Nyelvtannácik és nyelvtan-antifák


Azzal nincs is gond, hogy jövevényszavakat veszünk át, akár például az amerikai angolból is. Mindig voltak és lesznek idegen hatások. Az aggasztó jelenségek akkor kezdődnek, ha az idegen hatás a saját anyanyelvünket is megtámadja, és kikezdi még a nyelvtani struktúrákat is. Márpedig többé-kevésbé észrevétlenül ez folyik. Vannak személyek és körök, akik helyeslik és biztatják ezt a fellazítási folyamatot. A szélsőliberális Vágó István a Fábry Sándorral folytatott emlékezetes vitájában néhány évvel ezelőtt azt a meggyőződését (érdeküket?) hangsúlyozta, hogy nem szabad a nyelvet és a helyesírást tanítani, hanem mindenki úgy beszéljen és írjon, ahogyan akar, nem kellenek szabályok. Mint az élet más területein, ez a látszólag vonzó hozzáállás zülléshez, szétmálláshoz, majd egy idegen erőnek a vákuumba benyomulásához vezetett.

Alább néhány példa a nyelvünkbe - utolsó védelmi vonalunkba - benyomuló Amerikára.

Aki ragaszkodna az igazi magyar szabályokhoz, azt jellemző módon ezzel a szóval bélyegzik meg: nyelvtannáci.


Nagy kezdőbetű. Nemzetek nevei: Magyar, Svájci, Török. Személyes névmások: Én, Ő. Talán nem kell bizonyítani, hogy ez egyértelműen amerikai angol helyesírási mintát követ.

Határozott névelő elhagyása birtokos személyragos főnév elől. A Vasas stadionjában játssza a visszavágó mérkőzést. Vagy: Megmentetted életem! Ettől száraz lesz a szöveg, mint a tíznapos piskóta. De erőnek erejével követi az amerikai angol mintát, ahol a my, your, his stb. elé soha nem kell névelő. Magyarul viszont legtöbbször mesterkélten és életszerűtlenül hat. Ráadásul sok esetben szövegérthetőségi problémát is okoz, mert az alany első hallásra átváltozik birtokos jelzővé, és hiányolni kezdjük az alanyt. Ki játssza a Vasas stadionjában a visszavágó mérkőzést? Hirtelen nem is értjük. Pedig gördülékeny és azonnal érthető volna, ha kitennénk a névelőt: A Vasas a stadionjában játssza. De akkor nem lenne elég trendi, elég álművelt.

Ékolás. Igyék, történjék, találkozzék - vagyis ikes igék régies és meglehetősen avítt felszólító módja. Ez már szerencsére múlófélben van. Hat-nyolc évig járványszerűen dühöngött az alkalmazása, és a használói a nem ikes igékbe is beleficamították: tanuljék, találjék. Bizony ez is amerikai angol mintát tukmál ránk, még akkor is, ha önmagában nincs köze az amerikai filmekhez. Azért amerikai hatás mégis, mert helyettesít egy angol nyelvi jelenséget, ami nálunk nincs: a conjunctive-t, vagyis a kötőmódot. A tudatlan, de nagyképű fordító conjunctive-t észlelt, és mindenáron ki akarta fejezni magyarul. Ezért ráncigált elő egy ilyen formulát. Aztán elterjedt a sok vakegér között.

Aztolás. Odament az ablakhoz, és becsukta azt. Teljesen felesleges benne az „azt”, mert a tárgyas ragozásból egyértelmű, hogy valaki odament az ablakhoz, és azt csukta be. De angolul ott az „it”: she went to the window and opened it. Hát akkor fordítsuk le, villogjunk vele, terjesszük el, és képzeljük magunkat a magyar nyelv ki tudja, milyen felkent művelőjének.

Halmozott egyes számú alanyhoz többes számú állítmány. Nikolett és Bernadett elmentek a szoláriumba. Normális, épkézláb magyar nyelvben nem „elmentek”, hanem „elment”. De az amerikai angolban többes szám van ilyenkor, és mivel ami amerikai, az nyilván szentséges és rózsaillatú, ezért a tudatlan, de nagyon is tudónak látszani akaró sznobok többes számú állítmányt használnak. Nagyon tróger így, de ezt ők nem tudják.

Nyilván van még több ilyen jelenség, ezek csak példák voltak. Terjesztőjük az évszázados ájult Nyugat-imádat, valamint az egyszerű sznobizmus, amivel az újdonsült - vagy nagyon is odabetonozódott - „elit” félművelt, de előnyös pozícióban üldögélő tagjai a nem létező műveltségüket próbálják ilyen csingilingikkel pótolni annak megindoklására, hogy ők bizony jogosan lehetnek elit. Cserébe zsigerből és rutinosan alájátszanak a gyarmatosítóknak.

Tehát itt is az folyik, mint minden másban...

8 kommentek:

Maci írta...

Nem csak a nyugati hatás ilyen romboló jellegű. Egyre jobban terjed például az ilyesfajta erőltetett ragozás is, mint pl.; hazudol, nem mondol igazat. Brrr! A hideg is kiráz.
Felkiáltó jel, kérdő jel helytelen használata, ill. sokszorozása a mondat végén!!!!!?! A mondatvégi pont és a mondat közötti üres hely . A vessző helytelen használata ,stb... Ja, és stb.......... :D
Aztán beszélhetnénk még a "kéne" szóról, amit mostanában még újságcikkekben is előszeretettel használnak, holott nagyon csúnya. "Nem kéne?" Nem! Nem "kéne" használni! Inkább kellene, vagy írjuk körbe, fogalmazzuk másképp a mondatot! Erről az jut mindig az eszembe, hogy; - Mi kéne, ha vóna?
A határozott névelők felcserélése is olyan érzést kelt az emberben, mint amikor a kréta csikorog a táblán, ámbátor egyes tájnyelvekben használatos.
És még nem beszéltünk a kötőszavaknak nevezett kifejezésekről, mely a beszélgető-partnert arra biztatják, hogy lépjen nemi kapcsolatra az édesanyjával. Sokszor hallani az utcán, tömegközlekedési járműveken olyan diskurzusokat, melyekben ez a motívum igen sokszor ismétlődik, egy mondatban általában háromszor is, arról nem is beszélve, hogy az illető édesanyját egy bizonyos ősi foglalkozással hozzák kapcsolatba. De mindezt pusztán baráti alapon.

Kistutyi írta...

Nem annyira fekete az ördög, mint hinnénk! A polgáriban is kötelező volt a német, a háború után meg az orosz! A rendszerváltás után meg már szégyen volt oroszul tudni!Majd ha Brüsszelben a vezérek is angolnyelven szólalnak meg, s nem a az anyanyelvükön franciául, németül, stb. akkor elhiszem, hogy itt a vég.A mindenkori rend kiszolgálói, pedig nyugodtan nácizanak, barbározanak, ők mindig is ebből éltek mert másra nem "futotta" szegény, mindig "alkalmazkodó" fejüknek.

Horváth István írta...

Egyetértek a szerzővel, sajnos mind igaz, amit leírt. A rendszer (módszer) váltást követően megszűntek a nyelvőrző műsorok (pl.Édes anyanyelvünk), a hanyag, nemtörődöm, idegenmajmoló kifejezések, pedig sokszor a média hatására nyertek teret, mint ahogy azt a szerző is említi.

Valószínűleg a magyar nyelv (nyelvtan) iskolai tanításával is komoly gondok lehetnek, mert a nem kívánatos jelenségek nem szorulnak vissza, sőt egyre kiszélesedve, terjednek.

Az igekötők használata teljesen zavart. Gyakran hangzik el az elalszik helyett a bealszik, a kivasal helyett a bevasal, a szlenges lehúzott egy italt helyett, behúzott egy italt stb.

Terjed az élettelen tárgyak vonatkozásban a mutató névmások helyett a személyes névmások 3. személy (ő) használata. A virágos, a zöldséges az ezt, vagy azt kéri helyett, az őt kéri kérdést teszi fel.

A személyes névmások használata a magyar nyelvben az élőlények közül csak az emberekre alkalmazható. pl. Ő találta meg ... Ez a mondat egyértelmű, függetlenül attól, hogy a megtaláló nincs nevesítve, tudjuk, hogy ebben az esetben emberről van szó, a megtaláló nem lehet pl. kutya.

A nyelvtani szabályok felrúgása valószínűleg a városi állattartás elterjedésével( kutya, macska stb.) az állattartók körében is tetten érhető. A kedvenceikre a személyes névmás harmadik személy alakját (ő, vagy ők ) alkalmazzák, a kutyáik, macskáik nem elpusztulnak, kimúlnak, hanem meghalnak, mint az ember. A kan és szuka kutyák újabban már fiú és lánykutyák stb.

A szolgáltatási terület is tele van helytelen kifejezésekkel, ahol a karosszérialakatos magát kipufogódoktornak, a műhelyét pedig kipufogóklinikának nevezi. De van gumidoktor, hajszobrász stb.

Azt pedig lépten - nyomon lehet tapasztalni, hogy a vállalkozások a megnevezésükben, az üzletek a felirataikban, az idegenmajmolás megtestesítői. Magyar megnevezést - tisztelet a kivételnek - nem alkalmaznak, még akkor sem, ha arra van magyar megfelelő. Többnyire természetesen van.

Nagyon nagy szükség lenne nyelvművelő műsor, vagy műsorok beindítására a média teljes területén, de nem Vágó Istvánokkal. Talán az iskolai magyar nyelvoktatást is következetesebbé kellene tenni.

ferenc fábián írta...

Az "ékoláshoz" pár szót: én igenis helyesnek tartom, ha az utolsó védelmi vonalunk, a Nyelv őrzéséről, megőrzéséről van szó. Nálam komolyabb nagyok (Arany, Móricz, Szabó Dezső, sorolhatnám) IGENIS máshogyan ragozták az ikes és nem ikes igéket. Mégis, mit nevezünk "idejétmúlt"-nak, "avítt"-nak? És főleg kik azok a fölszentelt illetékesek, kik megszabják ezt? Sok-szoknyás parasztnéni a Tiszántúlon elegáns könnyedséggel kezelte Nyelv-Édesanyánk ikes igéit... Amúgy az írás nagyon is, több, mint helyén való, érdemes a témát még jobban kidolgozni és némi szabódezső-i keménységet, tüzet, indulatot, vitriolos humort belevinni, ami eléri a mai olvasók ingerküszöbét. Amúgy nevemet-arcomat is vállaljam: Fábián Feri vagyok tonuzoba@freemail/gmail.hu/.com néven, a facebook profilképemen lépcsőn ülve cigizem műtős-ruhában. A részletek ott találhatók rólam. Jó egészséget: Feri

Onkel Tibor írta...

Sokszor szót emeltem ellene, maradinak mondtak, aki nem tudja felvenni a mai tempót, mára belefásultam - ez a főleg netes beszélgetéseknek kialakult újmódi szleng. az h így slendriánul nagybetűket spórolva, furcsa szóképzésekkel +erőszakolják, 1síkúvá teszik a nyelvünket.
Meg is magyarázzák, hogy a pörgős beszélgetésekben az az egy-két betű spórolás is számít. A nyelv erodálása úgy látszik, kevésbé számít. Annyi trehány fogalmazású hozzászólás olvasható szerte mindenhol, tele ordító nyelvtani hibákkal - pedig első lépésként csak annyit kellene tenni, hogy átolvassa a beírását a delikvens, mielőtt lenyomja az enter billentyűt. Fentiek szerencsére (még) nem általánosak, itt például nem jellemzők. De egyre több helyen igen. És ez baj.

Névtelen írta...

Nagyon igaz, hogy lassan minden igekötő megszűnik, kivéve a "be" igekötőt. Előbb utóbb ilyen mondatokkal fogunk majd találkozni, hogy "a törökök betámadták Eger várát, de a hős védők bevédték a várat." Brr. Ez viszont nem nyugatmajmolás, úgy tűnik, ez saját hülyeség.

Az is nagyon igaz, hogy az állat nem "meghal," hanem kimúlik, kiszenved, esetleg megmurgyel. És nem lánykutya, főleg nem kutyalány, hanem szuka. (Nekem is van kutyám amúgy).

Ami még rémes: az agyonbecézés. A zöldséges parit, ubit és fokit árul, a barátnőm anyja meghalt, holnap lesz a temcsi. Kétségbeejtő. De amúgy ez sem az angolból jön, ahol az ilyen becézgetés elég ritka.

pite71 írta...

Azt gondolom, hogy a fenti példák még nem is annyira durván sértik a magyar nyelvet, mint amikor az angol szavakat keverik a magyarral, illetve mondatokban vegyesen használják, Főleg csajok használják ezt a gusztustalan beszédmódot, mintha a figyelmet akarnák maguk felé terelni.
Példa:
- Nem tudom mi lesz ma este, annyira desperate vagyok!
Brrrr, a hideg is kirázott.

Manci írta...

Ez már onnantól rohad, hogy egyre kevesebbet olvas a fiatalság. Egy többszörösen összetett mondatot pedig nemhogy elemezni, értelmezni - de még elolvasni is alig tudnak. Kérdem én: hogyan várhatnánk el a helyesen megfogalmazott, nyelvtanilag korrekt mondatok használatát egy mai, interneten nevelkedett tizenévestől?
És itt jegyzem meg, hogy mostanság az oktatásba is belevonják ezt. Nyelvtan órán ízelítőt kapnak, hogy ez a szleng nyelv bizony a 21. század szerves része. Ha még a nyelvtan tanár is helyesli, akkor vajon mit könyvel el magában a diák?

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló