Focizni már nem elég

Azt hiszem, nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük azt, hogy manapság a nyugati világban a holokauszt-vallás az egyik leggyorsabban és legerőszakosabban terjesztett vallások egyike.

A cionista gépezet már évek óta megállás nélkül és semmi határt nem ismerve tömi tele a gyanútlan emberek fejét a szent holokauszt-mesével.

Mára pedig már eljutottunk oda, hogy nincs olyan téma a közéletben, nem történhet olyan esemény a világban, amihez így, vagy úgy, de ne kapcsolnák hozzá, amibe ne kevernék bele, a néha önmaguknak is ellentmondó holo-dogmákat.

A fáradhatatlan és jól megtervezett agymosó munka hatására ma már ott tartunk, hogy a magukat kereszténynek mondó európai társadalmakban a Holokauszt-szentsége meghaladta Jézus Krisztusét. Ma már ott tartunk, hogy a felvilágosult Európában az teljesen elfogadott és nem egy esetben támogatott magatartás, ha valaki kétségbe vonja és kifigurázza Jézus keresztre feszítését, a feltámadást, a Biblia tanításait. Ezzel szemben azok, akik meg merik kérdőjelezni a gázkamrák létezését, a 6 millió áldozat valóságtartalmát olyan súlyos bűnt követnek el, amiért megszégyenítés, kirekesztés és nem egy esetben börtön jár.

A holo-vallás terjesztése megállíthatatlanul dübörög és ma már olyan események kapcsán is a felszínre tőr, amiről azt hiszem, nagyon kevesen gondolták volna, hogy megtörténhet.

A múlt héten a változatosság kedvéért Kijevben gyűltek össze a Holokauszt európai iparosai, hogy egy újabb konferencia keretében vitassák meg egyrészt a hit továbbterjesztésének módozatait, másrészt pedig annak lehetőségét, hogy hogy tudják még jobban összehangolni erőiket az antiszemitizmus elleni harchoz.

A megbeszélések olyannyira eredményesen zárultak, hogy John Mann, brit parlamenti képviselőnek sikerült is kijelölnie a harc legújabb terepét: „Angliának jó esélye van arra, hogy kijusson a jövő évi labdarúgó Európa Bajnokságra, melyet Lengyelország és Ukrajna közösen rendez majd. A múlt héten az Angol Labdarúgó Szövetséggel egyetértettünk abban, hogy amennyiben ez valóban így lesz, akkor az angol futballcsapat tagjai Lengyelországban részt fognak venni az ottani Holokauszt-megemlékezéseken és talán még emléktáblát is elhelyeznek egy zsidó temetőnél, valamelyik egykori koncentrációs táborban.”

Azonban John Mann itt még nem fejezte be a mondandóját, hanem még egy kicsit emelt a téten: „Felszólítom azokat a nemzeti csapatokat, amelyek majd szintén kivívják a jogot arra, hogy részt vegyenek a labdarúgó Európa Bajnokságon, kövessék az angol csapat példáját és a rendezvény során emlékezzenek meg a holokauszt-áldozatairól, tegyenek hitet az antiszemitizmus elleni harc mellett.” [az eredeti The Jerusalem Post hírért katt IDE, a kijevi konferenciáról szóló hírért pedig IDE]

A labdarúgó EB a világ egyik legnézettebb sporteseménye. Biztosak lehetünk abban, hogy a rendezvény ideje alatt a világ vezető hírei a mérkőzésekről és az azok körül folyó történésekről szólnak majd. Nem lehet kétséges az sem, hogy a híradók majd első helyen számolnak be a csapatok holo-emlékművek előtti hódolásáról, mintegy követendő példaként bemutatva azt a labdarúgást szerető nézők millióinak. És persze az sem kérdés, hogy ezek a beszámolók majd ismét jó alkalmat teremtenek arra, hogy a riporterek az eseményt jobban megvilágítva könnyes szemekkel meséljenek a szent dogmákról.

De vajon lesz-e olyan nemzeti csapat, amelyik majd nem tesz eleget a kérésnek? Vajon lesz-e az EB-re kijutó országok közül olyan, aki fel meri azt vállalni, hogy nem vesz részt ebben az ördögi színjátékban?

Vajon lesz-e olyan szövetség, vagy legalább egy-egy játékos, aki majd szóvá meri tenni, aki majd ki meri mondani, hogy nem a holokauszt a világ legnagyobb sorscsapása? Aki majd a kamerák kereszttűzében fel meri hívni a figyelmet a kommunizmus 100 millió áldozatára, a II. világháborúban elpusztult több mint 60 millió emberre, a hirosimai gombafelhőre is és arra, hogy ezeken kívül még hány és hány ilyen és ehhez hasonló kegyetlen dolog történt és történik még ma is, többek között éppen Izrael által a világban.

Vajon lesz-e valaki, aki egyszer és végérvényesen kimondja, hogy nincs legfőbb bűn, hogy nincs a bűnök bűne, hogy nem a holokauszt az emberiség legnagyobb tragédiája? Hogy az is csak egy bűn a sok közül, amik végigkísérik a történelmet.

Vajon lesz-e majd egy csapat, egy játékos, egy edző, aki nem csak a pályán, hanem a mikrofonok előtt is történelmet ír?