Van még ebből kifelé?

Másfél évvel ezelőtt az alábbi parlamenti felszólalás hangzott el. Nagyjából mindannyian emlékszünk rá. Frissítsük fel az emlékeinket, nézzük meg ismét. A legújabb események fényében másmilyen egy kicsit:

Volt ám visítás, ajvékolás, hörgés, vinnyogás, szájhabzás, toporzékolás, padlón megfetrengés, ATV-ben kórusban jajgatás, Clintonné nevében Síp utcában levélírás! Pedig ha így utólag nézzük, amikor már elmúlt a dolog frissessége, nem is olyan drámai ez az egész. Egy elég gyengén előadott, hebegős felszólalást láttunk mindenféle retorikai spiritusz nélkül, tele taktikai hibákkal. Pár napra rá az is világossá vált, hogy teljesen előkészítetlen volt az egész – utána visszavonták, majdhogynem bocsánatot kértek érte, a pártelnök nem állt ki mellette, töketlenkedést kellett érzékelnünk. Na de mindegy, Gyöngyösi Márton hőssé magasztosult tőle, és az egész mindenestül úgy rögzült a köztudatban, hogy a kettős állampolgárságú magyar parlamenti képviselők feltárását követelik itt éppen. Izraelit is, meg hát egyáltalán. És hogy ez a „demokratikus erők” szerint mekkora fasizmus.

Kik vonyítottak leghangosabban? Természetesen a maszoposok.

Azok a maszoposok, akik köreiben most ez a Simon-Welsz néven nevezhető egészen elképesztő botrány dúl. Olyan, ami mostanra már jócskán meghaladja Rejtő Jenő minden fantáziáját is. Van itt kettős állampolgárság bőven, Bissau Guinea, sőt már Uruguay is felmerült. KI tudja, hogy akinek két-három útlevele bizonyosodott be, annak nincs-e a fiókban még akárhány. Például izraeli is.

Bizony ám, mert valami csudálatos véletlen folytán az ügyben eddig felmerült szereplők mind-mind zsidók. Simon (annyaneve Derdák), Welsz Tamás, Fürst György, a bamakó-rallys Szabó Gál András, a Sólyom Airlines, vagy akár az Első Magyar Letelepedési Tanácsadó és Szolgáltató Kft. A fősodratú média nem mondja persze, de eddig az egész egy zsidó vircsaft. Hétszentség, hogy izraeli állampolgárság is játszik.

Tehát pontosan azok óbégattak nemzetbiztonsági kockázatról, demokrácia megvédéséről, lopakodó fasizmusról a politikusok kettős állampolgárságának kapcsán, akikről most már a legegyértelműbben kiderült, hogy a legsötétebb maffiamódszerekkel szedik a sápokat, százmilliókkal és milliárdokkal játszadoznak, pofátlanul manipulálgatnak afrikai és bármi más állampolgárságokkal, sőt az emberölés sem áll tőlük távol eközben.

Hogy az álszoci gengsztereken kívül az álfiatal áldemokraták mennyire vannak érintve az ilyesmiben, azt egyelőre nem tudhatjuk. Talán kapunk híreket a dolgok ezen részéről is. De az máris biztos, hogy a komplett politikai „elit” végképp elhiteltelenedett. Olyan mélységű elmocsarasodás rajzolódott ki a szemünk előtt, hogy a cseppet is józanul gondolkodó emberben már nem maradhatott semmiféle illúzió. Sem a maszop iránt, sem az egész hóbelevanc iránt. Egy abszurd vicc, amiben élünk.

Már csak az a kérdés, hogy van-e út innen kifelé. Ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor mik várhatók még az ország teljes szétmállásáig?

Legyünk optimisták – legalább annyiban, hogy van még út kifelé ebből. Annak a legelső állomása az kell legyen, hogy fényt kell deríteni az útlevelekkel pókerezgetésre, a kettős-hármas-akárhányas állampolgárságokra. Ha úgy tetszik: igenis listázni kell a többes állampolgárságú politikusokat. Sőt ugyanazzal a lendülettel ülepen rúgni őket. És azokat szintén, akik még tiltakozni mernének ellene.

Van rá esély?

Aki a választásoktól vár változást, az figyeljen oda egy kicsit jobban...