A bukás elnapolva

A múlt szerdán szavazta meg a görög parlament azt a 28 milliárd eurós megszorító csomagot, aminek az elfogadásához kötötték az eurózóna pénzügyminiszterei a ”görög mentőcsomag” újabb, 12 milliárd eurós részletének kifizetését. Az igennel voksoló 155 képviselő teljesítve a globalista hatalom elvárásait ezzel meghosszabbította országa haláltusáját és egyben lehetővé tette az ország teljes kifosztását.

„Nem volt más választásunk” – mondják az igennel szavazó képviselők, és arra hivatkoznak, hogyha nem lett volna meg a parlamenti döntés, akkor az ország várhatóan július 15-én csődbe ment volna. Ekkor jár le ugyanis az államadósság egy 2,4 milliárd eurós részlete, amit a görög állam saját zsebből már nem tudott volna kifizetni, így kénytelenek lettek volna bejelenteni fizetésképtelenséget.

Ez azonban most mégsem történik meg, de a pillanatnyi túlélésnek súlyos ára van. Az elfogadott megszorító intézkedések következtében ugyanis öt év alatt fejenként hétszázezer forintot vesznek ki a görög polgárok zsebéből. A csomag következtében ÁFA- és adóemelés, 15 százalékos bércsökkentés és 150 ezres leépítés lesz a közszférában. A nyugdíjkorhatárt 65 évre emelik és 50 milliárd eurós privatizációt hajtanak végre. A jövedelemadó alsó sávjának alsó széle évi 12 ezer euróról 8 ezer euróra csökken, és egyszeri, jövedelemtől függő 1 és 5 százalék közötti szolidaritási adót vezetnek be. A fentieken túl emelnek a fűtőolajak adóján, és minimumadót vetnek ki az egyéni vállalkozókra.

A döntés következtében a problémák persze nem oldódnak meg, bár a közvetlen csőd veszélye valóban elhárulni látszik, ami valamelyest enyhíti a nyomást az eurózónán. Így aztán nem véletlen, hogy a vezető európai tisztségviselők melegen üdvözölték a döntést. Az athéni szavazás után Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke közös közleményben örültek, és „életbevágóan fontos” lépésnek nevezték a csomagot.

Természetesen Angela Merkel német kancellár is „nagyon jó hírnek” nevezte a megszorítás elfogadását, és egyúttal kárhoztatta a nemmel szavazó görög jobboldali ellenzéket. A legalja kommentárt azonban egyátalán nem meglepő módon John Lipsky, az IMF ügyvezető vezérigazgatója fűzte az eseményhez, amikor arról beszélt, hogy a mostani megszorításokra azért is volt nagy szükség, mert így lesz versenyképes a görög gazdaság.

Hogy mennyire ”igaza” van az IMF fejének, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a már most rendelkezésre álló pénzügyi adatok. Mostantól 2013 végéig hozzávetőleg 95 milliárd euró, 2014-ben további 58 milliárd euró görög kormányadósság jár le. Ezt kéne az eddigi IMF-EU hitelcsomag helyett a tervek szerint 2012-től már piaci alapon megújítani, azaz újabb állampapír-kibocsátásokkal fedezni. Azonban szakértők szerint az már most látható hogy a jelentős megszorítások ellenére a következő években is növekedni fog a görög államadósság, 2014-ig egészen a GDP 180 százalékára. Így nem valószínű, hogy a következő pár évben bárki is adna a piacon hitelt a helléneknek.

A megszorítások elfogadása az elmúlt évek jóléte után szinte sokkolta a görög társadalmat. A parlamenti szavazás kihirdetésekor Athénban utcai harcok törtek ki a tüntetők és a rendfenntartók között. A városközpont könnygázfelhőbe burkolódzott miközben a munkahelyeken többnapos tiltakozó munkabeszüntetések kezdődtek. Az összefogás olyan széleskörű, amilyenre az 1974-es katonai diktatúra bukása óta nem volt példa.

Azonban ha kívülállóként tényleg objektíven akarjuk nézni az eseményeket, akkor érdemes azt is tudni, hogy a hellének a korábbi években fizetés gyanánt olyan extra pénzeket vittek haza, ami finoman szólva már nem csak súrolja, hanem messze átlépi pofátlanság határát.

A görögöknek ugyanis főként, ha állami vállalatnál dolgoztak, nem csak a havi fizetésükre kellett támaszkodniuk, hanem egy sor, egyéb juttatás is a rendelkezésükre állt. Nem volt ritka eset, hogy a dolgozók évente a 18. havi munkabéren felül extra prémiumot is kaptak például a kézmosásért, a pontos munkakezdésért vagy az akták cipeléséért.

A korábban részben privatizált telekommunikációs vállalatnál, az OTE-nál dolgozóknak a szolgálati autóik felmelegítéséért például havonta 25 eurós plusz támogatás járt. Az OSE-nál, vagyis a görög állami vasúttársaságnál pedig az volt a rend, hogy az akár 7000 eurót kereső mozdonyvezetők minden megtett kilométer után további prémiumhoz jutottak, miközben a szabadnapjaik nem 24, hanem 28 órásak voltak. Ezen felül egy speciális, a higiénés szabályok betartása esetén nyújtott prémium is ütötte a markukat, ugyanis havonta 420 euró járt a kézmosásért. A kimutatások szerint ezt a juttatást eddig minden negyedik, vonaton szolgálatot teljesítő OSE-alkalmazott megkapta.

De egész jól ment eddig a minisztériumi dolgozóknak is, hiszen abban az esetben, ha aktákat kellett cipelniük, havonta 290 eurós prémiummal egészítették ki a fizetésüket. A kormányzati alkalmazottak további prémiumot kaptak, ha időben megjelentek a munkahelyükön, ez azonban nem feltétlenül jelentette azt, hogy pontosnak is kellett lenniük. A hivatalokban dolgozók pedig olyan "különleges" készségekért jutottak eddig extra pénzhez, mint a fénymásoló vagy a számítógép kezelése.

Érdemes még megemlíteni, hogy az athéni közlekedési vállalat buszvezetőinek a munkába járást, vagyis az oda- és a visszaút idejét is beleszámítják a munkaidőbe, azokat pedig, akik pontosan kezdik a munkanapot, havonta 310 euróval jutalmazzák, pontosabban most már csak jutalmazták.

A fenteket olvasgatva gondolom, most sokan rávágják, hogy akkor úgy kell nekik, hogy felelőtlenül felélték a jövőt, de azért azt se feledjük, hogy ezért nem a görög átlagember a felelős. A politikai elit elhitette a görög társadalommal, hogy ezt büntetlenül meg lehet csinálni, hogy ez az extra jólét örökké tarthat. Az átlagpolgár pedig csak élt a lehetőséggel, és bízott azokban, akiket megválasztott.

De bármi is történt, most már az a lényegen semmit nem változtat. A szóba jöhető legjobb forgatókönyv esetében is - ha a takarékossági intézkedéseket a társadalmi ellenállások nem hiúsítják meg -, Görögországnak csak a következő három éve hidalható át, az is óriási nehézségek árán. Szakértők szerint a válság további mélyülése várható, zsugorodik a belső fogyasztás, a turizmus visszaesik, az ipar teljesítménye tovább gyengül. Ezek alapján szinte biztosan kijelenthető, hogy Athén a jelenleg GDP-je 158 százalékára rúgó államadósságát képtelen lesz visszafizetni. Arról már nem is beszélve, hogyha a görögök egyátalán nem vennének fel hiteleket ezután, ami ugye elképzelhetetlen, az adósságállományuk jövő év végére csak a kamatterhek miatt akkor is GDP 166 százalékára nőne.

A hellén válság egyelőre megoldhatatlannak tűnik. Az újabb és újabb mentőcsomagok csak arra elegendők, hogy a bukást későbbre tolják, hogy fenntartsák az eurózónát és ezzel együtt Németország dominanciáját. És persze nem mellesleg lehetőséget biztosítsanak Görögország teljes kifosztására. Az athéni megszorító csomag privatizációs elképzelései szerint ugyanis nagyjából 75 ezer állami ingatlant adnak el, köztük számos kisebb szigetet és hatalmas telkeket is, mint például Krétán a Gorunes nevű település térségében fekvő egykori amerikai támaszpontot, amely 750 ezer négyzetmétert foglal el, vagy az Amerika Hangja rádiócsatorna 8 millió négyzetméteres egykori telephelyét az ország északi részén fekvő Xanthi városnál.

Athénban folynak az összecsapások, ahol a görögök most már nem csak a kényelmes életért, hanem az országukért is küzdenek. A honi gyanútlan szemlélődő pedig a szíve mélyén elsőre egyetért a görögökkel és támogatja a harcukat, ami a cionista elit kártyavárának a szétdöntésére irányul. Azonban, ha rátekint a görög események hatására az egekbe emelkedett svájci frank árfolyamra, aztán a devizaadósságára, a házra, a családra és a gyerekre, akkor már alább hagy a lendület és rájön, hogy ő és a világ nagyon nagy csapdába került, amiből ma még egyátalán nem tudható, hogy miként lesz kiút.



Korábbi, kapcsolódó írásunk: Még két év és vége?