A lista

Felszállt a vörös köd. Nyilvános a lista. Az elvtársak hosszas tülekedés után kiverekedték maguknak a helyeket. Azokat, amelyek hitük szerint a következő négy évben is biztosítják számukra a túlélést, és legfőképp a mentelmi jog fenntartását. Bár az utóbbira azért nem nagyon vennék mérget a helyükben.

Szóval összeállt a névsor, melyet szombaton a nyilvánosság elé is tártak. A sajtótájékoztatót Simon Gábor kezdte, aki ismertette a jelöltállítás kritériumait:
Korábban már elfogadtuk azokat a szempontokat, amiket most érvényesítettünk a listaállításnál. Figyelembe vettük az elmúlt években végzett munkát, a teljesítményt. Ügyeltünk arra, hogy a listára kerülők alkalmasak legyenek a párt értékeinek, elveinek, a programjának a képviseletére.

Azt tudom Önöknek mondani, hogy valamennyi helyre kitűnő embert jelöltünk, ebből is látszik, hogy a Magyar Szocialista Pártnak alkalmas jelöltjeiből akad szép számmal. Olyan jelöltekből, akik a baloldali értékeket képviselve alkalmasak arra, hogy nem csak a szocialista párt szavazóit, hanem a szocialista párt politikáján keresztül az ország lakosságát is képesek képviselni.
Akinek nincs bőr az arcán, annak nem is tud leégni. Jut egyből eszébe az embernek a gondolat a fenti mondatok után, de mint kiderült ez csak a felvezetés volt. És nem csak a lista ismertetése kapcsán, hanem a pofátlan hazudozásban is. Mert ekkor a mikrofonhoz lépett Ildiko Lendvai, aki az alábbiakat találta mondani:
Egy héttel ezelőtt azt volt módomban bejelenteni, hogy a jövő emberét javasoljuk a kongresszusra a szocialista párt miniszterelnök-jelöltjének. Most ugyanerre törekedtünk az országos lista összeállításánál. Soha ilyen arányban a szocialista párt listájának élvonalában nem szerepeltek a jövő emberei. Ezt tekintjük a közösen javasolt lista első és legfontosabb üzenetének.
Ez már valami. Gondolom ezek után, sokakban felvetődik a kérdés. Mégis kiket jelöltek az első húszba? Akkor nézzük.

A lista első helyén egyértelműen a miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Manöken Attila szerepel. A további sorrend pedig a következő: 2. Lendvai Ildikó, 3. Kovács László, 4. Gyurcsány Ferenc, 5. Botka László, 6. Szekeres Imre, 7. Kiss Péter, 8. Simon Gábor, 9. Lamperth Mónika, 10. Ujhelyi István, 11. Hiller István, 12. Molnár Csaba, 13. Puch László, 14. Juhász Ferenc, 15. Veres János, 16. Vadai Ágnes, 17. Varga László, 18. Bárándy Gergely, 19. Szűcs Erika, 20. Szabó Imre. [a teljes, 179 fős lista ide kattintva megtekinthető]

Mit mondhatnánk? Ez aztán tényleg a „jövő csapata”. Lendvai ismét hozta azt, amitől méltán keveredik fel a gyomra az ártatlan szemlélődőnek. A sok vén komcsi nevét olvasva, vajon kikre gondolhatott, amikor a jövő embereiről beszélt?

A hetvenéves Kovácsra, aki az elmúlt években uniós biztosként rombolta Magyarország hírnevét a világban? Aki 1963-ban lépett be az MSZMP-be, majd 1966-ban átkerült a KISZ Központi Bizottságának nemzetközi osztályához, amelynek 1971 és 1975 között vezetője volt? Aki 1975-től 1976-ig az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának konzultánsa, 1976 és 1983 között pedig annak alosztályvezetője? Aki 1986-ban a Lázár-kormány külügyminiszter-helyettese volt, mely tisztségét a Grósz-kormányban is megtartotta?

Esetleg az 59 éves Szekeresre, aki 1977-től nyolc éven át a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Veszprém Megyei Bizottságának a titkára, majd első titkára volt? Akit 1985-ben beválasztották Veszprém Város Tanácsába, ahol a művelődési és gazdasági életért felelős tanácselnök-helyettesként építette a szocializmust?

Vagy mondjuk Kiss Péterre? Aki mostanság éppen 60 éves. Rá, aki 1984 és 1985 között az egyetem KISZ-titkára is volt, aki 1980-ban belépett Magyar Szocialista Munkáspártba, majd 1986-tól 1989-ig a Budapesti KISZ első titkáraként, aztán 1989 májusától az MSZMP Központi Bizottsága tagjaként züllesztette ezt az országot? Aki a Horn-kormány munkaügyi minisztere, a Medgyessy-kormány előbb foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztere, majd 2003-tól Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztere volt. Aki az első Gyurcsány-kormányban is megtartotta miniszteri tisztségét, a másodikban pedig először szociális és munkaügyi miniszterként, majd 2007-ben ismét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterként asszisztált minden aljassághoz?

Elqróra? A homály Lamperthre? John Redre, vagy Szűcs pogácsazabáló Erára?

Ne adj Isten magára? Aki 63 éves korára elmondhatja magáról, hogy Magyarország újkori történelmének az egyik legellenszenvesebb alakjává küzdötte magát. Aki 1974-ben lépett be az Magyar Szocialista Munkáspártba, majd 1974-től a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályán dolgozott. Aki 1984-től 1989-ig az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként szolgálta a Kádár rendszert. Akinek a munkája abban merült ki, hogy korlátozta az MSZMP kultúrpolitikája által veszélyesnek tartott művek, előadók megjelenéseit. Magyarul cenzor volt, a legrosszabb fajából.

És még sorolhatnám a lista további szereplőinek dicsőnek éppen nem mondható tetteit. Lendvai megint megpróbált elhinteni valamit a médiában, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Megint arra a jól ismert komcsi trükkre játszik rá, ami arra épít, hogy az emberek nagy része csak a főcímeket figyeli, és nem nagyon néz a dolgok mögé. Így majd a rájuk fogékonyak többségének az jön le, hogy a Párt teljesen megújult, fiatal a miniszterelnök-jelölt és eltűntek a régi elvtársak. Lehet rájuk ismét bátran szavazni. Pedig ennek a névsornak köze nincs a jövőhöz. Ezt a listát akár 1985-ben is összeállíthatták volna MSZMP-és fejléccel.

És végül, azért szó nélkül nem menjünk el egy apróság mellett. Gondolom, az országos névsort elnézve sokakban felmerül a kérdés. Vajon hová tűnt Szili Kátya?

Szili valóban nincs rajta a listán. Ő megint eljátszotta a nagyhalált és lemondott a lista 5. helyéről mondván, hogy márpedig ő nem akar a sorban Elqró mögött lenni azon. Félrehajtott fejjel, sírásra görbülő szájjal bejelentette, hogy neki elvei vannak és lemond a biztos befutó helyről. A felületes baloldali szemlélődő már kezdi azt hinni, hogy ez a remek asszony az elvei miatt még a parlamenti mandátumáról is képes lemondani. Ez ám az igazi baloldali virtus. Azonban a kis álszent csak azt felejtette el hozzá tenni, hogy ennek semmi jelentősége nincs, hisz a Baranya megyei listát ő vezeti és így neki biztos a helye a következő parlamentben.

Mint jól látszik a listaállítás és a körülötte folyó cirkusz pontosan ugyanolyan hányinger keltő, mint a szocik eddigi tevékenysége. Sok duma, ócska színjáték, mögötte pedig nulla tartalom. Az illusztris névsor pedig tényleg magáért beszél. Politikai múmiák, kriptaszökevények és néhány arc a fiatal balf@szok csapatából.

Őskövületek, megélhetési politikusok. Mindenki a fedélzetre. A túlélőlista összeállt.

1 kommentek:

Névtelen írta...

Sajnos a voros liberal terror az un intelligens ,lumpenproletar gyorstalpalo letran folfele maszo es kozben lefele taposo gannyijjj, reg dojfol az egen,a foldon is , hivhatnank dogledezo burzsuj kapitalista konyives kommunizmusnak is, egy biztos az a lodenkabatos Ordog, eros es nagyon budos , a fold meg nem tudja lerazni a hatarol ezeket a patkanyokat.
Eloskodnek tobb szinu lodenkabatjuk ki be forgatasaval , szert tesznek mindenre ami segiti oket , fennmaradasukban. Aztan mikor kezdenek hullani , magukkal rantanak minket is , hacsak valami okossag , vagy geniusz ki nem talalja a kiutat .ebbol a cionyista verszomjas kabzsi, maganakvalo vilagkozossegbol . Undorodom toluk !!!

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló