Eddig és ne tovább!

Eddig és ne tovább! – sírta tele a kamerákat az elmúlt napokban Osztolykán Ágnes, a zelempé országgyűlési képviselője annak kapcsán, hogy Szegedi Márton, a Jobbik miskolci polgármester-jelöltje kitiltaná a városból, és táborba záratná a visszaeső bűnöző cigányokat. Szinte zsigerből jövő gyűlölet sugárzik a jobbikos képviselőkből a romák ellen – folytatta aztán tovább az ajvékolást, majd végül feltette a szokásos liberált lemezt is: Megoldást csak a következetes és nem diszkriminatív rendészeti politika, a hatékony oktatásfejlesztés, család- és szociálpolitika nyújthat.

Ha Osztolykán Ágnes kivenné a fejét az eszdéeszes tanácsadója seggéből, akkor azonnal láthatná, hogy az általa nagyon polkorrektnek gondolt megoldás egész egyszerűen semmit nem ér. A korábbi kormányzatok milliárdokat költöttek el az ilyen és az ehhez hasonló programokra. Az eredmény jól látható. A cigánybűnözés, a cigányok élősködése a többségi társadalmon nem hogy csökkenne, hanem folyamatosan nő.

Talán az sem ártana, ha Osztolykán néha kiszakadna a budapesti zsidó hülyegyerekek köréből, és többnapos látogatást tenne, mondjuk Avason, egy kis tapasztalatszerzés okán. Akkor talán rájönne arra is, hogy az ilyen nagyon liberált dumákat, amiket nap, mint nap elenged a médiában, ma már csak Budapest egyes kerületeiben hiszik el ott, ahol cigányt eddig csak szinte fényképen, vagy a 100 tagú cigányzenekarban láttak, míg a velük való együttélés gyötrelmeiről a leghalványabb fogalmuk sincs.

Egy ilyen kitelepülés alkalmával Ágnes talán megértené, hogy cigányok elleni gyűlöletet nem a radikálisok keltik, hanem azt maguk a cigányok okozzák. És talán világossá válna a számára az is, hogy a cigányokat nem azért gyűlölik, mert cigányok, hanem azért, mert úgy viselkednek, ahogy. Ha holnaptól piros bőrű gyerekek terrorizálnák a többieket az iskolában, ha holnaptól piros bőrű emberek rabolnának ki időseket, ha holnaptól piros bőrű emberek tartanák rettegésbe a környezetüket, akkor az emberek a piros bőrűeket gyűlölnék, mert ők lennének azok, akik képtelenek betartani a társadalmi normákat, akik élősködnek a többieken.

Azonban ezt nem piros bőrű emberek teszik, hanem cigányok. Cigányok, akik ugyanúgy képtelenek beilleszkedni Európa bármely szegletében, mint Magyarországon. Cigányok, akik nem mélyszegénységben, hanem mély igénytelenségben élik a mindennapokat.

Ezt kéne végre tudomásul vennie neki is és azoknak is, akik ahelyett, hogy tényleges megoldásokat keresnének a cigányprobléma megoldására, folyamatos semmitmondással kenik el az ügyet. Ma Magyarországon egyes nem hivatalos felmérések szerint a 19 éven aluliak több mint fele, az utolsó 5 évben születetteknek pedig már a 75 százaléka cigány. A teljes népességből optimista becslések 2 és fél millió, a pesszimisták szerint közel 3 millió a cigány.

Az elmúlt évek szocialista kormányzása szándékosan tovább mélyítette a problémát. A cigányügyeket elhallgatták, vagy elbagatellizálták, a romaprogramoknak nevezett szánalmas és semmit nem érő erőlködések pedig nem szóltak másról, mint milliárdos lenyúlásokról. Ha valaki kimondta, hogy ez az állapot tarthatatlan, hogy a cigánybűnözés a legsúlyosabb társadalmi probléma, akkor azt Soros magyarországi tanítványai azonnal fasisztának és rasszistának minősítették.

Az, hogy az Osztolykán-félék nem tudnak, pontosabban nem is akarnak megoldásokat találni, az ma már nem sokat számít, de az, hogy mindeközben kormányzati szinten nem történik semmi, az már tényleg megbocsáthatatlan bűn. Pedig nincs más út. Szembe kell nézni a problémákkal, és radikális változásokat kell bevezetni, mert már további vízgereblyézésre és felesleges szájtépésre nincs idő. Meg olyan dumákra sem, hogy majd jövünk, és két hét alatt rendet teszünk.

A választások óta eltelt 100 nap, de narancsos kormányzat ez ügyben még egy tapodtat nem lépett előre. OV-nak valamiért sokkal fontosabb volt a gárdistákat vegzálni, mint rendet vágni a cigányok között. Nem hiszem, hogy a fidesz vidéki képviselői ne érzékelnék a problémákat, nem hiszem, hogy ne tudnák, mi folyik a súlyosan cigányfertőzött területeken, de akkor miért nem történik már végre valami?

Ennyire fontosak a cigányszavazatok az önkormányzati választásokon? Megér ennyit ez az egész? Megéri ezért még hetekig hagyni, hogy a cigányok tovább tomboljanak, hogy most már 80 forintért is képesek legyenek időseket megverni?

Egy időzített bombán ülünk, ami hamarosan felrobban. Közben, pedig aki tehetne ellene, az taktikázik, aki meg tenne ellene, azt meg ellehetetlenítik. Mégis milyen világ ez? Mégis milyen „forradalom” ez?

Tényleg.

Eddig és ne tovább!

Olvass tovább »

Elhangzott a szó, avagy 70 éve írták alá a II. bécsi döntést

1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere-palota Aranytermében és azokban a helyiségekben, ahol a tárgyalóküldöttségek tagjai várakoztak feszült csend honolt. Hory András, az előzetes tárgyalások magyar küldöttségének vezetője a várakozás közepette, izgalommal és derűlátással gondolt vissza az elmúlt hetek történéseire:

A fordulópont június 26.-án következett be, amikor is Moszkva ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, majd hogy bizonyítsa elszántságát két nap múlva a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét is. Az események hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült és magyar kormány már a moszkvai bejelentés másnapján úgy foglalt állást, hogy amennyiben Románia eleget tesz a szovjet kérésnek, akkor ezzel kinyilvánítja a békeszerződés döntéseinek feladását és így Magyarország is érvényesítheti területi igényeit.

A követelésnek félmilliós hadsereg mozgósításával adtunk hangsúlyt, amely fel is vonult a román–magyar határra. Röviddel ezután Csáky István külügyminiszter Teleki Pál miniszterelnök jelenlétében fogadta Erdmannsdorff német és Talamo olasz követet, s közölte velük a kormány álláspontját. Egyben érdeklődött a várható német–olasz magatartás iránt. Az eszmecsere során Teleki jelezte, hogy tárgyalások esetén Magyarország nem egész Erdélyt fogja visszakövetelni, hanem döntően a magyar többségű területeket, gazdasági és stratégiai szempontok figyelembevételével.

A magyar-román tárgyalásokra 1940. augusztus 16-24. között Szörényvárott került sor. A megbeszélésekre mindkét fél pontosan körvonalazott elgondolásokkal érkezett. A magyar álláspontot Teleki és Csáky vázolta nekem az elutazásom előtt. A maximális magyar követelés e szerint a Maros vonalától északra fekvő területeket jelentette, összesen 69 ezer négyzetkilométer nagyságban. Ez nemcsak a Székelyföldet, a Partiumot és a kettő közötti széles területsávot juttatta volna vissza Kolozsvárral, hanem Brassót, Gyulafehérvárt és Aradot is. Segesvár, a Marostól délre eső részek és a Bánság viszont Romániánál maradt volna. Számolva azzal, hogy a románok ezt úgyis elutasítják, Teleki felhatalmazott egy ennél északabbra húzódó osztóvonal elfogadására is. Ez mintegy 49-50 ezer négyzetkilométert juttatott volna vissza Magyarországnak úgy, hogy abba a székely megyék is beletartoztak volna. Olyan megoldást, amely a Székelyföldet Romániánál hagyta volna, Teleki elfogadhatatlannak tartott.

A Valeriu Pop román küldöttségvezető által előadott román álláspont ezzel szemben abból indult ki, hogy a román nemzet politikai egységét a lehető legteljesebb mértékben meg kell őrizni, és egy román sem juthat idegen uralom alá. Ennek érdekében hivatkoztak arra, hogy a Székelyföld és a Partium között túlnyomó többségben románok élnek, sőt még a határ menti megyék falusi lakosságának több mint kétharmada is román, s a magyarok még az ottani városok egy részében is csak a zsidókkal és a németekkel együtt alkotnak többséget. A területi integritás elfogadtatása érdekében Székelyföldnek teljes körű autonómiát kívántak felajánlani. Azzal, hogy számunkra ez elfogadhatatlan lesz, természetesen a románok is tisztában voltak. Ezért terveket készítettek a határ menti területek átadásáról is. Ezek maximális verziója 14 ezer, a minimális 5 ezer négyzetkilométert tartalmazott. Ezt azonban széles körű lakosságcserével, vagyis az erdélyi magyarság lehető legteljesebb áttelepítésével kívánták összekötni.

A tárgyalások során végül egyik fél sem engedett álláspontjából így a megbeszélések teljes kudarccal zárultak. A diplomáciai megoldás lehetetlenségét látva, illetve arra számítva a magyar kormány a tárgyalások befejezése előtt már augusztus 22-én úgy döntött, hogyha nem lesz megegyezés, akkor a fegyveres megoldást választják. Ennek érdekében Werth Henrik vezérkari főnök másnap, augusztus 23-án kiadta a Románia ellen indítandó hadműveletek irányelveit. Az utasítás szerint a magyar csapatoknak a 26-ról 27-re virradó éjjelen kellett felkészülniük a támadásra, amely 28-án hajnalban vette volna kezdetét.

A helyzet fokozódást jól érezték a tengelyhatalmak is, ezért egy balkáni háború megelőzése érdekében gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Olaszország hamarabb és határozottabban állt Magyarország mellé, mint Németország, hisz olasz hírügynökségek már július 1-jén hírül adták, hogy Róma maximálisan támogatja a magyar törekvéseket. Hitler viszont ingerülten reagált a Budapestről érkező hírekre. A konzervatív magyar vezetéssel szemben régóta ellenszenvvel viseltetett, és sem azt nem felejtette el, hogy ajánlata ellenére 1938 nyarán Magyarország nem volt hajlandó megtámadni Csehszlovákiát, sem azt, hogy a Lengyelország elleni támadáskor a Wehrmacht nem használhatta az észak-magyarországi vasútvonalakat.

Végül aztán Hitler is rájött, hogy a helyzet tovább nem tartható és külügyminisztere útján 26-án tudatta Rómával, hogy „a válság elmélyülésének megakadályozása érdekében 29-ére Bécsbe kéreti a román és a magyar külügyminisztert, és kényszeríteni fogja őket a megegyezésre.” Mussolini és Ciano támogatta Hitler kezdeményezését, s Berlinhez hasonlóan Róma is hazarendelte bukaresti és budapesti követét. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.

Mindeközben német részről folyt a területmegosztás előkészítése. Augusztus 26-án a Berchthesgaden melletti Fuschlban Ribbentrop fogadta Erdmannsdorff budapesti és Fabricius bukaresti követet, akiktől konkrét határváltoztatási javaslatokat kért. Fabricius a Királyhágótól nyugatra fekvő partiumi sávot szánta Magyarországnak, amely egyik változatban 20, a másikban 27 ezer négyzetkilométert tett ki. Vagyis a román elgondolások szellemében tette meg javaslatát, ám némileg nagyvonalúbban. Ezt azonban Erdmannsdorff –jól ismerve a magyar várakozásokat – nem tartotta elegendőnek, s az északról délre húzódó új határ keletre tolását hozta szóba úgy, hogy Kolozsvár is visszakerüljön Magyarországhoz. A meghallgatáson jelen lévő Carl von Clodius, a német Külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője ekkor megjegyezte: ő jól ismeri a magyar igényeket, és ezek alapján úgy gondolja, hogy a Székelyföldet is vissza kellene adni Magyarországnak.

A felvetődött különböző szempontok alapján a német diplomaták végül két térképre vetített javaslatot terjesztettek Hitler elé. Az egyik a két követ egyesített javaslatát mutatta olyan formában, hogy a határ menti, viszonylag széles sáv Kolozsvárt is magában foglalta. A másik pedig Clodiusét, amely egy keskeny észak-erdélyi sávból és a Székelyföldből állt. Hitler augusztus 27-én vizsgálta meg a javaslatokat Ribbentrop jelenlétében, akinek az észrevételeit meghallgatva egyesítette a két elképzelést. A Magyarországnak átadandó terület így jóval nagyobb – 43 ezer négyzetkilométer – lett mindegyik előzetes német elképzelésnél. És nagyobb lett az olasz javaslatoknál is, amelyek a bukaresti és a budapesti követek előterjesztései alapján 28-ára kristályosodtak ki. Ezek maximális változata 37 ezer, a minimális pedig 34 ezer négyzetkilométert tartalmazott. Az olasz javaslatoknak azonban – miután Hitler már előző nap döntött – végül alig lett szerepük az új határ kijelölésében. Az augusztus 28-án Salzburgba érkezett Ciano lényegesebb változtatástól eltekintve elfogadta a német előterjesztést.

A történet érdekessége még, hogy a térképeken a kék ceruzával meghúzott határvonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határ pontos kijelölésénél.

A magyar és a román diplomácia közben minden eshetőségre készen feszülten várakozott. Bár a román fél legalább háromszor kérte a német kormány döntőbíráskodását, mindkét ország további tárgyalásokra készült, várhatóan német vagy német–olasz közvetítéssel. Úgyhogy amikor 29-én megérkeztek Bécsbe, ahová Hitler kérette őket, a román és a magyar tárgyaló delegációt egyaránt meglepte Ribbentrop és Ciano közlése, miszerint tárgyalások nem lesznek, a döntés megszületett, Romániától és Magyarországtól „mindössze” azt várják, hogy ezt a döntést előzetesen és minden feltétel nélkül fogadják el.

A román és a magyar diplomaták meggyőzése nem ment könnyen. A magyarok közül különösen Teleki ellenezte a döntőbíráskodást, mert tartott attól, hogy a Székelyföld nem lesz a visszaadott területek között, és ezt elfogadhatatlannak tartotta volna. Ellenállását végül azzal sikerült megtörni, hogy Ciano és Ribbentrop félreérthetetlen célzásokat tett Székelyföld magyar jellegére, és ennek konzekvenciáira. Ezen információk birtokában a magyar kormány 29-én, a kora délutáni órákban egyhangúlag úgy döntött, hogy „Németország és Olaszország döntőbíráskodását elfogadja, és döntésüknek Magyarország magát feltétlenül aláveti”.

A döntőbírói határozat kihirdetésére 1940. augusztus 30-án kora délután került sor a bécsi Belvedere-palota Aranytermében. A német és az olasz külügyminiszteren, valamint tolmácsaikon kívül a teremben csak Teleki Pál és Csáky István, román részről pedig Manoilescu és Valeriu Pop voltak jelen. A magyar és a román vezetők számára egyaránt ekkor vált csak világossá, hogy 43 ezer négyzetkilométer átadását, illetve visszavételét, vagyis Erdély kettéosztását fogadták el.

Az aláírásokat követően visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 km²-nyi terület mintegy 2/5-e, 43 104 km², azaz Észak-Erdély. A magyar diplomatákat nagy örömmel töltötte el, míg románokat valósággal letaglózta a hír. Manoilescu egy keskeny partiumi sáv és esetleg Máramaros átadásával számolt. Úgyhogy amikor a térképre nézve megpillantotta az új határvonalat, elájult és összeesett. „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.” – írja az esetről naplójában Ciano.

A döntés értelmében Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A magyar honvédség szeptember 5-én lépte át a trianoni határt, és szeptember 13-án teljesen birtokba vette a területet. Az egyetlen jelentősebb incidensre szeptember 9-én Ördögkút községnél került sor, ahol több halálos áldozattal járó tűzharc bontakozott ki a magyar alakulatok és oláh fegyveresek között. Ettől eltekintve a lakosság mindenhol óriási örömmel és mámoros ünnepléssel fogadta a magyar katonákat, szeptember 5-én a szatmárnémeti, 6-án a nagyváradi és 11-én a kolozsvári bevonuláson vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is részt vett.

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 34. hét

A Felvidék elveszett(?), avagy gondolatok a brünni túra kapcsán [+videó] [2010. augusztus 17.]

Az elmúlt napokban volt szerencsénk ismét részt venni a brünni Moto GP hétvégén. Az esemény alapvetően a korábbi években már megszokott hangulatban és forgatókönyv szerint zajlott, azonban pénteken éjjel egy olyan beszélgetésbe keveredtünk, amiről azt gondolom, hogy a felvidéki helyzetkép megvilágítása miatt, talán érdemes szélesebb körben is megosztani.

Épp sörözgettünk és az aznapi történésekről beszélgettünk, amikor odajött hozzánk másodmagával egy felvidéki srác, hogy leülhetnek-e közénk. Természetesen igen volt a válasz, hisz mindig nagy öröm és érdekesség az elszakított terülteken élőkkel beszélgetni. A kötelező ismerkedési körök lefutása után szinte azonnal az aktuális közéleti történésekre terelődött a szó, azonban ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe, úgy kezdett egyre rosszabb érzésem lenni…>>> tovább

OV legnagyobb gondja [+videók] [2010. augusztus 23.]

Elvitték a rendőrök a Magyar Nemzeti Gárda főkapitányát a Jobbik kampánynyitó és egyben augusztus 20-át is köszöntő rendezvényéről, amelyet a margitszigeti Nagyréten tartottak.

A büfénél az ismerőseivel beszélgető főkapitányhoz tíz rendőr lépett oda, majd felszólították, hogy vegye le a pólóját, mivel azon egy jogerősen feloszlatott társadalmi szervezet neve, valamint jelképei voltak láthatók. A főkapitány nem tett eleget a kérésnek, ezért a rendőrség először a XIII. kerületi rendőrkapitányságra, majd később a BRFK Gyorskocsi utcai épületébe szállította.

MTI
2010. augusztus 20.

Nem, nem írtam el a dátumot. Ez nem egy tavalyi, vagy azelőtti hír, amikor még Elqró és Drazsé rendőrsége vegzálta ok nélkül a békésen ünneplő embereket. Nem. Ez most pénteken történt a forradalmi változások után. Ez már OV és Pintér rendőrsége. Ez már a narancsköztársaság, a nemzeti együttműködés rendszere. Tudjátok az, amikor a Nap is másként kel fel… >>> tovább

Mindent megpróbálnak [2010. augusztus 24.]

Ahogy telnek a napok, ahogy egyre több információ kezd napvilágot látni, úgy kezd egyre szövevényesebbé válni a cigánygyilkosságok ügye. Mondjuk az eddig sem volt kétséges, hogy valami nagyon nem stimmel a történettel kapcsolatban, de amerre újabban kezd fordulni az ügy, az már a legvadabbnak gondolt összeesküvés-elméletek teóriáit is kezdi túlszárnyalni.

Mára az már teljesen egyértelművé vált, és az KBH által is elismert lett, hogy az ügy egyik gyanúsítottja, Csontos István a katonai elhárítás embere. Az is tényként kezelendő, hogy Csontos a 2006-os őszi események idején azt a feladatot kapta, hogy keressen hivatásos és szerződéses katonákat a tüntetők között, majd évekkel később, 2009-ben, a tiszalöki gyilkosság után tartótisztjén keresztül ismét kapcsolatba lépett vele a Katonai Biztonsági Hivatal. Ma már az sem titok, hogy az ügy másik gyanúsítottja Kiss Árpád a 2000-es évek elején, másfél évig egy izraeli kibucban tengette a mindennapjait…>>> tovább

Olvass tovább »

Vona Gábor a Ma Reggelben [videó]

Olvass tovább »

Soros és az ő cigányai

Hetek óta, megállás nélkül megy a liberáltak ajvékolása Európában a franciák által hazatoloncolt cigányok miatt. A sort az ilyen-olyan noname jogvédő szervezetek kezdték, de mára már beszállt a bégető kórusba az Európai Parlament szocialista frakciója és „mily meglepő” hirtelen lett mondanivalója az eredendően Schwartz, de manapság Soros György néven futó senkiházinak is.

Soros természetesen aggódik. „Az, ahogy Franciaország most kiutasít romákat, a francia és az európai uniós törvények megsértésének veszélyével jár. Ezért azzal a kéréssel fordulok Franciaországhoz, hogy állítsa le a romák tömeges kiutasítását. Egyúttal kérem az Európai Uniót, hogy készítsen egy átfogó, a probléma nagyságával arányos tervet a romák integrációjára” – írja közleményében a zsidó spekuláns úgy, mintha neki egyébként bármilyen alapja is lenne ahhoz, hogy kéréseket fogalmazzon meg bármilyen európai szervezet, vagy állam felé. De Sorost ez nem zavarja, ő hozza azt az álszent liberált hozzáállást, ami miatt az egész cigánykérdés ma ott tart ahol, és amiért az ilyen Soros-féléknek a szerepe és a bűne elvitathatatlan.

Azonban a nagy ajvékolásban vegyük észre: megint el akar veszni a lényeg, nevezetesen, hogy mi vezetett oda, hogy Franciaország kiutasítja az élősködőket? Mi vezetett oda, hogy Európában egyes településeken, mint legutóbb a felvidéki Nagymihályban eljutnak oda, hogy az ottélők a saját pénzükből közel három méter magas falakat húznak házaik és a cigánytelep közé? Mi vezetett oda, hogy a cigányoknál az teljesen rendben van, hogy nyolcvan forintért megvernek egy 77 éves asszonyt, mint ahogy azt tették tegnap a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Selyeben?

Soros és tanítványai vajon a cigányok által nap, mint nap elkövetett bűncselekmények áldozataiért miért nem aggódnak? Miért nem teszi fel egyik liberált jogvédő sem azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy Európa lakossága függetlenül attól, hogy a földrész melyik részén él egyre inkább félelemmel vegyes gyűlölettel tekint a cigányokra?

Pedig a válaszok egyértelműek és egybecsengőek lennének és kiderülne végre, hogy az embereknek országoktól függetlenül mindenhol ugyanaz a tapasztalata. Ahol a cigányok elszaporodnak ott azonnal megnő a bűnözés, ott megjelenik az erőszak, az igénytelenség, a szemét, ott gyors ütemben pusztul le a környék és a környezet. Ma már jól látható és minden kockázat nélkül kijelenthető: nincsenek francia, olasz, német, román, vagy magyar cigányok. Csak cigányok vannak, akiknek a többsége elhitte, mert a liberált kormányok elhitették velük, hogy élősködhetnek a többségi társadalmakon, hogy nekik csak jogaik vannak, de nincsenek kötelességeik, hogy akkor is arathatnak, ha nem is vetettek.

Persze most lehet azt mondani, hogy általánosítok, hogy nem minden cigány ilyen. Ezt én sem vitatom, de akik ezzel jönnek, azoktól hadd kérdezem már meg: Láttak már cigányt tömegesen tisztességesen dolgozni, olyanokat, akik megtermelik a napi megélhetéshez valót? Láttak már cigányt gazdálkodni, tehenet, disznót, csirkét nevelni?

És az általánosítással vádolók, azt hogy kommentálnák, ami pár napja Temesváron történt? A hazatoloncolt cigányokat újságírók és román jogvédők hada várta. Villogtak a vakuk, a liberáltak sopánkodtak. Aztán megkérdezték a hazatérőket, hogy mi lesz most velük. Mire ők szinte kórusban, nevetve a következőt válaszolták: „Köszönjük a francia kormánynak, hogy fizeti a romániai vakációnkat”. Majd közölték, hogyha elfogy a 300 eurós lelépési díj, amit a hazatérésük fejében kaptak, akkor azonnal visszamennek.

Az egyik nő, aki négy gyereket terelgetett maga körül arra a kérdésre, hogy dolgozott-e odakint, felháborodott nemmel válaszolt. Majd kifejtette, hogy neki erre nem volt szüksége, mivel a francia állam gyerekenként 500 euróval támogatta a megélhetését.

És innentől már lehet bármit nyervogni, az ilyenek nem egyedi esetek, ezek jelenségek, ezek magatartásformák, amik Európában mindennaposak, és amik teljes joggal háborítják fel a többségi társadalmak polgárait. Ha elmesélsz egy miskolci cigánytörténetet, azt pontosan érteni fogja egy francia, egy olasz, vagy egy finn, egészen egyszerűen azért, mert otthon ők is ugyanezt tapasztalják.

És ha már itt tartunk, tegyük fel a legfontosabb kérdést, a liberáltak pedig gondolkodjanak el azon:

Ha a cigányokat az egész világon utálják, annak az egész világ lenne az oka?

Olvass tovább »

Közel kétórás interjú Budaházyval [+felhívás]

A SZKR augusztus 16-án bejutott Budaházy Gyurihoz a váci börtönbe. A találkozó során egy közel kétórás interjú került felvételre, melyben Gyuri mesél az ügyről, az elmúlt egy évéről és a reményekről.

------------------------------------------------------------------------------------------

„Összefogás Budaházyért!”- tüntetés a Kossuth téren

A „modern” Magyarország politikai foglyainak története 2009 áprilisában kezdődött, amikortól havonta hurcoltak el hazafiakat a hatalom végrehajtói. Budaházy György és sorstársai ellen eddig egyetlen valós bizonyítékot sem találtak, mégis több hónapon keresztül kiemelt biztonsági fokozatban tartották őket embert próbáló körülmények között, korlátozva a kapcsolattartást családjukkal és a nyilvánossággal.

Az első letartóztatások óta eltelt közel másfél év során a nemzeti oldal utcai, civil és politikai nyomásgyakorlásának hatására a médiában csak „Magyarok Nyilaiként” elhíresült, illetve „Hunnia” néven emlegetett csoport tagjainak többsége már szabadlábon védekezhet, de Budaházynak 419 nap után is meghosszabbították a fogva tartását még újabb minimum két hónappal.

Ebből elég! A nemzeti oldal most egyként áll ki, hogy tiltakozzon a döntés ellen, felhívja a társadalom figyelmét az újabb elképesztő arcátlanságra, és követelje Budaházy György (és a még bent lévő két sorstársának) szabadon bocsátását, hogy hazamehessen a családjához, és szabadlábon védekezhessen!

A szervezők kérnek mindenkit aki egyetért az összefogással, hogy ne csak az interneten nyilvánítsák ki véleményüket, hanem a rendezvényen való részvételükkel is bizonyítsák (bizonyítsuk be), hogy egy közös célért hogyan is tud összeállni a nemzeti oldal.

A tiltakozó demonstráció helyszíne és időpontja:
Budapest, Kossuth tér
szeptember 13. 18:00
[ez már az új és végleges időpont]

A rendezvényen felszólalnak:
Dr. Morvai Krisztina, EP képviselő
Dr. Gaudi-Nagy Tamás, országgyűlési képviselő
Zagyva György Gyula, a HVIM tiszteletbeli elnöke
Magvasi Adrián, a Szent Korona Rádió főszerkesztője
ifj. Hegedűs Loránt, református lelkész
Tanyi László, Budaházy gyerekkori barátja

Olvass tovább »

Vizuális környezetszennyezés, avagy Shrek Andor megvillan [+videó]

Tegnap ismét kitettek magukért az elvtársak. Volt minden. Móka, jókedv, kacagás. Ha nem lennénk ennyire a kampány elején, akkor bátran azt is ki merném jelenteni, hogy ennél már nem lesz lejjebb. Azonban ezt most mégsem teszem, hisz az elmúlt időszak tapasztalatait figyelembe véve biztos, hogy tévednék.

A nap felütését természetesen Szanyi Tibi adta meg, aki sajtótájékoztatóján az alábbi igazán jól megszerkesztett mondattal lepte meg a hallgatóságot. Szó szerinti leirat:

Az MSZP részéről, csak remélni szeretnénk, csak remélni szeretnénk, hogy ne legyenek igazak azok az értesüléseink, amelyek az elmúlt napokban jutottak el hozzánk, ám sajnos több forrásból, miszerint az elkövetkező napoktól kezdődően, bizonyos politikai erők, amelyek egyébként végkifejletükben a kormányerőkhöz köthetők, elindítja, vagy elindítják azt a lejárató kampányt, aminek előszeleit érezhettünk elsősorban a demokratikus oldal, ezen belül a Magyar Szocialista Párt önkormányzati képviselőjelöltjei, polgármesterei, polgármesterjelöltjei sőt, helyenként független indulók ellen. [a teljes sajtótájékoztatóért katt ide]

Erre mit mondhatnánk? Azon kívül, hogy az ostoba erősen töri a magyart, a leadott szöveg teljesen jellemző az elvtársakra, hisz egy kis rettegés nélkül nem kampány a kampány. Ha nincs rettegés, hol ettől, hol attól, akkor vajon mi tartaná össze nagyon felvilágosult baloldalt?

Tudja ezt Szanyi is. Ezért hát rettegni kell, és közben megmondani, hogy mi az a demokratikus magatartásforma, ami kívánatos a világban. Ez pedig természetesen csakis egyedül a Magyar Szocialista Párt tudja. Ennek ők az egyedüli letéteményeseik. Legalábbis szerintük.

Így hát Szanyi elvtárs nem is késlekedett sokat és bejelentette: az MSZP választási kódex aláírását javasolja az önkormányzati választásokon részt vevő jelölő szervezeteknek. "Csütörtökön addig ne jöjjünk ki a képviselői irodaházból, amíg ezt, vagy valami ehhez hasonlót alá nem írunk" – üzenete a többieknek, majd így folytatta: „Az MSZP kész etikai javaslattokkal érkezik majd a találkozóra, ami egy jó anyag, és ami majd a többi szervezet által is támogatható.

Azért van abban valami szánalmasan röhejes, hogy ez az ostoba egyátalán a szájára meri venni az etika szót. Igazából nem lepődnék meg azon sem, ha azt sem tudná, hogy az, mit is jelent igazából. De ne ragadjunk le ennél a kis közjátéknál, hisz Szanyi nem sokáig tündökölhetett A nap idiótája szerepben. Történt ugyanis, hogy felkerült a netre Shrek Andor hivatalos választási videója, és innentől már nem volt kérdés, hogy ki az, aki bearanyozza a baloldali agyhalottak rettegéssel átitatott napját.

Andorka jött és megvillant.

Az ember nem is tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen. Ez egyszerűen elképesztő. Mondhatnám akár vizuális és verbális környezetszennyezésnek is. De az is lehet, hogy ez már kimeríti közösség elleni izgatás fogalmát, hisz ezek a képek és ez a hang minden további nélkül alkalmas a köznyugalom megzavarására.

…Életünkben nincs szebb érzés, mint a szerelem,
itt télen-nyáron megtalálom mindig a helyem.
Van, kinek a két szeméből rám ragyog a fény,
ez ami kell - daloljuk el - együtt, te meg én.

Ez a mi városunk, amiről álmodunk,
ahol mindig otthon vagyunk.
Ez, ahol ébredünk, ez, ami szép nekünk, amiért mindent odaadunk.
Csak egy szó: Budapest,
mégis annyi boldogító képet fest.
Élünk vagy meghalunk, ez a mi városunk, itt összetartozunk…

Ez bazze. Ez visz mindent. És ahogy a végén az orra alatt összegyűlt kövér izzadságcseppeket kézcsók gyanánt beletörli a nő kezébe…

Olvass tovább »

Mindent megpróbálnak

Ahogy telnek a napok, ahogy egyre több információ kezd napvilágot látni, úgy kezd egyre szövevényesebbé válni a cigánygyilkosságok ügye. Mondjuk az eddig sem volt kétséges, hogy valami nagyon nem stimmel a történettel kapcsolatban, de amerre újabban kezd fordulni az ügy, az már a legvadabbnak gondolt összeesküvés-elméletek teóriáit is kezdi túlszárnyalni.

Mára az már teljesen egyértelművé vált, és az KBH által is elismert lett, hogy az ügy egyik gyanúsítottja, Csontos István a katonai elhárítás embere. Az is tényként kezelendő, hogy Csontos a 2006-os őszi események idején azt a feladatot kapta, hogy keressen hivatásos és szerződéses katonákat a tüntetők között, majd évekkel később, 2009-ben, a tiszalöki gyilkosság után tartótisztjén keresztül ismét kapcsolatba lépett vele a Katonai Biztonsági Hivatal. Ma már az sem titok, hogy az ügy másik gyanúsítottja Kiss Árpád a 2000-es évek elején, másfél évig egy izraeli kibucban tengette a mindennapjait.

Ha a fentiekhez még hozzávesszük az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tavalyi jelentését, amely megállapította, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal mulasztása miatt éppen akkor szüntették meg a Kiss-fivérek lehallgatását, amikor azok előkészületeket tettek különféle fegyverek beszerzésére, akkor nem is kell olyan nagy fantázia ahhoz, hogy az ember különféle elméleteket gyártson az okokat illetően.

Az ügy szövevényességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy tegnap a történet egy újabb epizóddal gazdagodott, amit első hallásra teljesen meglepő módon a Népszabadság hozott nyilvánosságra.

És a dolog innen kezd igazán érdekessé válni, mert vajon mi okuk lenne pont nekik leleplezni, az akkor még az elvtársak által irányított szolgálatokat?

Az újság interjút közöl Tarjányi Péter civil rendőrségi szakértővel, aki a cikk állítása szerint a ’90-es években kommandósként jónéhány hazai és határon átnyúló titkos akció résztvevője volt. A riport első olvasásra egész érdekes, mert Tarjányi abban egész egyértelműen azt sejteti, hogy a cigánygyilkosságok az NBH tudtával és asszisztálásával történtek.

Arra az újságírói kérdésre, hogy szerinte mit kellene vizsgálnia a katonai ügyészségnek, Tarjányi a következőket válaszolja:

Azt például, hogy készült-e jelentés Cs. István és a tartótisztjének ominózus találkozója után, s ha igen, mi áll benne. Megjegyzem, ezt még a romagyilkosság gyanúsítottjainak pere előtt tisztázni kellene. Már csak azért is, mert mindenki számára kínos lenne, ha a bíróság előtt derülne ki, hogy Cs. valójában parancsra épült be egy szélsőséges szervezetbe, jelentett is róluk, csak éppen a jelentései nem jutottak el azokhoz, akik hasznosíthatták volna azokat. Én komolyan aggódom amiatt, hogy a végén kiderül: az utolsó, a kislétai gyilkosság megelőzhető lett volna, ha az ügyben eljáró hatóságok mindegyikénél mindenki teszi a dolgát.

Gondolom, a fentieket olvasva most sokakban felmerül minimum három kérdés. Az egyik, hogy mégis ki ez az ember? A másik pedig, hogyha ennyire belelát a kártyákba, akkor hol volt eddig? És ha már megszólalt, akkor miért csak az utolsó gyilkosságért teszi felelőssé a titkosszolgálatokat?

Az első kérdésre kis nyomozás után már kaphatunk választ.

Tarjányi a Proware Kft tulajdonosa, azé a cégé, amely a Medgyessy-Elqró érában több százmillió forintért végezte el több nagy állami vállalat átvilágítását. Ő volt az, aki 2004-ben megalakította az állítása szerint 300-400 taggal rendelkező Gazdasági Reform Klubot, amely pár hónap alatt állítólag több százmillió forintot gyűjtött össze vállalkozóktól egy Gazdasági Reform és Program Iroda létrehozására. Az iroda tanácsokkal látta el a reformok iránt elkötelezett szocialista kormányokat.

De ő volt az is, aki 2008-ban elhatározta, hogy független hírportált indít jobb- és baloldali újságoktól elcsábított újságírókkal, amihez főleg a 168 óra, az Inforádió, a Heti Válasz és a Klubrádió egykori munkatársai közül szándékozott szemezgetni, de voltak kiszemeltjei az Indextől és az Origótól is. Azóta már tudható, hogy ez annyira nem jött össze neki, de a médiával való kapcsolta azért megmaradt. Az elmúlt években szakértett a Gondolának, Blikknek, Heti Válasznak és a 168 órának is.

Ezek után a második és a harmadik kérdésre adandó lehetséges válaszok azt hiszem, kicsit leszűkülnek. A fentiek fényében talán nem nagy bátorság kijelenteni: szinte kizárható, hogy az elvtársak magánzsaruja tényleg ki akarja borítani a bilit. Bár mondjuk ez már akkor is érezhető volt, amikor nem az összes, hanem csak az utolsó gyilkosságért akarta valamilyen huszadrangú titkosszolgálati beosztottal elvitetni a balhét, miközben mindenki számára egyre jobban sejthető, hogy az egész erőszaksorozatot az Elqró által irányított NBH szervezte a társadalmi feszültségek kiélezése miatt.

Mint látható az elvtársak mindent megpróbálnak, hogy eltereljék a figyelmet az igazi bűnösökről, de ez az egész Tarjányi-történet a nagy körítés és az elsőre tényleg meglepő szókimondás mellett is erősen bűzlik. Így aztán az igazi kérdés szerintem már csak az, hogy a narancsosok majd mennyire akarják a nyilvánosság előtt is tisztázni ezt a történetet?

Nagy reményeket azért ne fűzzünk a dologhoz, mert az ilyen jellegű ügyeket a legritkább esetben szokás a szélesebb nyilvánossággal megosztani. Az viszont mindenképpen árulkodó, hogy Hende Csaba a hivatalba lépését követően szinte azonnal leváltotta Katonai Biztonsági Hivatal teljes vezérkarát.

Olvass tovább »

OV legnagyobb gondja [+videók]

Elvitték a rendőrök a Magyar Nemzeti Gárda főkapitányát a Jobbik kampánynyitó és egyben augusztus 20-át is köszöntő rendezvényéről, amelyet a margitszigeti Nagyréten tartottak.

A büfénél az ismerőseivel beszélgető főkapitányhoz tíz rendőr lépett oda, majd felszólították, hogy vegye le a pólóját, mivel azon egy jogerősen feloszlatott társadalmi szervezet neve, valamint jelképei voltak láthatók. A főkapitány nem tett eleget a kérésnek, ezért a rendőrség először a XIII. kerületi rendőrkapitányságra, majd később a BRFK Gyorskocsi utcai épületébe szállította.

MTI
2010. augusztus 20.

Nem, nem írtam el a dátumot. Ez nem egy tavalyi, vagy azelőtti hír, amikor még Elqró és Drazsé rendőrsége vegzálta ok nélkül a békésen ünneplő embereket. Nem. Ez most pénteken történt a forradalmi változások után. Ez már OV és Pintér rendőrsége. Ez már a narancsköztársaság, a nemzeti együttműködés rendszere. Tudjátok az, amikor a Nap is másként kel fel.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mintha valahogy nem érződne a különbség. Ha majd évek múlva visszanézzük ezeket a felvételeket, valószínűleg nem fogjuk tudni eldönteni, hogy ez még Elqró gyalázata-e, vagy már OV narancsligete. És ebben nem fog segíteni az előállítás indoka sem, mert az a "változó idők" dacára az elmúlt évekhez képest egy jottányit sem változott. Ináncsi Józsefet azért vitték el, mert „Magyar Nemzeti Gárda” feliratú póló volt rajta. Ez volt az összes bűne.

Azt hiszem, ezt már nagyon nehéz szalonképesen kommentálni, értelmes indokokat keresni a történtekre pedig egyszerűen lehetetlen. Mert itt már nincs józan ész, itt már nincs jogszerűség. Ez már nem szól másról, mint megfélemlítésről, ellehetetlenítésről a más véleményen lévők elhallgattatásáról.

Azonban a nagy forradalmi hevületben egyet a narancsosoknak sem kéne elfelejteni.

A Magyar Gárda nem külsőség, nem egy póló, nem egy jelvény, nem egy felirat, nem egy klasszikus értelemben vett szervezet, amit csak egy tollvonással be lehet tiltani. A Gárda egy alulról építkező, önálló életre kelt mozgalom, amit hiába is akart Elqró és hiába is akar OV egyre jobban ellehetetleníteni, az ettől csak egyre erősebb és egyre elszántabb lesz. Ha nem működhetnek hivatalosan, akkor majd működnek anélkül. Ha nem lehet egyenruha, akkor anélkül. Ha törvényen kívül helyezi őket az éppen regnáló hatalom, akkor úgy.

De már nem lehet eltaposni őket, ahhoz már szerencsére túl késő…

Olvass tovább »

Vasárnapi visszanéző – 33. hét

Gyerünk liberáltak, gyerünk elempé [2010. július 30.]

Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem megy a bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötrő. Így aztán az üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet, hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ…>>> tovább

Valami bűzlik, avagy a Biszku-riport margójára [2010. augusztus 5.]

Gondolom, már sokan hallottak róla és talán többen látták is már azokat a filmeket, amelyek az elmúlt hetekben kerültek nyilvánosságra a 89’-es változásokat megelőző időszakról. Az egyik egy régebbi, az Ávósok című többrészes sorozat, a másik pedig, amire gondolok a mostanság készített Biszku-film. Érdekesség- és okulásképpen a filmeket több más radikális portál mellett mi is bemutattuk, de ha jobban belegondolunk a dologba és annak hátterébe, akkor azért a történésekkel kapcsolatban néhány kérdést mindenképpen érdemes feltennünk… >>> tovább

Budaházy, OV, Sukoró és a „véletlenek” [2010. augusztus 11.]

A Fővárosi Bíróság két hónappal meghosszabbította Budaházy György előzetes letartóztatását - adták hírül tegnap délután a hírportálok, majd rá néhány órával már azzal voltak tele a hírek, hogy OV még a választások előtt találkozott és egyeztetett Ronald Lauderrel, a sukorói kaszinóberuházás egyik pénzeszsákjával, aki nem mellesleg a Zsidó Világkongresszus elnöke is.

A híreket hallgatva, azért bátran kijelenthetjük: az élet néha produkál meglepő és érdekes dolgokat mintegy jelezve nekünk, hogy nincsenek véletlenek, hogy a történések mögött mindig megvannak az összefüggések. Persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom, de azért az mégiscsak tagadhatatlan, hogy a két hír szinte egy időben való megjelenése nem kicsit szimbolikus…>>> tovább

Olvass tovább »

Gondolatok az alkotmányról

„…mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerződések által állapíttatott meg s a nemzet életéből fejlett ki; azon alkotmányt, melyet időnkint a kor kívánatihoz mi magunk alkalmaztunk, s mi magunk akarunk ezentúl is alkalmazni; azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvény állanak és a szerződések szentsége, ellenünk az anyagi erő" - mondta Deák Ferenc 1861-ben azon a napon, amikor a hosszú némaság nehéz évei után ismét megnyílott a nemzeti törvényhozás.

A mából visszanézve azokra az időkre döbbenten tapasztalhatjuk, hogy Deák szavai ma ugyanolyan aktuálisak, mint 149 éve. Az alkotmányozás ügye úgy, ahogy annak idején, ugyanúgy ma is az egyik legfontosabb kérdése a nemzet életének. Most megint itt van a lehetőség, hogy visszaállítsuk a magyar történelmi alkotmányt, hogy végre megszabaduljunk attól a nemzettől idegen szöveghalmaztól, ami az elmúlt több mint hatvan évben - tegyük hozzá teljesen illegitim módon - szabályozta mindannyiunk életét.

Persze, most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy jó-jó állítsuk vissza a történelmi alkotmányt, de az lényegében mégis micsoda? Egy egységes joganyag? Egy kiáltvány? Mitől lesz az ugyanúgy ma is érvényes, mint ahogy az volt századokkal ezelőtt?

A magyar történelmi alkotmány igazából nem egy egybefüggő alkotmánylevél, hanem törvények sora, a hozzájuk kötődő történelmi és kulturális háttérrel. Lényegében azok a legjobb és legerősebb törvények gyűjteménye, amelyek már írásba foglalásuk előtt mintegy élve gyökeret vertek. Ilyen a Vérszerződés, az Aranybulla, a koronázási eskük, a hitlevél, a Pragmatica Sanctio, az 1790-91-es törvények, az 1568-as vallásszabadságról szóló törvény, a nyelvről szóló törvények és az 1848. évi áprilisi törvények is.

De ide tartozik az 1867. évi XII: törvény a kiegyezésről, az 1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről, az 1921. évi XLVII. törvénycikk IV. Károly Õ Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről, az 1926. évi XXII. törvénycikk az országgyűlés felsőházáról és az 1947. évi XVIII. törvénycikk is, mely a Párisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában íródott. [az egyes törvényekért katt a linkekre]

Mint látható a történelmi magyar alkotmány olyan élő, organikus joganyag, amely felöleli az összes olyan alaptörvényt, amely a Szent Korona tan alapján Magyarország több évszázados törvényhozási folyamatában létrejött.

Ha megvizsgáljuk a fenti törvényeket, akkor azokban megtaláljuk azokat az alapértékeket, melyeket ma is fontosnak és meghatározónak gondolunk. Lényegében azokban benne van minden, ami a mai emberben alapelvekként megfogalmazódik. Természetesen az idők változtak, az egyes megnevezések ma már talán elavultak, de a törvények szellemisége ma is élő és értelmezhető. Vegyük sorba hát a legfontosabbakat:

• Korlátozott, osztott és ellenőrzött hatalomgyakorlás

[A király nem dönthet a nemzet megkérdezése nélkül, a nemzet nem alkothat jogot a király jóváhagyása nélkül. Ezért nem tudott a magyar történelemben soha meggyökeresedni az abszolút monarchia, mert az abszolutista törekvésekre a nemzet sokszor vérbefojtott szabadságharcokkal és sikeres közjogi küzdelmekkel válaszolt.

Szabadságharcaink mindenkor alkotmány helyreállító szabadságharcok voltak, melyek bukásuk ellenére is, a kivívott közjogi kiegyezésekkel elérték a történeti magyar alkotmány helyreállítását és elhárították az abszolutista törekvéseket. Ez alól csak egy kivétel van, az 1956-os szabadságharc.]

• Az állami és a nemzeti függetlenség

[Ebből soha nem engedtünk. Pro Patria et Libertate! Hungaria semper libera! Magyarország örökké szabad: ez az évezredes kívánság, örök cél és szellemiség.]

• A jog kiterjesztése

[Werbőczi Tripartitum (Hármaskönyv) című művének I. rész 9. címe meghatározza a nemesek fő és kiváltságos jogait. 1848-ban a nemzet úgy törölte el a nemesi szabadságot, hogy kiterjesztette azokat az egész nemzetre. A jogkiterjesztés elve ellentétes a forradalom elvével. A népet beemelte az alkotmány sáncaiba, ahogyan akkor mondták.

A Nagy Francia Forradalom azért volt forradalom, mert lerombolta a régi rend, az ancien regime épületét, és nemcsak eltörölte a nemesi kiváltságokat, hanem fizikailag meg is semmisítette a nemesség egy részét. Ezzel szemben 1848-ban a magyar közjogi hagyományoknak megfelelően nem a rombolás, hanem az építés elvét követve, a megváltoztatandók megváltoztatásával a nemeseket illető jogokat kiterjesztették az egész nemzetre.]

• A Szent Korona tagság mellérendeltsége, (1848 óta a magyar állampolgárok összessége)

[Mai szóhasználattal a szolidaritás, mintegy a nemzet tagjainak testvéri közössége. A Szent Korona tagság megbecsülése, a közösségi érdekek és értékek védelme, ezért ezt a mellérendelés elvének is mondjuk.]

• Egyenlő alkotmányos szabadság

[Werbőczi Tripartitum (Hármaskönyv) című művének I.rész 10. cím 7.§ : A nemeseket és 1848-tól a haza polgárait - függetlenül vagyoni állapotuk szerinti tagozódásuktól - egy és ugyanazon szabadság illette meg.]

• Népcsoportok egyenjogúsága

• Az önkormányzatiság elve

[Közjogi küzdelmeink bástyái a Habsburg időszakban a vármegyék voltak, így az önkormányzatiságnak az önkényuralmi törekvésekkel szemben mindig kiemelt szerepe volt a magyar közjogban.]

• A népszuverenitást magába olvasztó nemzeti szuverenitás, mely szerint minden hatalom forrása a magyar nemzet

• A törvénysértés jogot nem alapít elve

[Rendszerint az önkényuralmi korszakok után, mint 1687-ben, 1791-ben,1867-ben, vagy 1920-ban országgyűlési döntéssel, törvénnyel érvénytelenné nyilvánították az önkény jogalkotását.]

• Az önkényuralmi hatalomgyakorlás tilalma

[E tan a Szent Korona tan alaptétele. Hatalmat csak a király és a mindenkori magyar nemzet együttesen gyakorolhat. A király a nemzettől független hatalommal nem rendelkezik, hiszen az államhatalom összességét és teljességét kifejező jogok a Magyar Szent Koronát illetik.]

• Az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás joga (ius resistendi) Aranybulla 31.§.

[E jog megerősítésének elmaradása volt az egyik oka a Rákóczi Szabadságharc kitörésének. A koronázási eskük e jogot ezt követően már nem erősítették meg, azonban a magyar nemzet az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás jogát a történeti alkotmányból eredő alapjognak tekintette az Aranybullában foglaltak szerint.]

• Az alkotmányos hatalom jogfolytonossága

[E jogfolytonosság töretlen volt a szovjet megszállásig. Minden hatalom szerves folytatása volt az előzőnek, elismerve és megerősítve a magyar történeti alkotmányt.]

• A szerves jogfejlődés

[A társadalmi élet változásaihoz igazodó jogalkotásunk szervesen gyökerezett a történeti alkotmányban és a Szent Korona tanban.]

Természetesen vannak olyan elvek is, amelyek kifejezetten a mai kor kihívásaira válaszolnak. Ezek értelemszerűen nem lehetnek részei a történelmi alkotmánynak, de magyar közjogi hagyományok szellemiségéből levezethetők, és ezzel a korábbi alapgondolatok kiegészíthetők. Zétényi Zsolt, a téma jeles képviselője szerint ezek az elvek a szociális jogállam, a népi-nemzeti önrendelkezés és a gazdaság alkotmányos érvényű elveinek rögzítése, mely elvek beemelését a történelmi alkotmányba a következőképp indokolta:

„A szociális jogállam nem a látszatfüggetlenségű, hagyományos kötelékeitől elszakított egyén, hanem a közösségben létező, azért felelős, azt védő, s azáltal védett állampolgár szabadsága feltételeinek létrehozója és védelmezője. Alkotmánya ösztönzi és szabályozza a gazdaság működését, intézményekkel és anyagi támogatással segíti a kulturális tevékenysége, gondoskodik az elemi szociális és egészségügyi biztonságról, mintegy új társadalmi szerződésként szabályozza az egyén, a társdalom és az állam viszonyát. A jog követésével, a joguralommal szolgálja a közjót.

Ezért szükséges a szociális jogállam és a szociális piacgazdaság tételeinek, a köztulajdon kizárólagos tárgyainak, a gazdasági, szociális és kulturális jogok állami szavatolásának alkotmányos rögzítése. Megfontolandó, hogy kerüljön be az Alkotmány szövegébe egy úgynevezett államadósság paragrafus, amely szigorú feltételekhez kötné, hogy deficites költségvetést hogyan terjesszenek az Országgyűlés elé és népszavazási hozzájárulást írna elő szükséges államkölcsön bármilyen formában történő felvételéhez. Alkotmányosan rögzítendő lenne, hogy az államadósság bizonyos mértékű növekedése, illetve költségvetési hiány bizonyos mértéke esetén a végrehajtó hatalom (a kormány tagjai) személyes anyagi és büntetőjogi felelőssége megállapítható legyen.”

Mint azt gondolom, sokan tudják a történeti jogfolytonosság Magyarországon már 65 éve megszűnt. A rendszerváltozásig a hatalomnak nem volt legitimitása, mert a hatalom önkényesen, a nemzet megkérdezése nélkül alakította ki a hatalomgyakorlás intézményeit, erőszakkal határozta meg a tulajdonviszonyokat, az ország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését. A helyzeten a rendszerváltásnak hazudott események sem változtattak, hisz a törvényalkotás teljes egészében az önkényuralommal kényszerűen vállalt, az 1989-ben jelentős pártállami érdekeket hordozó megegyezéssel létrehozott, és az Alkotmánybíróság által is diktált folyamatosság (1946. évi I., és 1949 évi XX: törvénnyel való jogfolytonosság) alapjára helyezkedett.

1990. május 2.-án még idegen megszállás alatt, formailag szabad választások után alakult meg az új országgyűlés. A jogtechnikai jogfolytonosság megmaradt az önkényuralmi rendszerrel, az alkotmányos jogfolytonosság részben létrejött az 1946-ban kikiáltott köztársasággal, de a történelmi alkotmány folytonossága azóta sem állt helyre.

Így hát ma, 2010-ben, Szent István ünnepén azt hiszem, nem kívánhatunk mást, mint hogy legyen Magyarország újra a Szent Korona országa! Ennek azonban az a feltétele, hogy a magyar nemzet felemelése mind erkölcsben, lelki kultúrában és mind műveltségben megtörténjen. És ahogy Zétényi Zsolt több helyütt is megjegyezte: A kérdés nem az, hogy királyság vagy köztársaság legyen, hanem az, hogy sikerül-e az erkölcsi-szellemi nemzetkoronázás.


[Aki jobban el szeretne mélyülni az alkotmányozás témájában, annak figyelmébe ajánlanám Zétényi Zsolt A történeti alkotmány című munkáját, mely INNEN letölthető.]

Olvass tovább »

Minden napra jut egy balos idióta

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Olvass tovább »

Vergődnek, vagy már az utolsókat rúgják?

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyre inkább az az érzésem, hogy a baloldalon a választási kampány mellett, kimondva kimondatlanul zajlik egy másik versengés is, mégpedig a legnagyobb idióta címért. Ez is legalább akkora küzdelem, mint a kampány, hisz ha végignézünk a szereplőkön és az elmúlt napok történésein, akkor talán nem nagy bátorság kijelenteni: a mezőny igazán erős.

Tegnapelőtt, amikor Szanyi elvtárs előjött a lájkolással, úgy éreztem, hogy ebben a versenyben behozhatatlan előnyre tett szert, figyelembe véve azt is, hogy Horváth ingyenbusz Csabával a balján már egyébként is eleve előnyből indult. Azt hittem, hogy ez a lájkolás baromság, meg az olyan dumák, mint az „Azt szeretnék, ha minél több helyen, különösen a fiatalok között egyértelmű lenne, hogy az MSZP szerethető párt" és a „Nem akarom mások elől elvenni a poént, de ez a lájk jel a szocialistákra vonatkozik, lefordítva pedig diszlájk jelként a Fideszre" mindent visznek. Hogy ezt már nem lehet felül, pontosabban alulmúlni.

Ma már tudom. Tévedtem. Lehetett.

Schmuck Andor ugyanis előjött az ő nagyszerű programjával, amiben a következő emblematikus programpontok szerepelnek: Legyen lassabb a mozgólépcső, „hogy a metrót azok is használhassák, akik eddig féltek tőle”. Aztán legyen hosszabb a gyalogosátkelőknél a zöld lámpa, legyen Idősügyi Információs és Last Minute Center, aminek az lenne a feladta, hogy last minute jelleggel szervezzen sport és kulturális programokat a fővárosi nyugdíjasoknak.

Azonban a remek ötleteknek itt még nincs vége. Jöjjön hát az egyik legütősebb: Épüljön Harry Potter élménypark a kőbányai szeméttelep helyén, hogy legyen egy hely, „ahol a fiatalok iskola után találkozhatnak, sportolhatnak, internetezhetnek". [a teljes program innen letölthető]

Nem, nem hülyéskedek. Ezek tényleg a legfőbb és a leghangsúlyosabb üzenetei a Schmuck-féle brigádnak. És hogy az ötletek a szélesebb nyilvánossághoz is eljussanak Andorka hakni délutánokat szervez, ahol olyan „meghatározó” figurák tartanak előadásokat, mint Juszt László, Korda György és Klárika, vagy Verebes István. Hogy mindenki átérezze egy ilyen kis összejövetel hangulatát Schmuck blogjáról ideidéznék egy kis bejátszást:

Tudom. Nehéz megszólalni.

Azonban mielőtt bármit is mondanánk, egyet azért ne feledjünk. Ez a két ember a mai magyar baloldal két topfigurája. Ők ketten prezentálják a jelenlegi teljes kínálatot. Szanyi és Schmuck. Igazán szép páros és igazán színvonalas választási lehetőség.

Mindenesetre a műsor eddig egész szórakoztató és a történéseket figyelve a végére már csak egy kérdés maradt: az elvtársak most még csak vergődnek, vagy már az utolsókat rúgják?

Olvass tovább »

A Felvidék elveszett(?), avagy gondolatok a brünni túra kapcsán [+videó]

Az elmúlt napokban volt szerencsénk ismét részt venni a brünni Moto GP hétvégén. Az esemény alapvetően a korábbi években már megszokott hangulatban és forgatókönyv szerint zajlott, azonban pénteken éjjel egy olyan beszélgetésbe keveredtünk, amiről azt gondolom, hogy a felvidéki helyzetkép megvilágítása miatt, talán érdemes szélesebb körben is megosztani.

Épp sörözgettünk és az aznapi történésekről beszélgettünk, amikor odajött hozzánk másodmagával egy felvidéki srác, hogy leülhetnek-e közénk. Természetesen igen volt a válasz, hisz mindig nagy öröm és érdekesség az elszakított terülteken élőkkel beszélgetni. A kötelező ismerkedési körök lefutása után szinte azonnal az aktuális közéleti történésekre terelődött a szó, azonban ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe, úgy kezdett egyre rosszabb érzésem lenni.

Természetesen nem akarom kiteregetni egy magánbeszélgetés minden részletét, így csak nagy vonalakban, hogy érthető legyen a történet. Szóval a srácról kiderült, hogy magyarnak vallja magát, magyar felesége van, ápolja a hagyományokat, és a gyerekét is erre tanítja. Sőt, annak idején még a magyar igazolványt is kiváltotta. Ugyan a családjába a húga házassága révén már kerültek szlovákok is, de ebből még soha semmilyen konfliktus nem volt, ami azt hiszem, így is van rendjén.

A beszélgetés akkor kezdett számomra kicsit érthetetlenné válni, amikor a felvidéki választások kerültek szóba. Most majd jön Bugár Béla, aki a magyarok érdekeit nézi, és végre véget vet az eddigi állapotoknak – kezdte fejtegetni a véleményét a voksolással kapcsolatban. Aztán azzal folytatta: jó, hogy az eszemká (az MKP szlovákul) nem került be, mert azok csak megosztják a népeket és ellenségeskedést szítanak. Ma szerinte a felvidéki magyaroknak a Bugár-féle békés együttélésre van szüksége.

Amikor mondtam neki, hogy szerintem Bugárnak annyi köze van a magyarsághoz, mint a mellettünk álló, enyhén ittas németeknek, meg nagyjából majd annyit is tesz értük, akkor már látszott rajta, hogy nem érti, miről beszélek. Próbáltam még a Most-Híd álságos politikájára egy-két gondolattal rávilágítani, felemlegettem azt a nyilvánvaló és felháborító tényt, hogy Bugár és pártja olyannyira magyar, hogy egy cseh származású politikust jelölt kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesnek, aztán szóba hoztam még friss történetként a komáromi Cirill és Metód szobor felállításának körülményeit, és az új kormánynak a nyelvtörvény eltörlése kérdésben mutatott álszent magatartását is, de igazából ezekkel sem nagyon találtam értő fülekre. [az egyes történetekért katt a linkekre]

Természetesen nem állhattam meg, hogy ne kérdezzek rá az állampolgárság kérdésére, mármint arra, hogy felveszi-e és azok, akiket ismer, azok majd, hogy cselekszenek. A válasz egyértelmű igen volt, aztán amikor azután érdeklődtem, hogy nem lesz-e baj, hogy akkor elveszti a szlovákot, akkor már erős elbizonytalanodás volt a reakció. Aztán egy hosszas fejtegetés kezdődött arról, hogy Magyarországról nem kéne észt osztani addig, amíg ott nem lesz rend. Meg egyébként is, hogy várjuk el tőlük, hogy egy gazdaságilag jobban álló ország állampolgárságát feladják a magyar miatt.

Végül minden mindegy alapon felvázoltam azt az elméletemet, miszerint ha minden felvidéki magyar, nem törődve a következményekkel felveszi a magyar állampolgárságot, akkor előállhat az a helyzet, hogy a műállam déli része, teljesen külföldiek, értsd magyarok birtokába kerül, aminek azért már komoly következményei lehetnek. Sokáig nem kellett ebben az álomba ringatnom magam, mert a válasz elég egyértelmű volt. Ez biztosan nem fog megtörténni egyrészt a már említett gazdasági okok miatt, másrészt pedig azért, mert szerinte a mai felvidéki magyaroknak csak nagyjából 50 százaléka vállalja fel a magyarságát, a többiek inkább Szlovákiában, magyar nemzetiségű szlovákként akarnak érvényesülni. Magyarul szép lassan be akarnak olvadni. [a bejegyzésért katt a linkre]

Miután elbúcsúztunk tőlük, összenéztünk a többiekkel, aztán valamelyikünk kimondta azt, amire hirtelen mindannyian gondoltunk: A Felvidék elveszett.

Persze egyetlen beszélgetésből nem lehet és nem is szabad általánosítani, de sajnos nekem az utóbbi időben nem ez volt az első ilyen „felvidéki” élményem. A társalgás közben néha rá-ránéztem a másik srácra is, hogy hátha neki is van valami hozzáfűzni valója a dolgokhoz, de ő egy szót sem szólt, csak mosolygott. Végül kiderült, hogy szlovák és egy mukkot sem értett az egészből.

Az igazi baj azonban nem is ez, hanem az, hogy talán a másik sem…



------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Természetesen volt motorverseny is. Talma a Moto2 géposztályban, a szombati elrontott időmérő után a versenyen a 16. helyről rajtolva végül a 6. helyen ért célba. A Moto GP-ben Lorenzo nyert, Stoner a Ducatival 3. helyen, míg Rossi az 5. helyen végzett.

Életképek.

Olvass tovább »

Elindult a daráló…

Tegnap délután felkerült a Youtube-ra egy videó, amelyen Kiss Robi, a Magyar Gárda főkapitánya látható egy elégé kimagyarázhatatlan helyzetben. A nagyon jó minőségű és láthatóan állványról készített felvételen Robi egy lánnyal csókolózik, aki egyértelműen nem a felesége. A lány Farkas Emese. Ő az, akivel már korábban is hírbe hozták. [a videóért katt a linkre]

Sz@r ügy, nem kérdéses.

A képeket elnézve sokan arra gyanakszanak, hogy az egész egy előre megrendezett dolog volt, aminek a célja a főkapitány és rajta keresztül a Gárda lejáratása. Azt hiszem, akik így gondolkodnak, nem tévednek sokat. A felvételen pontosan látszik, hogy a kamera oda volt készítve és még laikus szemmel is észrevehető, hogy azt egy távirányítóval vezérelték.

Innentől viszont elég sok minden sejthetővé válik. Gondolom, abban mindenki egyetért, hogy valószínűleg a kamera volt ott előbb a helyszínen, azaz Kiss Robinak „teljesen véletlenül” azon a helyen kellett megállnia a lánnyal, ahol az a legalkalmasabb volt a felvételre. Szinte kizárt, hogy magától pont ott kezdett volna belebonyolódni a csóktörténetbe. Így viszont, mivel más nem volt a környéken, egyértelműnek tűnik, hogy a lány tudott a dologról és ő irányította az események menetét.

Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a csókolózáshoz két ember kell. Így akármennyire is aljasságnak tűnik a dolog, Robi jó partner volt hozzá.

A politika igazi hányinger, ezt már megtapasztalhattuk a tavaszi választások során, meg azt is, hogy a magukfajták gátlás nélkül bevetnek mindet, ha a radikálisok mocskolásáról és bomlasztásáról van szó. Egyértelmű volt, hogy minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy fogást találjanak rajtunk.

Nincsenek véletlenek. Úgy, ahogy a Hetek Jordán-pozitívjai sem zenét hallgatni mentek a Magyar Szigetre, úgy ez az ügy sem csak úgy, a semmiből került elő. A szivárogtatók és a bomlasztók be vannak épülve közénk, és mint látható nagyon nehéz védekezni ellenünk. Nem kérdés, hogy minden hibánkat, minden csetlés-botlásunkat ki fogják használni.

Kiss Robi a történtek után lemondott a tisztségéről. A Gárda ügyeit az új országos vezető megválasztásáig két helyettese megosztva irányítja tovább. Azonban ne higgyük azt, hogy ezzel most majd vége lesz. A támadások a választások közeledtével egyre erősödni fognak. És vegyük már észre azt is: a legnagyobb botrányok azokból az ügyekből kerekednek, aminek van valami valóságalapja, amihez mi hülyeségünk adja a táptalajt.

Természetesen senki sem hibátlan. Emberek vagyunk, esendők és gyarlók. Azonban azt tudomásul kell venni, hogy akik legelöl mennek, azok nem hibázhatnak. Legalábbis ekkorát nem. Nekik sokkal nagyobb a felelősségük, ők nem csak magukat, hanem sok ezer embert képviselnek. Nem hinném, hogy ezzel Kiss Robi ne lett volna tisztában. De akkor meg miért kell ilyen magas labdát feladni?

Egyre nagyobb a zaj. A zúzógépek beindultak. Ugye nem hagyjuk, hogy ledaráljanak bennünket?

Olvass tovább »

Ha nem jön Mick Jagger, akkor jó lesz Schmuck is

Alakul a koton-koalíció, mondhatnám kezd felállni a nagy csapat. Lassan mindenki megtalálja a helyét ebben a nem kicsit röhejes színjátékban. Nézzük hát a szereposztást. Nézzük meg, kik vannak a háttérben és kik azok, akik a pódium közepén állnak. Hunyjuk be a szemünk és képzeljük magunk elé, ahogy felmegy a függöny és kigyúlnak a fények. Valósághű kép lesz, ami pontosan tükrözi majd a mai magyar közélet baloldali felét.

A háttérben már a kezdetek óta ott álldogál Kapolyi elvtárs, aki a pénzt adja a produkcióhoz. A színpad közepén Schmuck Andor tesped, akinek az arcképe díszíti a kotont, ami mára már a szövetség igazi emblémájává vált. Mellette Seres Mária feszít és várja, hogy végre felhúzhassa valamire, vagy valakire.

Ekkor hirtelen felharsannak a harsonák és a nézőtéren, az első sorban feláll valaki. Feláll és a sötétben a színpad felé sétál. Az összes lámpa, az összes szem rátapad. A nézőtéren pedig már mindenki sejti: Igen ő az. A Pénisz megérkezett.

Seres gyorsan odarohan hozzá, és lendületesen rágörgeti a kezében tartogatott óvszert. Nem megy könnyen, az az ostoba nagy fej nehezen adja meg magát. De végül csak sikerül. Ekkor már az összes reflektor rájuk mutat. Seres még ránt néhányat rajta, hogy mindenhol feszes álljon, aztán int a fejévvel, hogy részéről ennyi. A feszültséget vágni lehet. Minden szempár szinte pislogás nélkül a Péniszre szegeződik, aki határozottan a mikrofonhoz lép:

Nekem, Szanyi Tibinek kampányfőnökként a közelgő választások során az egyik szlogenem a következő: „Minden másképp lesz.” Igenis, meg kell ígérnünk az embereknek, hogy megváltozunk.

Bár nem állunk jól… Ha Mick Jaggert indítanánk, akkor sem hiszem, hogy meg tudnánk verni Tarlós Istvánt. Jó, talán vele igen.

A közönség összerezzen, de csendben vár. Valahogy ösztönösen érzik, hogy ez a harc lesz a végső, de azért még remélnek, hogy majd valaki, ott fenn a színpadon feláll, utat mutat. És nem is kell csalatkozniuk. A Pénisz tovább szövi a gondolatot:

Ha Schmuck Andor, a Tisztelet Társasága, a Kapolyi László által jegyzett MSZDP és a Seres Mária vezette Civil Mozgalom közös főpolgármester-jelöltje sikeresnek bizonyul a kopogtatócédulák gyűjtésében, akkor az MSZP keresi majd a megegyezés lehetőségét vele …




A felvilágosult baloldali erőkből álló közönség hirtelen tapsviharba tör ki. A szemek csillognak, és lehet hallani, ahogy a szívekről kezdenek legördülni a hatalmas kövek. Igen. Mégis meglehet. Húzzunk bele.

Zúg a taps.

A Pénisz ekkor elégedetten hátrébb lép és alig észrevehetően elmorzsol egy kis fehér cseppet, ami lassan elkezdett végigfolyni a homlokán…



[A félreértések elkerülése végett. A fenti történet valós alapokon és ténylegesen elhangzott nyilatkozatokon alapszik. Az eredeti hírekért katt IDE és IDE. A témával kapcsolatos korábbi RP bejegyzés (Schmuck, Kapolyi, Seres Mária és a koton) pedig ITT található.]

Olvass tovább »

Budaházy, OV, Sukoró és a „véletlenek”

A Fővárosi Bíróság két hónappal meghosszabbította Budaházy György előzetes letartóztatását - adták hírül tegnap délután a hírportálok, majd rá néhány órával már azzal voltak tele a hírek, hogy OV még a választások előtt találkozott és egyeztetett Ronald Lauderrel, a sukorói kaszinóberuházás egyik pénzeszsákjával, aki nem mellesleg a Zsidó Világkongresszus elnöke is.

A híreket hallgatva, azért bátran kijelenthetjük: az élet néha produkál meglepő és érdekes dolgokat mintegy jelezve nekünk, hogy nincsenek véletlenek, hogy a történések mögött mindig megvannak az összefüggések. Persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom, de azért az mégiscsak tagadhatatlan, hogy a két hír szinte egy időben való megjelenése nem kicsit szimbolikus.

A narancsosok által kormányzati szintre emelt és ma már kormánybiztos által is felügyelt ügy, melyben 1 milliárdnál is nagyobb kár érte az államot a tegnapi napon újabb fordulatot vett, mivel a fideszesek elismerték azt a napokkal ezelőtt megszellőztetett információt, miszerint a sukorói lenyúlás részleteiről OV is tudott. Az ügy további szépsége, hogy a Lauderrel való egyeztetésre nem hivatalos keretek között, hanem a zsidó pénzember kezdeményezésére, Martonyi házában egy kötetlen beszélgetés alkalmával került sor.

Az már korábban is sejthető, pontosabban nagyrészt már ismert volt, hogy a sukorói panamában nem csak az elvtársak érintettek, hanem jónéhány narancsos is, de az eddig nem volt tudott, hogy a Jordán-pozitívok OV szintjéig emelték az egyeztetéseket. Tovább árnyalja a képet, hogy állítólag OV alapvetően nem ellenezte a Velencei-tó letarolását, mindössze csak azért volt berágva az ügyre, mert a beruházók a projekt előkészítése során őt személyesen nem keresték meg, és nem kérték ki a véleményét.

Gondolom az, hogy a sukorói ügyet még annak idején Budaházy Gyuri robbantotta ki, sokak által ismert, meg talán az is, hogy ennek következtében sikerült megakadályozni a Velencei-tó tönkretételét. Persze a dolog nagyon sok érdeket sértett, hisz így egy több milliárdos üzlet hiúsult meg, amiből bőségesen részesedtek volna mind az elvtársak, mind a narancsosok káderek.

És Sukoró csak egy a gaztettek sorában, amit további visszaélések nyilvánosságra hozása követett volna, úgy ahogy azt a Razzia meghirdetésekor Gyuriék vállaltak, amikor is a többi hunniással együtt arra tettek ígéretet, hogy a nyilvánosság erejét felhasználva igyekeznek megakadályozni a magyar föld kiárusítását. Ezért kellett Gyurit kivonni a forgalomból, ezért kell már oly sok hónapja kreált vádak alapján börtönben ülnie. És ezért kell benntartani továbbra is.

Ha pedig további szimbolikus összefüggéseket akarunk keresni, akkor érdemes megnézni azokat a fotókat, amelyek a nagy narancsos forradalom előtt és után készültek a Budaházy-tárgyalásokon.

[nagyításért katt a fotóra]

Mint látható ma már nem símaszkos kommandósok kísérik, hanem könnyed öltözetű fegyőrök. A változás pontosan olyan, mint amelyet itt kint mi is megtapasztalunk. A körítés átalakult, a hangsúlyok kicsit eltolódtak, de ettől függetlenül ma is azok diktálnak, akik eddig, ma is azok hozzák a döntéseket, akik eddig is.

A ruha ugyan más lett, de a lényeg, mint látszik semmit sem változott.

Olvass tovább »

Újabb gumicsont, vagy ez már bukta lesz?

Aki keres, az talál – gondolhatták magukban a narancsos minisztériumi kukabúvárok, amikor két hónapnyi kutakodás után a napokban végre ráleltek a Parlament alagsorában azokra a CD- és DVD kötegekre, amelyek Elqró és Bajnai dicsőségesnek éppen nem mondható hétköznapjait megörökítő fotókat tartalmazzák. Mint azóta kiderült, a 178 lemeznyi képet Déri Miklós, a méltán gyomorforgató Magyar Narancs egykori munkatársa készítette, aki kvázi udvari fotósként követte végig az elmúlt öt év ámokfutását.

Dérit és cégét még 2005-ben bízta meg a kancellária, hogy fotódokumentálja a kormányzatok mindennapjait. Mivel az elvtársak ezt a kérdést nagyon fontosnak ítélték, ezért a dologra hajlandóak voltak áldozni is. Mármint közpénzt. Így aztán Déri és csapata 2006-ig potom havi 1,2 millióért kattogtatott, ami tekintettel az ügy „bonyolultságára” 2009 tavaszára már 1,7 millió forintra emelkedett.

Elqró háttérbe húzódása után Gordon is nagy szükségét érezte annak, hogy szerény személyét Dériékkel megörökíttesse az utókor számára. Sőt, mindezt olyannyira fontosnak gondolta, hogy 2009 nyarán már havi 2,84 millió forintot is szükségesnek és arányosnak tartott kifizetni érte. A fotózkodás természetesen idén májusig folytatódott, de ezekben a hónapokban már a takarékosság és a megszorítások hatására csökkentették Dériék megbízási díját, akik így a januártól májusig tartó időszakban kénytelenek voltak havi 2 millió forintért megörökíteni a válságkezelést. Természetesen ezt is közpénzből.

Az irreális költségek mellett, a DVD-k áttanulmányozása további meglepetéseket is tartogatott a megtalálóknak, hisz azokon nem csak a protokollesemények szerepeltek, hanem olyan magánjellegűek is, mint Elqró hajvágása, vagy csocsózása az A38-ason. Sőt találtak olyan fotót is, amin egy teljesen ismeretlen horgászó ember látható. Róla végül sikerült kideríteni, hogy Déri egyik ismerőse. Azonban arra a kérdésre, hogy a fényképe mégis mit keresett a kormányzati képek között, még nem született válasz.

[nagyításért katt a fotóra]

Azonban a legnagyobb meglepetést mégsem az eddig megnézett fotók tartalma jelentette, hanem az a Déri által írt kis levél, amelyet a DVD lemezek mellett találtak meg. „A mai napon leadtunk két doboznyi adathordozót (CD-DVD-t) megsemmisítésre. Köszönjük, Déri Miklós”. Szerencsére a fotók mégsem jutottak erre a sorsa, mert egy, ezidáig ismeretlen miniszteri dolgozó kis kiegészítést írt a papírlapkára, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy ne tegyenek eleget Déri kérésének.

Persze most sokan mondhatnák, hogy ez is csak egy gumicsont, amin a nagy uborkaszezonban lehet csámcsogni. És valljuk meg őszintén, akár még igazuk is lehetne, de én azt hiszem, hogy ez az ügy minden pitiánersége mellett, mégiscsak jól rámutat arra, hogy milyen pofátlan pénzlenyúlások és irreális kifizetések történtek az elmúlt időszakban. Ha egy ilyen ügynél simán lenyúltak 100 millió körül, akkor mi pénz tűnhetett el egyébként?

De gumicsont ide, vagy oda a történetnek lehet még akár érdekes befejezése is. Mondjuk akkor, ha netán a lemezeken találnak olyan fotókat is, ahol a két gazember olyanokkal látható együtt – pl.: Joav Blummal -, akikkel kapcsolatban rövidesen az kellene vallaniuk, hogy soha nem is találkoztak…

Olvass tovább »

Kurultaj, ahogy mi láttuk [videó]

Olvass tovább »

Schmuck, Kapolyi, Seres Mária és a koton

Összejöttek, vagy inkább összefeküdtek. Ők hárman.

Schmuck Andor, Kapolyi László és Seres Mária. A Tisztelet Társasága, a Magyar Szociáldemokrata Párt és a Civil Mozgalom. Azért valljuk meg, szép kis gruppen ez.

Egyes hírportálok már új baloldali szövetség kialakulásáról beszélnek, bár az még nem derült ki, hogy ezt mire alapozzák. Egy szövetséghez normális esetben kapcsolódó értékrendre és közös célokra lenne szükség. De vajon mi az a közös érték, amelyik összeköthetné a milliárdos Kapolyi vezette fantompártot, a százötvenezer nyugdíjas tagját ingyenes retrobulikra utaztató és még szcientológus körökkel is érintkező komcsi nyugger brigádot és azt a Civil Mozgalmat, amelyik már nem először akarja megtéveszteni jól hangzó szlogenjeivel a kevésbé tájékozott polgárokat? És aki nem mellesleg több mint 600 ezer névvel és címmel rendelkezik.

Nem hiszem, hogy nagy bátorság kijelenti, hogy klasszikus értelemben nincs ilyen. Sokkal inkább beszélhetünk egy olyan pillanatnyi érdekszövetségről, ami nem szól másról, mint pénzről, a hatalomról és a felszínen maradásról.

A kialakult helyzet perverzségét akarva-akaratlanul, de megérezhették a kampányt irányítók is, mert nagyon találóan bevettették az új tömörülésre talán legjellemzőbb választási ajándéktárgyat. Így hát Seres Mária majd kiállhat Budapest utcáira kampányolni és közben Schmuckos kotont osztani a népeknek.

Szinte már látom magam előtt, ahogy az egyik kezében a radikálisoktól elhatárolódó szórólapot tartja, a másikkal pedig - egy-egy „Mindnyájunknak el kell menni” felkiáltással - bőkezűen nyomkodja az óvszert az éppen arra járó emberek markába. És ebben a képben majd benne lesz minden, minden, ami Seres és a köréje tömörülők eddigi közéleti tevékenységét jellemzi: lefeküdni mindig annak, aki a legtöbbet ígéri, összejönni bárkivel, akin keresztül kicsit is feljebb lehet jutni. [a szórólapért katt a linkre, a nagyításért pedig a fotóra]

„Pénz, pénz, a sok rohadt pénz kell, kell és csak ez éltet. Egy idő után nem számít semmi, bárki megkefélhet...”

A sajnos a fotókból az nem derül ki, hogy magán az óvszeren van-e minta, de ezek után simán elképzelhető, hogy igen. És talán az sem lenne nagy meglepetés, ha azt magának Schmucknak az arcképe díszítené. Nem kérdés, ez lenne az igazán találó, ez lenne az, amiről azonnal Andor jutna eszünkbe. Felhúzod, ránézel és kimondod, ami elsőként beugrik:

…

Igen. Az.

F@szfej.

Olvass tovább »

Azért elengedhetnétek már [+hangfelvétel+Célpont videó]

Tegnap, a nagy forradalmi idők közepette a narancsos illetékesek végre kegyeskedtek feloldani a még Elqróék által kiadott nyilatkozat-zárlatot, és így Budaházy Gyuri végre elmondhatott néhány gondolatot a szélesebb nyilvánosság előtt is. Hogy ez az engedmény csak egy kis alamizsna, vagy az út kezdete a szabadság felé, még nem tudható, de azt hiszem, nagyon sokan bízunk benne, hogy talán az utóbbiról van szó…

A nyilatkozat-zárlat utáni első tévés megjelenésre sem kellett sokat várni, mert Kisberk Szabolcsnak sikerült interjút készítenie Gyurival a váci börtönben, ami a Célpont című műsorban került bemutatásra.

A folytatás ITT.

Olvass tovább »

Valami bűzlik, avagy a Biszku-riport margójára [+videó]

Gondolom, már sokan hallottak róla és talán többen látták is már azokat a filmeket, amelyek az elmúlt hetekben kerültek nyilvánosságra a 89’-es változásokat megelőző időszakról. Az egyik egy régebbi, az Ávósok című többrészes sorozat, a másik pedig, amire gondolok a mostanság készített Biszku-film. Érdekesség- és okulásképpen a filmeket több más radikális portál mellett mi is bemutattuk, de ha jobban belegondolunk a dologba és annak hátterébe, akkor azért a történésekkel kapcsolatban néhány kérdést mindenképpen érdemes feltennünk. [a filmek a linkekre kattintva megnézhetők]

Az Ávósok című sorozatot 1994-ben készítették az MTV-ben. Ha megnézzük a stáblistát, akkor ott nem kis meglepetésre Chrudinák Alajos nevét találjuk. Chrudinákét, akit a közvélemény a korábbi rendszerben a Magyar Televízió sztárriportereként és meghatározó egyéniségeként tartott számon. Azon pedig nem nagyon lehet vitatkozni, hogy abban az időben, csak az tudott ilyen karriert befutni, aki maga is a rendszer része volt. Ráadásul azóta már az is kiderült, hogy Chrudinák nem csak egy sima fogaskerék volt a gépezetben, hanem ügynöki tevékenységet is folytatott az elvtársak teljes megelégedésére.

Ezek után azonnal adódik a kérdés: Vajon miért adott annak idején a máig kommunistafészek MTV a Kubinyi-Chrudinák kettősnek megbízást arra, hogy csinálják meg ezt a filmsorozatot? Mert azért annyira ne legyünk naivak, hogy azt higgyük, hogy ez partizánakció volt és a filmet csak úgy, mindenféle engedély és legfőképp ellenőrzés nélkül leforgathatták volna.

Vajon akik ténylegesen döntöttek a dologban, azokat mi sarkallta mégis erre? És azokat, akik valamiért most megint elővették?

De ezek a kérdések feltehetők a mandineres Biszku-film kapcsán is. Vajon milyen okai lehetnek annak, hogy ezt a témát most elővette egy bevallottan és ismerten zsidó fiatalok által szerkesztett honlap? Vajon mi lehet az ügy hátterében? Vajon honnan volt annyi anyagi forrás, hogy ezt így le tudták forgatni?

Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, de szerintem itt valami bűzlik. Azt már régen megtanultuk, hogy a zsidók a mi javunkra nem nagyon szoktak csinálni semmit se. A jószándéknak nevezett történetek mögött az esetek nagy részében mindig valami hátsó szándék áll. Félek tőle, hogy ez most sincs másként, csak sajnos még nem látjuk át az egészet.

Mindenesetre a nagy leleplezős történet a Duna tévén tegnap tovább folytatódott. Az esti Közbeszéd című műsor vendége maga Biszku Béla volt, aki kifejtette nézeteit az ’56-os eseményeket követő időszakról. A riportban a vén komcsi részéről olyan kijelentések hangzottak el, amik már önmagukban is kimerítik szerintem a nemzetgyalázás fogalmát. Nem mennék bele az interjú idézgetésébe, inkább nézzétek meg a teljes riportot, ami egyszerűen vérlázító.

A videóért katt a fotóra vagy a linkre
[http://80.249.172.28/video/2010_32/10010023395315.wmv]

A történet egyelőre itt tart. Kíváncsian várom, hogy kerül-e elő, vagy készül-e újabb kétes, vagy legalábbis megkérdőjelezhető emberek által jegyzett összeállítás erről az időszakról.

Vajon előfordulhat az, hogy az igazi bűnösök és azok leszármazottai ezekkel a filmekkel csak azt akarják elérni, hogy olyan feldolgozások szülessenek, amiket ők ellenőriznek?

Vajon előfordulhat az, hogy inkább előre menekülnek, mert félnek attól, hogyha ez a téma feldolgozatlan marad, akkor majd jön valaki, valaki, aki teljesen független és úgy megcsinálja, hogy abban tényleg a teljes igazság lesz benne, megnevezve és lebuktatva a még mai is meghatározó posztokon ülőket?

Olvass tovább »