Sima pókerparti, vagy egy durva orosz rulett?

Tegnap megint beszakadt a tőzsde és a mélységekbe zuhant a forint. A kötvényhozamok soha nem látott magasságokba emelkedtek és az egekben járt a magyar csődkockázati mutató is. A globalisták uralta nemzetközi sajtó címlapjain pedig Magyarország virított, mint elrettentő példa. Arról már nem is beszélve, hogy tegnap a franciák után most a németek gondolták úgy, hogy egyet még mindenképpen belénk kéne rúgniuk. Georg Streitner helyettes szóvivő szerdán Berlinben a kormány sajtótájékoztatóján kijelentette: „a német kormány üdvözli az Európai Bizottságnak az új magyar alkotmánnyal kapcsolatos brüsszeli vizsgálatát. Támogatjuk, hogy az EB megvizsgálja az új magyar alaptörvényt, hogy az összeegyeztethető-e az európai normákkal, különös tekintettel az igazságügyi reformra és a jegybank jogállására.”

A gyanútlan szemlélődő pedig csak néz, és nem nagyon érti, hogy mi folyik körülötte. Addig talán még mindenki számára követhető a történet, hogy manapság a szemünk láttára a világ újrafelosztása folyik, ahol nincs helye mellékutaknak, nemzeti alternatíváknak. Ahol, aki nem áll be a sorba azt bedarálják, ahol a pénzeszsákokon pöffeszkedők pénzügyi spekulációkkal pillanatok alatt már a kissé renitens országokat is megfojtják. És talán az is sokaknak dereng már, hogy a globalisták ebben az újonnan rendezendő színjátékban is csak a rabszolga szerepét akarják ránk osztani.

Eddig nagyjából érthető a dolog. Azonban az egyelőre még kevésbé világos, de mondhatnánk azt is, hogy egyátalán nem követhető, hogy egy ilyen környezetben, egy ilyen helyzetben a magyar kormány mire játszik.

Az szerintem talán már itt az elején leszögezhető – függetlenül attól, hogy OV-t szeretjük-e, vagy sem -, hogy a narancsosok vezére nem hülye és talán nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy biztosan tudja, hogy mit csinál, hogy pontosan tisztában azzal, hogy a döntéseinek mik lesznek, vagy mik lehetnek a következményei. És OV a jelenlegi helyzetben magabiztosan mosolyog, a kormány a fenyegetőzések és a durvuló piaci folyamatok ellenére, minden további nélkül megszavaztatja az új jegybanktörvényt, a kabinet tagjai pedig továbbra is olyan nyilatkozatokat tesznek, amik alapvetően szembemennek a piaci elvárásokkal.

Miközben a globalisták éppen 320 forintra tolták az eurót, Pleschinger Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a következőket közölte a Wall Street Journal riporterével: „Egyeztethetünk, és minden lehetőséget megfontolunk majd az IMF-vel folytatandó megbeszélések során. Azonban nem lenne tragédia, ha nem jönne létre új IMF-megállapodás, mert a kormánynak van terve arra az esetre is, ha nem születik egyezség egy új biztonsági hálóról.”

A kérdés már csak az, hogy vajon mi a terv? És legfőképp mikor akarják bevetni?

A forintpiaci finanszírozás ugyanis tekintettel a 10% feletti kötvényhozamokra korlátos és egyre drágább, ami így hosszú távon fenntarthatatlan, bár az is igaz, hogy a legpesszimistább szakértői vélemények szerint is az év közepéig elég lehet az ország tartaléka, mindenféle IMF-megállapodás nélkül is. De utána mi lesz?

Vajon mi lehet a háttérben? Mire ez nagy magabiztosság?

Vajon elképzelhető, hogy a színfalak mögött megállapodtunk Kínával, az oroszokkal, vagy valakivel, hogy mielőtt még végleg összeomlana minden, dobnak egy mentőövet? Vagy tényleg előfordulhat az, hogy nincs semmi a paraván mögött, hogy OV csak blöfföl, hogy csak az időhúzásra játszik arra, hogy mire elfogyna a pénzünk, addigra hátha magától is összedől az egész európai kártyavár és aztán már úgysem lesz érdekes semmi? Esetleg azt hiszi, hogy az IMF majd betojik a magabiztosságunktól? Vagy előfordulhat az, hogy tényleg szándékosan becsődölteti az országot?

Vagy mégis mi?

Vajon mi az a játék, amit a narancsosok játszatnak velünk? Egy sima pókerparti, vagy egy durva orosz rulett?