Hiába nyomultok…


Érezve az egyre erősödő és persze teljesen jogos társadalmi nyomást, a fidesz-közeli Heti Válasz, valószínűleg a narancsos propaganda első lépéseként, a múlt hét végén megpróbált választ adni arra, hogy miért is fontos Magyarországnak, nekünk, magyaroknak az, hogy a kormányzat a meglévő és a mindenki által ismert gazdasági és társadalmi nehézségek közepette is, mintegy 5 milliárd forintot fordít egy újabb holokauszt-emlékhely kialakítására.

A Miért van szükség két holokauszt-múzeumra? című írás ekképp próbálja magyarázni a lényegében megmagyarázhatatlant:

A holokauszt és feldolgozása még ma is, hetven évvel 1944. április 16-a, a kárpátaljai zsidók első deportáló szerelvényeinek Auschwitzba indítása után is politikai viták kereszttüzében áll Magyarországon. Az egymásnak feszülő indulatok most a Józsefvárosi pályaudvaron megnyitni tervezett holokauszt-emlékhely építése, berendezése és a hetvenedik évfordulóra való megnyitása körül csapnak össze. A Józsefvárosi pályaudvaron megnyitni tervezett létesítmény hivatalos neve: A Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai oktatási központ. Ez lesz a második hasonló intézmény Budapesten, melyet a témának szentelnek. (…)

Az első, a 2004 áprilisában átadott és a Páva utcai, használaton kívüli zsinagóga átépítésével létrehozott Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE) legfőbb célja azoknak a tényeknek, történelmi ismereteknek fényképekkel illusztrált bemutatása volt, melyeket a téma iránt érdeklődők a vonatkozó szakirodalomból jól ismernek. Az évi mintegy 16 ezer, azaz feltűnően kevés látogatót vonzó intézmény és a benne látható kiállítás „politikai korrektségéhez” kétség sem férhet. Ugyanakkor úgy érzi magát benne az ember, mintha egy kinagyított tankönyv lapjai között sétálna. A szöveg túlteng a képanyag rovására, és szinte alig van olyan kiállított tárgy, mely érzékletesen megjelentené a vészkorszakot. Kevés szerepe van a hangoknak, a zenének, a művészet tanúságtétele is hiányzik. Vagyis bár történelmileg pontos, muzeológiai szempontból elhibázott. Kitűnik belőle, hogy a rendezők céljai között nem szerepelt a történelmi traumák feloldása. Nem törekedtek arra, hogy az 1944-ben élt többség utódai, a látogatók emberi problémaként érezzék a Soa, mint kollektív tragédia súlyát, és azonosuljanak az üldözött, halálra szánt zsidók sorsával. (…)

Ezért kell most „hiteles helyen” új holokauszt-emlékhelyet építeni, a használaton kívüli Józsefvárosi pályaudvar épületében. Azért itt, mert 1944. október végén, november folyamán, Szálasi és Eichmann megegyezése alapján innen indultak pesti zsidókkal, zömmel munkaképes nőkkel teli vagonok Németországba. Igaz, nem megsemmisítő táborokba, de olyan kényszermunka-táborokba, mint Ravensbrück vagy Bergen-Belsen. És itt zajlottak Raoul Wallenberg mentőakciói is. (…)

Furcsának tűnhet, hogy tíz éven belül két múzeumot is emelnek ugyanannak a történelmi traumának. De számításba kell venni, hogy az 1944-es, közel többszázezer áldozatot követelő tragédia feldolgozása pedig kulcskérdés a magyar társadalom számára.

Magyarul, azért kell az újabb emlékhely, mert nem működik elég jól az agymosás. A Páva utcai rettegő-központ nem eléggé hatásos, ráadásul azt a kutya nem látogatja. A jövőre elkészülő helyet pedig már jó előre be lehet vezetni a köztudatba, lehet propagálni, lehet az iskolák számára kötelezővé tenni a látogatását, meg lehet vele tölteni a lapok hasábjait és a tévécsatornák műsorait. Minden napra juthat majd egy hír, egy beszámoló az építési munkák állásáról és persze valami adalék a korabeli borzalmakról. A 2014-es holokauszt-emlékév és a nagyszabású józsefvárosi emlékhely újabb lendületet ad majd a holovallás honi terjesztéséhez és nem utolsó sorban biztos megélhetést biztosít a következő évekre a hivatásos rettegőknek.

De lehet bármekkora is a nyomulás, költhetnek akármennyi pénzt is a holokauszt-ipar termékeire, annak remélhetőleg nem lesz foganatja, mint ahogy nem volt anno a szovjet propagandanyomulásnak sem. Úgy, ahogy annak idején a szovjetek, úgy mára már a zsidók is elérték azt, hogy az emberek többsége nem hogy nem foglalkozik a magvas üzenetekkel, jelen esetben a holokauszttal, hanem egyenesen magasról tesz rá, felfordul a gyomra, ha meghallja valahol. Így aztán akár huszonnyolc múzeum is épülhet, vagy folyhat naphosszat a médiából az agitáció, attól nem lesz több az önként-látogató, attól nem lesz több rettegő. Attól csak az ellenállás nő.

Ne mosolyogj Iljics, nem tart ez örökké. Százötven év alatt se változtunk törökké – pingáltuk oda annak idején a budapesti Dózsa György úton álló Lenin-szobor talapzatára. És igazunk volt. 45 év alatt szovjetté sem változtunk és lehet bármekkora is a cionista nyomulás, nem változunk ezután sem.

Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk.

Magyarok.

5 kommentek:

Névtelen írta...

Sz.K.Mennél jobban nyomulnak , annál jobban nem érdekelnek! Ma reggel a köztévében megláttam az egyik fő seggnyalót Rákai X,(pilipet) az MTV "vezérigazgatóját" rögtön átkapcsoltam.Ezt az alakot még a saját munkatársai is utálják! Nyalja csak ő a bibsik seggét és a hozzáhasonlók, nekik van ehhez gyomruk és nyelvük is. Nekem már közönbös minden holomese!

Névtelen senki írta...

Mennyi lélegeztetőgépet lehetne ennyi pénzből venni!

Névtelen írta...

Az igazságot elég egyszer elég kimondani.A hazugságot bármennyiszer is ismétlik nem lehet igaz.

Névtelen írta...

Tőlem száztizenhat holo emlékmüvet,emlékhelyet, is csinálhatnak egyiket sem fogom látogatni. Persze jobban örülnék ha nem a mi pénzünkból, hanem azokéból készülnének ezek az" ojektumok", akik annyira erőltetik ezt a dolgot. (mazsihisz, mazsök, orbánék,mszpék, stb, stb.)

Macoka írta...

Rettentően idegesítő, hogy még a vízcsapból is ez a téma folyik állandóan. Mindegy, hogy akár a tv-t kapcsolja be az ember, akár a rádiót, vagy éppen fellapoz egy sajtóorgánumot, az eredmény ugyanaz; mindegyikben van legalább egy cikk, egy műsor, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoznak, és ahol azt kell hallanom, olvasnom, hogy mekkora bűnt követtünk el, mi magyarok. A nevünkben nyilatkozó, ám ezzel nem megbízott politikusok pedig állandóan azt hajtogatják, hogy; "szánjuk-bánjuk".
Hát én nem szánom és nem bánom. Nem is éltem még akkor, és minél jobban ránk erőltetik a "kollektív bűnösséget", annál több ellenérzéssel viseltetek az egész cirkusz iránt. A kollektív bűnösség fogalmát pedig elvileg egyetlen törvény sem ismeri manapság. Persze, tudom... "Vae victis" - Jaj, a legyőzötteknek!

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló