Arvisura


Egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem, illetve hogy netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek tartja-e. Olyan is van ám, tudjuk jól. Gondoljunk például a hitgyülis agyhalottakra és zombikra. És jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, kívülállókból.
Vitatkozni, egymást meggyőzni elég reménytelen. A hitviták parttalanok. A nemzeti oldalon helyenként, egyes régiókban elterjedt Arvisurával sem szabad vitatkozni. Aki ezt választja, úgyis ragaszkodni fog hozzá. Legfeljebb magától és önként mond le róla egy idő után.



Hitre márpedig szükség van. Nélkülözhetetlen az egyéni, egyszemélyes hit is, a közösséget összetartó közös hit is. Ahol nincs, ott fájó üresség keletkezik, és ebbe az ürességbe előbb-utóbb benyomul valami hit-szerűség. Ez egyfelől óriási erő, tiszteletre méltó és nagyon jó dolog, másfelől veszélyes. Hogy miért jó, az nyilvánvaló. Hogy miért veszélyes? A hit ellenőrizhetetlen, éppen attól hit. Márpedig akkor vissza lehet élni vele.

Egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem, illetve hogy netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek tartja-e. Olyan is van ám, tudjuk jól. Gondoljunk például a hitgyülis agyhalottakra és zombikra. És jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, kívülállókból.

Vitatkozni, egymást meggyőzni elég reménytelen. A hitviták parttalanok. A nemzeti oldalon helyenként, egyes régiókban elterjedt Arvisurával sem szabad vitatkozni. Aki ezt választja, úgyis ragaszkodni fog hozzá. Legfeljebb magától és önként mond le róla egy idő után.

Mi is az Arvisura?

A Wikipédia ezt írja róla:
Az Arvisurákat Paál Zoltán kohász írásaiból ismerjük; állítása szerint a mű, melynek tartalmát ő kinyilatkoztatás, illetve a kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun-magyar törzsek sok ezer éves történelmét és mítoszait foglalja magába. Az Arvisurák néven megismert szövegek első feljegyzője Paál Zoltán szerint Arvisura-Anyahita, a magyarok Nagyboldogasszonya volt, még az özönvíz előtt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni (Ataiszon) - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő "rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.

Az Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. A szó eredetére nézve Paál Zoltán (Paál Zoltán 1998.) azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagy tudású asszony, Ardvisura Anyhita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az "Arvisurák"; a későbbi korokban az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak.

Ha valaki bővebb és alaposabb elemzésre kíváncsi, például itt találhat. Egy kis ízelítő:
A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491. medvetoros évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy Budaváron tartsák a Nagyszalát. Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, vagyis „ma” kellett volna megindulnia a nagy csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452. esztendő, az Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt, tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg. Az Öregek tanácsa a balsiker miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb, esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül. Nekese dicséretet kapott azért, hogy Vasváron felépítette az úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort.

És így tovább sok-sok száz és ezer oldalon keresztül.

Nem akarom most elősorolni az ilyenkor szokásos dolgokat - azt, hogy semmiféle racionális megalapozottsága sincs, mindössze egyetlen ember állítólagos megvilágosodására alapul, hemzseg a valóban megbízhatóan ismert történelmi tényekkel szembeni ellentmondásoktól, sőt az önmagával szembeni ellentmondásoktól, és sok helyen nagyon átlátszóan az egyes valóban létező személyek, események és földrajzi nevek átgyúrásából építkezik.

Azt azonban ki kell mondanunk: Vagy-vagy!

Aki ebben hisz, az másban nem hihet. Ütközik a keresztény vallásokkal és az összes többi világnézettel, de még az általánosan elterjedt és sokszorosan megalapozott hagyományos magyar hitvilággal is. Ha ezt választottuk, akkor elvágjuk magunkat a nemzettársaink legnagyobb részétől, és közösségünk csakis a többi Arvisura-hívővel lehet.

Biztos, hogy jó választás?

5 kommentek:

Ormai Csaba Megyer írta...

Igen,biztos hogy jó választás.Például,ha a kereszténységet nézzük ezidőszerint a keresztény országokban-így a világ felén-már meg kellett volna valósulnia az Isten országának,hiszen Jézus ezt a célt tűzte ki.De nem ezt látjuk,mert a jelenlegi bibliás kereszténység teljes egészében egy-valóban kitalált és az ókori kultúrnépek történelméből összelopkodott-zsidó hazugságtörténelem,a biblia alapjaira épül.Ezzel szemben az Arvisura Jézus képe teljesen mentes az egyházi tizedért cserébe adott mesterséges és elnyomó álomvilágtól.És ez pusztán a vallás kérdése.Az Arvisura lépésről-lépésre végigkíséri az egykoron virágzó kultúrájú Ataisz kontinenstől induló,később Mezopotámiában,Egyiptomban,Indus völgyében megtelepedő és ott mai napig is csodált birodalmakat alapító népek történelmét.Az Arvisura által betekintést nyerünk az utolsó jégkorszak (Kr.e. 11652) előtti történésekbe,igaz ezen időszak nagy mélységei miatt csak igen felületesen.Pusztán csak ezt a kérdést vizsgálva máris a szentírások között megelőzi megbízhatóságban a bibliát és annak az ember teremtésétől(Kr.e. 4026)(!) számított egyoldalúan judaista világnézetét.Csupán egyetlen szempontot-a vallást-tekintve máris rádöbbenünk,hogy az Arvisura valójában a MI szentírásunk és ahhoz,hogy a magyarság végre felemelkedjen a mélységből teljes egészében,nyugodtan támaszkodhatunk rá.Bár lehetséges,hogy a jelenlegi zsidó vallás feladásával elszakadunk a nyugat társadalmától,cserébe keleti rokonaink barátságát visszakapjuk.Ki-ki döntse el mit szeretne a jövőben elérni.Ezt a kérdést az Arvisura nyitvahagyja.De égből hozott ismerettel azonban szolgál bőségesen.Az égiek törvényei az Arvisura szerint-amit Jézus is hirdetett-Emberek szeressétek egymást,csak egy Isten van,aki bennünk és körülöttünk él,mindenkinek dolgoznia kell!Az Arvisura előrevetíti a földi emberiségre tekintve a megvalósítandó célt:A Vízöntő világhónapjában(ebben az időben) az földi emberiség elér arra a szintre,hogy megértse,hogy esztelen háborúskodások,lopások és gyilkosságok helyett MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL!Az égiek az Arvisura beszámolója szerint a saját bolygóikon már évezredekkel ezelőtt megvalósították ezt az áldott állapotot.Jézus nyilvánvalóan ismerte ezt az égből kapott ismeretet-az Arvisurát- és ezért így tanította a követőit imádkozni:"jöjjön el a Te országod és legyen meg a Te akaratod,miként az Égben,úgy a földön is."És ezáltal máris elkaptuk azt a csatornát(Jézust) aki által nemcsak a valóban magyarokhoz,hanem minden igaz emberhez és végsősoron az egész Univerzum számtalan bolygóján megvalósított nagyszerű civilizációk lakóihoz tiszta,magyar szívvel közeledhetünk.Hát erre indított engem az Arvisura,melyet húsz év bibliatanulmányozás után választottam Szentírásul.Tisztelettel:Ormai Csaba Megyer

Radulovic Zsuzsa írta...

"Ütközik a keresztény vallásokkal és az összes többi világnézettel" - ez mindent megmagyaráz.

Névtelen írta...

Őszintén - és pozitív értelemben - meglepődtem a cikk hangvételén. Kicsit féltem, hogy itt is magasztalni kezdik ezt az irányzatot (a nemzeti oldalon különös tabunak számít az ózdi kohász agymenése)...
Én személy szerint amondó vagyok, hogy többet árt, mint használ. Aki ebben akar hinni, szíve joga, de ne számítson tőlem nagyobb elismerésre, mint egy akármilyen szektazombi.

Maci írta...

Bevallom, Én atheista vagyok. Ettől függetlenül mindenkinek a vallását tiszteletben tartom egészen addig, amíg az adott vallás hívői nem próbálnak megtéríteni amolyan szemtelen piaci légy stílusban, ill. amíg annak a hitvilágnak a tanításai nem ütköznek eredendő, a bensőnkből fakadó, íratlan erkölcsi törvényekbe. Olykor még irigylem is őket. A hit nagy segítség lehet a bajban. Igaz, akár gátló erőként is működhet, hisz míg az isteni beavatkozásra várok, elszalasztom a lehetőséget, hogy a bajból számomra nyerő pozícióba jussak.
Az Én hitetlenségemtől függetlenül, sokat olvasok a vallásokról és hitvilágokról, valamint úgy hiszem, hogy az újszövetségi tízparancsolatban minden olyan erkölcsi alapelv le van fektetve, amelyek betartásával az ember, ember lehet. Minden vallás tiszteletreméltó, ha értékrendje emberséges és nem kirekesztő jellegű. Elviekben a vallásnak nem kellene elválasztania az embereket egymástól, mint ahogy a politikának sem. Erre most párhuzamként utalok, mivel való igaz a cikk utolsó mondata, ámbátor nem csak az Arvisurára. Szerintem az a probléma, hogy az emberek nem tudják ezeket a dolgokat megfelelően kezelni, mint ahogyan a politikai hovatartozást sem. A barátság, szeretet, szerelem - immáron jelentésüket vesztett szavak, legalábbis eredeti értelmükben. Sajnos. Éppen ebből adódik a megértés és az elfogadás hiánya is. Mivel kapcsolataink - legyenek azok barátiak, kollegiálisak, vonatkozzanak párt-hovatartozásra, vagy klub-tagságra is - nem igazi érzelmeken alapulnak, hanem csak pótlékok, tolerálni sem tudjuk egymás különbözőségét. Természetesen tisztelet a kivételnek.

békés gábor írta...

Egy agyrém, amit más agy rémültek olvasnak!Annak van szüksége eszmére, ki nem támaszkodik saját eszére!

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló