Ebbü’ még halivúdi szuperprodukció lesz barátaim, majd meglássátok…

„Felszámoltam magamban a gyűlöletet és csak a megértésnek, a szolidaritásnak és a szeretetnek szeretnék teret engedni az életemben”– mondta a Magyar Narancs riporterének Szegedi Csanád, aki most mesélt először arról, hogy mi történt vele azóta, hogy egy éve kilépett a Jobbikból.

Az interjúból kiderül, hogy Csani azóta Oberlander Baruch rabbitól tanul a zsidó hagyományokról, a vallásról, a zsidóság történetéről. Feleségével zsinagógába jár és a héber írást is magáévá tette. Elutazott Izraelbe és nap, mint nap azon küzd, hogy mihamarabb felszámolja magában azt a nagy mennyiségű intoleranciát, amit még aktív nemzeti radikális korában szívott magába. Merthogy, a politikai paletta ezen felén, szerinte csak ilyenek vannak. Gyűlölet és kirekesztés. És ezt ő is megtapasztalta, amikor a radikálisok közössége kivette őt magából. „Kirekesztőből kirekesztett lettem. Hirtelen megéreztem, milyen a másik oldalon lenni. Azt gondolom ez hozta el bennem a fordulatot”.

Érdekes. Én mintha arra emlékeznék, hogy a fordulatot az a nyilvánosságra került hangfelvétel hozta el, amiben Szegedi meg akart vesztegetni némelyeket, hogy ne hozzák nyilvánosságra a származásával kapcsolatos bizonyítékokat. De úgy látszik ez a mozzanat Csani emlékezetében valahogy nem maradt meg. Meg hát ez a kis apróság mit is számít. A lényeg, hogy manapság már minden rendben van.

Csani a megtisztulás útján járva felszámolta érdekeltségeit a Turul boltokban és bezúzatta korábbi könyveit is, mondván „ne keltsenek továbbra is gyűlöletet”. És most, hogy már a felvilágosultságban ilyen magasra jutott, elővett egy másik, egy szintúgy fontos ügyet. A cigánykérdést. Mert ma már az sem úgy van, ahogy régen volt. Elmondása szerint a saját története megtanította arra, hogy abszurd dolog másokat a származásuk alapján megítélni, és ezért most azon dolgozik, hogy a cigánysággal szemben is teljesen elfogadó legyen, de belátja, hogy sokszor durván megbántotta a cigányságot. „Az Isten szabadnak és egyenlőnek teremtette az embereket, az emberek építenek falat lélek és lélek közé. Az a dolgunk, hogy ezeket a falakat lebontsuk”. Aztán arra az újságírói kérdésre, hogy a cigányellenessége is megszűnt-e ezzel, Csani ezt válaszolta: „még sok tennivalóm van ezen a területen”.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: hogyha a cigánykérdés megoldása ilyen nehezen megy, akkor vajon mi van a holokauszttal? Azt vajon hogy sikerült feldolgoznia? De a riportból kiderül, hogy emiatt sem kell aggódnunk. Csaninak ez az elsők között sikerült. „Sokat beszélgettem a nagymamámmal, és valósággal sokkolt, hogy a holokauszt igaz, voltak gázkamrák, egyes csendőrök gátlástalanul kegyetlenkedtek a deportáltakkal, a nácik hogyan semmisítették meg a gyerekeket és az öregeket”.

Végül még megtudhatjuk, hogy Csaninak alapvetően soha nem voltak zsidóellenes nézetei, mindez csak ráragadt, amikor bekerült a Jobbikba. „A pártba belépve úgy voltam az antiszemitizmussal, mint a kamaszok a dohányzással: tudja az ember, hogy nem egészséges, de ha bekerül egy olyan társaságba, ahol mindenki cigarettázik, akkor ő is rágyújt, mert trendinek gondolja.”

Ezek vannak.

Csani láthatóan végérvényesen megtért az övéihez. „Most már tudom, hogy vannak olyanok, akiknek életükben kell újjászületniük. Én ezen a folyamaton megyek most keresztül, annak minden vajúdásával együtt. Valamilyen katarzis mindig szükséges az ember életében, hogy gyökeresen megváltozzon. Ez a legtöbb embernél valami nagy betegség szokott lenni, nálam a zsidóságom, ebben szerencsés vagyok.”

Nem kétséges, igazán szép történet ez.

Ebbü’ még halivúdi szuperprodukció lesz barátaim, majd meglássátok…