Végre valaki jól orrba gyűri Izraelt, de végül is jó ez nekünk?

Amikor tavaly decemberben Danny Danon, a Likud párt képviselője Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnöknek címezve a Kneszetben felolvasta azt a provokatív nyílt levelet, amelyben a zsidók egyértelműen Törökországot tették felelőssé a Gázai övezetbe tartó Mavi Marmara segélyszállító hajón elkövetett, kilenc halálos áldozatot követelő izraeli katonai támadásért, akkor még senki nem gondolta volna, talán még maguk a zsidók sem, hogy majd néhány hónap múlva az események ilyen fordulatot vesznek. [a történetért katt a linkre]

Akkor is, mint mindig, a Jordán partján meg voltak győződve arról, hogy csak nekik lehet igazuk, hogy a pökhendi pofátlansággal, a mérhetetlen cinizmussal, ami olyannyira a sajátjuk, majd ezt az ügyet is le tudják rendezni. És valljuk meg őszintén, egészen a múlt hét közepéig így is állt a helyzet, vagy legalábbis is így látszott. Persze azt nem tudhatjuk, hogy eddig mi folyt a színfalak mögött, de az biztos, hogy az elmúlt hónapokban kívülről tényleg úgy tűnt, hogy Törökország, mégha duzzogva is, de lenyeli a békát és komolyabban már nem forszírozza tovább a segélyhajót ért támadás kérdését.

A viszonylagos és látszólagos nyugalmat az ügyben felállított ENSZ-vizsgálóbizottság múlt csütörtökön kiszivárgott jelentése törte meg. Az úgynevezett Palmer-jelentés, amelyet Geoffrey Palmer, az egykori új-zélandi kormányfő által vezetett bizottság állított össze, jogszerűnek, de túlzásnak nevezte a gázai segélyflottilla elleni izraeli támadást és megállapította, hogy a blokád alá vont területtől ilyen nagy távolságra ésszerűtlenség volt ekkora mértékű erőt alkalmazni. A jelentés végül azt javasolja Izraelnek, hogy, kérjen bocsánatot és fizessen kártérítést az áldozatok hozzátartozóinak.

A dokumentum napvilágra kerülése után Ahmet Davutoglu, török külügyminiszter kiállt a sajtó nyilvánossága elé és egyértelműen megfogalmazta országa álláspontját: „Ha Izrael nem kér bocsánatot a gázai segélyflottilla elleni véres támadásért az ügyben készült ENSZ-jelentés hivatalos közzétételéig, Ankara a ”B” tervhez folyamodik”.

Majd közölte azt is, hogy Törökország a nemzetközi bírósághoz fordul, mivel „mélységesen nem ért egyet” a vizsgálati jelentés azon állításával, hogy a Gázai övezet köré vont tengeri blokád jogszerű és ezért Izrael a nemzetközi vizeken jogosan tartóztatta fel a török segélyhajót.

Az, hogy „B tervként” pontosan mire is gondolt nem részletezte, de a világ közvéleményének nem kellett sokat várnia, hogy kiderüljenek a részletek.

Izrael ugyanis szokásának megfelelően magasról tett a felszólításra és kapásból elutasította a bocsánatkérést. Ankara pedig lépett. Pénteken a törökök kiutasították az országból a zsidó nagykövetet és ezzel párhuzamosan másodtitkári szintre fokozták le diplomáciai képviseletüket Izraelben. Majd bejelentették azt is, hogy Törökország felfüggeszti katonai megállapodásait a zsidó állammal.

A történtek után az amerikaiak kapcsoltak először és azonnal felvették a békéltető szerepet. Victoria Nuland, amerikai külügyminisztériumi szóvivő a kapcsolatok rendezésére szólította fel a két felet, hozzátéve, hogy „mindkét ország Washington régi jó barátjának számít, ezért rendkívül sajnáljuk, hogy szövetségeseink nem tudnak felülkerekedni ellentéteiken még a jelentés hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt.”

Az izraeli lobbi irányította Egyesült Államok aggodalma egyátalán nem meglepő, mert azért azt mindannyian tudjuk, hogy tét annál sokkal nagyobb, mint hogy az amerikaiak két „régi jó barátja” éppen milyen viszonyban van egymással.

Az ügy ugyanis ott kezd érdekes lenni, hogy Törökország a NATO tagja, Izrael viszont nem. Ha pedig mindehhez hozzávesszük még Ahmet Davutoglu török külügyminiszter legutóbbi megnyilatkozását, amiben arra figyelmeztetett, hogy országa „minden szükséges óvintézkedést megtesz, hogy biztosítsa a török hajók biztonságát a Földközi-tenger keleti részében”, akkor egész érdekessé kezd válni a történet.

Gondoljuk csak végig.

Mi történne akkor, ha török zászló alatt újabb segélyhajó indulna Gázába, amit a török külügyminiszter szavaiból kiindulva török hadihajók kísérnek? Vajon az izraeliek megtámadnánk ezt a hajórajt is?

A NATO alapító okiratának ötödik cikkelye értelmében minden olyan esetben, ha bármelyik NATO tagországot külső támadás ér, azt a NATO egésze elleni támadásnak kell felfogni. Vajon megtörténhetne az, hogy egy esetleges zsidó támadás után Izraelt az észak-atlanti szervezettel hadban állónak kellene tekinteni?

Persze most sokan mondhatnák azt, hogy ez hülyeség, hogy ez úgysem fog megtörténni, de azért azt se feledjük, hogy néhány hónappal ezelőtt, ha valaki azt mondja, hogy belátható időn belül a törökök egyszerűen kirúgják az országukból az izraeli nagykövetet, akkor azt is sokan elképzelhetetlennek tartották volna.

Természetesen az nem kétséges, hogy néhány hét leforgása alatt nem tud akkorát változni a világ, hogy egy esetleges török-izraeli konfliktus után a NATO megbombázza Tel-Avivot, azonban az már könnyen előfordulhat, hogy Törökország meglebegteti a katonai szövetségből való kilépést arra hivatkozva, hogy a NATO nem tett eleget a kötelezettségének. Ha a kilépés netán megtörténne, az alapvetően borítja, boríthatja fel a közel-keleti status quot.

De történjen bármi is arrafelé, nekünk, magyaroknak másra is figyelnünk kell. Azt hiszem, nem kevesen vagyunk ebben az országban olyanok, akik nem titkoltan örülnének annak, ha lenne végre valaki, aki orrba gyűri a pökhendi zsidókat, aki végre szembe akar, de legfőképp szembe tud menni a cionista törekvésekkel, az izraeli pofátlansággal.

Azonban nem szabad elfelejtünk azt sem, hogyha a Közel-keleten nagyon borul a bili, akkor a menekülő zsidók egyik, ha nem a legfontosabb célországa mi vagyunk. És sajnos az sem kérdés, hogy a mai magyar politikai elit egy ilyen esetben nem hogy korlátokat vezetne be a tömeges bevándorlás megakadályozására, hanem még biztatná is őket, hogy ide jöjjenek.

Végül is mindent összevetve: azért az tényleg nem kis öröm, hogy a törökök kicsit megszorongatják a zsidókat, de azért nagyon nem kéne túlzásba esniük, mert még a végén itt köt ki az összes metélt a mi nyakunkon, ami azért valljuk meg, nagyon nem hiányzik nekünk.

11 kommentek:

Radulovic Zsuzsa írta...

Ha valakit érdekel, akkor mostmár elárulhatom, hogy a németek is többek közt ugyanebből a megfontolásból váltak Izrael elvtelen talpnyalóivá. Itt a kérdés szerintem inkább az: jó-e az nekünk, ha mi is azzá válunk?

Bars írta...

Az a gáz, hogy Izrael behozza problémáit Európába. Az öreg földrész csatatérré válik. Szerintem egy afrikai terület ideális lenne nekik. Gyurcsány és OV a sleppjükkel teljesen kinyalta a valagukat.

casablanka írta...

Mindez nem történne meg,ha Európa is igy viselkedne mint a Törökök. Most nem tudom mi lesz,de szerintem a törökök nem szállnak ki a NÁTO-ból, persze az is fontos, hogy mire van szüksége a NATO-nak jobban, a törökökre, vagy a zsidókra? Szerintem meg a gazdag zsidók igy is, úgy is mindenhol ott vannak,okoskodnak,plegniskednek, uzsoráznak, a nagy "országszerzésre" csak azért volt szűkségük, hogy állandó "félelmüknek, sirásaiknak" teret adhassanak, a csóró zsidókat valahol elhelyezhessék. Kicsibe ugyanaz a helyzet, mint a Zagyva ügynél oda megy két Hitgyülekezetes újságiró provokáni a Zagyva féle rendezvényre és még ők vannak megsértve ha elzavarják őket a búspi...ba.Bármilyen szemétséget csinálnak, mindig ők az "ártatlan bárányok". Ezek ezért jöttek a világra, hogy provokálhassanak, bünbakokat keressenek!

Névtelen írta...

Hát az lesz, hogy a magyarok előbb Ócsára lesznek telepítve, azután Madagaszkárra.

liverpool írta...

Jó cikk, okos gondolatokkal.Véleményem szerint is nekünk érdekünk , hogy Izrael megmaradjon ott ahol van, legyen nekik ott békés és jó életük.Mert ha menekülniük kell, akkor a mi a hazánk az első számú célpontjuk.Sajnálom a palesztínokat, felháborít amit a zsidók művelnek, de ha az ENSZ elismeri az önálló Palesztínát, ha az önálló Palesztína megerősödik, az nekünk nagyon nem jó.

Névtelen írta...

Huncut nép ez a török. Valamit nagyon el akar érni ezzel az állapottal. Kicsit zsarolja őket, valami van a dolog mögött.

Haary Plotter írta...

A cinizmusnál csak a cionizmus pofátlanabb.

Zsidó logika:
A török munkások kitakarítják az übermenschek budiját.
Az übermenschek benyalják a kiválasztottak trutymóját,
Tehát: (azt hitték eddig)

Gárdista írta...

Kedves Török.
Te csak tedd amit a szíved diktál. Mi nem tehetjük. A miénket kitépte, lassan a gyökereinkkel együtt, a "patkánylázadás" /1919/ óta, a napjainkig mindenkori, zsidószopó kormányok mindegyike. Ha pedig a fitymahinyos patkányok, olsteinviki segge alá bújva, ide menekülnek, majd itt befejezzük, amit a németek sajnos, el sem kezdtek!

Kitartás! /nem jobbikos/ GÁRDISTA

Radulovic Zsuzsa írta...

De vannak még, akiknek nem ment el végképp az eszük még a buditakarítástól sem.

Herne írta...

Nem hiszem, hogy ide jönnének, itt nincs annyi lerágható hús a dögevőknek. Inkább az USA lenne a célországuk, bár kétségtelen, hogy ide is potyogna néhány. Azonban még így is megéri az én véleményem szerint. Ha a zsidók globális gerince megroppan, lehetnek itt akárhányan, nem rúgnak labdába. Hátország nélkül azzá válnak, amik eleve lennének: hazátlan senkikké. A zsidó hatalom magjának elpusztítása megér ennyi kellemetlenséget, még akkor is, ha csak magunkra gondolunk. Azonban ez utóbbi sem lenne szabad. A zsidók és talpnyalóik azok, akik csak magukra gondolnak. Ha Izraelt leradírozzák a térképről, az teljesen megtöri a jelenlegi zsidó gépezetet, legalább 50 évvel visszaveti őket. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába jönnek ide akárhányan, a közeljövőben nem lesz számottevő befolyásuk. Ennek eredményeként a mi befolyásunk viszont végre akadály nélkül növekedhet. És így, mire a zsidók újra megerősödnének, itt már olyan világ lesz, hogy jobbnak látják innen is továbbállni.

A másik az, hogy a magyar népnek ideje lenne megtanulni, hogy nem kötelező elfogadni az önkényurakként működő kormányok döntéseit. Éppen fordítva kell lennie. A népnek nyomást kell gyakorolnia a kormányra, hogy ne engedje be a zsidókat, és a kormánynak a nép akaratát teljesítenie kell. A magyar nép megmaradása szempontjából ez éppoly fontos, mint a zsidók kiebrudalása, sőt; előbbi nélkül az utóbbi szinte lehetetlen.

Egyébként szerintem sem lesz komolyabb zűr, csak politikai szinten csatározgatnak majd. De bárhogy is lesz, hagyjunk fel végre azzal, hogy a nagy célok beteljesülése előtt megrettenünk, és csakis önmagunkra gondolva ahányan vagyunk, annyi felé szaladunk, a korábbi barátainkat lökdösve hátra, hogy őket kapják el előbb. A legenda szerint a második világháborúban a Gestapónak Magyarországon volt a legkönnyebb dolga, mert az emberek serényen adogatták fel a szomszédaikat minden ok nélkül, csak nekik ne essen bántódásuk. Számoljunk le végre ezzel a mentalitással, és álljunk a győztes oldalra, tartsunk ki céljainkért a végsőkig! A harc sosem volt sétagalopp, a harcban mindig akadnak kellemetlenségek, a harc nem fog úgy alakulni, hogy mindenkinek teljes mértékben megfeleljen és kényelmes legyen. Csatákat, háborúkat csak úgy nyertek az emberek, hogy minden nehézség dacára a cél lebegett a szemük előtt. Én a törökökkel vagyok.

Radulovic Zsuzsa írta...

Teljes egyetértésem az előttem szólóval!!!

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló