Biztos vagyok benne, hogy sokakban még ma is elevenen él annak az estének az emléke. Biztos vagyok abban, hogy akik részesei voltak akkor a történéseknek, akár a helyszínen, akár a televíziók képernyőin keresztül, soha nem fogják elfeledni azokat az órákat. És lehet egyeseknek fintorogni, lehet csőcselékezni, de az elvitathatatlan, hogy akkor, 2006. szeptember 18-án elindult valami, ami addig nem volt, történt végre valami, ami kiutat mutatott az elmúlt évtizedek politikai posványából. Persze most sokan feltehetnék a kérdést, hogy rendben, hogy ostrom, meg nagykaland, meg ilyesmi, de igazából mit értünk el vele?
Biztos vagyok benne, hogy sokakban még ma is elevenen él annak az estének az emléke. Biztos vagyok abban, hogy akik részesei voltak akkor a történéseknek, akár a helyszínen, akár a televíziók képernyőin keresztül, soha nem fogják elfeledni azokat az órákat. És lehet egyeseknek fintorogni, lehet csőcselékezni, de az elvitathatatlan, hogy akkor, 2006. szeptember 18-án elindult valami, ami addig nem volt, történt végre valami, ami kiutat mutatott az elmúlt évtizedek politikai posványából.
Persze most sokan feltehetnék a kérdést, hogy rendben, hogy ostrom, meg nagykaland, meg ilyesmi, de igazából mit értünk el vele? Gyurcsány továbbra is szabadlábon van, azóta hazugsággal, mások, másképp ugyan, de nyertek egy újabb választást és az ország ugyanolyan gyarmat, mint volt azokban az időkben.
A kérdések és az észrevételek igazsága valóban vitathatatlan, de azért azt sem szabad eltagadni, hogy szeptember 18-a és az azt követő napok történései a nemzeti ellenállás mérföldkövei. És függetlenül attól, hogy az akkori eseményeknek milyen tényleges eredménye lett, vagy nem lett, az nem kérdés, az nem lehet kérdés, hogy anno hat éve történelem íródott…
