Az édes anyaföldben


A dicsőséges magyar múltunkkal való szembenézés jegyében, s az Úr 2012-ik esztendeje augusztusának 25-ik napján, egy csodára váró délelőttön a Kárpát-haza közössége megérezhette Zágon nagy szülöttjének hazatérő szellemét. Nemzetünk nagyjának, Mikes Kelemennek gazdag hagyatéka révén hatalmas élményben lehet részünk, különösképpen, amikor főhajtással közelítünk a hamvait őriző édes anyaföldjéhez.

A génjeinkbe átörökített nemzeti önazonosságunk tudata arra kötelez, hogy szülőföldünk hűséges tagjaiként egyetlen percre se feledkezzünk meg példaképként tisztelt őseink törekvéseiről azért, hogy a székely nép megcsonkított jogait mielőbb visszaszerezhessük.


Az elmúlás keserű fájdalmát idéző zágoni síremlékhez zarándokoltunk édesanyámmal azon az emlékezetes napon, amikor a méltóságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc íródeákja egykori szülőházának helyéhez ellátogattunk, hogy tisztességünket kifejezhessük hazánk nagy szülöttje előtt, az ő hamvainak hazatérte alkalmából. Korai érkezésünk lehetőséget engedett a múltba való elmerengéshez, s a csendes főhajtás közepette várakozással teli szívvel igyekeztünk békét teremteni önmagunkban. Elsősorban hálát adtunk a magyarok istenének, amiért megérhettük ezt a lehetőséget, mely által még életünk idején gazdagabbá válhattunk úgy lelkileg, mind szellemileg.

Mindnyájunkban tudatosítanunk kell azon fontos tényt, hogy miért épp e gondterhelt jelenben érkezett haza Mikes Kelemen földi pora. Hívő magyarokként látnunk kell, hogy elsősorban vigasztalást nyújt számunkra a Gondviselő Atya. Zűrzavaros történelmünk ismétlődő forgatagában ugyanúgy lesújtó a nemzetünket érintő nehézségek sokasága, akár hajdanán a kuruc csapatok kilátástalan helyzete, éppen ezért a hazatérő hamvak szelleme mindinkább erős hittel kell tápláljon bennünket ahhoz, hogy lelki szemeinkkel felismerjük a méltóságos fejedelem udvari kamarásának hozzánk intézett üzenetét, a számunkra felajánlott lehetőségeket.

A kötelességszerű feladatvállalásunkhoz eligazítást nyújtó szónokaink egyhangúan rámutattak arra a fontos gondolatra, hogy a ma viharainak leküzdéséhez számunkra nagyon fontos lenne, ha mindennapos szolgálatainkat elvszerűen vállalnánk, s minduntalan a magyar múltból átörökített példákkal felfegyverkezve bizakodnánk jövőbeli győzelmünkben.

Felelősséggel hordozott kötelességeinket és nemzettudatunkat egy maroknyi székely felnőtt és az ő példájukat követő gyermeksereg őrt állása erősíthette meg bennünk, amikor fegyelmezett kiállásukkal tisztelegtek a magasságból ránk tekintő, s immáron az édes anyaföldben megpihenő nagy magyar előtt.

S ha némelyikünk számára megadatott lelki szemeinkkel felismernünk a hazatérő lelket, imádkozzunk, hogy ezután ő legyen számunkra útmutatónk, mert az ő helytállása és mélységes hazaszeretete által nemzetünk kitartóan átvészelheti az elkövetkezendő idők megpróbáltatásait.


L. F.

1 kommentek:

lényeglátó írta...

Farkasréti temető





Gyönyörű, szép, beszélő név. Mára hatalmassá, 93 ezer négyzetkilométeresre nőtt. Régen Magyarország volt a neve, az Európa telekkönyvben még így szerepel, de már csak idő kérdése, hogy ez az elgazosodott, tönkrement, dúvadak által birtokolt területet végképp birtokba vegye az enyészet és az Európai Unió.
Helyénél és helyzeténél fogva, (két világ határán, mindkettő szélén, mindegyiknek „szemétlerakó helye lett). Hódították ájtatos papok, páncélos lovagok kíséretével, hogy békességgel tűrje a maga megrablását. Dúlták kutyafejű tatárok, akik legalább becsületesen, tettüket felvállalva igyekeztek el és kipusztítani őket. Aztán a török jött, aki a lelkét szintén békén hagyta, csak javait, vérét szívta a pióca szívósságával. Ember embernek farkasa, és farkasok rétje a Kárpátok gödre. Farkasok fészke a folyóparti fűzfa odúja, a homokháti düledező viskó, a kőtemplom, és az urak kőháza. Ezek lakója mind a mezei pocok húsából, szorgalmából él, hízik, gazdagodik! Még azzal sem törődik, hogy a pocok végképp ki ne pusztuljon. Inkább nézi a pocok népség szűkösségét, pusztulását, mert tudja, ha a pocok elszaporodnék, elpusztítaná őt, nyomorúságának okozóját!
Ezek az emberfarkasok a farkasnál is farkasabb. A négylábú farkas beéri annyival, amennyit megfal. Nem bír felhalmozni, nincs palotára, autóra igénye. Önzésének egyetlen korlátja van. A mindent és mindenkit felfalása után egymást kell felfalniuk. A nagyobbaknak, az erősebbeknek a gyengébbeket, a pockok kihalása után!
Mert már meg okosodék a pocok. Ő még elkínlódik a pocok sorsában, de gyermeket nem vállal, farkasok prédájának! Minek is, hisz magának sincs mit ennie maholnap!

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló