Akármilyen jogcímen…

Azt gondolom, vágjunk mindjárt a közepébe. Hogy megadjam a témához a megfelelő kezdőhangot ideidézném Mihancsik Zsófia hétfői írásának egy részletét: [a teljes írás ITT]

„Most gyalázatos cikkekről fogok írni. Nem szívesen teszem, mert a szerzők helyett én szégyellem magam, és mert távol áll tőlem, hogy akár csak egy felháborodott tiltakozás erejéig is hírverést csináljak olyasminek, aminek léteznie sem lenne szabad.

A már említett módon működtetett jobboldali médiabirodalom mérsékeltebbnek tartott napilapja – nem zsidózik-cigányozik-kommunistázik-buzizik és fröcsög minden nap többször is, mint a társa, és abban a körben már ez is nagy szó – filozófusokat vádolt meg, körülbelül csalással, sikkasztással, lopással, de mindenképpen azzal, hogy csalárd módon állami pénzre tettek szert. Nevesít közülük többeket. Így Heller Ágnest.
[nagyításért katt a fotóra]

Heller Ágnest, a magyar filozófustársadalom megkérdőjelezhetetlen és nemzetközileg is elismert-nagyra tartott tekintélyét, több nagy nevű külföldi egyetem professzorát, nagy számú és értékű magyar és nemzetközi elismerés kitüntetettjét. Hogy személyesre vegyem: azt az embert, akitől én a kortársaink közül a legtöbbet tanultam a rendszeres gondolkodásról és reflektált etikáról. Akinek a munkái, a maguk szerves fejlődésében, egyetemista korom óta az alapolvasmányaim közé tartoznak. Akit szerintem nemcsak a képességei, a tudása, az életútja, a munkái, a magatartása, hanem páratlan személyisége is kiemel abból a posványból, amelyben a Budai Gyulák, Szerető Szabolcsok és a megbízóik élnek. Akinek a nevét sem lenne szabad a szájukra venniük.


Ha Heller Ágnes ötszázmillió forintot kapott volna a magyar államtól, akármilyen jogcímen, ha pusztán csak azért, hogy nyolcvanegy évesen végre kacsalábon forgó palotát vegyen magának, még ha soha többet egyetlen sort sem ír le, akkor is csak tapsolhatnánk ennek a döntésnek, és büszkék lehetnénk rá, hogy mi, magyarok, meg a mi választott képviselőink, akik az államot működtetik, tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos kivételes teljesítmények megfizethetetlenek. Mert Heller Ágnes – amellett, hogy elsősorban és mindenekelőtt önmaga – a magyarok intellektuális teljesítményének egyik letéteményese és megtestesítője itthon is, a világban is. Ahogy Kornai János is az. Ahogy Nádas Péter is az. Akiket épp olyan tűrhetetlen és alpári módon kezdtek ki a Fidesz filozófusnak, történésznek, újságírónak nevezett hivatásos rágalmazói, mint teszik most ezt Heller Ágnessel…”


Szerintem első olvasatra az minden további nélkül kijelenthető, hogy Zsófia remekbe szabott kis írása erősen nylonzacsi gyanús… De küzdjük le magunkban az ingert, és kicsit vizsgáljuk a meg azokat a tényeket, amik a napokban láttak napvilágot a nagyon felvilágosult, nagyon demokrata Hellerék háza tájáról. [a Konrád, Haraszti és a nylonzacsi című bejegyzésért katt a linkre]

A gyanú szerint az elmúlt időszakban a balliberálisok vezette kormányzatok mintegy 400 millió forint közpénzt juttattak egy jól körülhatárolható liberális filozófusi kör számára olyan pályázatok útján, ahol a teljesítmény és az elnyert összegek aránya nagyon finoman szólva is problémásnak látszik. Arról már nem is beszélve, hogy a hírek szerint előfordult olyan pályázat is, ahol a beadott anyagok nem is a kiírás témájában születtek. De ez nem zavart senkit sem, a díjak így is kifizetésre kerültek.

A vizsgálatok öt, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt pályázatot érintenek, melyeknek témavezetői és legfőbb pénzlenyúlói azon társaság tagjai, akik az elmúlt években magukat az ország erkölcsi példaképeiként, az igazság és a demokrácia egyedüli letéteményeseiként beállítva, rendszeresen támadtak és állítottak pellengérre jobboldali közéleti szereplőket.

Radnóti Sándor, Gábor György, Geréby György, Weiss János, Steiger Kornél és Heller Ágnes pályázatonként 90 és 50 millió körüli összegeket tüntettek olyan témában íródott dolgozatokért, mint „Az európai szellem és a totalitarizmus” vagy „Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai”.

Mielőtt félreértene valaki. Nem azt mondom, hogy filozófiai és elméleti kutatásokra nincs szükség, hogy az ezekre kifizetett pénzek feleslegesen kidobott forintok lennének. Filozófiai kutatásokra szükség van, még olyanokra is, amik liberális témakörökben folynak. Ezek természetesen nem mérhetők GDP-ben, de azt gondolom, minden társadalomnak szüksége van ilyen elmélkedésekre és ilyen szakemberekre.

És alapvetően Hellerékkel ebben az esetben nem az a baj, hogy milyen témákkal foglalkoztak, hanem az, hogy ezért irreálisan magas közpénzt vettek fel. Hogy a liberáltak NKTH-t egyszerű kifizető csatornaként használták a filozófus hölgyek és urak azon tevékenységért, amiért aljas módon erkölcsi és értelmiségi támogatást nyújtottak az elvtársak ámokfutásához.

A pályázatokra beadott művek pedig igazából senkit sem érdekeltek, hisz azok csak alibit nyújtottak a pénzek kifizetéséhez. A dolog a végén már odáig fajult, hogy az Állami Számvevőszék is kifogást nyújtott be az egyik Heller nevéhez fűződő pályázat kapcsán mondván, hogy az „távol esik az NKTH létrehozásának jogszabályba foglalt céljától”. De ez se érdekelt akkoriban senkit sem. A kifizetések folytatódtak tovább.

A Hellér-félék eddig meg voltak győződve róla, hogy ők érinthetetlenek, hogy a kis lenyúlásaikra soha nem derül fény, hogy nekik ezek a pénzek alanyi jogon, vagy Mihancsik szavaival élve „akármilyen jogcímen” járnak. De tévedtek. Most pedig meg vannak sértődve és még azt is megkockáztatom, hogy se ők, se a hozzájuk kapcsolódó slepp nem hiszi el, nem fogja fel, hogy ez velük megtörténhet, hogy eljött az az idő, amikor már nem ők osztják a lapokat, hogy eljött az az idő, amikor megkérdezik tőlük, hogy ugyan már mennyit tapsoltak el és mire.

Azonban egy dolgot azért ne feledjünk. Hellerék elszámoltatása fontos és jogos lépés, az ő álságos tevékenységük súlyos károkat okozott ennek az országnak, de nem ők a főbűnösök. Ők csak kiszolgálták és támogatták azokat. Elqró és társai még mindig szabadlábon vannak és osztják az észt az arra még fogékony agyhalottaknak. Az igazi elszámoltatás még meg sem kezdődött, pedig már ideje volna.

Akármilyen jogcímen…

6 kommentek:

eSzeL írta...

A jogcím már meglenne. Több is. Ha le nem szavazták volna még a javaslat vitájának napirendre tűzését is. De leszavazták. Mert nem akarnak törvényeket 'fabrikálni'. Azt csak a zemeszpének lehet. A gárda ellen. Az helyénvaló. Az a törvény nemzeti. Meg együttműködő. Ja és még rendszerben is van.

Gambit írta...

Azért az feltétlenül pozitív, hogy végre hozzányúltak ezekhez a szellemi kútmérgezőkhöz. A valódi politikai felelősökre azonban sajnos még várni kell, gyanítom mondjuk egy Jobbik-kormány eljöveteléig...

Herne írta...

Ami engem illet, magam is jókora részben az elméleti tudományok embere vagyok, de az említett világhírű tehetségekről a büdös életben nem hallottam. Persze ez lehet azért van, mert a XX. század második felének filozófiai tanításait egy az egyben értékelhetetlennek tartom, mivel csupán arra szolgáltak/nak, hogy alátámasszák az aktuális politikai rendszer létjogosultságát, és annak totális egyeduralmat biztosítsanak az emberek fejében. Ezek nem filozófusok, hanem filozófiai bérgyilkosok, vagy ha úgy tetszik, a diktatúra propagandistái.
Itt kicsit kitérnék ennek a demokratúrának az egyik jellemző vonására, ami megfigyelhető az idézett írásban is: egészen egyszerűen képtelenek a tárgyilagos megnyilatkozásra, és nem tudnak személyeskedés nélkül hangot adni a véleményüknek. Ennek több oka is lehet, az egyik az, hogy a személyes jellegű, érzelmi töltetű írások jobban hatnak az olvasókra, következésképp jobban manipulálja azokat; a másik az, hogy nem rendelkeznek a megfelelő képesítéssel ahhoz a tevékenységhez; szerintem mindkettő. Épp a hetekben tanulmányozom a kortárs nyugati vitakultúrát, és ez talán a legjellemzőbb vonása. A tárgyilagosság mellőzése, a téma elkenése, a terelés és legfőképp a magas lóról beszélés és személyes sértegetés. (Az egy újabb tanulmányt is megérne, hogy ezek alapján felvázoljuk az ezt a jelenséget kitermelő rendszer tökéletes jellemrajzát.)
Notehát, mit is akartam mondani. Akik foglalkoznak a filozófiával, nyilván észrevették már, hogy az utóbbi minimum félszáz év lényegében új filozófiai irányzatok nélkül gördült tova. Tehát a nagy szabadságos demokrácia egyszerűen nem termel gondolkodókat, méghozzá ezen demokráciák állapotából, az általános népi elégedetlenséget látván könnyen kitalálható, hogy ez nem azért van, mert a demokrácia (Sic! ez nem demokrácia, hanem kapitalizmus) tökéletes lenne.
Namost idézzük fel, hány és hány új irányzat jött létre a korábbi évszázadokban. A 18.-19. században szinte naponta jelentek meg új gondolkodók új gondolatokkal. Pedig azok - hivatalosan - sokkal inkább totalitárius korok voltak, mint a mai!
Rendőrségi szakkifejezéssel élve: fiúk, itt valami bűzlik.
Tehát azok, akik minden más, régi vagy új, filozófiai irányzat kiszorítására törekednek - stílusosan bármilyen jogcímen -, azok tőlem ne várjanak elismerést. De az utókortól sem. Az utókor ezeket nem fogja filozófusoknak tekinteni. Ugyanúgy, ahogy Sztálin történelemhamisítóit sem tekintik ma már történészeknek.
Namost belemehetnék abba, hogy ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy említett filozófus sztárjainkat nem a szakma megbecsülése, hanem a pillanatnyi siker érdekli, ami meg is adja az alaphangot a munkájuk minőségéhez, de eredetileg nem ezt akartam mondani, hanempediglen azt, hogy KEDVES FILOZÓFUSOK! ÚJ GONDOLATOKAT, ÚJ IDEÁKAT AKARUNK! NEM A HATALOM SEGGÉNEK FÉNYESRE SUVICKOLÁSÁT! AKINEK PEDIG NINCS ÚJ GONDOLATA, ANNAK NEMES EGYSZERŰSÉGGEL KUSS LEGYEN!
A jelenlegi szellemi élet nem tesz mást, mint konzerválja az aktuális állapotokat. Ez nem filozófia, ez egyszerű propaganda, sőt, a filozófia akadályozása. A filozófia, mint bármely más tudományág, a fejlődést, az előrehaladást célozza. Érdekes tehát, mondhatni felettébb érdekes, hogy eltelt 50-60 év, a kapitalizmus sikerországaiban pedig már vagy 100-150 év, amióta EGYETLEN ÚJ IDEA SEM JELENT MEG. Következésképp azóta NINCSENEK filozófusok.
Ugyanígy van ez egyébként a legtöbb tudományágnál. Mindent áthat a politikai érdekeknek való megfelelési kényszer. Jómagam ha csak tehetem, 100 éves vagy mégkorábbi forrásokkal dolgozom.

házikígyó írta...

Ez a pályázat heller-etikus volt!

Névtelen írta...

Nem.Ez jewektikus volt!A kneszetben oszthatnák az észt!!!!

mmm írta...

Kedves Herne!

"Ami engem illet, magam is jókora részben az elméleti tudományok embere vagyok, de az említett világhírű tehetségekről a büdös életben nem hallottam."

Ha mondjuk Kantról sem hallottál, az szerintem nem Kantot jellemzi, hanem téged. :-)

"mondhatni felettébb érdekes, hogy eltelt 50-60 év, a kapitalizmus sikerországaiban pedig már vagy 100-150 év, amióta EGYETLEN ÚJ IDEA SEM JELENT MEG."

Valóban?

http://en.wikipedia.org/wiki/Contemporary_philosophy

"Ugyanígy van ez egyébként a legtöbb tudományágnál."

Igen, pl. matematika, részecskefizika, csillagászat, computer science, neuroscience, AI, genetika, robotika, ...

Hát tényleg semmi fejlődés. :-)

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló