Érdekes hírt közölt le a bajor Süddeutsche Zeitung, a 2009. december 3-án megjelent számában. A lap arról tudósított, hogy a dolgozók legnagyobb megdöbbenésére a Daimler-Benz konszern, a C-osztályú Mercedes személygépkocsik gyártását váratlanul átköltözteti a sindelfingeni (Baden-Württemberg) székhelyről Brémába, Dél-Afrikába és az Egyesült Államokba, Alabamába.
Az átszervezést azzal indokolták, hogy a késztermékek így közelebb kerülnek az átvételi helyekhez. Az valahogy nem izgatta őket, hogy ezzel a mozdulattal 4.000 munkahely szűnik meg egy csapásra, meg az sem, hogy ezzel családok tucatjai kerülnek a csőd szélére, hisz a környék legfőbb munkaadója eddig a Daimler-Benz AG volt.
Mondjuk a költöztetési folyamat manapság nem egyedülálló Németországban, mivel az elmúlt hónapok során a BMW már egy sor, nagy kapacitású egységeket telepített át Amerikába és a nem hivatalos hírek szerint az Opel is erre készül. Mivel 2010-re katasztrofális eladási mínuszt jeleznek előre a piaci szakértők, a nagy gyártók úgy kalkulálnak, hogy ezekkel a költözködési trükkökkel jelentős szállítási és vámköltségeket tudnak majd megtakarítani.
Mindezt csak azért tartottam érdekesnek megemlíteni, mert mint köztudott a Daimler-Benz éppen most építi az új gyártóbázisát Kecskeméten. Még februárban jelentették be a hírt, hogy a konszern megvásárolt egy 441 hektáros terület nettó 9 milliárd forintért Kecskemét és Városföld között. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez milyen hatalmas összeg, annak jelezném, hogy ez négyzetméterenként csak nettó 2.040 forintot jelent, ami azon a környéken elég alacsonynak mondható.
Az előzetes elképzelések szerint, a saját tőkéből és banki hitelekből finanszírozott, 146 milliárd forintos költséggel felépítendő üzem gyártószalagjáról, 2012-ben gurulnának le az első Mercedes modellek. A beruházói költségeket csökkentendő a Magyar Állam 30 milliárd forintos állami támogatást nyújtott a kecskeméti üzem létrehozásához. Emellett a Daimler további 214 millió forint támogatást kapott arra, hogy az üzem csatlakozhasson az állami vasúthálózathoz.
A fenti támogatáson túl, a város magára vállalta az iparterületen kialakítandó, mintegy 1.180 méter hosszú, autópálya minőségű bekötőút megépítését. Az útépítés mintegy 350 milliós bekerülési költségből 250 milliót pályázaton nyertek, a többit az előzetes megállapodásnak megfelelően Kecskemét költségvetéséből finanszírozták, azaz ezt is közpénzből.
Mint jól látható, azért nem kevésbe kerül nekünk ez a megmozdulás. Persze mondhatnánk azt is, hogy ennyit simán megér, hisz majd lesz 2.500 új munkahely, meg még további pár ezer a beszállítói körben.
De tegyük már fel a kérdést, vajon hosszabb távon jó lesz ez nekünk? Vajon ha Németországban minden gondolkodás nélkül, nem törődve 4.000 honfitársuk sorsával áttelepítik a gyártást máshová, akkor Magyarországon ezt majd nem fogják megtenni, ha az érdekeik éppen úgy kívánják?
Ma már arról szólnak a hírek, hogy az épülő gyár hatására egyre több vállalkozás települ a városba, hogy a beszállítói hátteret biztosítsa. Ezzel egyébként nem is lenne semmi baj, de mi lesz majd akkor, ha nem lesz majd hová beszállítani? Nem túl veszélyes, ha csak egy valamitől függ minden?
Tényleg nem akarok vészmadárkodni, meg már előre temetni azt, ami még meg sem született, de azért ne feledjük Rainer E. Schmückle, a Mercedes személygépkocsi üzletág vezetőjének az alapkő letételen mondott szavait: Hosszú távra tervezünk, nem 5-10 évre. 100 éve gyártunk autókat, egyetlen gyárunkat nem zártunk még be.
Mondta mindezt most október 16-án. Azóta nem túl sok idő telt el, egészen pontosan két hónap, de már arról van szó, hogy bezárják baden-württembergi üzemet. Az üzemet, melyre ott is a környék munkája és megélhetése épült.
De nézzük egy kicsit távolabbról is a dolgot. Magyarországon az elmúlt húsz évben a vezető pénzügyi szakemberektől nem lehetett mást hallani, minthogy az országot csak és kizárólag a multinacionális nagytőke fogja kisegíteni az éppen aktuális mélyrepülésből. Akik mást állítottak, azokat dilettánsnak, vagy egyszerűen hülyének nevezték.
Pedig észre kéne venni, ahogy azt a radikális oldalon is egyre többen teszik, hogy az óriási, néha már-már irracionális mértékű állami támogatásokkal és adókedvezményekkel megtámogatott multinacionális nagytőke igazából többet árt, mint használ. Ezek a cégek évente eurómilliárdokat visznek ki az országból, miközben nagyrészt ellehetetlenítik a magyar kis- és középvállalkozások sokaságát.
Az elmúlt években számos példa volt arra, hogy a multik működése, vagy egyszerűen a továbbköltözésük eredményeképp tönkrement hazai vállalkozások miatt, jóval több ember vesztette el a munkáját, mint ahányat az újonnan jövő és ki tudja hogy az országban meddig maradó multi cégek foglalkoztatni tudnának. Ma már az sem nagy titok, hisz nem hivatalos felmérések és kutatások tucatjai szólnak arról, hogy a helyi kis és középvállalkozások ugyanannyi támogatással és kedvezménnyel akár másfélszer annyi munkahelyet is képesek teremteni, mint a külföldi nagyvállalatok.
Mint jól látszik, lehetne ezt másképp is csinálni. Jó példáért pedig nem is kell messzire menni.
Tekintsük csak Lengyelországra. A lengyel gazdaság manapság Európa messze legjobban működő gazdasága. Az ok pedig egészen egyszerű. Náluk sokkal nagyobb a kis- és középvállalati szektor aránya, mint a többi közép-európai országban. Ezért aztán kevésbé függnek a külkereskedelemtől és a világgazdaság szeszélyeitől. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez csak olyan légből kapott duma, akkor annak jelezném, hogy ezeket a megállapításokat az itthoni szoclib körökben oly nagyon szívesen idézett londoni lap, a Financial Times hozta le pár héttel ezelőtt.
Jellemzően a hazai liberáltak ezt nem nagyon terjesztették, mert még a végén kiderült volna, hogy amit eddig mantráztak a piacról, meg annak a működéséről az egy kalap sz@rt se ér.
Na, de térjünk vissza még egy gondolat erejéig a lengyelekhez. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az ottani pénzügyek sem maguktól alakultak így. Lehet találgatni. Vajon ki tette rendbe az ottani gazdasági folyamatokat?
Talált. Az ottani radikálisok.
Lengyelországban 2004 óta van rend, amikor is a Kaczynski fivérek hatalomra jutottak és megtisztították a gazdasági életet a cionista befolyás alól. Már a kormányzásuk elején nekikezdtek egy nemzeti érdekeken alapuló, a hazai vállalkozásokat támogató, és elsősorban a belső piacra épülő gazdaságpolitika megteremtéséhez. Azóta csak öt év telt el. Az eredmények pedig már most jól látszanak, és önmagukért beszélnek.
Öt év nem olyan hosszú idő. Csak nekünk is neki kéne látnunk végre.
Az átszervezést azzal indokolták, hogy a késztermékek így közelebb kerülnek az átvételi helyekhez. Az valahogy nem izgatta őket, hogy ezzel a mozdulattal 4.000 munkahely szűnik meg egy csapásra, meg az sem, hogy ezzel családok tucatjai kerülnek a csőd szélére, hisz a környék legfőbb munkaadója eddig a Daimler-Benz AG volt.
Mondjuk a költöztetési folyamat manapság nem egyedülálló Németországban, mivel az elmúlt hónapok során a BMW már egy sor, nagy kapacitású egységeket telepített át Amerikába és a nem hivatalos hírek szerint az Opel is erre készül. Mivel 2010-re katasztrofális eladási mínuszt jeleznek előre a piaci szakértők, a nagy gyártók úgy kalkulálnak, hogy ezekkel a költözködési trükkökkel jelentős szállítási és vámköltségeket tudnak majd megtakarítani.
Mindezt csak azért tartottam érdekesnek megemlíteni, mert mint köztudott a Daimler-Benz éppen most építi az új gyártóbázisát Kecskeméten. Még februárban jelentették be a hírt, hogy a konszern megvásárolt egy 441 hektáros terület nettó 9 milliárd forintért Kecskemét és Városföld között. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez milyen hatalmas összeg, annak jelezném, hogy ez négyzetméterenként csak nettó 2.040 forintot jelent, ami azon a környéken elég alacsonynak mondható.
Az előzetes elképzelések szerint, a saját tőkéből és banki hitelekből finanszírozott, 146 milliárd forintos költséggel felépítendő üzem gyártószalagjáról, 2012-ben gurulnának le az első Mercedes modellek. A beruházói költségeket csökkentendő a Magyar Állam 30 milliárd forintos állami támogatást nyújtott a kecskeméti üzem létrehozásához. Emellett a Daimler további 214 millió forint támogatást kapott arra, hogy az üzem csatlakozhasson az állami vasúthálózathoz.
A fenti támogatáson túl, a város magára vállalta az iparterületen kialakítandó, mintegy 1.180 méter hosszú, autópálya minőségű bekötőút megépítését. Az útépítés mintegy 350 milliós bekerülési költségből 250 milliót pályázaton nyertek, a többit az előzetes megállapodásnak megfelelően Kecskemét költségvetéséből finanszírozták, azaz ezt is közpénzből.
Mint jól látható, azért nem kevésbe kerül nekünk ez a megmozdulás. Persze mondhatnánk azt is, hogy ennyit simán megér, hisz majd lesz 2.500 új munkahely, meg még további pár ezer a beszállítói körben.
De tegyük már fel a kérdést, vajon hosszabb távon jó lesz ez nekünk? Vajon ha Németországban minden gondolkodás nélkül, nem törődve 4.000 honfitársuk sorsával áttelepítik a gyártást máshová, akkor Magyarországon ezt majd nem fogják megtenni, ha az érdekeik éppen úgy kívánják?
Ma már arról szólnak a hírek, hogy az épülő gyár hatására egyre több vállalkozás települ a városba, hogy a beszállítói hátteret biztosítsa. Ezzel egyébként nem is lenne semmi baj, de mi lesz majd akkor, ha nem lesz majd hová beszállítani? Nem túl veszélyes, ha csak egy valamitől függ minden?
Tényleg nem akarok vészmadárkodni, meg már előre temetni azt, ami még meg sem született, de azért ne feledjük Rainer E. Schmückle, a Mercedes személygépkocsi üzletág vezetőjének az alapkő letételen mondott szavait: Hosszú távra tervezünk, nem 5-10 évre. 100 éve gyártunk autókat, egyetlen gyárunkat nem zártunk még be.
Mondta mindezt most október 16-án. Azóta nem túl sok idő telt el, egészen pontosan két hónap, de már arról van szó, hogy bezárják baden-württembergi üzemet. Az üzemet, melyre ott is a környék munkája és megélhetése épült.
De nézzük egy kicsit távolabbról is a dolgot. Magyarországon az elmúlt húsz évben a vezető pénzügyi szakemberektől nem lehetett mást hallani, minthogy az országot csak és kizárólag a multinacionális nagytőke fogja kisegíteni az éppen aktuális mélyrepülésből. Akik mást állítottak, azokat dilettánsnak, vagy egyszerűen hülyének nevezték.
Pedig észre kéne venni, ahogy azt a radikális oldalon is egyre többen teszik, hogy az óriási, néha már-már irracionális mértékű állami támogatásokkal és adókedvezményekkel megtámogatott multinacionális nagytőke igazából többet árt, mint használ. Ezek a cégek évente eurómilliárdokat visznek ki az országból, miközben nagyrészt ellehetetlenítik a magyar kis- és középvállalkozások sokaságát.
Az elmúlt években számos példa volt arra, hogy a multik működése, vagy egyszerűen a továbbköltözésük eredményeképp tönkrement hazai vállalkozások miatt, jóval több ember vesztette el a munkáját, mint ahányat az újonnan jövő és ki tudja hogy az országban meddig maradó multi cégek foglalkoztatni tudnának. Ma már az sem nagy titok, hisz nem hivatalos felmérések és kutatások tucatjai szólnak arról, hogy a helyi kis és középvállalkozások ugyanannyi támogatással és kedvezménnyel akár másfélszer annyi munkahelyet is képesek teremteni, mint a külföldi nagyvállalatok.
Mint jól látszik, lehetne ezt másképp is csinálni. Jó példáért pedig nem is kell messzire menni.
Tekintsük csak Lengyelországra. A lengyel gazdaság manapság Európa messze legjobban működő gazdasága. Az ok pedig egészen egyszerű. Náluk sokkal nagyobb a kis- és középvállalati szektor aránya, mint a többi közép-európai országban. Ezért aztán kevésbé függnek a külkereskedelemtől és a világgazdaság szeszélyeitől. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez csak olyan légből kapott duma, akkor annak jelezném, hogy ezeket a megállapításokat az itthoni szoclib körökben oly nagyon szívesen idézett londoni lap, a Financial Times hozta le pár héttel ezelőtt.
Jellemzően a hazai liberáltak ezt nem nagyon terjesztették, mert még a végén kiderült volna, hogy amit eddig mantráztak a piacról, meg annak a működéséről az egy kalap sz@rt se ér.
Na, de térjünk vissza még egy gondolat erejéig a lengyelekhez. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az ottani pénzügyek sem maguktól alakultak így. Lehet találgatni. Vajon ki tette rendbe az ottani gazdasági folyamatokat?
Talált. Az ottani radikálisok.
Lengyelországban 2004 óta van rend, amikor is a Kaczynski fivérek hatalomra jutottak és megtisztították a gazdasági életet a cionista befolyás alól. Már a kormányzásuk elején nekikezdtek egy nemzeti érdekeken alapuló, a hazai vállalkozásokat támogató, és elsősorban a belső piacra épülő gazdaságpolitika megteremtéséhez. Azóta csak öt év telt el. Az eredmények pedig már most jól látszanak, és önmagukért beszélnek.
Öt év nem olyan hosszú idő. Csak nekünk is neki kéne látnunk végre.
2 kommentek:
Ezek a multik kihasználják az adókedvezményeket. Aztán hirtelen összepakolnak és eltűnnek.
A Felvidéken Királyhelmecen a Ford egyik beszállítója, egy gödöllői cég működtette a kábelgyárat. Természetesen csak bérelt épületben. Vagyis a befeketetése szinte nulla volt. Az emberek éhbérért dolgoztak állva. 10 perc higéniai szünet kevés volt, mert 60 ember egyeszerre nehezen tudott WC-re menni. Mindamellett a cég rengeteg állami támogatást kapott új munkahelyek létesítsésére, többek közt két évre megelőlegezte az állam a cégnek a néhány száz alkalmazott bérét. Ez úgy működött, hogy csak olyan emberek kaphattak munkát akik hosszú ideje munkanélküliként voltak nyilvántartva, mert másképp nem kapott volna a cég elég álláslétesítési támogatást.
2006-ban Robert Fico miniszeterelnök, meglátogatta a gyárat, és a körülményeket megtapaszatalva változást ígért. Ez mind csak ígéret maradt. Sőt a válság miatt 2009 elején az üzem bezárt, a cég pedig kivonult az országból. Az alkalmazottak után addig befizetett adók járulékok és egyéb adók pedig természetesen nem térültek meg az államkasszának. És biztosra veszem azt is, hogy sem az említett cégnek, sem a cég haszonélvezőinek, nem kell semmiféle pénzügyi, vagy más büntetőjogi következményektől tartaniuk.
A multikat egyszerűen "ki kell "söpörni" ha kell radikálisan......
Ez is meg lesz.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle