Kezdődik

Élőlánc, éhezés, cigánypátyolgatás, virrasztás, évértékelés. Nem kétséges, mozgalmasan telnek Ferenc napjai. De hát mit lehet tenni, egy vásári nevettetőnek mindenhol ott kell lennie. Azonban hiába minden igyekezet, hiába minden erőlködés, a közönség egyre kisebb. Fogynak az agyhalottak és már a régi haverok mosolya sem túl őszinte.

„A kérdés az, hogy tud-e olyan politikai teljesítmény nyújtani a Demokratikus Koalíció, amivel azt a nagyon nagy elutasítottságot, ami magyar társadalomban velük szemben van, azt valamilyen módon oldja. Én ma nem érzékelem, hogy lenne akkora szavazótábor vagy olyan elfogadottság, ami őket a parlamentben szeretné látni tömegesen.” – mondta Bajnai Gordon néhány napja az ATV-ben arra a kérdésre, hogy az E14 együtt fog-e működni a gyurcsányistákkal.

Azért van abban valami, mondjuk úgy szívet melengető, ahogy a hazátlanok fikázzák egymást.

Bajnai kimondva, kimondatlanul a lehető leggyorsabban szabadulna Gyurcsánytól, míg a táncoslábú megpróbál az utolsó pillanatig tényezőnek látszani még úgy is, hogy látszólag szótlanul tűri az ütéseket: „Azt kell keresnünk, ami összeköt minket. Az a célunk, hogy leváltsuk Orbán Viktort, és ha valaki tud hozni ehhez ötezer támogatót, ha lehet, akkor vele is meg kell állapodni. Ha valaki tud hozni kétszázezret, és legalább ennyi támogatója lehet a Demokratikus Koalíciónak, akkor az nagyon nagy érték.”

Gyurcsány jól láthatóan balliberális oldal közepére szeretné pozicionálni magát és megpróbálja eljátszani az összekötő kapcsot az MSZP és az E14 között. Ezt a törekvést jelzi a tegnapi évértékelője is, ahol egyrészt a korábbi sorozatos baráti beszólogatások ellenére is körbeudvarolta Bajnait és Mesterházyt, másrészt felvetette egy széleskörű választási szövetség létrehozását. „Ha így folytatjuk, egy év múlva nem Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila lesz a miniszterelnök, hanem Orbán Viktor” – jelentette ki, majd hozzáfűzte: „az eddigi teljesítményünknél lényegesen több kell”. Aztán így folytatta: „Az ellenzéki oldalon három miniszterelnök-jelölt lehet. Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, vagy az, akiben ők ketten megállapodnak.”

Hogy ez utóbbi kapcsán kire gondolt, egyelőre még nem derült ki, de azért az a jelen helyzetben nehezen elképzelhető, hogy egy évvel a választások előtt találnak egy olyan új és legfőképp hiteles arcot, aki vita nélkül össze tudná fogni a balliberális szervezeteket. Annyira pedig Gyurcsány sem lehet hülye, hogy magát képzelje a nevető harmadik szerepébe.

Az ellenfelet lebecsülni sohasem okos dolog, így nem is érdemes megtennünk, de azért az talán kijelenthető, hogy a baloldal egybegyúrása, a szétaprózódott ”demokratikus” ellenzék közös zászló alá terelése valószínűleg mégsem megy olyan könnyedén és gördülékenyen, mint ahogy azt Amerikában, vagy Izraelben korábban eltervezték.

Ma már egyértelműen látszik, hogy nem jönnek az eredmények. Egyértelműen látszik, hogy hiába Bajnai amerikai továbbképzése, hiába Ron Werber tanácsai, a magyarok döntő többsége már nem vevő ezekre dolgokra.

Persze messze még a vége, rengeteg még a bizonytalan, a még nem tudni hová szavazó, és a kampány, a mocsokhadjárat is majd még csak most kezdődik el. De ennek ellenére, vagy mindezek mellett talán eljön végre az az idő, amikor nagy tömegek már nem dőlnek be az elsőre ugyan jól hangzó, de igazából álságos balliberált ígéreteknek. Talán most majd eljön, vagy eljöhet az az idő, amikor végérvényesen eltüntethetők a politikai élvonalból azok a figurák, akik az elmúlt évtizedekben tönkretették ezt az országot.

De ne rohanjunk ennyire előre. A választásokig még rengeteg idő van hátra, és az sem lehet kétséges, hogy mindenféle veszekedés, színfalak előtti és mögötti izmozás mellett Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy egymással vállvetve, a legvégsőkig fognak küzdeni a hatalomért.

A kampány lényegében elkezdődött.

Érdekes hónapoknak nézünk elébe.