Vasárnapi visszanéző – 21. hét

Mégiscsak megölték őket? [2010. május 21.]

Ahogy telnek a hetek, úgy kezd egyre szövevényesebbé válni a Szmolenszkben lezuhant lengyel elnöki gép ügye. Újabb és újabb elméletek látnak napvilágot, újabb és újabb részletek derülnek ki a tragédiával kapcsolatban. És ami a legdöbbenetesebb az egészben, hogy az újonnan nyilvánosságra kerülő bizonyítékok a korábban legelképesztőbbnek gondolt összeesküvés-elméleteket kezdik valóra váltani…>>> tovább

Hülye vagy fiam, leülhetsz! [2010. május 25.]

Azt hiszem, az elvtársak az elmúlt hét parlamenti történéseit biztos nem piros betűkkel fogják bevezetni a memoárjukba. Nem volt szinte olyan nap, amelyikre ne jutott volna nekik egy jó kis orrbagyűrés. Tudom, nem szép dolog a káröröm, de az, ahogy osztották őket a vitanapokon, az azért egészen szívmelengető volt… >>> tovább

A pojáca, az apparatcsik meg az ostoba [2010. május 27.]

Tegnap végre megtörtént az, amire már évtizedek óta várt minden tisztességes magyar. Végre megszületett az a döntés, aminek már réges rég meg kellett volna. Felemelő és nagyszerű pillanat volt, amikor megjelent a parlamenti kijelzőn a végeredmény és tudatta mindenkivel, hogy lélekben újra egyesül a nemzet, hogy innentől már nincs akadálya annak, hogy bárhol a világon magyar magyarként éljen.

Az Országgyűlés 97 százalékos többséggel, 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy minden további nélkül, három hónapon belül állampolgársághoz jussanak. A szavazást követően hosszú percekig zúgott a taps, és az ülésteremben mindenki tudta, hogy ez egy történelmi pillanat, hogy ez egy olyan tett, amelyre az egész nemzet büszke lehet.

Az ügy tisztaságát, emelkedettségét és legfőképp a szükségszerűségét mindössze három ember nem érezte át. Volt három féreg, aki képes volt nemmel szavazni. Nem tévedésből, nem figyelmetlenségből. Szándékosan…>>> tovább