Ez lenne hát a narancsos korrektség?

Gondolom, még sokunkban él a parlament alakuló ülésének utolsó és egyben legfelemelőbb pillanata, amikor az ünnepi ülés lezárásaként felhangzott a falak között a Székely himnusz. Sajnos még nem a hivatalos menetrend részeként, hanem azért, mert mi radikálisok tudtuk és éreztük, hogy enélkül nem fejeződhet be egy ünnepség, hogy enélkül nem lehet teljes egy ünnep. [az RP bejegyzésért katt a linkre]

Gondolom, arra is sokan emlékszünk, hogy ezt a többség által nem várt eseményt az egyes pártok hogyan reagálták le. Jellemzően az elvtársak, még aznap este rendkívüli házbizottsági ülést is összehívattak, hogy a jobbikos „rendbontás” miatt ezen a fórumon is ajvékolhassanak egyet. Érdemes felidéznünk Vona Gábor, a rendkívüli ülés után elhangzott szavait: „Az éneklést az MSZP képviselői szóvá tették a házbizottság ülésén. Azonban a házbizottság tagjai között egyfajta konszenzus alakult ki abban, hogy a Székely himnusz egyáltalán nem volt bántó senki számára, sőt a Ház elnöke kellemes meglepetésnek érezte".

És hogy teljesen kerek legyen a felvezető, idézzük még ide az MTI aznapi hírét: „A parlamenti ülés végén a Szózat után jobbikos képviselők elénekelték a Székely himnuszt, az éneklésbe a Fidesz-KDNP képviselői közül is többen bekapcsolódtak. Az MSZP-s képviselők nem énekeltek, többen közülük pakolni kezdtek, de a teremben maradtak.”

Persze most sokan mondhatják, hogy igen, ez így volt, de mit kell ezen bizonygatni? Mi ebben most az érdekes?

Az ügy, ami miatt a fentieket ideidéztem nem a problémák problémája. Nem ez miatt fog összedőlni a világ, azonban mégis fontosnak tartom, hogy ne menjünk el szó nélkül mellette, hisz kendőzetlenül bemutatja, hogy a narancsosok és a megvett sajtó még egy ilyen teljesen nyilvánvaló ügyben is milyen szemét módon képes csúsztatni.

Szerdán a Magyar Nemzetben megjelent egy egész oldalas riport Schmitt Pállal. Az újságíró, Kő András az első parlamenti napok élményeiről és benyomásairól kérdezte az országgyűlés elnökét. A felvezető kérdések után a riportban következő párbeszéd volt olvasható: [szó szerinti idézet, az eredetiért katt a fotóra]

- Első alkalommal hangzott el a parlamentben, az alakuló ülés után, váratlanul a székely himnusz. Valaki elkezdte, aztán folytatta a többség.

- A mai gondolkozásommal már mondhatnám, hogy jó lenne, ha csak az történne a parlamentben, amit az elnök elrendel. De ki tudja megtiltani az ilyen alakuló ülésen, ahol a polgári, nemzeti oldalnak kétharmados többsége van, hogy a székely himnuszra valaki rázendítsen? Nem néztem, hogy honnan jött az ének, de azonosultam vele, és énekeltem én is. Utólag azonban összehívtam a frakcióvezetőket, és arra kértem őket: ilyen eset többé ne forduljon elő, mert az én felelősségem a Ház rendjének biztosítása.

Mint látszik, mind a kérdés, mind a válasz teljes összhangban van. Mindkettő felháborító, pofátlan hazugság. Hisz nem valaki a kétharmadból kezdte el az éneklést, hanem mi radikálisok, mert bennünk még él az a tisztesség, ami a narancsosok többségéből már rég kiveszett.

Biztos vagyok benne, hogy ez a riport anélkül nem jelenhetett meg, hogy Schmitt Pál azt előtte jóvá ne hagyta volna. Így szó sem lehet véletlenről, újságírói elírásról. Schmitt szándékosan csúsztat, szándékosan akarja félrevezetni az olvasókat azzal, hogy azt a látszatot kelti, mintha a Székely himnusz eléneklése valamelyik narancsos kezdeményezésére történt volna meg. Pedig ő is pontosan tudja, hogy mi az igazság, pontosan tudja, hogy ez nem így van és így nyilván pontosan tudja, hogy hazudik.

Olimpikonként megtanultam, hogy a szabályokat be kell tartani, hogy az ellenfelet nem szabad ellenségnek tekinteni. A győzelmet szerénységgel és a vereséget alázattal kell elviselni, a mérkőzés végén kötelező a kézfogás a fair play írott és íratlan szabályai szerint – fejtegette Schmitt még a székfoglaló beszédében. [a beszédért katt a linkre]

Ez lenne akkor hát a narancsos korrektség?

Nincs kampány, nincs semmi, ami indokolná ezt, akkor miért? Miért akarja ezt a nagyszerű tettet Schmitt Pál ellopni tőlünk?

Kétharmad mellett mi szükség van ilyen pitiáner és átlátszó csúsztatásokra? Mi szükség van ilyen álságos viselkedésre?

És legfőképp, miért nézi hülyének az embereket? Miért gondolja, hogy nem tűnik fel senkinek az, hogy a fidesz már húsz éve vagy ellenzékben, vagy kormányon, de ott ül a parlamentben, és eddig még sohasem érezte, hogy ezt a himnuszt is el lehet, pontosabban, hogy ezt is el kell énekelni?

Mi szükség van erre? Arról már nem is beszélve, hogy a Magyar Nemzet szerint ez lenne a korrekt tájékoztatás?

Kétharmad ide, megvett sajtó oda, egyszerűen szánalmasak vagytok.