Kicsiben elkezdődött

Végre elkezdődött a közmunkaprogram végrehajtása Gyöngyöspatán. Persze a cigányok rögtön nagy zúgolódásba kezdtek, hiszen igencsak elszoktak már a munkától, és attól, hogy pénzt csak akkor kapnak, ha tesznek is valamit érte. Némelyek a rabszolgasorsról siránkoznak és a munka törvénykönyvében rögzített jogaikra hivatkozva ajvékolnak a sajtónak. Juhász Oszkár polgármesterre pedig óriási nyomás nehezedik, hiszen a liberáltak megpróbálják valamiféle munkatáborként beállítani mindazt, ami most a faluban elkezdődött.

Egyes oldalakon már olyanokat is lehet olvasni, hogy „Ez a 21. századi Magyarország, az új fasiszta kormány működése alatt. Így kell a kisebbségi romákkal bánni: náci terror, bakancs, pitbull kutyák, kényszermunka, belügyi ellenőrzés.” A balliberális média kényszermunkaprogramnak nevezi azt, ami tényleg mintául szolgálhat egész Európának, és a Magyar Gárda újnyilasait is felelőssé teszik mindennek, a szerintük tűrhetetlen helyzetnek a kialakulásáért.

A közmunkásoknak bár nagy része cigány, mégsem mindenki az. Azonban ezt is úgy állítják be, mintha direkt, külön csak a cigányokat dolgoztatnák a ”jól megérdemelt”, eddig mindig megkapott segélyekért. Azt viszont elfelejtik kihangsúlyozni, hogy ez a program mindenkire vonatkozik függetlenül attól, hogy éppen cigány-e, vagy sem. Ráadásul az eddigi havi 28 ezer helyett (amiből tisztességesen megélni ugyebár szinte lehetetlenség) havi 66 ezer forintot kapnak azok, akik vállalják a munkát.

Gyöngyöspatán egyelőre bozótirtást, ároktakarítást és hasonló munkákat végeznek, de a későbbiek során majd állattenyésztést és növénytermesztést is tanulhatnak a közmunkások, hogy aztán a falu - amint azt a polgármester tervezi - valamilyen szinten önellátó lehessen.

Az pedig már külön fintora a sorsnak, hogy a dolgozók közt ott van ifj. Farkas János, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője is, aki pár hete még polgármesternek akarta magát megválasztatni, azonban hál’ Istennek, nem sikerült neki.

A Heves megyei faluban a hosszú évekig segélyből élők most megkapták a lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, hogy bebizonyítsák, akarnak tenni azért, hogy a sorsuk jobbra forduljon. Az idő hamarosan el fogja dönteni, hogy az eddig fennhangon mantrázott szöveg, miszerint „azért vagyunk kénytelenek segélyből élni, mert nincs munka errefelé” mennyire valós, hisz a program szabályaiból adódóan egyértelműen és szinte pillanatok alatt ki fog derülni, hogy mi is az igazság.

Pedig nincs sok szabály, lényegében csak egy van: egy évre kizárják a közmunkaprogramból és a segélyezési rendszerből azokat, akiknek felajánlják a munkát, de nem vállalják el és három évre kizárják azokat, akik elvállalták a munkát, de nem végzik el rendesen a feladatukat.

Ilyen egyszerű ez. Világos, egyértelmű beszéd.

Szavak helyett végre a tettek beszélnek. A radikálisok programja kicsiben megvalósulni látszik, s remélem, hogy hamarosan majd nagyobban is sor kerülhet minderre!