Vajon melyikük lesz a kiválasztott?

Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas Huba, Tétény. A hét vezér.

Vajon melyikük lesz végül a kiválasztott?

Vajon melyikükről derül ki hamarosan, hogy valójában zsidó volt?

A kérdésfelvetésnek, bármennyire tűnik is elsőre provokatívnak, van valóságalapja. Pontosabban egyre inkább afelé haladunk, hogy legyen. Mert ma már nem elég, hogy naponta kérünk elnézést a ’44-es történésekért, nem elég, hogy a politikusaink naponta csúsznak esdekelve bocsánatért, nem elég a sokmilliárdos költségvetésű holokauszt-emlékév, nem elég a mindent elöntő agymosás. Most már az ősi, történelmi gyökereink kellenek nekik.

„Egyetlen komoly történésznek, egyetlen magára valamit is adó polgárnak sem lehet kétsége afelől, milyen súlyos volt a Horthy rendszer zsidótörvényeiben, a ’44-es deportálásokban és a II. Világháborúban a Magyar Államigazgatás részvétele, milyen nagy volt az egész társadalom és véleményformáló elit felelőssége. (…) Nekünk, a zsidó közösségnek a feladatunk ennek a nehéz szembenézés folyamatnak a segítése, lehetséges könnyítése. A történelmi tények maszatolása számunkra fájdalmas, de legfőképp a magyar nemzet egésze számára zsákutca, egy felelősséget vállaló, alkotó, önálló, büszke nemzet jövője szempontjából. Van azonban egy támaszték, ami segítheti a múlt értékelését: ez pedig annak a keveset emlegetett ezeréves együttélésnek a feldolgozása, amely szebb és kevésbé szép szakaszaival együtt, összességében meghatározó értékeket teremtett mind a magyar zsidóság mind pedig a magyar nemzet egésze számára. Nincs alkalmasabb időpont egy az ezeréves együttélés, a magyar zsidóság múzeumának meghirdetésére, mint a mostani évforduló.” – jelölte ki a következő hónapok zsidó nyomulásának csapásirányát Köves Slomó rabbi.

Köves nyilatkozata persze nem légből kapott. Az mind tartalmában, mind szellemiségében összecseng Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének gondolataival, amit a napokban fejtett ki Izraelben, amikor Jad Vasem Holokauszt Intézetet igazgatóját, Avner Salevt tájékoztatta a honi oktatási törekvésekről: „Az elutazásom előtt egy nappal írtam alá a zsidó oktatási kerekasztallal azt a megállapodást, amelyben minden általuk kifogásolt ponton rögzítettük, hogy a nemzeti alaptantervben hogyan fogjuk tanítani nemcsak és talán nem is elsősorban a holokausztot, hanem azt a közös zsidó-magyar történelmet, ami több mint ezer éves, és ami a XIX. században különösen, de a XX. század elején is nagyon sok közös komoly eredményt hozott.”

Itt tartunk.

A narancsos kormányzat a honi zsidókkal karöltve most éppen azon kezd munkálkodni, hogy meghamisítsa a történelmet. Az agymosási mechanizmus jól láthatóan még magasabb sebességbe kapcsolt. Nincsenek már tabutémák, nincsenek már gátlások. Mindenhová befurakodik a cionista propaganda. A holovallás épületei, az emlékhelyek már nem elegendőek, most már őstörténeti múzeum is kell nekik, ami az ”ezeréves” zsidó-magyar múltat tárja majd a közönség elé.

Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas Huba, Tétény.

Vajon melyikük lesz végül a kiválasztott?