Ti tényleg ennyire dilettáns hülyék vagytok?

Néhány hete, sajnos egy egyátalán nem meglepő, de mégis döbbenetes felmérés látott napvilágot a honi sajtóban. A kutatás eredménye szerint, 2012 elején a felnőtt lakosság 13 százaléka néhány hétre vagy hónapra, 16 százaléka pár évre külföldre menne dolgozni, 7 százalékuk pedig egész egyszerűen kivándorolna. A háromfajta migrációs terv együttes aránya 19%, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy manapság minden ötödik magyar felnőtt a jobb munka, a jobb élet reményében azt fontolgatja, hogy elhagyja az országot. A fiatalok körében ez az adat még félelmetesebb. Minden második 18-29 év közötti fiatal magyar azon gondolkodik, hogy a közeljövőben a határon túlra költözik…


Az elmúlt időszakban nyilvánosságra került narancsos foglalkoztatáspolitikai törekvéseket és ötleteléseket elnézve, azt hiszem minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a döntéselőkészítőknek vagy fogalmuk nincs arról, hogy mi folyik mindennapokban, vagy egész egyszerűen dilettáns hülyék. Rosszabb esetben szándékosan törekszenek arra, hogy Magyarországból nagyon rövid időn belül egy hatalmas nagy idősek otthonát csináljanak.

Néhány hete, sajnos egy egyátalán nem meglepő, de mégis döbbenetes felmérés látott napvilágot a honi sajtóban. A kutatás eredménye szerint, 2012 elején a felnőtt lakosság 13 százaléka néhány hétre vagy hónapra, 16 százaléka pár évre külföldre menne dolgozni, 7 százalékuk pedig egész egyszerűen kivándorolna. A háromfajta migrációs terv együttes aránya 19%, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy manapság minden ötödik magyar felnőtt a jobb munka, a jobb élet reményében azt fontolgatja, hogy elhagyja az országot. A fiatalok körében ez az adat még félelmetesebb. Minden második 18-29 év közötti fiatal magyar azon gondolkodik, hogy a közeljövőben a határon túlra költözik.

Ha pedig mindehhez még hozzávesszük azt a tényt is, hogy Magyarországon a 14-25 éves korosztály munkanélküliségi rátája 27 százalékos, akkor azt gondolom, hogy nem csak elcsépelt közhely, ha azt mondjuk, hogy a számok önmagukért beszélnek. És ez igaz még akkor is, ha valószínűleg a ténylegesen elmenők és a vágyaikat megfogalmazók száma között azért van különbség, hisz más dolog álmodozni és más dolog ezt a valóságban is megtenni. De ettől függetlenül a folyamatok ijesztőek és a fiatalok részéről legfőképp egy hatalmas segélykiáltással érnek fel, hogy akinek dolga és lehetősége, az tegyen már végre valamit.

A kormányzat érzékelve a probléma súlyát, hosszú hónapok tétlensége után a múlt héten végre lépésre szánta el magát. Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára elő is állt a nagyszerű megoldással: „Mivel a július 1-jén hatályba lépő új Munka törvénykönyve lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy differenciált minimálbért állapítson meg, a kormány megfontolja, hogy a pályakezdőknek külön minimálbért vezessen be. Az Európai Unió 27 tagállamából 20 ország alkalmaz minimálbért, közülük 11 tagállamban van életkor szerinti differenciálás. Ezekben az országokban az a helyzet, hogy a pályakezdő, 18 éves fiatal a mindenkori minimálbér 80 százalékát kapja, majd évente 5-5 százalékos emelkedéssel 22-23 éves korában éri el a teljes minimálbért a fizetése.”

A narancsosok szerint ez a megoldás.

Az elképzelés lefordítva a mai magyar viszonyokra több mint cinikus, de ha az aljas szót használjuk, akkor sem állunk nagyon messze a valóságtól. A magyar minimálbér jelenleg ugyanis havi bruttó 93 ezer forint, amiből egy gyermektelen dolgozó cirka 61 ezer forintot kap kézhez. Ha a 20 százalékos csökkentés életbe lépne, és a munkaadó 74 ezer 400 forintra apaszthatná a pályakezdők bérét, akkor az egészen pontosan 46 ezer 112 forintos nettó fizetést eredményezne. De hasonlóan tragikus a helyzet, ha a középfokú végzettséghez kötött bérminimumot vizsgáljuk Az jelenleg 108 ezer forint, ami egy gyermektelen fiatal esetében nagyjából nettó 71 ezer forintot jelent. A 80 százalékra csökkentéssel a bruttó bér 86.400 forint lenne, ami kicsit több mint nettó 56 ezer forintot jelentene.

Vajon akik kitalálták ezt az egészet, hol élnek? Komolyan gondolják, hogy a fiatalok ilyen kilátások mellett itthon fognak maradni, itthon fognak családot alapítani, itthon vágnak neki a nagybetűs életnek? Havi 46, jobb esetben 56 ezer forintból? Aztán majd így ledolgoznak négy-öt évet és akkor az lesz a jutalmuk, hogy megkapják a minimálbért?

Ti tényleg ennyire dilettáns hülyék vagytok?

Tényleg nem lát el a minisztériumban senki odáig, hogy ez nem lehet megoldás? Tényleg nem látjátok, hogy mi folyik már most az országban? Tényleg nem látszik az íróasztalok mögül, hogy az a fiatal, aki kicsit is beszél valamilyen nyelvet, az tömegesen hagyja el az országot? Hogy pont az a tudás vonul ki az országból, amire itthon is a legnagyobb szükség volna? Arról már nem is beszélve, hogy ha netán vissza is jön majd valaki évek múltán, a családalapítás, a gyermekvállalási hajlandóság az egzisztencia megteremtésével arányosan tovább tolódik, ami egy erősen fogyó nemzet esetén további kockázatokat jelent.

Nem veszitek észre, hogy nem a minimálbér, vagy általában a nettó bérek nagyságával van a baj, hanem a bérekre rakódó, a magyar kis- és középvállalkozások számára kigazdálkodhatatlan adókkal és járulékkal. Ahhoz, hogy a pályakezdők előnybe kerüljenek, nem a bérüket kell lecsökkenteni, hanem a bérükre rakódó sarcokat.

És az ilyen ötletek és intézkedések után majd csodálkozva álltok ki a kamerák elé és majd azon sajnálkoztok, hogy sokan azt gondolják, hogy itt nincs jövő. Fogjátok már végre fel, hogy a mai fiatalok már nem annyira hülyék, mint mi voltunk anno 20 éve, akik még elhitték az álszent ígérteket, a „most még kicsit rossz, de egyszer majd jobb lesz” álságos szövegét. Ennek ma már szerencsére senki nem dől be. A mai fiatalok zöme pontosan látja, hogy az a politika, ami több mint két évtizede folyik Magyarországon, nem vezet sehová sem, legyen kormányon akár a narancsos, akár a szegfűs horda.

Gyökeresen más és minél hamarabb új politika kell, új irányok mentén. Mert ami most folyik, az egész egyszerűen tarthatatlan és semmilyen perspektívát nem ígér, se a mostani, se a következő nemzedéknek.

Az idő eddig is gyorsan múlt, és a homokszemek ezután sem peregnek majd lassabban. Nekünk pedig csak ez az egy életünk van, és most már nagyon elegünk van abból, hogy az éveinket jószándékú dilettánsokra, szarházi hazaárulókra és mocskos kis ügyeskedőkre pazaroljuk.