A világ legigazságtalanabb „békéje” (II. rész)

Amikor a szövetséges és társult hatalmak a magyar kormánynak a végleges békefeltételeket átnyújtották, ezt egy levél kíséretében tették, amelyet Millerand írt alá. Ez az antant álláspontját megmagyarázó kísérőlevél elismeri, hogy az új határok a magyar népesség egyes gócait más államok szuverenitása alá juttatták. Azután így folytatja:
Erre azonban nem lehet hivatkozni azzal az állítással, hogy jobb lett volna nem bolygatni a régi területi állapotot. A dolgok meglévő rendje, még ha ezeréves is, nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott.
Ezeréves történelmi jog, ezeréves küzdelem és szenvedés, amellyel a magyar nemzet csaknem változatlanul megtartotta régi birtokállományát, mind semmi sem volt a trianoni ítélőszék előtt. Hogy a dolgok ezeréves rendje miért találtatott igazságtalannak, azt nem árulja el a kísérőlevél.

A magyar nemzet ezer éven keresztül karddal a kezében védelmezte a Nyugat kultúráját a Kelet ellen és fáradhatatlan kultúrmunkával civilizálta a területén megtelepedett, barbár népeket. Ez az a "dolgok meglevő rendje", amely a Millerand-féle levélben igazságtalannak találtatott.


Azok a nagyhangú érvek, amellyel Magyarország ellenségei Magyarország fölosztását igyekeztek megindokolni, a legelső vizsgálatnál teljesen tarthatatlanoknak bizonyultak. Néprajzi szempontból az új határok rosszabb és igaztalanabb helyzetet teremtettek meg a réginél, a történelmi jog a magyar nemzet igaza mellett szól, a békeszerződés szerzői maguk elismerik, hogy ha a népek önrendelkezési jogát engedték volna érvényesülni, soha sem teremthették volna meg Csehszlovákiát. Amihez mi hozzátesszük, hogy mai formájukban nem lehetett volna megteremteni a többi utódállamot sem.


A szépen kiegyensúlyozott gazdasági egység szétbontása bajt, gondot, nyomorúságot okozott a Csonka-Magyarországnak meghagyott és az elszakításra ítélt területeken egyaránt. Magyarország a világháború előtt a legteljesebb földrajzi egység képét mutatta. Reclus, a nagy francia geográfus, azt mondja róla, hogy: "Ez az ország született ország". És a történelem igazolta a nagy Reclus megállapítását. Mert a természetnek is megvannak a maga kényszerítő törvényei. A Kárpátok magas koszorúja magától érthetődőleg lezár egy félkört s ezt alulról szélesen hömpölygő folyamok vízi határa rajzolja ki természetes és logikus egésszé. Az a földterület, amely ilyen egységesen önmagáért való, a maga törvényeit rákényszeríti a politikai fejlődésre is.

Magyarország hegyrajza

Nagyon érdekesek és tanulságosak azok a megnyilatkozások is, amelyek a trianoni béke ratifikációját külföldön kísérték. Azt tudjuk, hogy a trianoni szerződést az Egyesült Államok egyáltalában nem ratifikálta, de
a diktátum elfogadása nem ment simán a francia és az angol parlamentekben sem. Mind a két helyen tekintélyes hangok emelkedtek a szerződés fogyatkozásai ellen. Franciaországban maga Guernier előadó is elismerte, hogy a békeszerződés rendkívül súlyos, s amikor annak az elfogadását ajánlotta, a Millerand-féle kísérő levélre hivatkozott, amely szerinte lényeges módosításokra ad lehetőséget.

Margain képviselő megállapította, hogy a Millerand-féle kísérő levél "már magában véve is bevallása a kormány részéről annak, hogy a békemű rossz." Ezt maga Briand, az akkori miniszterelnök és külügyminiszter sem tagadta, mert ugyanezen az ülésen kijelentette, hogy: "a magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk, és azon követjük a határvonalat, amely egyébként nem feltétlenül végleges, s amely, tudjuk meg mindjárt, nem feltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos kiigazításokra lesz szükség."


Az angol parlamentben már a ratifikációt megelőzőleg éles támadások hangoztak el a trianoni szerződés ellen. 1920. március 25-én a képviselőházban Captain Elliot, március 30-án pedig a lordok házában lord Newton, Viscount Bryce, lord Montagu, lord Sydenham, lord Weardale, Marques of Crewe szálltak síkra Magyarország igazsága mellett. 1921. május havában a ratifikációs vitában hatvantagú képviselőcsoport követelte a trianoni szerződés ratifikációjának a megtagadását. A felsőházban pedig lord Newton, lord Bryce és lord Phillimore kívánták ugyanezt. Lord Curson külügyminiszter csak egyetlen egy érvet tudott fölhozni a ratifikáció mellett, a Millerand kísérőlevelében foglalt ígéretet.


Amint látjuk, a Millerand-féle levélben foglalt ígéret, amely kilátásba helyezte a határ megállapítás legkirívóbb igazságtalanságainak a kijavítását, főindokul szolgált a trianoni szerződés ratifikációjára. Bizonyítékaink vannak azonban rá, hogy a velünk szerződő másik fél soha nem is gondolt arra, hogy a Millerand-levélnek a békeszerződés kiegészítéséül tekinthető rendelkezéseit becsületesen végrehajtsa.

Az egyik bizonyíték a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottságnak 1925. évi március hó 12-ik és 13-ik napjáról fölvett 36. számú jegyzőkönyve. Ebben olvasható a következő eset: "A magyar biztosnak azon kijelentésére, hogy nagyon meg van ütközve azon, hogy a határ megállapításra vonatkozó okmányok között a kísérőlevél nincsen megemlítve, az antant biztosok válasza a következő volt:
A Szövetséges Hatalmak biztosai nincsenek abban a helyzetben, hogy a kísérőlevélről, amely a bizottságnak tudomására adatott, beszélgessenek.
Azt, amit ebből a jegyzőkönyvből megtudunk, megerősíti Gordon Ross, a magyar-cseh határ megállapítására kiküldött bizottság egykori főtitkára is. Gordon Ross a Daily Mailben közölt levelében megírja, hogy amikor a bizottság megkezdte a határ megállapítását, hamarosan kitűnt, utasítása csak arra szól, hogy a határt pontosan úgy állapítsa meg, ahogyan azt a szerződés kijelölte.

Magyarország lakosságának felosztása

Trianon szerzői tisztában voltak azzal, hogy égrekiáltó igazságtalanságot követnek el Magyarország ellen. Tudták, hogy ezt a békét csak erőszakkal lehet egy életakarattal rendelkező nemzetre rákényszeríteni. Trianont erőszak hozta létre, és Trianont csak erőszakkal lehet fenntartani. Magyarországot ezért a békeszerződésnek csúfolt békeparancsban leszerelték. Megszabták, hogy a magyar hadsereg létszáma békében és háborúban sem lehet több, mint 35.000 fő. A trianoni zsákmány haszonélvezőinek, a Magyarországgal szomszédos ellenséges indulatú államoknak a fegyverkezését ellenben semmiféle korlátozásnak sem vetették alá. Szomszédaink éltek is a lehetőséggel és egy esetleges mozgósítás esetén a három állam hadserege együtt közel négy és félmillió főt tett volna ki.

A magyar állam a trianoni békeszerződésben olyan súlyos veszteségeket szenvedett, melyekbe belenyugodni soha sem lehet. Három és fél millió magyart idegen uralom alá juttattak. Elvették az ország erdeinek, szénbányáinak, vízierőinek, vasércbányáinak legnagyobb részét; az ország sóbányáit, arany- és ezüstbányáit pedig mind elvették. Elzárták az országot a tengertől. Mindezeket a veszteségeket még fokozta az, hogy az ország mai területét a cseh-osztrák-szerb-román "trianoni vámhatárok" igen magas vámokkal elzárták a külvilágtól.

A magyar nemzetet megsemmisíteni azonban még így sem sikerült. A nemzet - mely életerejéről többször tett tanúbizonyságot - nem esett kétségbe, nem nyugodott bele a ráerőszakolt békeszerződésbe és törhetetlen akarattal követelte Trianon revízióját.

(forrás)



Kapcsolódó bejegyzések:
A világ legigazságtalanabb békéje I. rész
A világ legigazságtalanabb békéje III. rész
Epilógus, avagy az elszalasztott lehetőségek

0 kommentek:

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló