Megint mi

Miközben az európai balliberált elit, köztük és természetesen élükön a magyarországi elvtársaikkal nyomják a bevándorlók melletti polkorrekt szöveget és köpködnek mindenkire, aki ki meri mondani az igazságot, a kontinenst és így hazánkat is sáskajárásszerűen lerohanja a gazdasági menekültek végeláthatatlan hada.

A folyamatok mára lényegében olyan mértékben elszabadultak, hogy a menekültáradat megállítása napról-napra válik egyre megoldhatatlanabb problémává. Az észak-franciaországi Calais-ban a migránsok tömegei megtámadják a kamionokat, hogy azok rakterébe bemászva kompon vagy a csatorna alatti vasúton Nagy-Britanniába menjenek. Milánóban egy bevándorlókból álló társaság egyik tagja a vonaton előkapott macsétát és egész egyszerűen levágta a karját a kalauznak, aki pusztán csak a jegyeket akarta ellenőrizni. És lehetne még vég nélkül sorolni azokat a döbbenetes történeteket, amelyek a legújabb kori exodus velejárói.

Az egész helyzet egyrészt félelmetes, másrészt azonban ismét jól rámutat arra, hogy miként működnek politikai szempontból Európában a dolgok. Magyarország mind külföldről, mind belföldről ismét a balliberális megmondóemberek célkeresztjébe került mindösszesen azért, mert kikerültek az utcákra azok a plakátok, amelyek a bevándorlás valódi kérdéseit feszegetik. Megint mi lettünk a rasszisták, megint mi vagyunk a nácifasiszta horda, akik ismét kiiratkoztak a felvilágosult Európából. Ez jön a kereskedelmi tévékből, ezt nyomják a ”mértékadó” lapok.

Arról persze nem esik szó, hogy mi van az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Svájcban vagy éppen Dániában. Ott is vannak ugyanis plakátok. Az ottani kormányok is üzennek a bevándorlóknak. Az angoloknál az „Illegálisan vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a letartóztatással!” felirat virít az utak mentén, az osztrákok az „Esélytelen, hogy Ausztrália legyen az otthonod!”, a svájciak az „Állítsuk meg a tömeges bevándorlást!”, míg a dánok a „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!” szöveget nyomtatták a plakátokra.

Ez persze nem volt probléma. Ezek a mondatok teljesen rendben voltak, csak valahogy a magyar üzenetek estek Strasbourgban megint az elítélendő körbe, ahol a múlt héten ismét egy egész napot szenteltek a nagyon okos képviselők a magyar ügynek.

És ami Strasbourgban elhangzik, azt az itthoni papagájkommandó és ajvékolókórus még jobban felerősítve tolja a gyanútlan szemlélődő arcába. Mára már ott tartunk, hogy a Gyurcsány-féle gyülekezet egyenes letagadja, hogy bármiféle bevándorlási probléma egyátalán létezne Magyarországon. „Néhányszáz ember bevándorlása, ideiglenes magyarországi jelenléte, ellátása, védelme nem okozhat sem anyagi, sem szociális, sem munkaügyi problémát (...) Orbán ne tetszelegjen a magyarok megmentőjeként, ne hazudjon a kormány, mintha tömegek ostromolnák déli határainkat” – áll abban a közleményben, amit a napokban juttattak el a sajtóhoz.

Hasonló szellemben látja a helyzetet Fodor Gábor, aki a következőket találta mondani: „A bevándorlás sem rövid, sem hosszú távon nem jelent problémát. Egyáltalán nem lenne baj, ha a tömeges kivándorlást valamilyen szinten enyhítené a Magyarország felé jövő bevándorlás.” És hogy Fodor mennyire nem viccel, azt jól bizonyítja, hogy máris beadott egy alkotmánymódosítást, amelynek értelmében, aki bevándoroltként, vagy letelepedettként legalább öt éve Magyarországon él, az önkormányzati és a parlamenti választásokon is választó és választható lenne.

Így megy ez.

Azt hiszem, a végeláthatatlan kurvaanyázáson kívül, nehéz erre bármit is mondani…