Mártírhalál lefújva

Az attrakció elmarad.

A hazai és a külföldi tévéstábok pakolnak, a riporterek szemében könny csillog. Az év, ha nem az évtized eseménye vált semmisé egy háziorvos döntése miatt.

Pedig milyen szépen kezdődött minden…

Karsai József elvtárs, Battonya búzaégető polgármestere két nappal ezelőtt úgy érezte, hogy tennie kell valamit az ellen, ami ebben az országban folyik. „Fel kell rázni az embereket a passzivitásból” – mondta bele jól a kamerákba, majd így folytatta: „én ilyen rendszerben nem akarok élni, ezért szerdán a Parlament épületéhez láncolom magam, kétnapos éhségsztrájkba kezdek, ami alatt mintegy 40-50 altatótablettát veszek be.

Az életemet is feláldozva tiltakozom a Fidesz kormányzása ellen, ami rosszabb, mint a Rákosi-rendszer volt. Úgy látom más eszközök teljesen hatástalanok, s szükség van egy mártírra…”

Hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, felolvasta az a nyílt levelet, amit az ország miniszterelnökének címzett. A „Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! Tisztelt Magyar Távirati Iroda, minden televízió állomás, írott sajtók és internetes újságok! Szeretném tisztelettel közölni Önökkel, hogy alulírott Dr. Karsai József, aki nyolc évig a Magyar Parlament képviselője volt (2002-2010.), hogy 2011. június 22-én szerdán reggel nyolc órától, két napos tiltakozó éhségsztrájkot tartok a Magyar Parlament közterületén, mely minden magyar állampolgáré!!! - kezdetű irományban Karsai elvtárs 21 pontban foglalta össze, hogy mi ellen kíván a mártírhalállal tiltakozni.

Így többek között megtudhattuk, hogy nem tűri tovább azt, „hogy a Magyar Kormány és a Parlament a Magyar Demokratikus Köztársaságból, minden szabadságot eltipró, Banánköztársaságot csináljon!”. Aztán többek között követelte „a megígért 100.000 munkahely megteremtését, hisz eddig mínusz 90.000 munkahely szűnt meg! (Együtt már 190.000 munkahely)”, valamint kijelentette, hogy „Egy "dicső" Rákosi rendszert már átéltem, nem akarok és nem fogok egy újabb Rákosinak a moziban, vagy a TV előtt felállva tapsolni, minden süketlen beszéde után!”.

Végül a nyílt levelet így fejezte be: „Ma azért vagyok itt a Magyar Parlament előtt, hogy a nyolc éves parlamenti eskümhöz híven, ami ma is kötelez, eskümhöz híven, ha kell, az életem árán is, akár az életemet adjam a Magyar Független Örök Hazámért!!!!.” [Az idézetek betű szerinti átiratok. Aki szeretné elolvasni a többi követelést is, az IDE kattintva megteheti]

Azt gondolom, ezt nehéz kommentálni. Tényleg kár volt bezárni az OPNI-t.

Abba pedig talán nem is érdemes belemenni, hogy Karsai elvtársnak mintha problémái lennének a magyar nyelvvel és a ragozással. Arról már nem is beszélve, hogy mintha a mondatok szerkesztése is komoly kihívást jelentene számára. De tényleg ne ragadjunk le ennél, mert ez a történetnek a legkevésbé érdekes része.

A hétfői nagyszabású bejelentés után ugyanis Karsai elvtársból hirtelen elveszett az „életem árán is, akár az életemet adjam” típusú lendület. Nem tudom, mi történhetett, talán rájött arra, hogy az öngyilkosságba bele is lehet halni, vagy ilyesmi, mert tegnap délután már újabb bejelentést tett, amit nemes egyszerűséggel faxon küldött el a Békés Megyei Hírlaphoz:

„Tegnap este az egyik kereskedelmi televízióban nyilatkoztam, amit látott egy professzor, aki a parlamenti képviselőségem 8 éve alatt az orvosom volt. A műsor után felhívott, egy órán keresztül vizsgált. Azt mondta, sem a vérnyomásom, sem a szívem nem bírná ki az éhségsztrájkot. Ezt erősítette meg a háziorvosom is ma reggel” - írta Karsai, majd tovább ecsetelte a kérdést: „A családom is erősen tiltakozott, hogy megtegyem, az ellen meg főleg, hogy vállaljam a mártírhalált.”

Hát itt tartunk. A mártírhalál lefújva.

Nincs mit tenni. Karsai elvtársat a háziorvos eltiltotta a mártírhaláltól. Mondhatnánk, orvosi igazolása van arról, hogy nem lehet öngyilkos. Sőt, még a családja is ellenezte az egészet. Tegyük gyorsan hozzá, igazán rendes családdal van megáldva.

Ha pedig valaki netán aggódott volna Karsai sorsáért, azt feleslegesen tette. A majdnem mártír ugyanis elárulta a titkát az ATV-n Kajmán Olgának: „a tiltakozó akcióm nem öngyilkosság. Én ezt már kipróbáltam korábban, egy idő után nem tudok több altatót bevenni, mert elalszom, ezért nem fogok belehalni".

Mit mondhatnánk erre? Azért Józsi bátyám, ha már ekkora ellenálló mártír vagy, a vonat elé fekvést még kipróbálhatnád. Az nem terheli meg hosszútávon a szervezeted…

És végezetül azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez az ember a közel hatezer fős Battonya ma regnáló polgármestere.