Régi szép idők, avagy a borsodi repce-sztori


Sanyi – nevezzük így – elhatározta, hogy országgyűlési képviselő lesz. Nem volt hozzá sem szakértelme, sem tehetsége, minek is az, csak önbizalma, de az annál több. Pénze is volt hozzá, a sírkőfaragás jól fizet. Ki más lehetne alkalmasabb politikusnak, mint egy sírköves. Főleg ha lovagi címe is van valahonnan. Pártnak a Független Kisgazdapártot vette fel magának, ott jól lehetett kavarni ugye. Az év 1998 volt – talán emlékszünk, ekkor váltotta fel Horn Gyula szocialista uralmát az első Orbán-kormány. De ezt nem lehetett előre tudni.


A választás első fordulója után az MSZP és a Fidesz között nagyjából döntetlen alakult ki, ám Orbán számára ott volt tartaléknak az, hogy 82 körzetben a kisgazdák jelöltje állt a harmadik helyen. Ha ezek visszalépnek a fideszes javára, azzal le lehet váltani a komcsikat, és Viktor lehet a király. Nosza, Torgyán apánk gyorsan el is adta a jelöltjei bőrét a Fidesznek, cserébe miniszteri posztot kért és aztán valóban kapott is magának, a nyolcvankét harmadik helyezett jelöltet pedig mindenféle ígéretekkel visszalépésre szólította fel. Úgy is lett, Orbánt megkoronázták, Sanyi pedig várta, hogy kap valamit a visszalépéséért.

Várt és várt, rendszeresen járt nyafogni, ám hiába.

Eltelt bő fél év, és besokallt. Nem volt más hátra, mint az éhségsztrájk! Olcsó és nem ráz.

Az éhségsztrájkolás lényege az, hogy az ember beszerez róla egy orvosi igazolást, aztán fűnek-fának elkezdi híresztelni, hogy ő akár el is emészti magát, ha nem kapja meg, amit akar.

Akkoriban az emberek még nem voltak annyira immunisak az ilyen állatságokra, és nagyot csattant a dolog. A megyei és az országos kisgazda főkolomposok valóságos búcsújárásba kezdtek, hogy lebeszéljék Sanyit a kínos botrány folytatásáról, rimánkodtak neki, hogy ebédeljen meg, és fogja be a száját. De ő makacsul ragaszkodott hozzá, hogy a heroikus visszalépésért valami szép cifra rangot kapjon minél magasabb juttatásokkal.

A szorgalom, a kitartás végül elnyeri a jutalmát: szóltak Sanyinak, hogy ekkor és ekkor jelenjen meg Pesten az Országház kisgazda-frakcióirodájában, mert teljesül minden kívánsága.

Bepakolta hát a sírkőszállító dzsipjébe autócsempész haverját, akinek éppen szintén a fővárosban volt dolga, meg egy helybeli újságírót, hogy meglegyen majd a PR, és elindult politikai karrierjének csúcspontja felé.

Valahol félúton Hatvan környékén megálltak reggelizni egy útmenti kajáldában. Nincs ebben csodálatos, mert az éhségsztrájk nem a nemevésről szól, hanem a cirkuszról.
Az asztalnál ülve Sanyi legelső mozdulata az volt, hogy leette rántottával az ünneplő zakója hajtókáját. Ott, ahol a legfeltűnőbb.

A pultos kezdettől fogva biztos volt benne, hogy ezek közveszélyes elmebetegek. A több mint gyanús, fura figurák fennhangon harsogva arról beszélgettek, hogy ők most a Parlamentbe mennek, sőt személyesen Torgyán apánkhoz, Orbán Viktorból ők faragtak miniszterelnököt, és éhségsztrájkoló nem járhat lezabált öltönyben, át kell öltözni a csíkosba, ami ott van a dzsipben mindjárt a puska mögött.

Végül szerencsésen eljutottak a Parlamenthez, és be is engedték őket, mert az utolsó pillanatban sikerült Sanyit rábeszélni, hogy most kivételesen hagyja az autóban a pisztolyát.

Odabent ha nem is magával Torgyán apánkkal, de valamelyik azóta teljesen elfelejtett kisgazda főatyamesterrel következett egy rövid, de lényegre törő tárgyalás. A főatyamester egy megbízási iratot adott át Sanyinak, amiben kinevezték repceügyi regionális biztosnak, hozzá kétszáz-valahány ezres fizetés, ami 98-ban elég zsírosnak számított, és mindezekhez egy határozott szóbeli utasítás, hogy repceügyi biztosként nemcsak hogy nem kell csinálnia semmit, hanem kifejezetten tilos. Ne barmoljon bele semmibe.

Sanyit azonban nem olyan fából faragták! A regionális miniszteri biztosi rangtól szárnyakat kapott, kitört belőle a hazáért való cselekvési vágy, és a környéken egy csomó gazdát beszervezett repcetermelésre busás felvásárlási ár ígéretével. Mondom: ígéretével.

Ha más nem is, de ezek a gazdák mindmáig nagy átéléssel emlegetik az FKgP borsodi repceprogramját az éhségsztrájkoló sírköves regionális miniszteri repcebiztossal...

1 kommentek:

Unknown írta...

Édes Jó Istenem! Sajnos biztos vagyok benne, hogy igaz! Néhány szörnyűséggel én is találkoztam a Mezőgazdasági Minisztériumban.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló