapság pedig már leginkább a röhejesen szánalmas kategóriába tartozik az egész. A baloldali váltópártok ugyanis mint jól látható, gombamód szaporodnak. A gyanútlan szemlélődő pedig csak kapkodja a fejét és lassan már nem is nagyon érti, hogy ki kinek, a kije.

Az még nagyjából mindenki számára világos, hogy az elempé és az emeszpéből kivált Gyurcsány-brigád hová tartozik. Mondjuk ez utóbbinál csak el kell olvasni a Top 10 névsorát - Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Varju László, Vitányi Iván, Baracskai József, Ficsor Ádám, Kolber István, Szűcs Erika és Oláh Lajos és persze Gyurcsány -, de a többiek, mint az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" nevű fészbúkcsoportból kialakuló 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom és a szakszervezeti tüntetések mentén szerveződő Szolidaritás Mozgalom, azért már sokakat megtéveszt. Tegyük hozzá bármily meglepő is, hogy még itt a radikális oldalon is.

Az emberek egy jelentős része az új formációkról azt gondolja, hogy azok tényleg alulról szerveződő fiatalos csoportok, hogy azoknak nincs semmi közük az elmúlt évtizedek politikai csatározásaihoz. Pedig ez egyátalán nincs így. Ha jobban megnézzük, hogy milyen arcok állnak a háttérben, hogy milyen támogatók vannak az egyes gyülekeztek mögött, akkor azért világosan kiderül, hogy mindegyik ezer szállal kötődik ahhoz a sajátos belpesti körhöz, akik korábban az eszdéesz szellemi hátterét is alkották.

„Nem tetszik, hogy egyre szarabbul érzem magamat a hazámban, nem tetszik, hogy a nevemben hülyeséget csinálnak. Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer” – mondják bele a kamerákba az új váltópártok főszereplői abban a videóklipben, amely egyre többször jelenik meg a nagyobb közösségi oldalak radikális csoportjainak üzenőfalán is. Mert sajnos közülünk is vannak jónéhányan, akik elhiszik, hogy ez a civil csoport tényleg független, hogy lényegében ezek is azt akarják, amit mi, radikálisok.

Aki ilyen gondolatokkal kacérkodik, annak azért jelezném, hogy nézze meg jobban a klipet, hisz abban olyan régi szadeszos kövületekkel lehet találkozni, mint Bródy, Kulka János, vagy Spitzer Soma. Ők biztatnak minket arra, hogy tartsunk velük. Azért ha más nem is, ez azért elgondolkodtató kéne, hogy legyen.

Arról már nem is beszélve, hogy vajon hol voltak ezek a jókedvű fiatalok öt éve?

Akkor miért nem aggódtak a szabadságért, amikor a felvilágosult baloldaliak az ünneplő emberek közé lovasrohamot vezényeltek, akkor miért nem aggódtak az emberi jogokért, amikor ártatlan embereket ítéltek el hazug rendőri vallomások alapján? Vagy annak idején, a 2002-es narancsos bukás után miért nem tiltakoztak az ellen, hogy a hatalomra került szocliberált bagázs lefejezte a teljes budapesti és vidéki kulturális vezetést, és a maga embereivel rakta tele a fontosabb posztokat? Az nem volt antidemokratikus?

Vagy akkor tetszett a rendszer?

Szóval, ne tévedjen el senki. A liberáltak most osztódásnak indultak, de a lényeg ettől függetlenül nem változott. A cél továbbra is a hatalom megszerzése, illetve a meglévő befolyás megtartása. Aztán ha majd fordul a világ, és az érdekeik úgy kívánják, újra egyesülnek, hisz a fő gondolat és a fő törekvés most is ugyanaz: mind kulturálisan, mind gazdaságilag uralkodni rajtunk a saját hazánkban.

Ezért aztán mielőtt bárki bedőlne a „nem tetszik a rendszer”-nek, jól nézzen körül. Jól nézze meg, hogy kinek a propaganda filmjét linkeli tovább, jól válogassa meg, hogy kinek a kormányellenes tüntetésén szaporítja a tömeget. Bármilyen megtévesztő is a máz, bármilyen jól hangzóak is a szlogenek azért egyet, a lényeget semmiképp nem feledjünk: az összes baloldali-liberális pártot minden további nélkül egyesíteni lehetne a MAZSIHISZ-ben.

Ez az alappont. És innen érdemes elkezdeni az egyes tömörülések megítélését.