Ennyivel tart előrébb Románia a cigánykérdésben

Romániában rengeteg cigánygettó van, melyek felszámolását az állam – Magyarországhoz hasonlóan - nem támogatja. Azonban néhány településen a helyi politikusok – Magyarországhoz képest – nagy nyíltsággal beszélhetnek ezekről a problémákról, sőt van, ahol szorgalmazzák felszámolásukat is. De hogy valaki idáig eljusson hosszú az út. Állítólag vannak olyan városvezetők, akiknek fizikai erőfölénnyel is ki kellett vívniuk a tekintélyüket, így számolva le a cigányság helyi vezetőivel.

A sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben többezer cigány él törvénytelenül épült putrikban.

Az elmúlt öt évben sikerült megfékezni az újabb törvénytelen építkezéseket, ám a sepsiszentgyörgyi polgármester szerint a negyed egy „ketyegő szociális bomba”. Az elmúlt időszakban rengeteg pénz és munka beleölésével tervbe vették, hogy felzárkóztatják a „mélyszegénységben élőket” és turisztikai faluvá alakítják a városrészt. A megvalósíthatósághoz egy tanulmányt is készített a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, de a nemrégiben napvilágot látott dokumentum olyan reménytelen helyzetet vázolt fel, hogy a döntéshozók egyelőre elvetették az ötletet.

Így aztán minden megy tovább az eddigiek szerint.

A negyed lakói segélyekből és állami juttatásokból élnek. A helyi cigány maffiózók segélyosztás után körbejárnak és beszedik a pénzek egy részét. A 10 év felettiek 42%-a analfabéta, a gyerekek nemigen járnak iskolába, az egyetemet végzettek aránya 0,1, az érettségizetteké 0,2 százalék, de többségnek még négy elemije sincsen.

„Jelenleg urbanisztikai káosz van az Őrkőn. Nem hiszem, hogy valaki jogosan elvárhatja az önkormányzattól azt, hogy törvényesítsen több száz házat, olyan körülmények között, hogy senki nem kérdezte meg, amikor felépítették, hogy erről az önkormányzatnak mi a véleménye, nincsenek utcák kialakítva, nincsenek betartva a minimális urbanisztikai szabályok, amelyek a város életét kormányozzák. És ez nincs rendben. Ez a folyamat nagyon lassú és hosszú lesz, évek óta nem engedjük, hogy újabb házakat építsenek oda. Rendet kell tenni. Azzal nem érthetek egyet, hogy a jelenlegi állapotot törvényesítsük. Sok esetben azért vállaltak gyerekeket, mert abból a támogatásból éltek meg, és az a támogatás jelenti a fő bevételüket, amit a gyermeknevelési segély, gyermekpénz formájában kapnak” - nyilatkozta a polgármester. És ehhez mérten valóban keményen szankcionálja a megélhetési gyermekvállalók engedély nélkül felépített házait. Többet ledózeroltatott már. A határozottabb hatósági fellépések után pedig sikerült rávennie a cigányokat arra is, hogy a többszáz tonnányi szemét egy részét, amit folyamatosan halmoznak maguk körül, segítsenek elhordani.

A ”házaknak” vezetékes vízzel csak 5,1 százalékuk, benti WC-vel pedig csak 2,5 százalékuk van ellátva, viszont elektromos árammal 77,5 százalékuk büszkélkedhet, mert hát ugye tévé az kell. A telep közepén található közkutat ingyen használhatják. Azaz használhatnák, ha meg nem rongálnák rendszeresen olyannyira, hogy a vizet ne lehessen elzárni. Ilyen esetekben aztán folyik a víz mértéktelenül mindenfelé. Ezt a pazarlást a városvezetés érthetően nem tűri, és minden további nélkül elzáratja a közkutat.

Magyarországon ugyanezt ma nem lehet megtenni. Gondoljunk csak a nemrégiben kirobbant ózdi kútbotrányra, ahol a cigánytelepen a pazarlás miatt elzárták a kutakat, mire máris diszkriminációt kiáltottak, majd tüntetést szerveztek baloldali politikusaink, elérve, hogy végül a BBC-n is hír lett. Végül ombudsman elmarasztalta a városvezetést, és a polgármester - Pintér Sándor belügyminiszter felszólítása után - újranyittatta a kutakat. A miskolci lyukóvölgyi cigánytelepen is hasonló történt, ott pedig a polgármester nyomására kapcsolták vissza a vizet.

Ennyivel tart előrébb Románia a cigánykérdésben: már van, ahol lehetséges nyíltan beszélni a cigányproblémáról.

Olvass tovább »

Meddig hátrálunk még?

Orbán Viktor az Európai Néppárt kongresszusán újságíróknak arról beszélt, hogy „bár mi nem vagyunk tagja az eurózónának, mégis azért érdemes szorítanunk, hogy az eurózóna országainak miniszterelnökei megegyezésre jussanak, mert ha azt leértékelik, az hazánkat is magával ránthatja.”

Ezzel ismét beismerte Magyarország függőségét és önállótlanságát.

A kormányzati PR munka ellenére egyre valószínűbb, hogy a narancsos vezetésnek semmilyen kidolgozott terve nincs a jövőre vonatkozóan. Nem hogy hosszú távúak nincsenek, de ahogy látszik, még rövid távúak sem. Sokszor hallhatjuk az átlag Fidesz-szavazóktól, hogy Orbán „milyen jól lavíroz” a hazai érdekek és a nemzetközi hatalmak érdekei és követelései közt, ami azért valljuk meg, elég erős csúsztatás, hisz pont ezt a politikát láthatjuk most kudarcot vallani.

Teljes bizonytalanságban kormányoznak egy országot, elhitetik az emberekkel a magabiztosságukat, de egyre inkább kibukik az igazság, vagyis az, hogy ők sem tudják, mi lesz velünk.

A világ húsz legnagyobb hatalmát tömörítő G-20-ak országai most épp azt fontolgatják, hogy 600 milliárd dollárnyi plusz forrást juttatnak a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy azt a bajba került euróövezeti tagállamok megsegítésére használja. És itt be is zárul az ördögi kör, amiből kilépni lenne az egyetlen hosszú távú megoldás, hisz ma már jól látszik, hogy a nemzetközi világhatalmi érdekek célja az, hogy az elszakadni készülő húrt minél tovább feszítsék, minél jobban kizsákmányolva az embereket.

Kérdés, hogy mikor pattan el az átlagember agya, és mikor megy neki fizikailag az útjába kerülő legelső banknak, vagy multi cégnek. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sokáig képesek vagyunk tűrni. Talán túl sokáig is. Amíg az átlagember még ki tudja fizetni a tescos sört és nézheti a tévét, addig nem fogja észrevenni, hogy egy haszonállattá vált, akit a hatalom kényére-kedvére kihasznál.

A hithű fideszeseknek is észre kellene venniük, hogy sokáig nem lehet lavírozni két ellentétes érdek között, nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Nekik sem fog menni.

Lassan összedől a kártyavár, és mindenki felébred a kábulatból.

Olvass tovább »

A jövő változásairól

Ha végigtekintünk a történelmen, akkor azt láthatjuk, hogy a maihoz hasonló korszakok után mindig valami nagy világválság vagy háború következett. Sokan úgy gondolják, hogy ez most sem lesz másként és a közeli jövőben teljes összeomlás következik. És ma már az is jól érezhető, hogy az ilyen jellegű hangok egyre erősebbek és egyre több irányból jönnek.

Ahmadinejad, iráni elnök a napokban többször is állást foglalt világpolitikai, és főként az őket érintő ügyekben. Kiállása és szókimondása a cionista világban nagy port kavart, hiszen kezdésnek az izraeli rezsimet a hazugság és megtévesztés szimbólumának nevezte, aminek szerinte alapja a gyarmatosító attitűd, ami egy megbízhatatlan, mitológiai követelésre támaszkodik. És természetesen most sem felejtette el feltenni a kérdést: „Ha a Holokauszt megtörtént, akkor miért nem engedik, hogy az üggyel kapcsolatban vizsgálat indulhasson? És miért kell a palesztin araboknak megfizetni az európaiak által elkövetett zsidó népirtás árát?”

Az iráni elnök ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai, valamint országának a globalista befolyás alóli függetlensége nem csoda hogy erősen szúrja egyesek szemét, akik mindenáron valamilyen fogást próbálnak találni a perzsa államon. Nap, mint nap kerülnek a hírek közé azok a már-már kétségbeesett rugdalózások, amiket a cionista megmondóemberek prezentálnak a világ népeinek, ezzel is befolyásolni próbálva a közhangulatot. Azonban szerencsére mára ez már egyre kevésbé ér célba, hisz a világ nagyobbik része már ellenszenvvel viseltetik mind az izraeli politikával, mind az azt támogató erőkkel szemben.

Az eddigi összeesküvés-elméletek beigazolódni látszanak és egyre biztosabbak lehetünk benne benne, hogy valami nagyon nagy változás készülődik. Világégés, vagy egy forradalmi változás, de valaminek történnie kell, mert lassan nincs tovább. A globalizmus gépezete egyre rozsdásabb. „Az USA Irak és Afganisztán elleni támadásai is arra irányultak, hogy mentsék magukat gazdasági szempontból, valamint a cionista rezsimet politikai szempontból”- nyilatkozta néhány hónapja Ahmadinejad. És tényleg. Mintha megjósolta volna az amerikai gazdaság lassan bebizonyosodó összeomlását.

Természetesen azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az iráni elnök korántsem minden szempontból követendő példa, mégis némely nyilatkozata és nemzete melletti kiállása kiemelkedő és akár példaértékű is lehetne a honi kormányzatnak, hisz lényegében nekünk, magyaroknak sincs túl sok választható lehetőségünk, ha lehető legkisebb veszteséggel túl akarjuk élni a következő időszakot: mindentől és mindenkitől függetlenedni, és menteni, ami még menthető.

Olvass tovább »

Amiről a fősodratú média egyelőre még hallgat

„Nem lesz gyógyszerhiány az árcsökkenés miatt a következő időszakban” - közölte kevesebb, mint két hónapja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).

Az OEP szerint nagy körültekintéssel jártak el az új támogatási rendszer jogszabályainak előkészítése és végrehajtása során, annak érdekében, hogy az új támogatási rendszer bevezetése semmiképpen se veszélyeztesse a gyógyszerellátás biztonságát.

Akkoriban nagy belenyugvással olvashattuk a hírt mondván, hogy legalább az nem fog meghalni, akinek még van pénze fizetni a gyógyszereket. Azonban a karosszékben még hátradőlni sem volt igazán idő, ugyanis a múlt hónap végére néhány gyógyszer megszerzése egészen nehézkessé, vagy egész egyszerűen lehetetlenné vált.

Október 1-jével 908 darab készítmény ára csökkent - persze közben többé jelentősen nőtt is -, ezért ezekből a termékekből a patikák nem készleteztek, nehogy a nyakukon maradjon a még drágábban vásárolt orvosság.

E hét elején pedig az is megtörtént, hogy 25 pácienst haza kellett küldeni a Zala Megyei Kórház onkológiai osztályáról, mert gyógyszerhiány miatt nem tudták kezelni a rákos betegeket.

A jelenségre az egyik páciens rokona hívta fel a figyelmet, aki megdöbbenve szembesült azzal, hogy amikor a kórházba értek az elkezdett kemoterápiás kezelés következő adagjáért, az orvosok közölték velük, hogy erre nincs mód, mivel elfogyott a gyógyszer. Az onkológiai osztály vezetője sajnálkozva tárta szét a kezét és elmondta, hogy sajnos nincs mit tenni, országos hiány van az 5-fluor-uracil nevű készítményből, ami a legtöbb kemoterápiás készítmény fontos alkotóeleme.

A gyógyszerhiány kialakulásával a kórházban már október végén szembesültek, azonban azon ők is megdöbbentek, hogy nem biztosított az utánpótlás. Végső lehetőségként összeszedtek minden maradék gyógyszert, de tegnapelőttre az is elfogyott. Így két nap alatt 25 beteget voltak kénytelenek hazaküldeni, és ezáltal komoly kockázatnak alávetni őket. Arról már nem is beszélve, hogy a kényszerű elbocsátások következtében gyakorlatilag kiürült az osztály, a harminc ágyon alig egy-két beteg fekszik, azonban az épület fenntartása üresen is ugyanannyiba kerül, mintha ott a betegek gyógyulnának.

Tegnap estére aztán az is kiderült, hogy nem egyedül a zalai kórház érintett az ügyben és az ország több városban ugyanilyen problémával küszködnek.

A fősodratú média persze egyelőre mélyen hallgat.

Az pedig teljesen jellemző, mondhatnánk abszurdisztáni állapot, hogy egy ilyen súlyú problémára az illetékesek helyett egy szenvedő alany hívja fel a figyelmet.

Olvass tovább »

Vidáman vasárnapoztak az izraeli küldöttek hazánkban

Több európai ”jobboldali” párt is képviseltette magát a múlt hét végén tartott "Mindannyian együtt Jeruzsálemért" című budapesti nemzetközi konferencián. A rendezvényre, melynek a központjában a közel-keleti békefolyamat állt, húsz országból érkeztek vezető politikusok. Az összejövetel fő témáját természetesen Izrael létezéshez való joga adta. Mondhatnánk azt is, hogy a ”nemzetközi helyzet fokozódik”. Most már nem tarthatja senki összeesküvőknek azokat, akik zsidó összeesküvés-elméletekről beszélnek. Már nyílt színen folytatódik a Simon Perez-i világhódító politika.

A konferencia résztvevőit természetesen Semjén Zsolt is fogadta, bőszen asszisztálva ehhez a gyomorforgató színjátékhoz. A miniszterelnök-helyettes szerint „a Szentföld, Jeruzsálem, mindannyiunknak spirituálisan a közös örökségei. És ezért természetes, hogy számunkra nem lehet közömbös, hogy mi történik ezen a földön, mi történik Jeruzsálemben.” Majd elmondta, hogy a „Magyar Köztársaság kormánya támogat minden olyan erőfeszítést, amelyik a békére irányul, és arra küldetésre, hogy ezek az értékek és ezek a hagyományok ma is betöltsék azt a szerepet, amit az emberiség történelmében mindig is betöltöttek.”

„A budapesti konferencia elsődleges célja, hogy bemutassuk: nem csak az Egyesült Államokban és még néhány más hasonló országban, hanem világméretekben létezik és növekszik egy olyan hálózat, amelynek a tagjai Izraelt támogató parlamenti képviselők és kormányzati politikusok. Ennek a nemzetközi összefogásnak a kiindulópontja az, hogy Jeruzsálemet Izrael egységes és oszthatatlan fővárosaként ismertessék el, ellensúlyozva ezzel az ENSZ-ben jelentkező más irányú kezdeményezéseket" - nyilatkozta az atv.hu-nak Willem Griffioen, a nemzetközi szervezet ügyvezető igazgatója. Hozzátette: ezzel a nagyszabású találkozóval szerettek volna innen, Európa közepéből kifejezni szolidaritásukat Izrael iránt. "Ez a térség korábban nagyon bizonytalan álláspontot képviselt a közel-keleti helyzettel kapcsolatban, és ez a kétértelmű hozzáállás az ENSZ-ben is tetten érhető volt" - jegyezte meg. Griffioen elmondta továbbá, hogy a konferenciákkal szeretnének új európai országokat bevonni az Izraelt támogató nemzetközi összefogásba. Ennek érdekében a következő hónapokban kezdeményezik új parlamenti együttműködési fórumok kialakítását is.

Ilan Mor, Izrael állam új magyarországi nagykövete megjegyezte, hogy hazájában az elmúlt huszonnégy órában is volt iszlám szélsőségesek által végrehajtott – civil áldozatokat követelő – terrortámadás, ezért a maga részéről innen Budapestről üzeni az ENSZ döntéshozóinak: ismerjék már fel végre, hogy gyilkos eszközökkel nem lehet megvalósítani a békét. Természetesen mondókájában nem felejtett el megemlékezni a hazai náciveszélyről sem kinyilvánítva, hogy a Jobbik személyében a magyar parlament tagja egy náci, rasszista párt is.

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy az Európai Bizottság felkérésére készített közvélemény kutatás szerint 15 ország 7500 polgárát kérdezték arról, hogy ki a legveszélyesebb a világbékére. Az eredmény pedig az lett, hogy a megkérdezettek többsége a zsidó államot tartotta a legveszélyesebbnek.

Gondolom, azt talán mondanom sem kell, hogy a nemzetközi szervezet tagjai természetesen a Hit Parkban tartották a vidám vasárnapjukat, ahol az egybegyűlteket Pat Robertson amerikai televíziós személyiség, egykori republikánus alelnökjelölt, a CBN televíziós csatorna alapítója videóüzenetben is köszöntötte. Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője az esemény házigazdájaként pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen fontos dolog Izrael és annak örök fővárosa, Jeruzsálem egysége melletti kiállás.

A több mint tizenkétezer fő részvételével zajló rendezvény után a szervezet elnöksége átvonult a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe, mintegy azt is bemocskolva az ülésükkel. Az eseményen számos közéleti szereplő és politikus, valamint a hazai zsidóság képviselői is megjelentek. Itt is hasonló genny alakok szólaltak fel, mint például Hiller István.

Így hát ismét összeértek a szálak, összeállt a kép. Kormányunk és a hazai politikai elit ismét bebizonyította, hogy kinek az érdekeit is képviseli…

Olvass tovább »

Médiaerőszak

Tóth Tamás Médiaerőszak című könyve bár pár éve jelent meg, aktualitásából egyáltalán nem vesztett. A televízióban közvetített erőszakos cselekedetek száma folyamatosan nő. Akármilyen furcsa is, de még a gyermekműsorokban is. Gondoljunk csak a hétvégi reggeli matinékra.

Ma Magyarországon általános dolog, hogy a gyerekek egyfajta szülőpótlékként kapják a tévét. Ez a könyv mindenki számára ajánlott, aki felelősséget érez a felnövekvő nemzedék és saját gyermekeik iránt. Hiszen a média nagyban befolyásolja az értékítéletet, és a személyiség kialakulását. A gyerekek teljesen védtelenek a manipulációval szemben, egyre nehezebb dönteniük, mi a jó, s mi a rossz.

Nehéz dolga van egy tévét néző gyereknek, hiszen közismert, hogy még egy felnőttet is milyen könnyen lehet manipulálni a médián keresztül. Főleg a mai világban, ahol a biztos, szeretetteljes családi háttér egyre ritkábbnak számít, s egyre több családban elmarad gyerekeknek a tévézésben való korlátozása.

Sokan azt gondolják, hogy a sok erőszakos jelenetet nézett ember felkészült a valóságban is megtörtént hasonló eseményekre. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, mert a példák az ellenkezőjét mutatják. Milyen jellemző, amikor a sok horrorfilmet nézett fiatal elájul a vérző ember láttán, vagy a kórházas sorozatokat néző nem bírja az injekció látványát.

Mennyit és hogyan árt a képernyőn megjelenő erőszak a lelki világukra?

Tóth Tamás kifejezetten a magyar viszonyokra alkalmazva vizsgálja a televízióból, médiából ömlő erőszak hatásmechanizmusát. Az eddig e témában megjelent szakirodalom állításait hazai példák segítségével bizonyítja, vagy cáfolja.

Kutatása három fő tézisből indul ki: a médiában egyre jobban jelen van az erőszak, ez negatív, agresszióösztönző hatással van a gyerekekre, amely azonban megbeszéléssel és megfelelő felkészítéssel csökkenthető. Az erőszak nézettségnövelő és figyelemfenntartó. Talán ennek az üzleties, erkölcstelennek mondható gondolkodásmódnak köszönhetően a vásárlói társadalom gyermekévé való nevelésén, és az erőszak bemutatásán túl más tartalmat nem hordoznak a gyermekműsorok. A mesék középpontjában általában csak a pénz és dicsőség elnyerése áll.

Erre van igény - hallhatjuk nemegyszer. De ha nem ezt adnák, akkor az emberek mást néznének. Azt nézi az ember, amit elé raknak. Ha mindenhol reklámoznának, és óriásplakátokon hirdetnének egy természetfilmet, akkor valószínűleg ”megszületne” az igény is rá.

Bár fontos a külső aktivitás, mint például a sportolás, játék, de a belső aktivitás is elengedhetetlen egy gyermek egészséges felnövekedéséhez. A belső aktivitása a mesék, történetek folyamatos belső leképzésében is kibontakozik, azaz a saját keretei közt képzeli el még a durvának hangzó jeleneteket is, viszont a tévé a kialakuló belső képet teljesen lerombolja, és egy készet, újat nyújt cserébe. Ez az új kép,- amelyet több kameraállásból is láthat-, viszont nem biztos, hogy a gyermek lelkének megfelelő, és nem biztos, hogy feldolgozható. Hiszen még a felnőtteknél sem ritka, hogy egy film egyes részletei csak napok múlva állnak össze.

Arra a felismerésre juthatunk tehát, hogy a gyermeknek legjobb, ha 10 éves koráig nem néz tévét, s ha igen, akkor is csak szülői felügyelet mellett, velük megbeszélve. (Nem ritka, hogy egy gyermekműsor után közvetlenül egy 18-as karikás film következik.) Képileg a magyar népmesék sorozat pedig a legjobb a gyermeki lelkivilágnak.

Szülőkkel és pedagógusokkal készített interjúkkal, és más kísérletekkel bizonyosodik be a média negatív hatásának túlsúlya. Az ez ellen való védekezésnek, és erre való felkészítésnek óriási szerepe van a jövő generáció gondolkodásmódjának kialakulásában.

Olvass tovább »

A nagy pintéri blablabla

„Pintér Sándor belügyminiszter volt az AVKK vendége” címmel olvashattunk cikkeket a napokban az újságok hasábjain. Akinek nem ugrana be hirtelen, Lakitelken járunk, Lezsák Sándor birodalmában. Itt található Lezsák szállodája, uszodája, rendezvényterme illetve kápolnája és óriási parkja.

És itt tartják pár havonta a népfőiskolaként meghirdetett különböző kollégiumok hétvégi, ”fideszképzőként” elhíresült találkozóit, köztük az Apor Vilmos Közéleti Kollégiumot (AVKK).

A mostani hétvégén Pintért hívták meg fő előadónak, akit Lezsák Sanyi bácsi, csak mint egyik legjobb és legmegbízhatóbb barátját mutatott be.

„A közmunkaprogram csak eszköz lehet arra, hogy a gazdaságot élénkítsük, a munkanélkülieket értékteremtő munkára szoktassuk” – fogalmazott a belügyminiszter az Apor Vilmos Kollégium, a Balázs Ferenc Kollégium, valamint a Szent-Györgyi Albert Kollégium mintegy kétszáz hallgatója előtt, majd leszögezte: „az a munkanélküli, aki a kérésnek nem tesz eleget, az nem kaphat segélyt.”

Gondolom, a fenti mondatok sokaknak ismerősen csengenek a Jobbik programjából, de ez az apróság Pintért egyátalán nem zavarta. Ő most előállt a nagyszerű ötlettel, és elhiteti a kedves fidesz szavazókkal, hogy feltalálta a spanyolviaszt.

Az előadása után a jelenlévők kérdéseket tehettek fel névtelenül, papírcetliken.

A belügyminiszter fontosnak nevezte, hogy a munkavállalóknak, a végzettségüknek és egészségügyi állapotuknak megfelelő munkát fognak tudni adni. Ennek kapcsán kérdezte meg valaki, hogy akkor egy tanárnak majd kötelező lesz utcát söpörni? Pintér erre azt válaszolta, hogy egy egyiptológusnak sem lehet biztosítani egyiptomi ásatásokat munkahelyként. „Ezzel meg is van válaszolva a kérdés” - fejezte be nem sokat mondó válaszát.

Valaki feltette azt a kérdést is, hogy ugyebár Orbán Viktor megígérte 2010 áprilisában, hogy két hét alatt rendet tesznek. Úgy érzi, hogy ez megvalósult? Pintér erre csak ennyit makogott, hogy „van, ahol igen”.

Aztán volt egy olyan kérdés is, amelyet persze szépen kihagyott. Látszott, hogy végigolvasta a papírt, de végül úgy döntött az igazán ciki lenne rá nézve, ha felolvasná. Így hát csak annyit idézett fel a kérdésből: „csendőrség”. Majd elkezdte a szokásos mellébeszélését, mi szerint csendőrség sosem volt városban, csak vidéken, és különben sem olyan egyszerű kérdés, különben is katonai alakulat volt, stb., stb.

Mint utólag megtudtuk, a kérdés a tiszavasvári közmunkaprogram remekül sikerült példájáról kérdezte Pintért, illetve azt feszegette, hogy mi a véleménye arról, hogy ugyancsak Tiszavasváriban a rendőrség nem bírta ellátni feladatát, de most, a csendőrség bevezetése óta rend van a városban. Ebből Pintér annyit fogott fel, hogy „csendőrség”, magát a kérdést nem válaszolta meg, sőt fel sem olvasta.

Aztán volt olyan is, aki azt kérdezte, hogy miért van szabadlábon Gergényi, aki, mint tudjuk jó barátja. Erre a válasza annyi volt, hogy folyik az eljárás, de ez nem a belügyminisztérium hatásköre… Volt még pár kérdés, amire igencsak homályos választ kaphattunk, vagy teljességgel félrebeszélt. Ilyen volt például a titkosszolgálatok kérdése is.

Az előadás összességében és lényegében teljesen semmitmondó volt, de legalább ismét meggyőződhettünk róla, hogy a maffiózó hírében álló belügyminiszterünk még mindig nem önt tiszta vizet a pohárba.

Olvass tovább »

Megoldás lesz ez?

Lázár János a napokban javaslatot nyújtott be az országgyűlésben a képviselők javadalmazásának átalakításáról, ami mondjuk azért elég merész vállalkozás attól, akinek luxusautós ügyein és a gazdagságról elhíresült kijelentésein az elmúlt hónapokban szinte egy egész ország botránkozott meg. De tekintsünk most el ettől és nézzük magát a javaslatot, ami ha valóra válik, akkor nagyjából két tucat képviselőnek emelkedni fog a fizetése, a többi képviselőnek viszont csökken majd.

Nemegyszer lehet hallani egy-egy beszélgetés kapcsán, hogy „bezzeg a politikusok milyen sokat keresnek, le kellene csökkenteni a fizetésüket.” Jelenleg a képviselők alapdíja havi bruttó 231.900 forint, amihez többféle jogcímen járnak kiegészítések. A legfontosabb a választókerületi pótlék, amely a budapesti képviselőknek az alapdíj 60 százaléka (139.140 forint), a legmesszebbről, 300 kilométernél távolabbról érkezőknek pedig 160 százaléka (371.040 forint).

Én magam is azt gondolom, hogy valóban nem mindenki érdemli meg azt a pénzt, amit mások adójából fizetnek ki neki. Főleg ha az illető, - akikből nem kevés van - történetesen be sem jár bizottsági ülésre. Ilyen például Kósa Lajos, aki november óta nem jár be a bizottsági találkozókra, de fizetségét persze felveszi, vagy érdemes megemlíteni például a miskolci önkormányzat pénzügyi bizottságának augusztus ülését, ahol a kilenc bizottsági tag helyett csupán négy jelent meg.

De az ilyen munka nélkül jól keresők közé sorolhatjuk lényegében az összes szocit is, akik az új alkotmány miatt hónapokig még arra sem vették a fáradságot, hogy beüljenek a Parlamentbe. Nem beszélve arról, hogy a sajtófotókon egyértelműen látszik, hogy szinte nincs is olyan pillanat, amikor egyszerre minden képviselő részt venne az ülésen. Amiben persze, ha jól belegondolunk igazából nincs is semmi meglepő, hisz jónéhány képviselőnek ez már csak fizikailag sem lehetséges, hisz ők álláshalmozóként egyszerre több helyről is kapják a fizetést, ami miatt azért néha-néha a többi munkahelyükön is illik megjelenni.

Így hát Lázár János kissé álszent módon kampányol, amikor úgy tesz, mint aki örömmel lemond fizetésének egy részéről. Az egészben pedig az az aggasztó, hogy míg ő így is vidáman milliárdosként éli tovább életét, addig a fizetéscsökkentés majd méginkább arra sarkallja a képviselőket, hogy még kevesebbet dolgozzanak. Ugyanis az új javaslat sem tesz említést arról, hogy mivel szankcionálnák azokat, akik nem vesznek részt a parlamenti munkában. Azaz minden marad a régiben, hisz jelenleg sincs semmiféle törvényi szabályozás arra, hogy hány százalékot lehet hiányozni a plenáris és a bizottsági ülésekről. Ez lényegében a képviselők lelkiismeretére van bízva, ami azért valljuk meg, az elvtársaknál nem nagyon létezik, a fideszeseknél pedig nem túl erős.

Az elvtársak dolgoznak…

Azt hiszem, a téma kapcsán érdekességképpen azt is érdemes megnézni, hogy mennyit keresnek más országokban a képviselők. A májusi adatok szerint egy moldáv képviselő kb. havi 300-350 ezer forintnak, egy szlovák, vagy cseh képviselő kb. havi másfélmillió forintnak, egy olasz képviselő kb. havi 3,5 millió forintnak megfelelő összeget visz haza. Érdekes adat még, hogy Angela Merkel német kancellár havi 4.995.833 forintnak megfelelő, Nicolas Sarkozy, Franciaország elnöke pedig havi 5.758.833 forintnak megfelelő összeget keres.

Ha Lázár terve megvalósul, átláthatóbbak lesznek ugyan a javadalmazások, de érdemi változás a munkamorálban egyáltalán nem várható. Arról már nem is beszélve, hogy az új szabályozással duplájára nőne például Gyurcsány Ferenc képviselői fizetése.

Ezek után felteszem a kérdést: ez így önmagában, megoldás lesz majd?

Olvass tovább »

Lezüllesztve

Szomorúan, és tehetetlenül nézhetjük végig a magyar kultúra züllesztésének folytatását. Sokan vártuk, hogy a magát „nemzetinek” tituláló kormány legalább valamiféle ”nemzeties” érzést megpróbál majd szimulálni a magyar médiában és kultúrában is. De már nem az első igazán botrányos dolognak lehetünk tanúi.

Az Alföldi-ügy, majd az L. Simon-ügy után már kezd mindennapos lenni a magyar nemzet ilyen téren ért szembeköpése. A Duna TV leépítése, és kb.1000 ember kirúgása után nem csoda, de mégis igencsak felháborító, hogy a köztelevízió Jáksó Lászlóval kötött többmilliárdos szerződést egy új szappanopera gyártására, amelyet jövő tavasztól kezdődően elvileg két évig láthatnak a nézők.

Ráadásul azt sem szégyellik bevallani, hogy eddig nem volt meg hozzá a megfelelő anyagi háttér, ami magyarul azt jelenti, hogy a sok kirúgott Duna tévés közvetve lényegében Jáksó Lászlónak köszönheti sorsának ilyetén alakulását. Ő majd keres 1000 ember helyett. Arról már nem is beszélve, hogy a leépítések érdekes módon elkerülték M. Kiss Csabát, D. Tóth Krisztát és Bombera Krisztinát is, akik azért valljuk meg, nem nemzeti elkötelezettségükről ismertek.

De ott van például a Kertész Ákos ügy is. Ő, aki nyílt levelében genetikusan alattvaló, dagonyázó, röfögő, moslékot zabáló magyarokról írt, még mindig Kossuth-díjjal dicsekedhet. Nagy dobra verték, hogy a kormány Kertész ezen megnyilvánulását elfogadhatatlannak tartja, és bocsánatkérésre intette, ha meg akarja tartani állami kitüntetését.

Végre valami jó hír! - gondolta a nemzeti oldal. És mi történt? Mindössze annyi, hogy a kormány nyomására Kertész a „genetikusan alattvaló”- t visszavonta, és ezzel a Kossuth-díj maradt. Így hát nem nagy bátorság kijelenteni, hogy ezek szerint a kormányunk egyetért az ”író” további kijelentéseivel, aki a magyarokat az - előzőeken kívül – még így mutatja be: „se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős…”

Vagy nézzük Andy Vajnát, akit a filmszakma megújításáért felelős kormánybiztosnak neveztek ki. Miután a Szerencsejáték Zrt leányvállalata végül - ahogyan várható volt - kivásárolta Andrew G. Vajna tulajdonrészét a Belvárosi Kaszinó Kft-ből, Orbán Viktor ebben a kinevezésben részesítette a filmproducert. Naná, hogy azóta sem láthatjuk széles vásznon történelmünket. Most épp megállapodást kötött Szőcs Géza kulturális államtitkárral, és Havas Ágnessel a filmalap vezetőjével a filmfinanszírozást érintő kérdésekben. Szőcs Gézával, aki például megnyitotta a köztudottan magyarellenes verseiről szintén ismert Faludy György kiállítását, szónokolt a nagyromán ünnepen 2010-ben, illetve kiállt a legalább félmilliárdos pályázati pénzt lenyúlt filozófusok mellett.

És sorolhatnám még tovább a magyar kultúra és média megrontóit. Sajnos van még jónéhány belőlük.

Olvass tovább »

A jászapáti ”két hét”

Borsod, Szabolcs, és Szolnok megye élen jár az uzsorások számában.
A múlt héten Jászapátiban a rendőrségnek ugyan sikerült egyet ismét kézre kerítenie, de ez a kialakult helyzeten sajnos túl sokat nem változtat. Az egésznek talán csak annyi a jelentősége, hogy az eset kapcsán végre fény derült arra, hogy országosan jelenleg 98 ilyen ügyben folyik eljárás, legalábbis a rendőrség erről számolt be a sajtónak. Azonban, aki vidéken él az tudja, hogy ténylegesen ennek minimum a tízszeresével számolhatunk, hisz a kölcsönkérők döntő része az uzsorásától való félelmében és függésében nem szívesen számol be ezekről a történetekről.

A felderített eseteket megvizsgálva mára az is megállapítható, hogy általában csak azok az uzsorások jutnak rendőrkézre, akik már valamilyen erőszakot követnek el. Ez most is így történt. A legutóbb elfogott uzsorás férfit nők zaklatása miatt vették őrizetbe.

A napvilágra kerülő uzsorástörténetek pedig egyre durvábbak. A hírekben már hallhattunk olyan asszonyról, aki 12 év alatt 5 millió forintot ”fizetett vissza”, miközben az alapkölcsön 50 ezer forint volt. Szabolcs megyében az sem ritka, hogy a fizetni nem tudó adóst eladják csicskának, vagy a fizetni nem tudók gyermekeiket prostitúcióra kényszerítik. Taktaközben az elmúlt időszakban pedig állítólag megtörtént az is, hogy a baleset-biztosítással rendelkező adósokat arra kényszerítették, hogy vágják le az egyik ujjukat.

De ugorjunk vissza Jászapatiba, ami az uzsorázás szempontjából az egyik legfertőzöttebb település az országban.

Pócs János fideszes polgármester most széttárja a karját és igyekszik eljátszani a jófiú szerepét: „Nagyon súlyos a helyzet. A helyi közmunkaprogram fenntartása évente 100 millió forintba kerül, márpedig szerintem ebben a formában nincs értelme. 100 millió forintot nem azért tesz az állam és az önkormányzat ebbe a közmunkaprogramba, hogy uzsorások kezébe folyjon. Nem azt szeretném, hogy ne legyen közmunkaprogram, de meg kellene változtatni a jelenlegi helyzetet, mert az állam még mindig csak a felszínét kapargatja az uzsoraproblémának.”

A helyzet valóban változtatásra szorulna, hisz egyes becslések szerint a tízezer fős Jászapátiban nagyjából 80-100 millió forint van kint az uzsorásoknál. Azonban attól, hogy néha elfognak egyet-egyet közülük, a helyzet még nem nagyon változik. Pócs minden bizonnyal pontosan tisztában van vele, hogy kik azok, akik rettegésben tartják az adósokat, hogy kik azok, akik veszélyeztetik a település nyugalmát. Mégsem tesz semmit, pedig polgármesterként tehetne, ha mást nem is, csak annyit, hogy betartatja és betartatja a hatályos törvényeket.

Bár mondjuk ez régebben sem ment nagyon neki. Elég csak a család dinnyetermesztéssel foglalkozó vállalkozási gyakorlatát megemlíteni, ahol a helyiek szerint rendszeresen dolgoztattak cigányokat feketén a földeken, az új versenytársakat pedig, akik sértették az érdekeiket, fenyegetéssel űzték el a településről. De megemlíthetnénk még azt a választási csalás ügyet is, amikor a polgármester úr az elvtársak nevében kiadott szórólapon próbálta lejáratni politikai ellenfeleit. A vád a későbbi nyomozások során be is igazolódott, de az eljárást végül elévülés miatt megszüntették.

Szóval Pócs, ha ténylegesen akarna változtatni a jászapáti uzsoráshelyzeten, megtehetné. Polgármesterként jogában állna és tegyük hozzá, igazából kötelessége is lenne, hogy eljárásokat kezdeményezzen a bűnözők ellen. 2009-ben, amikor még nem ült ebben a pozícióban, ellenzéki képviselőként a testületi üléseken gyakran szóvá tette, hogy az akkori városvezetés miért nem tesz valamit az uzsora ellen, amikor – szerinte - szinte mindenki által tudott, hogy kik az elkövetők.

A helyi választások óta már lassan eltelik egy év, de Jászapátiban a helyzet ez ügyben változatlan. A polgármester úrnak ”valahogy” kimentek a fejéből azok az információk, amik tavaly az uzsorások kapcsán még benne voltak. Pedig lenne követendő példa. Fülöp Erik, Tiszavasvári jobbikos polgármestere ebben is példát mutatva, a településén ez év tavaszán 17 személy ellen kezdeményezett vagyonosodási vizsgálatot, akikről okkal gyanítható, hogy illegálisan jutottak nagy vagyonokhoz, tönkre téve ezzel százak életét.

Pócsnak azonban úgy látszik, valami miatt nem érdeke megfékezni az embertelen mértékű kamatra kölcsönadókat. Így ezek most már a munkabérek kifizetésének napján megjelennek luxusautóikkal a közmunkások házai előtt, és úgy, ahogy korábban a szociális segélyekkel tették, most elviszik a havi fizetéseket is.

Bár az is lehet, hogy Pócs János azért nem tesz semmit, mert teljes mértékben idomul a narancsos felső vezetés hatásfokához és úgy, ahogy Pintér ”két hete”, úgy az ő uzsorás megfékezési programja is kicsit hosszabbra nyúlik…

Olvass tovább »

Kicsiben elkezdődött

Végre elkezdődött a közmunkaprogram végrehajtása Gyöngyöspatán. Persze a cigányok rögtön nagy zúgolódásba kezdtek, hiszen igencsak elszoktak már a munkától, és attól, hogy pénzt csak akkor kapnak, ha tesznek is valamit érte. Némelyek a rabszolgasorsról siránkoznak és a munka törvénykönyvében rögzített jogaikra hivatkozva ajvékolnak a sajtónak. Juhász Oszkár polgármesterre pedig óriási nyomás nehezedik, hiszen a liberáltak megpróbálják valamiféle munkatáborként beállítani mindazt, ami most a faluban elkezdődött.

Egyes oldalakon már olyanokat is lehet olvasni, hogy „Ez a 21. századi Magyarország, az új fasiszta kormány működése alatt. Így kell a kisebbségi romákkal bánni: náci terror, bakancs, pitbull kutyák, kényszermunka, belügyi ellenőrzés.” A balliberális média kényszermunkaprogramnak nevezi azt, ami tényleg mintául szolgálhat egész Európának, és a Magyar Gárda újnyilasait is felelőssé teszik mindennek, a szerintük tűrhetetlen helyzetnek a kialakulásáért.

A közmunkásoknak bár nagy része cigány, mégsem mindenki az. Azonban ezt is úgy állítják be, mintha direkt, külön csak a cigányokat dolgoztatnák a ”jól megérdemelt”, eddig mindig megkapott segélyekért. Azt viszont elfelejtik kihangsúlyozni, hogy ez a program mindenkire vonatkozik függetlenül attól, hogy éppen cigány-e, vagy sem. Ráadásul az eddigi havi 28 ezer helyett (amiből tisztességesen megélni ugyebár szinte lehetetlenség) havi 66 ezer forintot kapnak azok, akik vállalják a munkát.

Gyöngyöspatán egyelőre bozótirtást, ároktakarítást és hasonló munkákat végeznek, de a későbbiek során majd állattenyésztést és növénytermesztést is tanulhatnak a közmunkások, hogy aztán a falu - amint azt a polgármester tervezi - valamilyen szinten önellátó lehessen.

Az pedig már külön fintora a sorsnak, hogy a dolgozók közt ott van ifj. Farkas János, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője is, aki pár hete még polgármesternek akarta magát megválasztatni, azonban hál’ Istennek, nem sikerült neki.

A Heves megyei faluban a hosszú évekig segélyből élők most megkapták a lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, hogy bebizonyítsák, akarnak tenni azért, hogy a sorsuk jobbra forduljon. Az idő hamarosan el fogja dönteni, hogy az eddig fennhangon mantrázott szöveg, miszerint „azért vagyunk kénytelenek segélyből élni, mert nincs munka errefelé” mennyire valós, hisz a program szabályaiból adódóan egyértelműen és szinte pillanatok alatt ki fog derülni, hogy mi is az igazság.

Pedig nincs sok szabály, lényegében csak egy van: egy évre kizárják a közmunkaprogramból és a segélyezési rendszerből azokat, akiknek felajánlják a munkát, de nem vállalják el és három évre kizárják azokat, akik elvállalták a munkát, de nem végzik el rendesen a feladatukat.

Ilyen egyszerű ez. Világos, egyértelmű beszéd.

Szavak helyett végre a tettek beszélnek. A radikálisok programja kicsiben megvalósulni látszik, s remélem, hogy hamarosan majd nagyobban is sor kerülhet minderre!

Olvass tovább »

Romlott narancs

Az elmúlt időszakban még csak kósza hírek keringtek arról, hogy már a magyar közmédiában dolgozók sem lehetnek sokáig nyugodtak, ha a munkafeltételeik és a munkahelyük biztonságára gondolnak. Mára pedig valósággá vált, hogy a rendvédelmisek után a fidesz a közalkalmazottak egy újabb csoportját hozza kilátástalan helyzetbe. Manapság ugyanis a közmédiában lehetünk szem- és fültanúi a megszorításoknak, bár azért tegyük hozzá azt is, hogy attól, ami itt folyik, sokan a 20 éve elmaradt liberális és baloldali hegemónia megszüntetését várják.

És valóban. Tényleg ideje lenne a nagytakarításnak!

Azonban sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik hisznek abban, hogy az elbocsátások a baloldali/liberális szócsövek kiiktatását szolgálják. Bizonyára akadnak olyanok is, akik rászolgáltak az elbocsátásra, de sajnos leginkább ismét a médiamunkások egy olyan része érzi bőrén az „államadósságunk következményeit”, akik nem a liberális megmondóemberek közé tartoznak, akiknek semmi közük sem volt az előző kormányokhoz. Így tehát nem rajtuk kellene, hogy csattanjon az ostor.

Arról már nem is beszélve, hogy az elbocsátások körülményei teljesen megalázóak. A dolgozóknak elvileg már május közepéig kellett volna értesülniük az elbocsátási listáról, arról, hogy kire milyen jövő vár. Azonban ez nem történt meg. Az elmúlt hónapokban napról-napra, mindenkiben az a kérdés motoszkált, hogy vajon ki lesz a következő, aki elveszti állását. Aztán hirtelen és váratlanul el is jött az a pillanat, amikor ismeretlen érdekek alapján több százan váltak munkanélkülivé.

A napokban lezajlott közmédiások melletti demonstráción, a Magyar Rádió épülete mellett egy koporsót helyeztek ki, a "közmédia szimbolikus koporsóját”. A rendezvényen csak pár százan voltak, de a szervezők szerint ez annak tudható be, hogy félnek. A menesztettek azért, mert ha kijönnek, nem kapják meg a végkielégítésüket, az ott dolgozók pedig azért, hogy nehogy emiatt elveszítsék az állásukat.

Igazából azért abszurd az egész helyzet, mert nincsen semmilyen átfogó koncepció. Maguk az intézmények sem rendelkeznek műsortervvel, így szakmai alapon aligha lehet eldönteni, kik azok, akikre a jövőben nem lesz szükség. Az igazgatók irodája előtt nemcsak az elbocsátandó alkalmazottak várakoznak személyes beszélgetésre, hanem azok is, akiknek megváltozik a munkakörük és a munkaszerződésük. A dolgozók azonban előre nem tudják, hogy milyen okból várnak, hogy elbocsátják-e őket, vagy átkerülnek-e valahová. Ráadásul az új közszolgálati vezetők is csak most ismerkednek feladataikkal és a hozzájuk tartozó munkatársakkal.

A narancsosok célja egyre jobban kirajzolódik előttünk: a teljhatalom megszerzése minden szinten, akár mindent letiporva, mindenen átgázolva. A szomorú csak az, hogy a még KDNP is asszisztál mindehhez. Saját, hajdan oly sokat hangoztatott nézeteiket feladva új fejezetet nyitnak pártjuk életében, azaz szembeköpik önmagukat a fidesszel való szakítás helyett. Megszavazzák a keresztényellenességet, az abortuszt, a magyar föld eladhatóságát, a devianciát, és hagyományok elvetését, a Károlyi- szobor helyben maradását, és még sorolhatnánk. Igazából most már felesleges is esetükben külön pártokról beszélni.

"Ez a narancs romlott" – állt azon a transzparensen, amit az egyik tüntető tartott. A megállapítás ebben az esetben is igaz, hisz mégha egyes esetekben jogosak is az elbocsátások, az ilyen a módszerekkel, ahogy ezt csinálják, a demokrácia zászlaja alatt senki sem érthet egyet.

Persze azért nem minden fekete-fehér és érdemes más szemszögből is vizsgálni a történéseket. A liberáltak a hírek hallatán azonnal ajvékolásba kezdtek, és meglovagolva a tényleg felháborító eljárási módot, folyamatosan leszámolásról papolnak. De tegyük már fel a kérdést: amikor annak idején egy elbocsátási hullám elsodorta Matúz Gábort és Siklós Beatrixet, vajon nem volt szó politikai okokról? Csakis racionális gazdálkodás alapján esett rájuk a választás?

Nem hinném.

Olvass tovább »

Vidám hétfő és más fideszes okosságok

A kormánypárt teljhatalmát kihasználva ismét újabb törvénytelenséget követett el, ez esetben az esztergomi polgármestert megalázva. Mint az már biztosan sokak számára ismert, az előző polgármesterről, a fideszes Meggyes Tamás kiskirályságáról elhíresült Esztergom a csőd szélén áll. Az iszonyú nagyságú adósság felhalmozása miatt a városban már a tömegközlekedés is leállt, sőt van ahol már a közvilágítást is kikapcsolták.

Meggyes Tamás egyértelmű felelősségét persze a Fidesz megpróbálja eltusolni. Az esztergomi mutyikról hírhedt, a közpénzeket saját célra használó, a várost eladósító volt narancsos városvezetőt a mentelmi jogának fenntartásával azóta is védik. De mindez nem elég, a további befolyás növelése érdekében most még törvénymódosításra is képesek voltak, amin igazából már senki sem lepődik meg, hisz a fideszesek saját hatalmuk megerősítése vagy megtartása érdekében ilyesmire minden szemrebbenés nélkül képesek.

Az ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a narancsosok nem tudnak beletörődni abba, hogy emberük, Meggyes Tamás nem kell az esztergomiaknak. Abba meg pláne nem, hogy a város új vezetője, Tétényi Éva elkezdte feltárni a korábbi vezetés visszaéléseit és törvénytelenségeit. Az új polgármester miután szembesült azzal, hogy az önkormányzat költségvetése tarthatatlan és hogy a város a teljes csőd felé száguld, adósságrendezési eljárást kezdeményezett, amit a narancsos többségű testület törvénytelennek ítélt.

Hogy még véletlenül se legyen kérdés, hogy kinek van igaza, a fideszes kétharmad a parlamentben a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásával összefüggő törvénymódosításokat kezdeményezett. A visszamenőleges hatályú jogszabálynak az elfogadásával a jövőben büntetés jár annak a polgármesternek, aki anélkül indít adósságrendezési eljárást, hogy a képviselő-testület ezt jóváhagyná. A válságköltségvetés elkészítésére a jövőben 60 helyett 90 nap áll a helyhatóságok rendelkezésére, az adósságrendezési eljárás megindítása pedig csak a képviselő-testület, illetve a közgyűlés felhatalmazásával lesz lehetséges.

A parlamenti szavazásra a Házba érkezett és felállva, némán szeretett volna tiltakozni Tétényi Éva és a vele tartó néhány esztergomi polgár. Azonban a narancsos demokráciába ez valahogy nem fért bele, így a polgármesterasszonyt és kísérőit a teremszolgálat nem engedte belépni az ülésterem karzatára, holott érvényes karzatjeggyel rendelkeztek.

"Ha a Parlamentben is vannak egyenlők és egyenlőbbek, akkor Magyarországon is nagy baj van" - mondta Tétényi Éva, majd így folytatta: "Miután kiderült a karzaton szolgálatot teljesítő úr számára, hogy én lennék Tétényi Éva, rögtön bezárta az ajtót, és azt mondta: probléma adódott, ezért le kell mennünk."

Mivel a polgármesterasszony a Jobbik delegáltjaként érkezett a Parlamentbe, az eset után Vágó Sebestyénnek is volt néhány keresetlen szava a történtekről: "egyre többször tapasztaljuk, hogy a magyar Országgyűlés úgy működik, mint Románia Ceausescu idején", hiszen van, aki nem kívánatos személynek számít itt. De akkor legalább ne próbálnák a demokrácia látszatát kelteni – tehetnénk végül mi hozzá. Sajnos saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy nincsen rosszabb államforma, mint a rossz demokrácia.

Azonban a hétfői szavazósdi itt még nem ért véget.

A Lex-Esztergom törvény elfogadása után kezdődött a Vidám Hétfő. A radikálisok kezdeményezésére a képviselők egyenként szavaztak arról, hogy az egyházjogi törvény módosítása során a Hit Gyülekezetét töröljék azon egyházak közül, amelyekkel az állam megállapodást fog kötni annak érdekében, hogy azokat mind erkölcsileg, mind anyagilag támogassa.

A név szerinti szavazáson mindössze 3 kormánypárti, azaz fideszes volt az, aki a Jobbikkal együtt nemet mondott a Hit Gyülekezetére. A KDNP-ben pedig egyetlen politikus nem volt, aki azt mondta volna: eddig és ne tovább...

Nem kétséges. Ismét tanulságos volt a „vidám” hétfő Narancsvidéken.

Olvass tovább »

Jászladány újratöltve

Csaknem 10 éve balhéznak a cigányok Jászladányban az állítólagos kirekesztésük miatt. A problémájuk azzal van, hogy a településen az önkormányzati mellett létrehoztak egy alapítványi iskolát is, ami tandíjas és magasabb színvonalú oktatást biztosít.

A roma szervezetek már a kezdet kezdetén elkezdték perelni az önkormányzatot, mivel szerintük szegregáció és hátrányos megkülönböztetés valósul meg ezzel.

Mára a jászladányi iskola történetének és hányattatásának kazalnyi irodalma gyűlt össze. Sokan megpróbálták a szegregáció, és kirekesztés mintapéldájának beállítani a települést. Aztán persze kiderült, hogy nincs ott semmiféle romák elleni megkülönböztetés, hiszen cigánygyerekek is tanulhatnak az alapítványi iskolába, köztük a szegregáció-ellenességét nagy pofával hirdető Kállai László Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetőjének egyik rokona is. Ők ugyanis meg tudták fizetni a tandíjat, és tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy ezzel nincsenek egyedül a helyi cigányok között. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy vannak nem roma szülők is számosan, akik nem tudnak erre kicsengetni jó magyar forintokat.

Amikor erre rákérdeztek szemfüles újságírók, Kállai annyit felelt, hogy ők „csak úgy általában tüntetnek a szegregáció ellen”. Így aztán már 2009-ben mindenki számára világossá vált, hogy a jászladányi alapítványi iskola nem szegregálja a roma gyerekeket, hiszen ők is koptathatják a padokat ott, ha meg tudják fizetni a tandíjat.

De mit is jelent a szegregáció?

A szegregáció a társadalmi elkülönülés intézményesített, fizikai elkülönülésben is kifejeződő formája. A nagy kérdés az, hogy vajon miért ennyire negatív fogalom ez sokak szemében?

Jól tudjuk, hogy az iskolákban hiába igyekeznek integrációs elképzeléseknek megfelelően oktatni a gyerekeket, ez lehetetlen vállalkozás, hiszen még az átlaggyereknek is néha nehézséget jelent a tananyag elsajátítása, mivel az osztályok létszáma nem teszi lehetővé a személyre szabott foglalkoztatást.

A cigányok életvitelét, szokásait is érdemes lenne tanulmányozni azoknak, akik felülről próbálják megoldani az ilyen jellegű társadalmi problémákat, mondjuk a budai luxusvillájukból. Aki testközelből már látott ilyet, az pontosan tudja, hogy a cigánygyerekek életvitelükkel, kirívó viselkedésükkel (a családi minta alapján) nem kis megütközést és életminőség romlást idéznek elő környezetükben. Olyan körülmények között élnek, ami egy átlag állampolgár számára elképzelhetetlen és elviselhetetlen. És ez nem is mindig az anyagi szegénység hozadéka.

A cigánygyerekeknek otthon mindent megengednek, nincsenek vagy csak nagyon kismértékben vannak felállítva számukra korlátok. Éppen ezért jelent nagy kihívást és megoldatlan helyzetet a tanárok számára például egy ilyen módon szocializálódott gyermek kezelése. Csak teljesen más ütemű, más módon való foglalkozással lehet őket „beilleszteni” a társadalomba, és felkelteni bennük az érdeklődést. Így az integrált oktatásnak az a következménye, hogy az értelmileg fejlett, jó szociális háttérből jövő gyerekek számára a cigánygyerekek óriási visszahúzó erővé válnak.

Az egész történt pedig azért került most ismét a reflektorfénybe, mert a Legfelsőbb Bíróság a napokban jogerős ítéletben állapította meg, hogy jogellenesen különítik el egymástól a jászladányi önkormányzati és alapítványi iskola diákjait. Sőt, a felülvizsgálati eljárásban született részítélet felszólítja az iskola üzemeltetőjét, hogy azonnal hagyja abba a további jogsértést. A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: „egyértelmű, hogy a cigány és a hátrányos vagyoni helyzetű diákok társadalmi helyzetük miatt nem járhatnak az alapítványi iskolába.”

Néha úgy tűnik a liberalizmus eszméje oly erősen beágyazódott néhányak fejébe, hogy felülírja a józan gondolkodás lehetőségét…

Olvass tovább »

Pintér kirakatbiztonsága

Már Pintér is átvette az Amerikából kiinduló elméleteket a terrorfenyegetés óriási veszélyéről, amely érdekes módon mindig a globalista hatalmak ellen irányul. A belügyminiszter csütörtökön a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tartott előadást „Európa terrorfenyegetettsége” címmel, ahol elmondta, hogy Oszama bin Laden halálát (amely, mint tudjuk, nem minden kétségtől mentesen „zajlott le”) követően a téma aktuálissá vált, hiszen a negyven napos mohamedán gyász leteltével fokozott védelemre lehet szükség az esetleges megtorlások miatt.

„Bár Bin Laden operatív akciók tervezésében már hosszabb ideje nem vett részt, mint fétis, mint egyfajta vallási vezető jelen volt. Halálát követően az Európai Unió belügyminiszterei felmérték a helyzetet, és közös döntést hoztak a tagországok végrehajtandó védekezési mechanizmusaival kapcsolatban” - emelte ki Pintér, majd hosszasan ecsetelte, hogy vezetésével milyen rendkívül magas fokú biztonságot produkáltak az EU elnökség részére.

Arra természetesen nem tért ki az előadásában, hogy Magyarország falvaiban milyen a közbiztonság. Ez valahogy kimaradt az értekezésből. De miért is lett volna benne? Egyrészt az EU-ban ez kit érdekel, másrészt meg a narancsos kormányzat számára a legfontosabb most az volt, hogy az európai felvilágosultakkal elhitesse, hogy ebben az országban mindenki legalább akkora biztonságban van, mint az ideérkező vendégek. A buzik pedig legfőképp. Így aztán Pintér az EU-nak való megfelelési kényszer és a későbbi példálózási lehetőség érdekében minden további nélkül kordonok közé záratott és lekönnygázaztatott mindenkit, aki a nagyon büszkék ellen tiltakozni merészelt

„Mi nem szeretnénk a leggyengébbek lenni, így létrehoztuk a Terrorelhárítási Központot, ahol a hírszerzéstől a feldolgozáson át az elhárításig komplex együttműködés zajlik.” Magyarra fordítva a terrorizmus ürügyén megint visszatér az ÁVH korszaka. Nem elég, hogy egy ideje van újra AVH-nk (Alkotmányvédelmi Hivatal = volt Nemzetbiztonsági Hivatal), hát legyen most még egy olyan szervezet, amely majd megpróbálja megakadályozni a nemzeti radikalizmust, és a nemzet önvédelmét.

Érdemes ideidézni Bogár László gondolatait a terrorizmus kérdéséről:

„A nyugatias modernitás, amelyet a 19. század óta leegyszerűsítve kapitalizmusként említünk, lassan fél évezrede tartja terror alatt a világot. A profit ontológiai logikája ugyanis éppen az, hogy megszerzése érdekében akár százszor-ezerszer annyi pusztítást is vállal a tőketulajdonos, feltéve, hogy ezt sikeresen tudja külső szereplőkre hárítani. A külső (ökológiai rendszer – natura) és belső természet (szociális rendszer – kultúra) fokozódó lepusztulása éppen ennek az önfelélő ámokfutásnak a következménye. Az ezt mozgató világerő azonban láthatólag "globalómaként" viselkedik. Ahogy a testünkben pusztító rákos burjánzással sem lehet megértetni, hogyha elpusztít minket, velünk együtt neki és vége, ugyanígy a globalóma sem hajlandó jelzéseinkre figyelni. Sőt gyűlöletbeszédnek és/vagy összeesküvés-elméletnek állítja be már azt is, ha egyáltalán feltételezzük a létét. Számára mindenki terrorista, aki nem az általa legyártott hamis valóság színpadi díszleteit ismeri el valóságos valóságnak. Akárcsak a ráksejtnek, a Nyugat globalómájának is minden immunreakció valójában terrorakció, és a maga szempontjából igaza is van.”

Végül is megfogalmazásában a terrorizmus elleni háború valójában a Nyugat fokozódó létdiktatúrája elleni lázadással szemben indított megtorlássorozat. Tehát a terrorizmus fogalma általában egy fantom, melynek megalkotásával a hatalom könnyebben megerősítheti hatalmát.

Azt meg itt a végén nagy kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy a terrorizmusveszély léte ma Magyarországon a vicc kategóriájába tartozik, de legalábbis abszurdnak mondható.

Olvass tovább »

A meleg méltóság paradoxonja

A többnapos fesztiváljuk keretében szombaton ismét melegfelvonulásra készülnek Budapest utcáin a deviánsok. Nem értem, hogy egy meleg hogyan tudja megőrizni méltóságát (ha egyáltalán van ilyen) rózsaszínű bibliát lobogtatva, ízléstelen ruhákban riszálva magát. Ha valamilyük nincs ezeknek, az biztos, hogy a méltóságuk.

Ismét lezárják a fél várost, és a rendőrség óriási készültséggel igyekszik megakadályozni a ”rendbontást”, bár véleményem szerint a rendbontás már ott elkezdődik, hogy a megszokott közlekedést felborítják, és közerkölcsöt sértően végigvonaglanak a főváros legforgalmasabb utcáin.

A felvonulás délután 3-kor indul a Hősök terétől, és a Bajcsy-Zsilinszky út - Alkotmány utca kereszteződésénél ér véget. A menet ideje alatt nemcsak elsősegélynyújtók, mentőmotorok, rohammentők, de még tömeges baleseti ellátásra alkalmas rendőrkamion is készen áll majd. A mentősök társadalmi munkában vállalták a segítségnyújtást.

Eközben Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke a következőket mondta 2011-es Pride-proklamációjában: „Államigazgatásunk eddig soha nem látott nyilvános összefogást mobilizált világszerte, hogy csatlakozzanak hozzánk a gyűlölet és a homofóbia elleni harcban”, majd hozzátette: „mi elismerjük, hogy az LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek) jogok emberi jogok; az emberi jogokért küzdők mellett állunk az egész világon.”

Ennek megfelelően el is küldte hozzánk L. Stuart Milket, a Harvey Milk Alapítvány elnökét, aki megtiszteltetésnek érzi, hogy részt vehet a Budapest Pride-on, és bátorít mindenkit, hogy kötelezze el magát iránta, vegyen részt ezen a fontos nemzetközi eseményen.

A szomorú az, hogy kormányunk nemcsak, hogy nem korlátozza a melegek parádézását (mondjuk mit várunk a Szájer Józseftől?), hanem mind itthon, mind külhonban bátorítja is őket, hisz a napokban húsz pozsonyi nagykövetség - köztük a magyar nagykövet is - állt ki nyílt levélben a homoszexuálisok pozsonyi felvonulása mellett. "Mi, a nemzetközi közösség tagjai képletesen szólva a felvonulás résztvevői mellett vagyunk, akik békésen gyülekezve ki akarnak állni emberi jogaikért, hogy terjesszék a homoszexuális közösséget érintő ismereteket Szlovákiában" - olvasható a nagykövetek nyilatkozatában.

Az Amnesty International (AI) a budapesti meleg méltóság menetén 19 országból több mint ötven taggal vesz részt. A küldöttséget Nicolas Beger, az AI Európai Intézetek Irodájának igazgatója vezeti, aki beszédet is mond a menet indulása előtt. A helyszínen tartózkodik majd az Amnesty International Magyarország igazgatója is. Ez a szervezet (akiknek a magyar alkotmányban is a hetero-házasság kimondása lett elfogadhatatlan) az MTI-hez kedden eljuttatott közleményében azt írta: „fontos, hogy a rendőrség megfelelően garantálja a meleg méltóság menetén részt vevők biztonságát.”

(Szerencsére) van okuk félelemre, hiszen jobb ízlésű országokban, mint például Horvátországban, megakadályozták az ellentüntetők a deviáns menetet. Kövekkel, hanggránátokkal, görögtüzekkel támadtak a homokosokra, így a szervezők jobbnak látták lefújni az eseményt. A résztvevőket pedig teljesen evakuálták.

A horvát események hatására az AI levelet írt a magyar belügyminiszternek, a főpolgármesternek és a budapesti rendőrfőkapitánynak, arra kérve őket: tegyenek meg mindent azért, hogy mindenki számára megkülönböztetés nélkül biztosítsák a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát.

Persze ez véleményem szerint együtt jár azzal is, hogy az is hangot adhasson véleményének, akinek nem tetszik a bikiniben magukat riszáló, esetleg rózsaszín Bibliát lóbáló, emberszerű lények látványa. Ha valaki esetleg nem bírná gyomorral, azt persze azonnal beviszik, hiszen a BRFK szóvivője elmondta, hogy fokozott rendőri jelenlét során bárkit igazoltathatnak.

Az egyik sima rendbontás, a másik közerkölcssértés. Mi a különbség, mivel jobb a közerkölcssértés? Ha maga a felvonulás nem is törvénysértés (bár ezt sem fővárosunk fő utcáin kellene), de az ezzel megvalósuló közbotrány-okozás az már az.

Ez a ”liberális demokrácia” kettős mércéje.

Olvass tovább »

Reménytelen küzdelem a határtalan arrogancia ellen [+ HVIM felhívás]

A rendvédelmi dolgozók jogos elégedetlensége és teljes tehetetlensége mutatkozik meg abban, hogy „Bohócforradalom” címmel hirdetnek demonstrációt a fülkeforradalom kigúnyolására június 16-ára. Az időzítés valljuk meg, azért nem túl jól sikeredett, hisz ez a nap egyben Nagy Imréék újratemetésének napja is. Nem állítom, hogy ez direkt módon lett ekkorra megszervezve, de azért azt mégsem hiszem, hogy ne sikerült volna más időpontot találniuk.

A „Bohócforradalom” háttere egyébként az, hogy Orbán Viktor bohócnak titulálta a velük épp tárgyaló rendvédelmi dolgozókat a két héttel ezelőtti egyeztetés során. Amikor Árok Kornél azt javasolta miniszterelnöknek, hogy menjen ki a Kossuth térre, és tartson ott egy szociális konzultációt, akkor Orbán erre - a szakszervezeti vezető állítása szerint - azt válaszolta, hogy „az ötletet majd elmondja a bohócügyi államtitkárának.”

Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének volt elnöke és Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke immár többedszerre próbált különféle utakon tárgyalni a kormánnyal, de sikertelenül. Mint mondták, a demokrácia, az emberek alkotmányos és szerzett jogai, valamint a magántulajdon súlyosan sérült, ezért szerveztek békés megmozdulást.

„Visszamenőleges hatállyal” szeretnék visszavonni a Fidesz kormányra leadott szavazataikat. Amint írják: „Célunkat békés módon és eszközökkel, törvényes úton, az eskünkben vállaltaknak megfelelően, a néphatalom alkotmányos elvének érvényesítésével kívánjuk elérni.”

Persze igen naiv elgondolás azt hinni, hogy egy ilyen jelképes szavazat-visszavonásos megmozdulással bármit is elérhetnek, és valószínűleg ugyanígy következmények nélkül marad majd Árok Kornél legutóbbi javaslata is, miszerint a rendvédelmi szakszervezetek hozzanak létre egy „valós nemzeti szociális konzultációt” annak érdekében, hogy szakterületekre osztva - pl. kereskedelem, egészségügy, oktatás - alternatívákat dolgozzanak ki a kormányjavaslatokhoz.

Ma már egyértelműen látszik, hogy a kormány semmilyen módon nem törekszik megállapodni a rendvédelmi dolgozókkal, hiszen még csak azon kérésüket sem teljesítették a szakszervezeteknek, hogy mutassák be nekik az őket érintő sarkalatos törvény tervezetét.

Így aztán válaszul Budapesten, és minden megyében tiltakozásokat tartanak a munkavállalók és szakszervezeteik. Miskolcon, Egerben, Tatabányán tüntetnek, a többi helyen pedig autós felvonulás lesz. Közben múlt csütörtökön a Mozdonyvezetők Szakszervezete tüntetett a Parlament előtt, pár napja pedig a pedagógusok tüntettek országszerte. A Hősök terén már folyik az az egy hónapos demonstráció, amit a "Fehér Kéményseprők" Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, valamint az Otthon és Érdekvédők Magyarországi Szövetsége hirdetett a kilakoltatások, és bankbiznisz ellen.

Kezd olyan hangulat lenni, mint az előző kabinet idején. A teljes kilátástalanság, és a kormány részéről tapasztalt arrogancia ismét utcára hívja az embereket. Megint csak annak lehetünk tanúi, hogy a kormány semmilyen alternatívát nem kínál fel az elégedetlenkedőknek, sőt korlátozza a sztrájkjogot, elvárásairól beszél és hergeli a szakszervezetek vezetőit.

Ezek után nem elképzelhetetlen, hogy a 2006-os tüntetésekhez hasonló helyzet áll elő. Kónya már kordában nem tartható „szabadcsapatokról” beszélt, és arról, hogy a következő demonstráció békés jellegét már nem biztos, hogy garantálni tudják. A kormány pedig mindenért elődeit okolja, és azt mondja, hogy „csak még egy pár év megszorítás” és utána mindenkinek jó lesz.

Ezzel csak az a probléma, hogy ez már eléggé lejárt szöveg.

-----------------------------------------------------------------------------------------------


Tüntetés a titkosszolgálatok előtt


Most, 1 évvel az Orbán-kormány hatalomra kerülése után ugyanaz történik, mint 2003-ban az MSZP hatalomra jutása utáni esztendőben. Semmi sem változott, sőt a diktatórikus eszközök tárháza bővült.

A nemzeti szervezeteket nem csupán titkosszolgálati eszközökkel figyelik, hanem immáron fenyegetéssel, zsarolással akarják rávenni a tagokat, hogy legyenek besúgók, spiclik és működjenek együtt a törvénytelen módszerektől sem visszariadó AVH-val, tehát az állami titkosszolgálattal (a korábbi NBH-val).

Most ismét konkrét bizonyítékok kerültek a kezünkben a titkosszolgálat politikai megrendelésre végrehajtott zsarolásairól, törvénytelen módszereiről, beépülési kísérleteiről, melyeket a demonstráción fogunk nyilvánosságra hozni, s leleplezzük az ÁVH-s módszereket használó AVH-t.

Kérjük mindazokat a magánszemélyeket és szervezeteket, akiknek elege van a jelenlegi kormány terrorjából, hogy csatlakozzanak a demonstrációhoz! [nagyításért katt a plakátra]

Találkozzunk 2011. június 14-én (kedd), 18 órakor, az AVH épülete előtt (Budapest, V. kerület, Falk Miksa utca 9-11.).

Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom

Olvass tovább »

Hát így történt, igen tisztelt bíróság, avagy vallomás cigány módra

„Udvariasan viselkedtem, nem löktem meg senkit, nem garázdálkodtam, és felmentünk az emeleti szintre, én ott leültem, ott se nem garázdálkodtam, nem kiabáltam, nem táncoltam. Nem inzultáltam hölgyeket, nem lökdöstem embereket. Míg egy magas srác így csúnyán nézte az embereket, miközben egy lánnyal táncolt. És azt vettem észre, hogy barátom és a magas srác közt verekedés tört ki.

Csak azért tettem ezt a mozdulatot, hogy megakadályozzak egy támadást. Nem is gondoltam arra, hogy ezzel életet fogok veszélyeztetni. Abban a pillanatban nekem más lehetőségem nem volt, hogy megállítsam ezt a támadót.

Automatikusan belenyúltam a zsebembe a késért, hogy eszközös támadás ellen eszközzel megvédjem magam. Egy félíves szúrás volt, a berobbanó ember megállítása céljából, az ő lábára akartam szúrni. Amikor tettem ezt a mozdulatot, egy ilyen nagyon rossz érzésem volt, hogy egy ilyen dolgot meg kell tegyek, és a gyomrom összerándult.

A vége felé nem is akartam, és egyáltalán nem volt nagy erejű mozdulat, nem is érzékelhető, nem is értem az orvos szakértőt. Én olyan veszélyes helyzetben voltam akkor, amilyenben még életemben nem voltam, hiszen nem tudtam pontosan felmérni a támadás veszélyét, hogy az mivel végződhet, bármi történhetett volna. Én egyszerűen csak a veszélyt éreztem, bármi előfordulhatott volna, késsel hátba szúrnak, üveggel leütnek. Félelmemben már éreztem, hogy a hátamba beleállítják a sörösüveget, azzal a széttört üveggel belém szurkálnak, olyan félelmem volt, hogy nem tudom elmondani, ilyenben még nem volt részem az életemben.

Aztán egy ütést kaptam. Szédültem jobbra-balra, hozzám vágtak egy széket. Még életemben nem kaptam ekkora ütést, arra gondoltam, az járt a fejemben, hogy kifolyt az agyam, vagy szétrepedt a koponyám, nem tudtam, mert oda sem mertem nyúlni, ahol érte az ütés, csak köré mertem nyúlni, nehogy kifolyjon az agyam.

Odamentem a társaimhoz, hogy segítsek nekik, és láttam hogy ez az ember, akivel verekednek, leesett a földre, és elálltam a szándékomtól, nem bántottam azt az embert, aki lement a földre, mert védtelen volt. De odalöktek, és én megijedtem tőle, és hirtelen ott - mivel nem voltam még soha az életben ilyen veszélyes helyzetben, hogy ilyen két méteres emberek eszközzel támadnak-, egy ilyen meggondolatlan döntésben, jobb kézzel tettem felé egy ilyen szúró mozdulatot, és ahogy fordult hátra, hátrafelé belecsúszott ebbe a késbe. Nem akartam elhinni, hogy ez most hogy történt, ez hogyan létezik, és fölmásztam a földről, néztem a szememmel a sértettet és egyből az volt az első reakcióm, hogy most mentőkért kell telefonálni.

Én ott álltam rémülten, és most eszméltem, hogy mi történik. Megijedtem ezektől a történésektől. Elindultam fölfelé, én nem akartam problémát.

Odanyúltam a fejemhez, véletlenül oda mertem nyúlni, ahol a seb volt, megláttam, hogy tiszta vér a kezem, rosszul lettem, elkapott egy halálfélelem, össze is csúsztam, lecsúsztam a lépcsőre, majd fölálltam, és gondoltam jó, nem haltam meg…”

Betanult szöveg ide, betanult szöveg oda, akárhogy is nézzük, elég szánalmasra sikerült Raffael Sándor vallomása, amit az általa szíven szúrt Marian Cozma ügyében tett. Hihetetlen és nyilvánvaló hazugságokkal próbálja magát sértettként, áldozatként beállítani.

Az apja szerint pedig aljas rágalom minden, hisz számára egyértelmű, hogy „Cozma „vadállat módjára támadt a cigányokra csak azért, hogy megmutassa, hogy ő kicsoda”. A fia pedig egy szerencsétlen áldozat, „akit meghurcolnak Cozmáék miatt, mert sztárokról van szó.”

Gondolom, még mindenki emlékszik, a gyilkosság 2009-ben történt. Azóta megy a bizonyítási eljárás ebben a teljesen egyértelmű ügyben. Vajon meddig húzzák még el az ítélethirdetést? És legfőképp majd mi lesz az?

A tegnapi tárgyaláson az egyik védőügyvéd azt indítványozta, hogy a váddal szemben ne életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete, hanem csak súlyos testi sértés kísérlete miatt marasztalja el a bíróság Bihari Csaba, ötödrendű vádlottat, mivel csak „rosszkor volt rossz helyen". A hatodrendű vádlott, Gergely Péternének, aki annak idején Raffael élettársa volt, pedig a felmentését kérték a bűnpártolás alól, mivel „nem tudta, hogy mi történt és csak szeretetből ment Raffaelékkal a gyilkosság napján Ausztriába.”

Egyszerűen elképesztő. Mi jöhet még?

Végén még Cosmát akarják elítéltetni rasszizmusért posztumusz?

Olvass tovább »

Etikai vizsgálat helyett „tisztázó beszélgetés”

A Fidesz és KDNP közti elvi és erkölcsi hozzáállás azért mégiscsak különböző valamennyire, és ez szerencsére egyre gyakrabban megmutatkozik. Így történt ez például a napokban megoldódni látszódó Alföldi-ügyben és így van az oktatáspolitika terén is.

Hoffmann Rózsa KDNP-s oktatási államtitkár és Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök közt mindig is óriási feszültség volt, ami tovább éleződött a múlt nyáron, amikor Hoffmann egy bizalmi szakértői körrel belekezdett az oktatási reform kidolgozásába, amiben Pokorni nagy fájdalmára a Fidesz szakpolitikusai nem kaptak szerepet.

Az oktatási reform kérdésében a két fél radikálisan eltérő nézeteket vall. Hoffmann általában ideologikusabb programot fogalmaz meg, szerinte „az iskola legalapvetőbb feladata, hogy az egyre inkább jellemző erkölcsi analfabetizmust megszüntesse”. Például a szegregáció mellett van és azt szeretné, hogy minden kisgyerek olyan iskolába járhasson, olyan nevelésbe részesülhessen, amely számára a legmegfelelőbb. Szerinte minden gyereket képességeinek megfelelően kell nevelni, külön.

Az inkább liberális beállítottságú Pokorni folyamatosan beleköt a konzervatívabb szemléletű Hoffmann Rózsa minden intézkedésébe, és előre nem egyeztetett nyilatkozataival akadályozza a kormányzati munkát. Egy ideig még csak a felszín alól szivárogtak ki a hírek erről, de most már nyílt fronton folyik a küzdelmük.

Az oktatási államtitkár a jelek szerint sikertelenül próbálta elnémítani kritikusát, ezért most etikai vizsgálatot kért Pokorni áskálódásai miatt. Azonban a vizsgálat mégsem indul el Fidesz-alelnök ellen, mert a két párt megegyezett abban, hogy „tisztázó beszélgetés” lesz helyette.

Mint látható a kormánypárton belül ismeretlen az etikai vizsgálat fogalma. Egy nevét nem vállaló fideszes politikus pedig egyenesen reménytelennek nevezte Hoffmann próbálkozását a párt hivatalos oktatáspolitikáját megtestesítő Pokorni ellen.

Ismét bebizonyosodott, hogy a Fidesz elárul mindenkit, akit elárulni képes. Régi barátok és új szövetségesek, mind mennek a szemétdombra, ha a hatalmi játszmában már nélkülözhetőek. Sőt, egy másik szintén fideszes politikus úgy fogalmazott: „a fegyelmi vizsgálatok a Giczy-korszakot idézik, az nem Fidesz-kultúra”. Ezzel a kijelentéssel 90’-es évek második felében regnáló volt KDNP elnökre utalva a narancsosok még egyet belerúgtak a kereszténydemokratákba.

Ilyen a kétharmados gőg. De ezzel legalább ismét egyértelművé vált, hogy a Fidesz mintegy bábként használja a KDNP politikusait. Persze csak az használható bábnak, aki hagyja magát.

Remélhetőleg egyre többen életre kelnek…

Olvass tovább »

Üres padsorok és monológok [+fotók]

Azért fizetünk ennyi képviselőt, hogy azok kényük-kedvük szerint járjanak be a parlamenti ülésekre?

386 képviselőből nem egyszer alig néhány van benn a jobbikosokon kívül. Azt már megszokhattuk, hogy jó pár hétig nem jártak be az mszp-sek arra hivatkozva, hogy alaptörvény tárgyalásában nem kívánnak részt venni. De hogyan lehetséges az, hogy a hétfői esti ülésen harmincegyen szavaztak a házban, és ebből tizenkilenc jobbikos?

Hétfő este nem az olyan rasszista kifejezések, mint szappan, erkölcs és munka hangoztatása kergette ki a rettegő többséget az ülésteremből, hanem szimplán késő volt, nem volt szavazás és TV közvetítés, valamint hét eleje volt csak. De miért is maradtak volna bent, ha semmilyen felelősségük nincsen ezzel kapcsolatban, és egyébként is estére már csak olyan témákat tesznek napirendre, amikről úgysincs érdemleges szavazás, ezért nem is ellenőrzi őket senki.

Szinte kivétel nélkül estére teszik az olyan témákat, amikről jobb, ha nem tud a sajtó, hiszen akkor már jórészt lejárt a médiaemberek munkaideje, és másnapra pedig kit érdekelnek az előző napi események. Jobb, ha például az egyenruhás bűnözés témájában a nyilvánosság nem tudja meg, hogy hogyan vélekednek, és érvelnek a jobbikosok. A részletes vitának nem nevezhető részletes viták pedig teljesen abszurd jelleget öltenek azzal, hogy egyetlen kormánypárti „kötelezően” válaszolgat.

[a fotók hétfőn este fél 9 körül készültek, amikor még nagyon nem volt vége a napnak...]
[nagyításért katt a képre]

Igazán nem nagy tudás kellene ahhoz, hogy úgy állítsák össze a napirendeket, hogy a képviselők valóban megdolgozzanak fizetésükért. Például egész egyszerűen a mindenki számára döntő jelentőségű szavazásokat olyankor tartanák, amikor esély van arra, hogy tömegesen lelépjenek.

A Parlament házszabályában ezt olvashatjuk a képviselők jogai és kötelezettségei között erre vonatkozóan: „A képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését. Kötelessége részt venni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak a bizottságnak az ülésein, amelynek tagja.” Ez rendben is van. Csakhogy ha ezt nem teszi, akkor sem vonható felelősségre! ”Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. Képviselői tevékenységükre nézve nem utasíthatók.” Így hát az előző szépen hangzó cikkely is értelmét veszti.

Ha más ügyek miatt lehet törvényt módosítgatni, akkor emiatt miért nem? Miért nincsen legalább valami limit, ”maximális hiányzás”?

Ilyen a kétharmados kormány oly sokat emlegetett konzultációja?

Akinek vannak jogai, annak legyenek kötelességei is!

Olvass tovább »