Hülye vagy fiam, leülhetsz!

Azt hiszem, az elvtársak az elmúlt hét parlamenti történéseit biztos nem piros betűkkel fogják bevezetni a memoárjukba. Nem volt szinte olyan nap, amelyikre ne jutott volna nekik egy jó kis orrbagyűrés. Tudom, nem szép dolog a káröröm, de az, ahogy osztották őket a vitanapokon, az azért egészen szívmelengető volt.

A közvetítéseket és a beszámolókat nézve jól látszik, hogy a szocik egyszerűen nem tudják kezelni a helyzetet. Fogalmuk sincs, hogy mit kéne tenniük. Igazából persze eddig se volt, de korábban bedobva egy-egy, a „baloldali értékek mentén politizálunk” típusú sablondumát, némely világtalanban mégis olyan képzetet keltettek, mintha lett volna. A parlamenti többségüket kihasználva, a kormányzás látszatát keltve átnyomtak minden olyan rendelkezést és törvényt, ami jó volt Európának, ami jó volt a Jordán-partiaknak, ami jó volt szinte mindenkinek, csak nekünk nem, akik ebben az országban élünk.

A helyzet mára azonban gyökeresen megváltozott. Most látszik csak igazán, hogy az elvtársaknak mennyire fogalmuk sincs semmiről, hogy mennyire nincs mondanivalójuk, hogy mennyire nincs semmi olyan honi érték, amit képviselni tudnának, pontosabban, amit képviselni akarnának. Most látszik, most, hogy már okafogyottá vált a „válságkezelő kormány” álszent dumája, hogy a nagyon magasztos „baloldali értékek” mögött a globalista érdekek gátlástalan kiszolgálásán és a minden, ami magyar tagadásán kívül, egész egyszerűen nincs semmi.

Jól példázza ezt, az a múlt heti parlamenti vitanap is, amikor a képviselők a kettős állampolgárságról szóló törvény általános vitáját folytatták le. A vita keretében minden párt bemutatta az elképzeléseit és az álláspontját, amit a magyarság jövőjéről és múltjáról gondol. Ha valaki nézte a parlamenti közvetítést az láthatta, hogy a késő éjszakába húzódó ülés a kisebb nézeteltérések ellenére tényleg emelkedett, a történelmi jelentőségéhez méltó hangulatban zajlott.

Érdemes felidéznünk Wittner Mária szavait:

Vagy Gaudi-Nagy Tamás felszólalását:

És ekkor jött Nyakó elvtárs:

Ez hát a Párt és ezek a „baloldali értékek".

Mint látszik, Nyakó nagyon el van tévedve. Valahogy nem akar feltűnni neki, hogy ők ott 59-en a parlamentben nem a többséget, nem a jövőt, hanem az eltörlendő múltat jelenítik meg. Valahogy nem tűnik fel neki, hogy megváltoztak a viszonyok, hogy az eddig jól bevált semmitmondó dumák ma már egyátalán nem jönnek be, hogy ezeknek az álszent mondatoknak ugyanúgy lejárt az ideje, mint azoknak, akik ebből az elmúlt időszakban politikai tőkét kovácsoltak.

Nyakó azt hitte, hogy ami működött eddig, az majd ezután is működni fog. Azt hitte, hogy amikor majd elfogy minden hamis érv, akkor újra előszedheti a jolly jokert, akkor majd jöhet a zsidókártya és vita irányát át lehet terelni a nemzeti ügyekről egy jó kis nácizás felé. El is kezdte szépen felmondani az évek óta sikerrel alkalmazott leckét, amikor Latorcai János, ülésvezető elnök jogos felháborodásában egyszerűen lekapcsolta a mikrofonját. Korrekt lépés volt és az üzenete is egyértelmű.

Ebből elég volt.

Te meg Nyakó fiam, hülye vagy, leülhetsz!