A világ közvéleménye már hosszú hónapok óta a bankok felelőtlenségéről, a pénzintézetek gátlástalan profitéhségéről beszél, a kialakult gazdasági válság legfőbb okaiként azonosítva azokat. A bajba sodort társadalmak, ahogy egyre inkább kezdik átlátni, pontosabban, ahogy kezdenek kicsit belelátni a globális pénzvilág működésébe, úgy döbbenek rá arra, hogy az egész pénzügyi rendszer egy hatalmas átverésen alapul. Hogy az lényegében nem más, mint egy nagy hazárdjáték, ahol történjék bármi, a nyereséget egy szűk pénzügyi elit teszi a zsebre, a veszteséget pedig mindig az átlagemberek fizetik meg, vagy közvetlenül a banki kamatokon, vagy közvetetten az állami adóforintokból kifizetett bankmentő csomagokon keresztül.
Hogy ez mennyire így van, és hogy a felelőtlenség milyen határtalan, azt pontosan bemutatja a legnagyobb svájci bank, a United Bank of Switzerland (UBS) háza táján néhány hete kipattant legújabb botrány. Történt ugyanis, hogy a bank egyik befektetési bankára, nevezetesen Kweku Adoboli rossz spekulációs húzásokkal összesen 2,3 milliárd dollárt játszott el a betétesek pénzéből. [az eredeti hírért katt a linkre]
Igen, 2,3 milliárd dollárt. Az nagyjából 500 milliárd forint, annyi amennyit az összes magyar vállalt egy évben társasági adóként befizet az államkasszába. Adoboli, aki a UBS londoni befektetési üzletágának részvényderivatívákat forgalmazó részlegénél dolgozott úgy gondolta, hogy neki van egy jó ötlete. Mondhatnánk egy kiváló ötlete.
A nagyszerű gondolat abból állt, hogy a svájci frank még jó hosszú ideig szárnyalni fog, ezért erre alapozva egy egész nagy összegű kereskedési ügyletsorozatot állított össze. Azonban amikor a berni jegybank az euró árfolyamához rögzítette a túl erős frankot, hirtelen kis guano került a palacsintába. A döntés hatására ugyanis az árfolyam meredeken zuhanni kezdett, aminek következtében a betétesek pénzéből azon nyomban eltűnt 2,3 milliárd dollár.
A UBS megmentése 2008-ban a svájciaknak hatvanmilliárd dollárba került, amire akkor azért volt szükség, mert a bank a profitéhségtől nem látva és kizárólag a gyorsan beváltható nyereségre koncentrálva jól bevásárolt kétes fedezetű amerikai jelzálogkötvényekből, amelyekről később kiderült, hogy fabatkát sem érnek.
Akkor a segítség egyik feltétele az volt, hogy a pénzintézet szigorít a biztonsági, kockázatkezelési és ellenőrzési rendszerén. Hogy ez milyen remek módon sikerült, azt kiválóan mutatja ez a mostani eset is. Arról már nem is beszélve, hogy a UBS azzal reklámozza magát, hogy Európa egyik legjobb kockázatkezelési rendszerével rendelkezik.
Azt hiszem nem nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy a bankok magasról tesznek arra, hogy bármit is változtassanak az eddigi gyakorlatukon. A felelőtlenség és gátlástalanság ma is sokkal előkelőbb helyen szerepel a döntések meghozatalánál, mint a józan ész, vagy a tisztesség. Ha nem így lenne, akkor az ilyen Adoboli-féléknek nem lenne lehetőségük arra, hogy hónapokig játszadozzanak mások pénzével, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy egy banki alkalmazott szinte nagyobb összeget kockáztasson egy-egy ügyleten, mint a bank teljes saját tőkéje, mert azért azt ne feledjük, ott ahol ekkora volt a veszteség, ott nagyságrendekkel több pénznek kellett megmozdulnia.
Gazdasági mélyrepülés ide, romba döntött társadalmak oda a globális pénztőke magatartása és hozzáállása mit sem változott. A válság kezdetén kényszerűen hátrébb lépő bankvezetők felelősségre vonás nélkül, ma már újra ott vannak a csúcson, csak éppen egy másik pénzintézet igazgatói székében üldögélve. A show ugyanazokkal és ugyanúgy folyik tovább.
A módszerek és a célok pedig változatlanok.
Az átlagember számára követhetetlen határidős ügyletek köttetnek, értelmezhetetlen nagyságrendű összegek jönnek-mennek számláról számlára, és mint egy kaszinóban szinte lehet fogadni mindenre. A betétesek pénze nem más, mint egy kupac zseton egy óriási rulettasztal szélén. De a való életben minden elvesztett pörgetésnek, minden felelőtlen döntésnek következménye van. Növekvő munkanélküliség, tönkre ment családok, ellehetetlenülő társadalmak.
Mindeközben a világ szűk gazdasági elitje még gazdagabbá válik, a bankok pedig a pénzügyi rendszer törékenységére hivatkozva kérik és zsebelik be az adókból finanszírozott mentőcsomagokat, de emellett még az utolsó fillérjeiket is kipréselik az emberekből.
A rendszer jól láthatóan fenntarthatatlan. Pontosabban addig tartható fenn, amíg mi, az átlagemberek elfogadjuk a ránk kényszeríttet játékszabályokat, amíg a világ társadalmai nem mondják ki azt, hogy elég volt. Persze hogy ez mikor jön el, vagy egyátalán eljön-e valaha, az nagy kérdés. De az szinte biztos, hogy enélkül, soha nem lesz változás.
Hogy ez mennyire így van, és hogy a felelőtlenség milyen határtalan, azt pontosan bemutatja a legnagyobb svájci bank, a United Bank of Switzerland (UBS) háza táján néhány hete kipattant legújabb botrány. Történt ugyanis, hogy a bank egyik befektetési bankára, nevezetesen Kweku Adoboli rossz spekulációs húzásokkal összesen 2,3 milliárd dollárt játszott el a betétesek pénzéből. [az eredeti hírért katt a linkre]Igen, 2,3 milliárd dollárt. Az nagyjából 500 milliárd forint, annyi amennyit az összes magyar vállalt egy évben társasági adóként befizet az államkasszába. Adoboli, aki a UBS londoni befektetési üzletágának részvényderivatívákat forgalmazó részlegénél dolgozott úgy gondolta, hogy neki van egy jó ötlete. Mondhatnánk egy kiváló ötlete.
A nagyszerű gondolat abból állt, hogy a svájci frank még jó hosszú ideig szárnyalni fog, ezért erre alapozva egy egész nagy összegű kereskedési ügyletsorozatot állított össze. Azonban amikor a berni jegybank az euró árfolyamához rögzítette a túl erős frankot, hirtelen kis guano került a palacsintába. A döntés hatására ugyanis az árfolyam meredeken zuhanni kezdett, aminek következtében a betétesek pénzéből azon nyomban eltűnt 2,3 milliárd dollár.
A UBS megmentése 2008-ban a svájciaknak hatvanmilliárd dollárba került, amire akkor azért volt szükség, mert a bank a profitéhségtől nem látva és kizárólag a gyorsan beváltható nyereségre koncentrálva jól bevásárolt kétes fedezetű amerikai jelzálogkötvényekből, amelyekről később kiderült, hogy fabatkát sem érnek.
Akkor a segítség egyik feltétele az volt, hogy a pénzintézet szigorít a biztonsági, kockázatkezelési és ellenőrzési rendszerén. Hogy ez milyen remek módon sikerült, azt kiválóan mutatja ez a mostani eset is. Arról már nem is beszélve, hogy a UBS azzal reklámozza magát, hogy Európa egyik legjobb kockázatkezelési rendszerével rendelkezik.
Azt hiszem nem nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy a bankok magasról tesznek arra, hogy bármit is változtassanak az eddigi gyakorlatukon. A felelőtlenség és gátlástalanság ma is sokkal előkelőbb helyen szerepel a döntések meghozatalánál, mint a józan ész, vagy a tisztesség. Ha nem így lenne, akkor az ilyen Adoboli-féléknek nem lenne lehetőségük arra, hogy hónapokig játszadozzanak mások pénzével, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy egy banki alkalmazott szinte nagyobb összeget kockáztasson egy-egy ügyleten, mint a bank teljes saját tőkéje, mert azért azt ne feledjük, ott ahol ekkora volt a veszteség, ott nagyságrendekkel több pénznek kellett megmozdulnia.
Gazdasági mélyrepülés ide, romba döntött társadalmak oda a globális pénztőke magatartása és hozzáállása mit sem változott. A válság kezdetén kényszerűen hátrébb lépő bankvezetők felelősségre vonás nélkül, ma már újra ott vannak a csúcson, csak éppen egy másik pénzintézet igazgatói székében üldögélve. A show ugyanazokkal és ugyanúgy folyik tovább.
A módszerek és a célok pedig változatlanok.
Az átlagember számára követhetetlen határidős ügyletek köttetnek, értelmezhetetlen nagyságrendű összegek jönnek-mennek számláról számlára, és mint egy kaszinóban szinte lehet fogadni mindenre. A betétesek pénze nem más, mint egy kupac zseton egy óriási rulettasztal szélén. De a való életben minden elvesztett pörgetésnek, minden felelőtlen döntésnek következménye van. Növekvő munkanélküliség, tönkre ment családok, ellehetetlenülő társadalmak.
Mindeközben a világ szűk gazdasági elitje még gazdagabbá válik, a bankok pedig a pénzügyi rendszer törékenységére hivatkozva kérik és zsebelik be az adókból finanszírozott mentőcsomagokat, de emellett még az utolsó fillérjeiket is kipréselik az emberekből.
A rendszer jól láthatóan fenntarthatatlan. Pontosabban addig tartható fenn, amíg mi, az átlagemberek elfogadjuk a ránk kényszeríttet játékszabályokat, amíg a világ társadalmai nem mondják ki azt, hogy elég volt. Persze hogy ez mikor jön el, vagy egyátalán eljön-e valaha, az nagy kérdés. De az szinte biztos, hogy enélkül, soha nem lesz változás.
3 kommentek:
Utódaink egy szebb korban nem fogják érteni, hogyan hagyhattuk ezt, hogyan voltunk képesek egy olyan jelentéktelen dolog terrorját elviselni, mint a pénz. Mert ha fegyverrel kényszerítenek rabságba, az egy dolog - na de fémdarabokkal és papírfecnikkel?
A ghánai majom lemászott a fáról ,és mindjárt pénzügyi zseninek képzelte magát.
Miért, a Fidesz is kb. ennyiért vásárolt be MOL részvényekből. Most meg keresi a "lehetőségeket" Honnan szerezzen be 150 milliárdot ami hiányzik a költségvetésbe.Nem csak a ghánaiaknál vannak okos pénzügyi kiválóságok.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle