Fotózgatni veszélyes!

Március 15-én hatályba lépett egy jogszabály arról, hogy nem lehet ám csak úgy fényképezgetni, mert ha valaki rákerül a képre a beleegyezése nélkül, akkor kártérítés illeti meg azért, mert sérültek a személyiségi jogai. Az új jogszabály ellen máris tiltakoztak a médiaszervezetek, mert gyakorlatilag ellehetetlenül az újságszerkesztés akár a nyomtatott sajtóban, akár tévében, de elektronikusan is. A hétköznapi hobbifotós pedig bármelyik pillanatban bajba kerülhet vele, ha kifog egy antiszociális kötekedő barmot, aki meglátja őt fényképezőgéppel a kezében.

A bepereléshez és a kártérítés fizettetéséhez nem szükséges, hogy a kép megjelenjen valahol. Elég, ha egyáltalán létezik. A bíróság már akkor is megítéli a kártérítést.

Lassan megszokhattuk már, hogy idióta jogszabályok keletkeznek. Fő területük az új Szent Tehén, a személyiségi jogok védelme. Annyira megvédik a személyiségi jogainkat, hogy hatot hemperedünk tőle. Az élet legkülönbözőbb területein állítanak apró, piszlicsáré, de nagyon kellemetlen kis tilalomfákat azon a címen, hogy védik velük mások személyiségét, vagyis végső soron a miénket is.

Magyarázatnak ez is egy magyarázat. Csak éppen hülye.

Nem tudom, kinek volt eddig problémája abból, ha mondjuk véletlenül rákerült egy utcafotóra. Vagy egy valaki másról készült képen ő is ott volt valahol a háttérben, vagy részt vett ugyanazon a rendezvényen, és mellékesen őt is lekapták.

Problémáink bőven vannak mindannyiunknak, de nem hiszem, hogy ez szerepelt volna köztük. Valahogy úgy van vele mindenki, hogy ha odamegy valahová, akkor vállal mindent, ami azzal jár, hogy ő ott van. Nem mintha olyan rettenetes dolgok történhetnének, vagy súlyos felelősségrevonással kellene szembenéznie pusztán a lefotózás és emiatt az ottléte dokumentálhatóvá válása miatt.

Igazából ez az egész csak egy hiszti.

Nagyon amerikai szaga van. Tőlük vettünk át egy újabb hülyeséget.

Amerikát járt ismerőseim mind arról számolnak be, hogy ott elvileg baromi nagy szabadság van, de csakis elvileg, mert a hétköznapi életet agyonszabályozgatják az ilyen vacakolások. PC és személyiségi jogok a köbön.

Most azon gondolkodom, hogy az érettségi tablóképemet vagy akármelyik általános iskolai csoportképet kitehetem-e az internetre. Hátha akad az egykori osztálytársaim között egy cukorfalat, aki a meghatott visszaemlékezést, nosztalgiát, boldog ifjúkorunk felidézését arra használja ki, hogy beperel, és megvág mondjuk 300 ezer forintra. Megteheti! A bíróság most már megítéli, és fizethetek. Vagy pont fordítva: kiválasztok magamnak egy célpontot közülük, és leszek olyan aljas rohadék, hogy megtejeltetem. A régi szép idők tiszteletére.

Tessék megfigyelni, hogy lesz ilyen!

Na és mi van az utcafigyelő biztonsági kamerák felvételeivel? Vagy ohó, az már máááás? A bankokra nem vonatkozik? Ott a személyiségi jogaink le vannak tojva? Mert még szentebb Szent Tehén?

Az ilyen kretén jogszabályok általában úgy keletkeznek, hogy a sok mihaszna Politikus és Törvényhozó és egyéb kontraszelektált, de annál nagyobb egójú Hólyag unatkozik a bábjáték közepette, amit ővelük és az ő tologatásukkal játszanak a hatalom igazi birtokosai, és szükségét érzik annak, hogy végre ők is csináljanak valamit. Hát ennyi telik tőlük. Az igazán fontos dolgokba nem engedik őket belepiszkálni, ezért az ilyen marhaságokkal szórakoznak. Elvannak vele, fontosnak és kurvára Demokratikusnak érzik vele magukat, és van egy olyan gyakorlati hasznuk is belőle, hogy igazolják vele a saját létezésüket. „Lám csak, nem kell bennünket elzavarni kapálni, és indokoltan vesszük fel a szép kövér jövedelmeinket, mert íme, most is milyen fontos intézkedést hoztunk az Ászok Ásza, a személyiségi jogok védelmében, és elzavartuk vele a vérszomjas mumust.”

Tehát egyre szaporodnak az ilyen kretén jogaink. Büszkén tekintgethetünk körbe, átérezve, hogy a nyomorúságos kis létünk mennyire emelkedett és éteri, mert újabb jog védi.

Kétségtelen, hogy sok a sérült személyiségű, piti és főleg sznob ember, akinek boldogságot okoz. Sőt még fontoskodni és mások dolgába belepofázni is lehet vele. Vannak, akik odáig vannak az ilyesmiért.

Valójában azonban az ilyen mondvacsinált és infantilis jogocskák rendkívül kártékonyak. Azért, mert nagyon hatékonyan, ugyanakkor észrevétlenül rombolják a közösséget. Egyénekre darabolja. Incifinci individuumok kukorékolnak a személyiségi jogaik szánalmas kis szemétdombján, burokba zárul mindenki a nevetséges kis jogaival, gyanakodva méregetik egymást, és még inkább ellehetetlenül az az önátadás, ami az igazi közösségek kialakulásához kell.