Ébredjünk már fel!

A sors most adott egy újabb jelet, adott egy újabb lehetőséget arra, hogy ott a Felvidéken is felemeljük végre a fejünket, hogy az ottaniak is végérvényesen rádöbbenjenek arra, hogy egy aljas színjáték gyanútlan szereplői. És ezt a jelet nem kell megmagyarázni, ezt nem lehet félremagyarázni, a megértéséhez nem kell a sorok között olvasni, mert az üzenet teljesen egyértelmű és világos. „Meg kell változtatni az állampolgársági törvényt, hogy ne károsítsuk meg azokat a szlovák állampolgárokat, akik más állam állampolgárságáért folyamodnak, és ennek következtében elvesztik a szlovákot” – mondta Robert Fico, majd így folytatta: „a magyarokkal szemben minden marad a régiben, mivel Magyarországon érvényben van a törvény, amelyre reagáltunk.”



Nem akarom se túldimenzionálni, se túldramatizálni a dolgot, de talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a következő időszak, a következő néhány év a felvidéki magyarság megmaradása szempontjából valószínűleg sorsdöntő fontosságú lesz. A tót műállam politikai vezetése Ficoval az élen, jól láthatóan mindent megtesz azért, hogy az ott élő véreinket magyarságukban teljesen ellehetetlenítse, hogy az egyébként is rohamléptekben zajló asszimilációt még jobban felgyorsítsa.

Persze, hogy mindez sikerüljön, a politika akarat mellett, arra is szükség van, hogy a felvidéki magyarok minden zokszó nélkül hagyják, hogy ezt megcsinálják velük. Hagyják magukat átverni, hagyják magukat abban a hitben ringatni, hogy a megalkuvás, a megfelelni akarás, a békés együttélés álszentsége majd a teljes beolvadáson kívül vezet, vezethet máshová is.

De nem vezet, nem vezethet. Ami az elmúlt években folyt, és ami manapság is zajlik az nem más, mint a lassú halál, a Felvidék elvesztése.

Azonban a sors most adott egy újabb jelet, adott egy újabb lehetőséget arra, hogy ott a Felvidéken is felemeljük végre a fejünket, hogy az ottaniak is végérvényesen rádöbbenjenek arra, hogy egy aljas színjáték gyanútlan szereplői. És ezt a jelet nem kell megmagyarázni, ezt nem lehet félremagyarázni, a megértéséhez nem kell a sorok között olvasni, mert az üzenet teljesen egyértelmű és világos:

„Meg kell változtatni az állampolgársági törvényt, hogy ne károsítsuk meg azokat a szlovák állampolgárokat, akik más állam állampolgárságáért folyamodnak, és ennek következtében elvesztik a szlovákot.” – mondta Fico a múlt hét elején, az új kulturális miniszter, Marek Madaric beiktatási ünnepségén, majd így folytatta: „a magyarokkal szemben minden marad a régiben, mivel Magyarországon érvényben van a törvény, amelyre reagáltunk.”

Az elhangzott mondatokon azt gondolom, nincs mit színezni. Azokban benne van a szlovákok minden kisebbrendűségi komplexusa, minden frusztráltsága, amelyet velünk, magyarokkal szemben éreznek. Robert Fico végre kimondta az igazságot és megmutatta a tót politika lényegét, ami nem más, mint az ott élő magyarokkal szembeni folyamatos erődemonstráció, a mindent megtehetünk veletek üzenete.

És az igazi kérdés innentől már valóban ez. Tényleg mindent megtehetnek velünk? Ezt is benyeljük? Vagy ezt is úgy akarjuk majd elintézni, olyan gyáván, mint anno a Sólyom-ügyet, a nyelvtörvényt és az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok ügyét? Úgy, hogy az EU-tól várunk segítséget? Tőlük, akik halálra aggódják magukat az aberáltak jogaiért, de magasról tesznek arra, ha magyarokat gyaláznak, akiket soha nem zavart az elszakított terülteken zajló magyarellenes hisztéria?

Ébredjünk már fel!

Se az EU, se senki más nem fog a mi érdekeinkért kiállni. Csak mi magunk védhetjük meg magunkat, csak saját magunkra számíthatunk!

Mindent elsöprő és határozott kiállás kell úgy a Felvidéken, mint itthon. Tüntetések, demonstrációk, totális és hangos ellenállás.

„A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom!” – írta anno Kós Károly és az 1921-ben megfogant gondolatai ma is éppúgy érvényesek, mint annak idején:

„A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. Ami eddig orvosság volt, és védelem is talán, de mindenesetre becsület volt, méreg az ezentúl és gyávaság. Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk; a mi árulónk. Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán.”

Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán...

0 kommentek:

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló