Tudatosan rombolnak


Magyarország, 2012 ősze. Vidéki kisváros, kissé lepattant bírósági épület. A terem szinte üres, csak néhány érdeklődő üldögél a széksorokban, a zöme annak is újságíró. A vádlottak padján DP, az új balliberált hős. Fehér ing, fekete öltöny. A fejtetőn kipa, rajta Israeli Army felirat. És csend. Az ítélethirdetésre még egy kicsit várni kell. 

DP fel-felnézve, érdeklődve figyeli a történéseket, miközben fejében kétféle forgatókönyv pereg le. Ha elítélnek, én leszek az üldözött, az igazságért küzdő, a fidesz-jobbik fasiszta állam által sárba tiport zsidó. Ha pedig felmentenek, akkor elmondhatom, hogy nekem volt igazam, hogy amit csináltam, az a közérdeket szolgálta. Akármi is lesz, ebből nagyon rosszul már nem jöhetek ki… 

A gondolatmenetet hirtelen a teremajtó nyikorgása szakítja félbe. Belép Dr. Kovacsics István, a bíró, és elkezdődik az ítélethirdetés: 
„…Kereki községben a Horthy-szobrot piros festékkel leöntő Dániel Péter rongálás vétségében bűnös, de tettének társadalomra való veszélyessége olyan csekély súlyú, hogy a törvény szerinti legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért a vádlottat megrovásban részesítettem…

…Horthy Miklós rehabilitálására irányuló törekvések ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést. Egy Horthy-szoborállítás pedig, mivel Horthy személye megosztja a társadalmat, alkalmas lehet az ellentétek szítására, akadályozhatja a kívánatos társadalmi béke kialakulását. Ezért Dániel Péter cselekménye ugyan a véleménynyilvánítás határait túllépte, de ugyanakkor erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt…” 

Függöny. 

Döbbenet. 


És az egészben az a legdurvább, hogy ez nem valami szürreális színdarab, nem valami rossz álom. Ez ma Magyarország, ez ma a valóság. Egész egyszerűen döbbenetes, ami ebben az országban igazságszolgáltatás, bírósági jogalkalmazás címen folyik. 

Nem kétséges, az ítélettel Kovacsics bíró történelmet írt, precedenst teremtett. Lényegében legálissá tette az önbíráskodást. Pontosabban a zsidók által elkövetett önbíráskodást. Hisz innentől szabad a vásár. Lehet szobrokat döntögetni, emléktáblákat leöntögetni, ha azt a héber befolyás alatt álló bíróság utána „erkölcsileg pozitív tartalmúnak és társadalmilag hasznosnak” ítéli, akkor nincs büntetés, legfeljebb egy kis ejnye-bejnye. 

Így megy ez a gyarmaton. 

Nem érdekes, hogy néhány hónapja Budaházy Gyurit többszázezer forint kártérítésre ítélte a ”független” ”magyar” bíróság a Szabadság téri szovjet emlékműről való, egyébként önkényuralmi jelképet is ábrázoló címer lefeszítésért. Az valahogy nem minősült „erkölcsileg pozitív tartalmúnak és társadalmilag hasznosnak”. Legalábbis a honi igazságszolgáltatás szerint nem. És a magyar bíróságnak az sem okozott különösebb gondot, hogy néhány hete az egyik hazájához hű bíró zárójelbe tette a teljes római jogot, amikor kimondta azt, hogy Joav Blum ugyan elkövette a terhére rótt bűncselekményt, de mivel nem volt tudatában a törvényeknek, ezért nem büntethető. 

Ha netán eddig valakinek kétsége volt afelől, hogy kinek a kezében van a honi igazságszolgáltatás, ha netán nem állt volna össze még, hogy miért nincsenek az elvtársak még mindig börtönben, hogy miért nem indul eljárás az 56-os kommunista gyilkosok ellen, akkor talán ez az ítélet egy újabb, immár meggyőző válasz a kérdésekre és a kétségekre. 

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy minden kapcsolat alapja a bizalom és a tisztelet. Ha e kettő nincs meg, akkor már megette a fene az egészet. Alapdologról beszélünk tehát, ami nemcsak két ember viszonyában, hanem polgár és állam kapcsolatában is ugyanúgy értelmezhető. A bizalom és a tisztelet az egymás közötti béke, a társadalmi béke záloga. 

Ma Magyarországon az államnak, a közintézményeknek, a rendőrségnek, az igazságszolgáltatásnak egyre inkább nincs tekintélye, az azokba vetett bizalom, a tisztelet lényegében elveszett. És jól látszik az is, hogy egyesek ezt tudatosan rombolják. Egyesek tudatosan provokálnak, tudatosan élnek vissza a hatósági jogokkal, tudatosan szítják a feszültséget. Hátha egyszer a többségnél elpattan a cérna… 

Akkor aztán majd lesz indok. Akkor majd lehet jönni békét fenntartani, pontosabban új hont foglalni… 

8 kommentek:

Névtelen írta...

Az eset annyira elképesztő, hogy nem is tudok mit mondani hirtelen.

Gambit írta...

Hát igen, szépen látszik a paradigma, bár Gyurcsányék óta azért szelídültek a srácok. Akkor még le kellett durrantani pár cigányt, hátha az majd eléggé felpiszkálja a nyugati rettegők ingerküszöbét, de pár kokernyákért azért már mégsem vonul be a NATO, úgyhogy legalább egy zsidóverést ki kell provokálni. Noés ha már Schweitzer rabbit még csak pofán vágni sem sikerült, akkor valami nagyobbat kell durrantani! Valahol egy hazafi majd csak tetten ér egy "Israel Army"-s rongálót, és a belét is kitapossa. Majd akkor lesz haddelhadd és katonai/politikai szankció!

Karina írta...

Ez az egész nem csak " i- gazságszolgáltatás," hanem ez a biró még kultúrbarbár is, aki a müvészi alkotások rongálását" társadlmilag hasznosnak" tartja. Egyszer Horn Gyula mondta valamilyen nagy (MSzP.-s)disznóságra ítélet után, (nem szószerint): ez az ítéleg jogilag teljesen rendbe van, "csak" etikai hiányoságok találhatóak benne "legfeljebb" ! Akkor azt gondoltam, minek gyártják a törvényeket ha nem az etika mindenkori védelmében? Ezekszerint valós lenne az a mondás, hogy a jogszolgáltatás ami magyarországon elterjedt, nem egyenlő az igazság szolgáltatással?

Maci írta...

Ehhez nincs mit hozzátenni. Megjegyzem, hasonló akcióért az USA-ban megbüntették volna annak ellenére, hogy ott is nagyon erős az izraeli befolyás.

Névtelen írta...

Sajnos ez van :((( !!! SZEBB JÖVÖT

Névtelen írta...

http://2012.blogol.hu/read?perm=3982363#logdrb

Névtelen írta...

Horthy hőstette, ostobáknak!

1919-ben Horthy Miklós ugyancsak nyugati, elsősorban francia támogatással szerezte hatalmát. Horthy az országra törő antant oldalán a hont védelmező fehér tisztek vezette vörös hadsereg ellen gerilláskodott, majd hatalomra jutását követően annak legendás főparancsnokát Stromfeld Aurélt börtönbe vettette. Stromfeld Aurél nemcsak parancsnok, de a magyar nép zászlóvivője is volt, kinek sikeres hadjáratait a nyugat csak hazugsággal tudta megtörni (Clemenceau jegyzék) és persze a magyar politikai vezetés
Julier nem elégedett meg az egyszerű árulással. Rendelkezéseivel, a hadműveleti irányítással megkönnyítette a románok helyzetét és lelkiismeretlenül vesztükbe vitte a magyar katonákat... A hadsereget ezzel az árulással Teleki Pál és Julier kelepcébe csalták. A vereség elkerülhetetlen volt... A történelem ítélkezni fog: Horthy Mik¬lós, Bethlen István és Teleki Pál grófok, Julier Ferenc és társai méltó utódai a negyvennyolcas muszkavezető mágnásoknak. Nemeskürthy István Édes Erdély 116. o.
(Horthy) A császár inasa odaadja az ország kétharmadát, hogy Ő kormányzó lehessen, és a proletárdiktatúrát okolja a maga árulásáért. Végül a maga patkánybőrének mentése érdekében Szálasinak is hajlandó a hatalmat át¬adni! (legvégül dísztemetést ád néki a hálás MDF-es utókor)
Később új árulók jönnek, akik az új hatalom kiszolgálásával hajtják a népet új igába akár az orosz tankok be¬hívása árán is. A saját uralmuk fenntartása érdekében mindenre képesek és hajlandók!
lényeglátó

Gambit írta...

És ez a Horthyról való zagyválás mégis hogy jön ide, kedves Lényeglátó? (Több kommentárt inkább nem is fűznék hozzá, mert még a végén elragadtatom magam, ahhoz pedig már kevés türelmem van...)

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló