Vannak demokratikusan felépített kerítések is

Miközben az Együtt nagyeszű politikusai üres cipőkkel demonstrálnak a menekültek jogaiért a debreceni befogadóállomás bejáratánál, mondván a cipőkkel a párhuzamot akarják kifejezni az egykori zsidó menekülők és a szír menekültek között, addig néhány ezer kilométerre dél-keletre, az ottani egyetlen felvilágosult demokráciában már elindultak a munkagépek, hogy egy 30 kilométeres kerítést építsenek az izraeli-jordán határon az afrikai migránsok megfékezésére.

Az izraeli kerítés természetesen nem gond, az nem okoz lelkiismereti problémát a honi a demokratáknak. A zsidók által felépítendő építmény szemben a magyarral, demokratikus dolog. Úgy, ahogy a többi, a zsidó államot körülvevő fal és kerítés is, amelyek már évek óta ott állnak a ciszjordániai, a gázai, az egyiptomi, a szíriai és a libanoni határon.

Benjamin Netanjahu szerint a mindenféle digitális technológiával felszerelt, nyolc méter magas védvonal felépítése, ami az Egyiptommal közös határon létesített, több mint 200 kilométer hosszú kerítés meghosszabbítása lesz, „nemzetbiztonsági érdek, mert az afrikai bevándorlók tömegei ezen a részen áramlanak be az országba.”

Vajon az Izraelben felhúzandó kerítés miben különbözik a magyarországitól?

Nem látni, hallani a hírekben, hogy az Együtt, vagy valamelyik nagyondemokrata egylet a budapesti izraeli nagykövetség előtt tiltakozna az izraeli „kormány gyűlöletkeltő politikája ellen, ami az idegenek ellen hangol ahelyett, hogy teljesítené feladatát és gondoskodna róluk”. Az Együtt azt követeli a magyar kormánytól, hogy „a többmilliárdos kerítés helyett nyisson meg új, ideiglenes menekülttáborokat, ahol szakemberek bevonásával humánusabb ellátást biztosíthatnának a migránsoknak mostaninál.”

Vajon ilyen követelésekkel miért nem bombázzák Ilan Mor nagykövetet?

Vagy vannak demokratikus kerítések is? Azok minden további nélkül felépíthetők? Esetleg az sem mindegy, hogy ki építi a kerítést? Vannak olyan országok, amelyeknek a kerítése demokratikus és vannak olyanok, amelyek csak rasszistafaszistanáci kerítést tudnak építeni?

Mint látható vannak ilyenek.

És hogy melyik melyik, azt egyes egyedül, csak és kizárólag a magyar balliberált oldalnak van joga eldönteni. Mert ők mindent tudnak, amit tudni kell demokrácia és európai felvilágosultság témakörben.

Így megy ez.

Olvass tovább »

Itt a vége?

Nagyon úgy néz ki, hogy az évek óta tartó görög dráma napokon belül véget ér.

Szombat este eldőlt, hogy nem lesz megállapodás a hitelezőkkel, és a hellének nem kapnak haladékot a kedden lejáró, 1,6 milliárd eurós IMF-tartozás visszafizetésére. Vasárnap délután az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsa ugyan még tett egy halvány gesztust és nem zárta el azonnal a pénzcsapokat, ami a valóságban azt jelenti, hogy az EKB egyelőre még biztosítja a forrásokat a görög bankoknak, így az emberek a még hozzájutnak a számláikon tartott pénzükhöz. Azonban ez is csak időleges, mivel július 20-án Görögországnak lejár egy, az EKB felé esedékes adóssága is, aminek a nem fizetése lényegében - a mai tudásunk szerint - egyenlő azzal, hogy tényleg és teljesen vége a dalnak.

A helyzet komolyságát jó jelzi, hogy a görög parlament még szombat éjjel, egy 13 órán át tartó rendkívüli ülést követően elfogadta az Alekszisz Ciprasz kormányfő által kezdeményezett javaslatot, miszerint a hétvégén legyen népszavazás az ország nemzetközi hitelprogramjáról. A döntést a görög kormányfő jelentette be a televízióban:

[Ha nem jönne be a felirat, akkor katt a videó jobb alsó sarkában található CC-ikonra!]

„A zsarolás az ultimátummal azt jelenti, hogy elfogadjuk a súlyos és megalázó, vég nélküli megszorításokat anélkül, hogy bármi esély lenne a társadalmi és gazdasági fellendülésre. Kérem, hogy válaszoljanak olyan szuverén és büszke módon, miként válaszoltak a görögök a múltban a hasonló diktátumokra. A tekintélyelvű és szigorú megszorító utasításokra mi demokratikusan, nyugodtan és határozottan fogunk válaszolni. Görögország, a demokrácia szülőhazája hangos és demokrata választ fog küldeni Európának és a világnak” - mondta Alexisz Ciprasz, miközben pontosan tudta, hogy ezzel a néhány perces beszéddel valószínűleg beírta magát a történelembe.

Görögország sorsa ugyanis túlzás nélkül meghatározó lesz nemcsak Európa, hanem a globalista világ sorsára is. Ha végiggondoljuk a történetet, akkor egyértelműen látható, hogy a világ mai irányítóinak nem érdeke, hogy a hellének jól jöjjenek ki ebből a dologból. A globalistáknak nem érdekük, hogy a görög válság és annak sajátos kezelése bármilyen aspektusból is nézve sikeres legyen. A pénzeszsákoknak, hogy fenntartsák a jelenlegi status quo-t most példát statuálva azt kell bebizonyítaniuk, hogy a Ciprasz-féle út nem járható, hogy annak következményei sokkal durvábbak, mint az általuk javasolt ortodox megoldásoké.

Ha a görögök szembe menve az EU-val és az IMF-fel mégis ki tudnak hozni valamit a helyzetből, akkor az példa lehet, akkor az lavinát indíthat el akár már néhány hónap múlva Spanyolországban, ahol a Sziriza elgondolásaihoz nagyon hasonlókat valló politikai erő, a Podemos lehet a választásokon a befutó. Ha a spanyolok is rálépnek s görög útra, akkor szinte biztosan nem kérdés, hogy az eurózóna darabokra hullik, aminek a következményei radikálisan átírják majd a ma ismert európai mindennapokat.

Olvass tovább »

A lényegről megint nem beszél senki sem

Menekült ügyben a helyzet, mondhatni fokozódik. A híradások kivétel nélkül vezető helyen számolnak be a legfrissebb történésekről, az egyes kormányok, valamint az EU illetékes szerveinek döntéseiről és elképzeléseiről. Mindenki mond mindent, mindenki elbeszél a másik mellett, mindenki mantrázza a maga politikai meggyőződése alapján elvárható szöveget, de lényegi kérdéseket valahogy senki sem akarja feltenni.

Hogyan kerül ide több ezer kilométeres távolságból ez a rengeteg ember? Ki mondja nekik otthon, hogy pont Európába kell jönniük? Kik hitetik el velük, hogy a kivándorlás megoldja a gondjaikat? Ki hiteti el velük, hogy Európa képes lesz magába integrálni ennyi bevándorlót?

A beszámolók egytől-egyig arról szólnak, hogy az érintett országokban óriási a szegénység, nincs munka, nincs pénz, az emberek éheznek és nyomorognak. Biztosan így van, hisz az amerikai demokráciaexport következménye mindig ez. A jenkik vagy gazdaságilag, vagy politikailag, vagy mindkét szempontból jól járnak, a többi ember meg nem számít. Nem számít, hogy működő államstruktúrák esnek szét, nem számít, hogy káosz és anarchia lesz mindenütt. Nemhogy nem számít, ez maga a cél.

De visszatérve a fő kérdésekre.

Ha ekkora a szegénység arrafelé, akkor honnan van az Európába indulónak annyi pénze, hogy ilyen tömegben eljussanak idáig? Ne feledjük, több ezer kilométeres útról beszélünk, ami hónapokig tart. Fizetni kell az embercsempészeket, fizetni a megélhetést. Ha valakinek nincs otthon annyi pénze, hogy megéljen, akkor honnan van annyi, hogy a jóval drágább európai megélhetési költségeket kifizesse?

Előfordulhat, hogy valakik gerjesztik, szervezik és finanszírozzák a tömegek útját?

Ha feltesszük magunkban a kérdést, hogy mit tudunk mi itt, hogy mit tud egy átlagember Európában Irak, Afganisztán, Líbia vagy Szíria tényleges hétköznapjairól, akkor szerintem nem tévedünk, hogyha azt mondjuk, hogy lényegében semmit, pedig az információs társadalom minden vívmánya a rendelkezésünkre áll. Látjuk ugyan a tévében 5-10 percben az ottani elrettentő képeket, de a mindennapok valóságról nincs fogalmunk. De vajon ott mit tudnak rólunk? Mit tudnak a mi hétköznapjainkról? Honnan tudják, hogy erre van számukra a földi Paradicsom? Kik és mit mutatnak ott nekik rólunk? Milyen propaganda működik, hogy annak a hatására ennyi ember elindul az ismeretlenbe?

Az európai balliberált elit, köztük persze a honi elvtársaik tapsikolnak az emberáradat láttán. Emberségről, emberi jogokról, befogadásról beszélnek, és rasszistának, érzéketlennek, gyűlölködőnek bélyegeznek mindenkit, aki ki meri mondani, hogy az ilyen mértékű migráció el fogja tűntetni a ma ismert európai civilizációt.

Vajon kinek az érdeke, hogy ezek a folyamatok működjenek, és minél jobban felgyorsuljanak? Vajon kinek az érdeke, hogy Európa nemzetállamai felszívódjanak, és a kontinens összeolvadjon egy gyökér- és történelem nélküli afro-európai masszába? Kinek az érdeke, hogy Európában létrejöjjön egy olyan keveredett faj, aminek semmi köze, semmi kötődése nem lesz itt semmihez, akiket majd sokkal könnyebben lehet irányítani, akik majd nem lesznek akadályai annak, hogy egy egységes vezetés alá vonják az egész földrészt?

Az EU jól láthatóan nem tud, vagy nem is akar semmilyen megoldást, csak sodródik az eseményekkel. Az Egyesült Államok álszent módon emberi jogokról és a befogadás szükségességéről beszél, az európai népek pedig csak kapkodják a fejüket és nem értik, hogy miért nem történik semmi sem, miközben pont azoktól várják a megoldást, akik az egész globális problémát okozták.

Mindeközben néhány ezer kilométerre innen ebben a pillanatban is emberek tömegei szállnak fel valamilyen járműre, hogy önkéntelenül, biodíszletként beteljesítsék az öreg kontinens sorsát ebben az új világrendben…

Olvass tovább »

Megint mi

Miközben az európai balliberált elit, köztük és természetesen élükön a magyarországi elvtársaikkal nyomják a bevándorlók melletti polkorrekt szöveget és köpködnek mindenkire, aki ki meri mondani az igazságot, a kontinenst és így hazánkat is sáskajárásszerűen lerohanja a gazdasági menekültek végeláthatatlan hada.

A folyamatok mára lényegében olyan mértékben elszabadultak, hogy a menekültáradat megállítása napról-napra válik egyre megoldhatatlanabb problémává. Az észak-franciaországi Calais-ban a migránsok tömegei megtámadják a kamionokat, hogy azok rakterébe bemászva kompon vagy a csatorna alatti vasúton Nagy-Britanniába menjenek. Milánóban egy bevándorlókból álló társaság egyik tagja a vonaton előkapott macsétát és egész egyszerűen levágta a karját a kalauznak, aki pusztán csak a jegyeket akarta ellenőrizni. És lehetne még vég nélkül sorolni azokat a döbbenetes történeteket, amelyek a legújabb kori exodus velejárói.

Az egész helyzet egyrészt félelmetes, másrészt azonban ismét jól rámutat arra, hogy miként működnek politikai szempontból Európában a dolgok. Magyarország mind külföldről, mind belföldről ismét a balliberális megmondóemberek célkeresztjébe került mindösszesen azért, mert kikerültek az utcákra azok a plakátok, amelyek a bevándorlás valódi kérdéseit feszegetik. Megint mi lettünk a rasszisták, megint mi vagyunk a nácifasiszta horda, akik ismét kiiratkoztak a felvilágosult Európából. Ez jön a kereskedelmi tévékből, ezt nyomják a ”mértékadó” lapok.

Arról persze nem esik szó, hogy mi van az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Svájcban vagy éppen Dániában. Ott is vannak ugyanis plakátok. Az ottani kormányok is üzennek a bevándorlóknak. Az angoloknál az „Illegálisan vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a letartóztatással!” felirat virít az utak mentén, az osztrákok az „Esélytelen, hogy Ausztrália legyen az otthonod!”, a svájciak az „Állítsuk meg a tömeges bevándorlást!”, míg a dánok a „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!” szöveget nyomtatták a plakátokra.

Ez persze nem volt probléma. Ezek a mondatok teljesen rendben voltak, csak valahogy a magyar üzenetek estek Strasbourgban megint az elítélendő körbe, ahol a múlt héten ismét egy egész napot szenteltek a nagyon okos képviselők a magyar ügynek.

És ami Strasbourgban elhangzik, azt az itthoni papagájkommandó és ajvékolókórus még jobban felerősítve tolja a gyanútlan szemlélődő arcába. Mára már ott tartunk, hogy a Gyurcsány-féle gyülekezet egyenes letagadja, hogy bármiféle bevándorlási probléma egyátalán létezne Magyarországon. „Néhányszáz ember bevándorlása, ideiglenes magyarországi jelenléte, ellátása, védelme nem okozhat sem anyagi, sem szociális, sem munkaügyi problémát (...) Orbán ne tetszelegjen a magyarok megmentőjeként, ne hazudjon a kormány, mintha tömegek ostromolnák déli határainkat” – áll abban a közleményben, amit a napokban juttattak el a sajtóhoz.

Hasonló szellemben látja a helyzetet Fodor Gábor, aki a következőket találta mondani: „A bevándorlás sem rövid, sem hosszú távon nem jelent problémát. Egyáltalán nem lenne baj, ha a tömeges kivándorlást valamilyen szinten enyhítené a Magyarország felé jövő bevándorlás.” És hogy Fodor mennyire nem viccel, azt jól bizonyítja, hogy máris beadott egy alkotmánymódosítást, amelynek értelmében, aki bevándoroltként, vagy letelepedettként legalább öt éve Magyarországon él, az önkormányzati és a parlamenti választásokon is választó és választható lenne.

Így megy ez.

Azt hiszem, a végeláthatatlan kurvaanyázáson kívül, nehéz erre bármit is mondani…

Olvass tovább »

Legalja

Az, hogy a futballszurkolói csoportok és a Csányi Sándor vezette Magyar Labdarúgó Szövetség viszonya manapság mondjuk úgy, nem túl felhőtlen, köztudott. Mint ahogy a foci iránt kicsit is érdeklődők előtt az is ismert, hogy az MLSZ hozzáállása a szurkolói kérdésekhez lényegében nélkülöz minden realitást, a józan észről már nem is beszélve. Azonban ami szombaton történt Helsinkiben, a finn-magyar meccs előtt, az túlmegy minden határon.

A magyar csapatot rengeteg szurkoló kísérte el a finn fővárosba, azonban jelentős részük nem tudott beülni a magyaroknak fenntartott vendégszektorba, mert az MLSZ a neki kiutalt magyar jegyeket csak azoknak volt hajlandó eladni, akik rendelkeztek arcképpel ellátott szurkolói kártyával. Az így diszkriminált szurkolók végül úgy döntöttek, hogy az ott élő magyarok és a finn szövetség segítségét kérik és kikerülve a honi szövetség ”kártyajátékát”, beülnek a semleges szektorokba.

Az elképzelés megvalósulni is látszott, a belépőket a szurkolók a mérkőzés előtt megkapták. Minden rendben is ment egészen a beléptetésig. Itt kiderült, hogy időközben Csányi Sándor az UEFA-hoz fordult és sikeresen elérte azt, hogy a magyaroktól vegyék el a nemzeti színű zászlókat, mondván a semleges szektorba nem lehetnek az egyes csapatokhoz köthető nézők. A finn szervezők eleget tettek az UEFA utasításának és minden magyartól elvették a piros-fehér-zöld lobogót, amit aztán bezacskózva tároltak a beléptető kapuk mellett.

Magyar zászlók bezacskózva

[Fotó: Ultras Liberi]

Szép volt Sanyi, szép volt MLSZ!

Büszkék lehettek magatokra. Ennek aztán volt értelme. Igazi pitiáner f@szkalapok vagytok.

Sikerült jónéhány magyarnak megtiltani, hogy a nemzeti jelképeinket használják egy külföldi sporteseményen, és mindezt csak azért, mert nem értenek egyet itthon a dolgaitokkal.

El tudja azt valaki képzelni, hogy az angol, a német, vagy bármelyik labdarúgó szövetség vezetője ilyen módon utánanyúl a saját szurkolóinak? El tudja azt valaki képzelni, hogy aki ezt esetleg ezt megcsinálja, vagy csak megpróbálja megcsinálni az más országban továbbra is a pozíciójában maradhat?

Nem hinném. Ez csak nálunk, Abszurdisztában történhet meg, ahol a csányisándorok még mindig tényezők lehetnek.

Olvass tovább »

Ezért kár volt koptatni a klaviatúrát

Amióta Tarlós István múlt csütörtökön, a TV2 reggeli adásában közölte álláspontját úgy általánosságban a buzifelvonulásról, miszerint „szigorúan személyes véleményként azt tudom önnek megfogalmazni, ez az egész jelenség számomra nem természetes és számomra visszataszító, tehát a férfi és női nem alapfunkciói nem véletlenül alakultak ki. Amíg a kettő egymással be nem helyettesíthető, addig mondhatjuk, hogy előfordul a természetben, de nem organikus része a természetnek. Nem is értem mire jó a felvonulás, és attól is tartok, hogy ez a dolog nem méltó az Andrássy út történelmi környezetéhez.” – azóta áll a bál balliberális oldalon.

Az ilyen-olyan, magukat jogvédőnek nevező szerveztek folyamatosan ajvékolnak, a balliberális megmondó emberek pedig már a legsötétebb középkort vizionálják. Komolyabb politikai állásfoglalás azonban szombatig nem jelent meg, de aztán jött Horváth Csaba, aki talán az érintettség okán úgy érezte, hogy neki mindenképpen egy nyílt levélben kell közkinccsé tennie a véleményét a történtekről:

Tisztelt Főpolgármester úr!

Az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatai alapján ön aligha érdemli ki a „tisztelt” megszólítást. Amiért mégis ezt a kifejezést használom, annak oka inkább a megszokás, mintsem az érdem. Ön az elmúlt napokban válogatás nélkül sértett meg társadalmi csoportokat, szavaiból áradt a gyűlölet, a kirekesztés, a fenyegetőzés, a zsarolás. (…)

Értem, hogy a zsigeri homofóbia, a melegek megbélyegzése elvárt, mondhatni kötelező önöknél, a Fideszben. Ennyire mélyre azonban még egyik kollégája sem süllyedt. Sem a „buzivicceken” önfeledten kacarászó Orbán Viktor, sem az alpári Kocsis Máté szavai nem tükröztek ekkora tudatlanságot és gonoszságot. (…)

Na, ez a visszataszító!

Főpolgármester úr!

Kérjen bocsánatot! Szégyellje magát és kérjen bocsánatot (…) a jogaikért kiálló melegektől, (…) és minden olyan társadalmi csoporttól, amelyet megdöbbentő és felháborító nyilatkozataival az elmúlt időszakban megsértett!

Üdvözlettel:

Horváth Csaba
fővárosi frakcióvezető, MSZP

Azért valljuk meg, ezért a bullshit-halmazért kár volt koptatni a klaviatúrát.

Vajon mikor jön el az az idő, amikor unalmas klisék helyett értelmes vita jön létre erről a kérdésről is, és vajon mikor jön el az az idő, amikor azon az oldalon is felfogják végre, hogy a demokrácia nem egyenlő a balliberális érdekeknek való szolgai megfeleléssel?

Olvass tovább »

Zsidó világösszeesküvés márpedig nincs

Felvilágosult demokrata körökben általában nagy felháborodást szokott kelteni, ha valaki nyilvánosan zsidó világ-összeesküvést vizionál, de már az is erősen antiszemita-gyanús dolog, ha valaki megemlíti, hogy a világ sorsát befolyásoló döntések mögött általában vagy közvetlenül, vagy közvetetten, de mindig zsidók állnak.

Mindez azért van így, mert ilyen dolog egész egyszerűen nem létezik. Ez csak egy szélsőjobboldali elmélet, ami súlyos támadás a demokrácia ellen. Mondhatni vegytiszta fasizmusnáciusmusantiszemitizmus. És hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Jerusalem Post magazin néhány napja megjelent összeállítása, amely a világ ötven legbefolyásosabb zsidóját veszi lajstromba.

Az első helyen természetesen Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke áll, őt követik a többiek, mint az államelnök Reuven Rivlinl, aki a 7. helyet szerezte meg, vagy Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki a lap szerint a 10. legbefolyásosabb héber a világon. A listán még jónéhány, Izraelben élő politikus, közéleti személyiség és vallási vezető található, akik szintén nagy befolyással bírnak a közel-keleti ország életére. És ez így is van jól, hisz a hol kéne tevékenykedniük és hatással lenniük a dolgokra a zsidóknak, ha nem a saját államukban.

Ha a lista vizsgálgatását itt abba hagynánk, még akár el is hihetnénk a felvilágosult demokraták állítását, miszerint nincs semmiféle összeesküvés, és minden ilyen elmélet nem más, mint hazug propaganda. Azonban, ha megnézzük, hogy egyik-másik, elsőre nem túl ismerősen csengő név kit is takar valójában, akkor már azért egész más kép kezd kirajzolódni előttünk a dolog állását illetően.

A lista második helyén Janet Yellen található, aki a Federal Reserve System, azaz az amerikai jegybank elnöke. A harmadik Jack Lew, az Egyesült Államok pénzügyminisztere, a negyedik Wendy Sherman, az USA iráni főtárgyalója, az ötödik Sheldon Adelson, a Las Vegas-i Venetian Hotel és Casino, valamint az izraeli Israel HaYom napilap tulajdonosa, nem mellesleg a történelem legnagyobb politikai adományozója, aki családjával közösen összesen 54 millió dollárral támogatta az amerikai republikánus jelölteket.

A lista hatodik helyén Haim Saban található, akinek a neve nem sokaknak lehet ismerős, de ettől függetlenül ő az az izraeli multimilliárdos, aki most Hillary Clintont finanszírozza nem kis pénzzel, hogy az asszony befutó legyen a következő elnökválasztáson. A tizenkettedik helyen Michael Bloomberg korábbi New Yorki polgármester található, aki jelenleg a Bloomberg pénzügyi hírszolgáltató vállalat vezetője.

A tizennegyedik Ruth Bader Ginsburg, Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagja, a huszadik Todd Stern, az Obama-kormányzat fő klímatárgyalója, a huszonhatodik Jeff Zients, a Fehér Ház gazdasági főtanácsadója, a harmincnyolcadik Sheryl Sandberg, a Facebook operatív igazgatója. És érdemes még megemlíteni Ruth Porat asszonyt, aki korábban Morgan Stanley, manapság pedig Google pénzügyi igazgatója.

Innentől pedig mindenki döntse el maga, hogy mi lehet igaz és mi nem az összeesküvés-elméletekből. Hozzátéve még halkan azt, hogy a szóban forgó lista minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa…

Olvass tovább »

Trianon gyászos napján

Néha kell egy vers, egy gondolat. Egy halvány fény, mely utat mutat, mely felvidít, vagy éppen elgondolkodtat a rohanó hétköznapok és a mindennapok hülyeségei közepette. Néha kell egy vers, melynek egy-egy sora a fejünkben marad, amit aztán utána akár napokig hurcol magával az ember. Néha kell egy vers, hogy rádöbbenjünk arra, hogy ugyan múlik az idő, de az igazi nagy kérdések nem igazán változnak, hogy vannak örökérvényű gondolatok,  amelyek  ugyanúgy  igazak  voltak tíz, húsz,  ötven, száz évvel ezelőtt, mint ahogy igazak mai is. És néha kell egy vers, ami néhány sorban mindent elmond a világról.

Ma Juhász Gyula verse: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

Hol Arany Jánost ringatá a dajka?

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját?

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?

De mindig, mindig gondoljunk reá!

Juhász Gyula

Olvass tovább »