Az MSZP saját halottjának tekint [+ új plakát]

Most már kezdem érteni, hogy mi volt az oka annak, hogy az emeszpé végül is Mesterházyt választotta miniszterelnök-jelöltnek. Egyszerű a válasz. Nála nagyobb pojácát a most futók között nem találtak. Az elmúlt hétvége után efelől nincs kétségem.

Néhány napja még azon morfondíroztam itt a blogon, hogy „A szocialista párt becsületes emberek értékalapú közössége” című gagyisztikus stand up comedy után mi jöhet még. Megvallom, sok minden eszembe jutott, de erre én sem számítottam. Azt hiszem, ma már bátran kijelenhetjük, hogy a Pártban a gátlástalansággal vegyített idiótizmus, amit az eddigi legnagyobb művelőiről nevezhetnénk akár nyakó-szanyi jelenségnek is, immár a legfelső szintre emelkedett. [a korábbi bejegyzésért katt linkre]

Történt ugyanis, hogy múlt vasárnap az emeszpé matiné jelleggel Nyugdíjas szolidaritás című rendezvényt szervezett. Összevadásztak valahonnan pár száz vén komcsit, kivonult a Mikroszkóp színpad a mérhetetlenül magas színvonalú előadóival, dübörgött a Nem csak a húsz éveseké a világ és persze ott volt Attila is. Attila, a magyar baloldal megújulásának záloga, az államférfi, aki őszintén szereti a nyugdíjasokat, és hitesen akar az ország érdekében dolgozni.

Mindezeket onnan tudhattuk meg, hogy Czerván Mártonné, alias Margitka, az MSZOSZ nyugdíjas választmányának elnöke ezekkel a szavakkal konferálta fel a jelöltet, miután a választmány tagságának nevében biztosította a Pártot, akár mi is lesz, ők tűzön-vízen át a támogatni fogják őket.

Attila pedig jött és előadott. A hallgatóság pedig az ajándék reklámesernyőt és a narancsos nyugdíjkatasztrófa szórólapot szorongatva, elalélva hallgatta őt. A jelöltet, aki szánalmas kis performanszában az ott megjelentek legnagyobb örömére, igazi kádárista hangulatot varázsolt a terembe. Amikor már megvolt a nyugdíjkorrekció, a 65 év felettiek ingyenes utazási kedvezménye, a több üdülési csekk és a támogatott internetes oktatás, akkor vetette be az igazi pluszt. Egyszeri 75 ezer forintos kegyeleti járandóságot adna azoknak a nyugdíjasoknak, akik megözvegyülnek.

A hallgatóság az ígéretek elhangzását mondatonként tapsviharral szakította meg, az „államférfi” záró gondolatait pedig álló vastaps követte.

Végülis minden rendben van. Az MSZP saját halottjának tekint minden nyugdíjast, sőt ha a kampány végén még nagyon szorulna a hurok, akkor akár még azt is megígérik, hogy a nyugdíjasok ingyen átmehetnek a piros lámpán. Mi tud történni? Ha nem jön be, jöhet a temetési járandóság.



De fordítsuk kicsit komolyra a szót.

Vajon miből gondolja az emeszpé, hogy a nyugdíjasok alapvetően hülyék? Miből gondolják azt, hogy azokon a kádárista pártfunkcionáriusokon kívül, akik nyugdíj gyanánt többszázezreket nyúlnak le még ma is, még van olyan, aki elhiszi a pofátlan hazudozásaikat?

Miből gondolják, hogy az időseknek nem tűnik fel, hogy 75 ezer forintból manapság nem jön ki egy temetés, mert még a legegyszerűbb megoldás is cirka 150 ezernél kezdődik?

Miből gondolják azt, hogy az üdülési csekk fontosabb annál, mint hogy az ember éjszaka nyugodtan aludjon, és ne attól kellejen rettegnie, hogy cigányhordák mikor rúgják rá az ajtót?

Miből gondolják azt, hogy az átlag vidéki nyugdíjasnak valamit is számít, hogy bárhová ingyen utazhat, hogy kedvezményesen mehet számítástechnikát tanulni, amikor az emeszpé által teljesen lekarcolt nyugdíjából még nagyon a rezsire sem futja?

Tényleg ezek a dolgok azok, amelyek ma a legfontosabbak az átlagnyugdíjasok életében? Tényleg ezek a problémák azok, amelyek ebben az országban az idősekkel kapcsolatban megoldásra várnak?

Nem akarok feszültséget teremteni a fiatalabb és az idősebb korosztály között, de nem lenne fontosabb kérdés ebben a témakörben az, hogy hogy lehetne a népesség drasztikus csökkenését, illetve a lakosság elöregedést megállítani? Hol vannak a gyermekvállalásra ösztönző lépések, hol van a fiatalok otthonhoz jutásának programja? És hol vannak azok a munkateremtő törekvések, amelyek új munkahelyeket és ezáltal több adóbefizetést biztosítanák, amiből aztán bőven lehetne fedezni, és persze emelni is a nyugdíjakat?

És talán a legfőbb kérdés, ami pontosan rámutat az egész történet lényegére:

A halál helyett az elvtársak miért nem az életet támogatják?