A zsidóknak, mint népnek az önazonossága elvileg háromezer vagy ötezer éves, valójában az egyik legfőbb kohéziós erejük hetven éve keletkezett, és ez a második világháború. Persze a holokauszt – vagy más néven Shoa vagy magyarul Vészkorszak -, de mégiscsak a 2. világháború. Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy úgy jött nekik, mint egy falat kenyér, hiszen egy rendkívül szétszóródott és beolvadással sokszorosan fenyegetett népről van szó, amely ilyenképpen új kohéziót és identitást kapott. Ez tényleg durva cinizmus, viszont igaz. Sőt csodálatosan továbbfejlesztették, és remekül élnek belőle, gazdasági és politikai hatalmi törekvéseiket kiválóan táplálja. Boldogan csemegéznek rajta, kisajátították a komplett második világháborút. Szintén nem kevés cinizmussal, ugye.
Ott a bukfenc, hogy korunk magyar nemzeti radikalizmusa is a 2. világháborúba van belezúgva. Az ideológiája, a jelképrendszere, az identitása, az összes hivatkozása, minden példaképe oda nyúl vissza. Alig két-három mondat után mindig oda lyukadunk ki. Ha kivonjuk a mostani nemzeti radikalizmusból a 70-80-90 évvel ezelőtti dolgokat, szinte semmi sem marad. Némi Szt. István és Trianon marad, de nyomasztóan nagy arányban a világháborúra támaszkodunk.
Ugyanúgy, ahogyan a zsidók...
Nekik előnyös és praktikus. Elmaszatolják vele a jelent, elterelik a figyelmet az aktuális valóságtól, leplezik a folyamatokat és törekvéseket, misztifikálnak vele. Tudatosan, szándékosan, rafináltan. Szükségük van rá.
Nekünk jó a ködösítés? Nem! Nekünk az az érdekünk, hogy minél jobban feltáruljon a valóság. Éppen elég itt-és-most téma volna, amikben rendet kell és akarunk tenni. Minden figyelemelterelés csak hátráltat benne.
Muszáj nekünk mindenáron historizálni?
Napóleon nem historizált. Nagy Péter cár sem. Rákóczi fejedelem sem. A sikeres és energikus Vezetők és mozgalmak nem történészkedtek, hanem az adott konkrét helyzetre összpontosítottak, és a valóságos saját feladatok megoldásával foglalkoztak. Akkor mi miért nem?!
Múltba révedni könnyű. Olcsó és nem ráz. Nagyapáink hősiessége és sorsa mögé elbújni könnyű. Mutatós dolog. Sok ész sem kell hozzá. Csak aztán az eredménye is azzal arányos. Arra elég, amennyit eddig elértünk. Sajnos nagyon kevés.
A zsidók nem véletlenül favorizálják annyira a 2. világháborúnak aktuálpolitikává emelését. Tudván tudják, hogy az nekik jó és hasznos. A mártír előnyös szerepében pózolhatnak, és a Béke Őreként mutatkozhatnak. Mi viszont ugyanezzel az egyébként felesleges – mert éppen elég konkrét és aktuális témánk lenne – eltereléssel bizony hátrányos szerepbe szorulunk bele. Legtöbbünk nem érzi hátrányosnak, de attól még az. Mi vagyunk tőle a látszat szerint a Vesztes, a Bajkeverő, sőt a Háborús Uszító. Miatta nem vagyunk sokkal többen – annyian, mint ahányan reálisan lehetnénk. Hiszen az emberek óriási többsége békét akar, a politikában pedig a Nyugodt Érőt, mint tudjuk. Akkor is, ha előbb-utóbb lesz valamiféle háború.
Szögezzük le: valaki nem attól lesz nemzeti radikális, ha fegyvereket lóbál, vagy a világégésre mutogat. A feladat sokkal bonyolultabb és nehezebb. A vezetőinknek – már ha valóban Vezetők – tisztában kell lenniük ezzel.
Van egy Hitlernek beöltözött srác, aki gyakran felbukkan nemzeti radikális rendezvényeken. Nyilván jószándékú és becsületes. Jót akar vele. Sokaknak tetszik is, mert jó buli. Ám igazából ő egy nyuszitojás ajándék a zsidócsicskamédiának, egyáltalán a zsidóknak. Azonnal belelök bennünket egy olyan forgatókönyvbe, ami a zsidóknak jó, és nekünk vesztes.
Mint ahogy az egész historizálás, a második világháború élő aktualitássá tétele.
Valahányszor szóvá teszem mindezt, a lelkes, de elvakult radikálisoktól azt a választ kapom, hogy aki elfelejti a múltját, annak nincs jövője. Semmi más érvük nincs. Igaz, de nagyon kevés. Nem kell elfelejteni a múltat, de a helyén kell kezelni. A hősök azok hősök, a történelem az történelem, a valóság azonban az itt-és-most valóság.
És nem kell belemenni minden csőbe, amelyikbe rafináltan beleterelnek bennünket.
4 kommentek:
"És nem kell belemenni minden csőbe, amelyikbe rafináltan beleterelnek bennünket. "
2009 - ben volt Horthy megemlékezés a Körtér tájékán.Valamikor ősszel. Elmentünk, rettegve néztük a kivezényelt rendőri osztagot, a vérebeket.
Amikor a Feneketlen tó felől bevonult a "gárdista" sereg, akkor futásra vettük a dolgot, a Fehérvári útig rekordot futottunk.
Azóta a rendezvényektől távol maradunk.
Volt még a sündőrségnek egy pimasz húzása, amikor feleségemet a Nyugati téren "stirolták" nem - e gárdista. nyár volt, öltözete fehér ing, és fekete testhez álló nadrág, van valami neve is( én nem tudom).
Azóta tudjuk, hogy a nevünk kuss!
Négy évente szólalhatunk meg, lehet, azt is elcsalják.
Nem szavaztunk a 2/3 - ra, sajnos egy olyan radikális párt a választottunk, amelyik nem fog többségbe kerülni.
Ezt sem tartom csodatevőnek - "El is gyurcsányolták" a becsületüket az ároktőiekre szabott kormány-előterjesztés megszavazásával - csak Gaudi szépített - de nincs más.
Maradnak a hétköznapok, ahol viszont helyt állunk.
Nem a neten, hanem az életben.
Az ún."rendszerváltó értelmiségből" már 1986 - ban kiábrándultam, a mai netező, rendezvényszervező értelmiség pedig siralmas.
Elég, ha Orbán Viktor ülepnyalóit említem, ellenpólusként meg a baloldal seggnyaló ak(éri)árkijeit ?
A társadalom szemete mindkettő tábora, tényleg ki kellene tiltani a közterületről ezt a brancsot.
Üdv, elmegyek pihenni.
Talán ha a nagy blogolás közepette hébe-hóba a kezetekbe vennétek mondjuk a Magyar Hüperiónt, tisztában lennétek vele, hogy pl. Vona nagyon is jól látja az általatok felsorolt szükségszerűségeket.
A múltból tanulni pedig mióta hátrányos dolog? Anélkül sem a jelent nem érthetjük meg, sem jövőnk nem lesz.
Ráadásul mindezt úgy hozzátok föl, hogy szerintetek a jelen radikális vezetőinek nincsenek aktuális elképzelései. A Jobbiknak vannak. Én egyedül a Magyar Hajnal oldalán olvastam, hogy fogalmuk sincs, mit is akarnak (a Jobbik ekézésén kívül)...
Historia est magistra vitae...
Nagyon jó, előremutató cikk! Ritkaság ilyet olvasni. Nem tudom, a szerzője vajon olvasta-e Hitler eszmefuttatását erről a Mein Kampf-ban?:
"Az ősgermán kifejezésekkel történő dobálózásnak semmi köze sincs a népi felfogáshoz, már csupán azért sem, mert egyrészt nem illik korunkhoz, másrészt pedig nincsen konkrét értelme, hanem csak arra vezethet, hogy a mozgalom jelentőségét egyesek külső szókincsében fogják keresni. Általában már annak idején és később is intettem mindenkit, hogy óvakodjék ama népi vándordiákoktól, akiknek a pozitív munkáról fogalmuk sincs, ezzel szemben azonban annál beképzeltebbek. Fiatal mozgalmunknak ügyelnie kellett és még ma is ügyelnie kell arra, hogy távol tartsa magától mindazokat, akik azzal az ajánlólevéllel jönnek, hogy már harminc, sőt negyven éve küzdenek egy ún. eszméért anélkül, hogy bármi eredményt is elértek volna, sőt még arra sem voltak képesek, hogy az ellentétes felfogás győzelmét megakadályozzák. Ezek a negyvenéves tevékenység folyamán eléggé bebizonyították tehetetlenségüket.
Egyébként pedig ezek az emberek csak a legritkább esetben csatlakoznak az új mozgalomhoz azért, hogy az eszmét, az új tant szolgálják. Ehelyett a legtöbbször azért, hogy annak védőszárnyai alatt ismét szerencsétlenné tegyék az emberiséget saját eszméik által. Jellemző ezekre az alakokra, hogy folytonosan ősgermán hősiességről, ős zsidókról kőtáblákról, dárdáról és pajzsról áradoznak, a valóságban pedig az elképzelhető leggyávább emberek. Mert ugyanazok, akik ősnémet utánzatú bádogkardokkal hadonásznak, és bikaszarvú, kikészített medvebőrt öltenek szakállas fejükre, a jelenben csak szellemi fegyverekkel hajlandók harcolni, és minden gumibotos kommunista elől megfutamodnak. Saját "hősiességük" nemigen fogja az utókort új hősköltemény megírására serkenteni. Nagyon jól megismertem ezeket az embereket. A nagy tömegre nevetségesen hatnak, és a zsidóságnak minden oka megvan arra, hogy kímélje, sőt az eljövendő német állam előharcosainak tüntesse fel ezeket a népi komédiásokat. Emellett hihetetlenül beképzeltek ezek az emberek tehetetlenségük kétségtelen bizonyítékai dacára , mindenhez jobban értenek, s a legnagyobb gyötrelmet jelentik az egyenes, becsületes harcosok számára, akik nemcsak a múlt hősiességét tisztelik, hanem maguk is hasonló hősiességgel akarják az utókor megbecsülését kiérdemelni..."
Ennyi a lényeg. Hitler anno a jövőt favorizálta, de hát ő egy zseni volt. A "bádogkardokkal hadonászó" német nemzetiek még mindig itt tartanának, ha ő nem jön, és nem mutatja meg nekik, hogy a jövőbe autópályák, sugárhajtóművek, modern technika vezet, nem az önmagáért való hagyományőrzés.
De ma mint ahogyan a bádogkardokat, Hitlert sem lehet visszahozni. Új időkben új válaszokra van szükség. A múlt csak egy alap, amire építeni, és amiből tanulni lehet. Főként a hibákból. A mai magyar "turáni-testvéri", szentkoronás, keleti nyitásos agyfasz sehova sem vezet. Csakhogy ezt meghaladni, és új utat mutatni csak egy zseni képes. Ilyen pedig jelenleg nincs. Addig pedig, amíg eljön, marad a "bádogkardokkal való hadonászás", mint nemzeti politika. Jobb híján.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle