Aggasztóan magas

A napokban jelent meg a New York-i székhelyű Rágalmazásellenes Liga (ADL) legfrissebb tanulmánya, melyben egy nagyon fontos kérdést, az antiszemitizmus mértékét és annak változását vizsgálták Európában. A kutatás tíz országra, Magyarországra, Ausztriára, Franciaországra, Németországra, Olaszországra, Hollandiára, Lengyelországra, Spanyolországra, Norvégiára és Nagy-Britanniára terjedt ki. Az eredmények pedig gondolom, mondanom sem kell, lesújtóak. Mi magyarok pedig egyenesen mély aggodalomra adunk okot, mivel a feltett négy antiszemitizmus-fokot mérő kérdésből, háromban az első, azaz a legantiszemitább helyen végeztünk.

„A felmérés megállapította azt a nyugtalanító tényt, hogy az antiszemitizmus foka továbbra is magas az egész kontinensen és sok európait sokkal magasabb szinten fertőz meg, mint amit az Egyesült Államokban tapasztalunk” – jelentette ki Abraham H. Foxman, az ADL amerikai országos igazgatója, majd így folytatta: „Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban az antiszemita magatartást mérő számok szó szerint túllépnek a grafikonon, és komoly választ követelnek a politikai, civil és vallási vezetőktől.”

A felmérés szerint az antiszemitizmus általános foka a tíz vizsgált ország közül Magyarországon a legmagasabb, 63 százalék (2009-ben 47 százalékot mértek). Spanyolországban ez az érték 53, Lengyelországban pedig 48 százalék. Franciaországban – ahol egy toulouse-i zsidó iskolánál hétfőn három gyerek és egy tanár életét követelte az erőszak – az antiszemitizmus általános foka a 2009-ben mért 20-ról mára, 24 százalékra nőtt.

Arra a kijelentésre, hogy „a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint a saját országukhoz”, Spanyolországban a megkérdezettek 73 reagálta azt, hogy „ez valószínűleg igaz”. Magyarország ebben a rangsorban 55 százalékkal az ötödik helyen áll, Lengyelország és Olaszország (61-61 százalék), valamint Norvégia (58 százalék) mögött. Míg arra a kijelentésre, hogy „a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti életben”, 73 százalékos „ez valószínűleg igaz” válaszaránnyal Magyarország lett az első (2009-ben még 67 százalék vélekedett így). Ebben a kategóriában Spanyolország (60 százalék) került a második helyre, Lengyelország (54 százalék) pedig a harmadikra.

Aztán arra az állításra, hogy „a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek a nemzetközi pénzpiacokon” Magyarországon a megkérdezettek 75 (2009: 59), Spanyolországban 67, Lengyelországban 54, Olaszországban pedig 43 százalék mondta azt, hogy „ez valószínűleg igaz”. Végül pedig azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy „a zsidók még mindig túl sokat beszélnek arról, hogy mi történt velük a holokauszt alatt”, Magyarországon 63 (2009: 56), Lengyelországban 53, Olaszországban 48, Spanyolországban 47, Ausztriában 45, Németországban pedig 43 százalék mondta azt, hogy „ez valószínűleg igaz”.

[nagyításért katt a fotóra]

Ez van.

A grafikonokat elnézve és az ADL igazgatójának az értékelését olvasgatva azért az embernek önkéntelenül is eszébe jut egy-két dolog. Elsőként talán az, hogy nem biztos, hogy a tükröt kell összetörni akkor, ha nem tetszik a benne felsejlő kép. És a nagy kutatgatásban talán érdemes lenne azt is vizsgálgatni, hogy vajon miért ezek az eredmények születtek? Vajon miért gondolják az emberek az egyes országokban azt, amit a válaszok tükröznek?

Gondlom az nem kétséges, hogy senki nem antiszemitának születik, senki sem jön zsidóellenes érzésekkel a világra, de a felméréstől függetlenül az is látható, hogy az ember óhatatlanul is azzá válik a mindennapi tapasztalás során. Nem kell társadalomkutatónak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük azt a kicsit sem elhanyagolható tényt, hogy antiszemitizmus ott van, antiszemitizmus ott üti fel a fejét, ahol zsidók is vannak. Hogy csak egy egész profán példát említsünk, az őserdők mélyén élők, akik még sohasem láttak zsidót biztosan nem antiszemiták, sőt, el sem tudják képzelni, hogy mi az, fogalmuk nincs róla, hogy hogy egyátalán létezik ilyen dolog a világban.

A kutatási eredmények azt a látszatot keltik, a felvilágosult demokraták az adatokból természetesen azt a következtetést vonták és vonják le, hogy Magyarországon nagyon magas antiszemiták száma. Azonban azt még senki nem kérdezte meg a liberáltak közül, hogy ez az antiszemitizmus-fok mihez képest nagy? Mert ha a most mért eredmények mellé odatesszük a honi és az európai közélet mai történéseit, ha odatesszük az elmúlt 20 év pusztítását, ha felidézzük a múlt század történelmi tényeit, akkor minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 63 százalékos arány nagyon is hízelgő eredmény a most ajvékolók számára.

Arról már nem is beszélve, hogy az antiszemitizmus ma már messze nem az, mint korábban volt, hisz a fogalom mára egy verbális fegyver lett a globalisták kezében. Mindenki az, mindenkire rásütik ezt a bélyeget, aki nem ért egyet a törekvéseikkel, aki tiltakozni mer a gátlástalanságuk ellen, de már az is azzá válik, aki csak közömbös a holokauszt-ipar propagandája iránt.

Mára lényegében eljutottunk oda, hogy a zsidók uralta fősodratú média által közvetített üzenetekben nem is az az antiszemita, aki utálja a zsidókat, hanem az, akit a zsidók utálnak.