Ez már viccnek is rossz

Ha ez nem most és nem velünk történne, még akár hosszú percekig, harsányan nevetnénk is az eseten. De sajnos nem így áll a helyzet. A magyar külügyminisztérium a múlt héten újabb fejezettel gazdagította az ország eddig sem túl acélos külpolitikai ténykedését, amit ma már minden további nélkül nevezhetünk egy szánalmas tragikomédiának.

„Martonyi János külügyminiszter a V4 külügyminiszteri találkozó margóján 2013. október 31-én megbeszélést folytatott Victoria Nuland európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkárral, amelynek keretében áttekintették a kétoldalú kapcsolatok, valamint a regionális együttműködés aktuális kérdéseit. Martonyi János felvetette a napokban ismét előtérbe került lehallgatási ügyet, kérve az amerikai fél tájékoztatását annak esetleges magyar vonatkozásairól.

Nuland válaszában utalt arra, hogy Obama elnök sajnálatát fejezte ki, amiért az ügy beárnyékolja a transzatlanti szövetségesi viszonyt. Az amerikai és magyar illetékes szervek között a témában párbeszéd kezdődött egy olyan új kétoldalú együttműködés kidolgozásáról és elmélyítéséről, amely mind a biztonság, mind a magánszféra szempontjait maximálisan figyelembe veszi.” – áll a külügyminisztérium múlt pénteken kiadott közleményében.

Remek.

Miközben az európai államok hangosan tiltakoznak, verik az asztalt az Egyesült Államok lehallgatási botránya kapcsán, addig a magyar külügy vezetője egy konferencián két szendvics között mintegy „felveti témát” az amerikaiaknak. Aztán mintha mi sem történt volna „párbeszédet kezd egy új kétoldalú együttműködés kidolgozásáról”.

Vajon ez utóbbi esetben Martonyi mire gondolhatott? Javasolta, hogy mindjárt direktbe kössék be a magyar parlamentet az NSA lehallgató-átjátszó központjába mondván, kár koptatni a technikát az amerikai nagykövetség tetején?

Az egész történet olyan abszurd, mintha azt hallanánk a rádióban, hogy „párbeszéd kezdődött egy új, kétoldalú együttműködés kidolgozásáról” K. Armandó és a Nagy család között, lányuk minapi megerőszakolása kapcsán…

Azonban a történet itt még nem ért véget. A külügyminisztérium közleménye ugyanis így végződik: „A tárgyaló felek – a közelgő magyar parlamenti választásokra tekintettel – érintették a magyar jogalkotás, valamint a magyar média helyzetét. Az Alaptörvény ötödik módosítását amerikai részről a helyes irányba tett lépésként értékelték.”

Igen, jól érti mindenki.

A magyar külügy büszkén jelenti, hogy az USA megdicsért minket, mert nagyon demokratikusak vagyunk. Az az USA, aki épp most van bent az utóbbi évek egyik legnagyobb botrányában, aki mindenkit kioktat a demokratikus értékekből, miközben saját maga köp az egészre, ha az érdekei úgy kívánják.

Martonyi, mint a magyar érdekek ”állhatatos” képviselője, számonkérés és tiltakozás gyanánt, a lehető legnagyobb nyáladzás közepette odamegy az amerikai külügyi államtitkárhoz megkérdezni, megérdeklődni, hogy akkor lehallgatták-e a komplett magyar politikai és gazdasági elitet. Erre persze nem kap választ, értsd, simán elhajtják a francba, de ezen egy cseppet sem problémázik a külügyér, mivel a nagyon demokratikusok megdicsérik azért, mert a narancsos kormányzat hozott egy olyan döntést, amivel a hatalmasságos Amerika egyetért.

Tragikomédia.

Vagy nem is.

Ez már viccnek is rossz.