Médiatörvény. Megint balf@szkodunk?

December 21-e óta folyamatosan megy a hiszti az új honi médiaszabályozás miatt. A nagyon európai, nagyon demokrata megmondóemberek egyfolytában ajvékolnak, a honi elvtársaik eljátszva a nagyhalált szánalmasabbnál szánalmasabb performanszokat találnak ki, a végtelenül polkorrekt uniós apartcsikok pedig úgy mondanak természetesen ”messzemenőkig kiegyensúlyozott” véleményt, hogy nem is olvasták el a törvény szövegét, egész egyszerűen azért, mert eddig még le sem volt fordítva semmilyen nyelvre. [a médiatörvény szövege ITT]

Akinek van füle rá, az most is tévedhetetlenül hallja, hogy megint kik a rettegők, hogy kik azok, akik féltik a demokráciát, hogy kik azok a médiazsidók, akik a magyarokat őstuloknak ábrázolják, csak azért, mert hoztak egy olyan törvényt, ami akár fel is boríthatja a kialakult status quo-t, ami akár gátat is vethet annak a liberált médiafölénynek, ami ma Magyarországot jellemzi.



Ma azok verik a leghangosabban a dobokat, akik egy szót sem szóltak akkor, amikor az elv- és fajtársaik 2006-ban szétverték és szétverették a magyarokat az utcákon. Ma azok féltik a szólásszabadságot, akik ujjongva tapsikoltak még a kutatások lehetőségét is betiltó holokauszt-törvénynek. És ma azok az aggódnak a legjobban, akik undorító módon asszisztáltak ahhoz, hogy Elqró és társai az elmúlt években mind morálisan, mind gazdaságilag idáig züllesszék ezt az országot.

Így hát ne tévedjünk el. És ne gondoljuk azt, hogy nekünk ezekre a cionista ajvékolásokra adnunk kéne, azokéra, akik az elmúlt években folyamatosan minket, radikálisokat mocskoltak, akik a legaljasabb csúsztatásokat és hazugságokat terjesztették rólunk. Vegyük észre, hogy szó nincs arról, hogy ők a nagybetűs ”szólásszabadságot” védenék, szó nincs arról, hogy ők értünk, a magyar nemzetért aggódnának. Ők csak a saját egyoldalú szólásszabadságukat védik azt, amitől nekünk itt a radikális oldalon általában felfordul gyomrunk.

És ne feledjük azt sem, hogy ha most mi osztanánk a lapokat ennél jóval keményebb médiatörvény született volna. Ugye még mindenki emlékszik Vona Gábor két éve október 23-án, a Deák téren elmondott gondolataira: „Két ünnepei bejelentésem van még, két olyan címzettnek, akik most nincsenek itt, de meg fogják hallani. Az első címzett a kereskedelmi tévécsatornák az RTL Klub és a TV2. Azt üzenem innen nekik, hogy féljék azt a napot, amikor a Jobbik dönthet a sorsukról, mert már a döntést meghoztuk. El is mondom mi az. Ennek a két csatornának, amelyik annyi pusztítást végzett itt az elmúlt 11 évben mi már megírtuk a kis könyvünkben a sorsát. Be fogjuk zárni a TV2-t és az RTL Klubot is. De mivel nagyon dühösek vagyunk, ennyivel nem ússzák meg. A tulajdonosoknak, a szerkesztőknek meg fogjuk mutatni, hogy merre van Magyarország kijárata. A két székházat pedig földig fogjuk rombolni, hogy a romok örök időkre mementóként, emlékparkként hirdessék mindenkinek: így jár, aki a magyart a saját hazájában gyalázza…” [videó ITT, 7:40-től]

Azt hiszem azt, hogy egy új médiaszabályozásra szükség volt, a józanul gondolkodók közül senki nem vitatja. Az sem lehet vitakérdés szerintem, hogy meg kell állítani azt a mocskot, azt a szándékos népbutítást, ami folyamatosan ömlik a tévékből és a rádiókból. És nem kérdés az sem, hogy meg kell fékezni azokat a cionista és globalista érdekeket szolgáló médiumokat, akik folyamatosan hazugságokkal és csak a maguk igazságával etetik a gyanútlan embereket.

Az új törvény elvileg lehetőséget biztosít arra, hogy ez megtörténhessen, az új szabályozás elvileg gátat vethet a liberált deviencia további térnyerésének, hisz az többek között szabályozza a reklámokat, kordában tartja a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására alkalmas műsorokat és szankcionálja a nemzeti jelképek és az emberi méltóság megsértését.

Ezért nem a törvény szellemiségével van a baj, nem azzal, amit a liberáltak támadnak, hanem a szabályozás gyakorlati megvalósításával. Azzal, hogy a túl nagy hatalmat kapó ellenőrző testületek függetlenségére nincs semmi garancia, azzal, hogy ott csupa elkötelezett narancsos káderek ülnek, akik egyátalán nem biztos, hogy nem élnek majd vissza azzal a hatalommal, amivel felruházták őket. A médiatanács kizárólag fideszes tagjai, ha az érdekeik úgy kívánják, el tudják lehetetleníteni bármelyik médiát, így természetesen a radikális oldalon lévőket is. A törvénynek ez a legnagyobb baja, és nem az, hogy milyen szellemiséget tartalmaz.

Az egész cirkusz lényege dióhéjban nagyjából ennyi. És mi, pontosabban azok, akik közölünk elől mennek ennyit nem képesek mindenki számára érthetően és normálisan kommunikálni. 15 perces néma tüntetést szervezünk, ahol úgy általában tiltakozunk a médiatörvény ellen és szolidalítunk egy Mong Attila nevű bértollnoknak, aki néhány héttel ezelőtt a rádióban belefojtja a szót beszélgetőpartnerébe és lekeveri az adást, mert a radikális riportalanya a cigánybűnözés szót használja. [a felvételért katt a linkre]

Beállunk az emeszpé és az elempé mellé rettegni a sajtószabadságért, olyanokért nyöszörgünk, ami végül be sem került a törvénybe, a ’48-asok tizenkét pontját használjuk mécses alátétnek, de nem mondjuk el normálisan és egyértelműen, hogy mi az igazi baj. Hogy alapvetően nem a törvény szellemisége a rossz, hanem a megvalósítása. Közben pedig kokárdát akarunk kitűzetni az emberekkel ismét bepiszkítva azt a hétköznapok mocskával.

Aztán ezen rövid megmozdulás alatt is olyanokat mondunk, ami teljesen félreérthető, amit még a radikális média is félreért, utána meg kiadunk egy magyarázkodó közleményt, hogy mégse. Végül nemet mondunk a médiatörvény kapcsán kialakult helyzet miatt összehívandó rendkívüli parlamenti ülésre mondván, hogy az „pótcselekvést és kapkodást” eredményezne. [a történetért katt a linkre]

És a végén csodálkozni fogunk, hogy az átlagember, aki csak felületesen figyeli az eseményeket, nem érti, nem látja át, hogy mi radikálisok mégis mit akarunk, hogy ebben a kérdésben mi az álláspontunk.

Miért nem lehet egy ilyen fontos és a figyelem középpontjában lévő ügyet rendesen kommunikálni?

Miért nem lehet markáns, egyértelmű és mindenki számára érthető radikális üzeneteket megfogalmazni?

Mivel rövid idő alatt ez már a sokadik eset, ezért ha rosszhiszemű lennék, akkor azt mondanám, hogy valakik szándékosan keverik a szart, ha pedig jóindulatú, akkor meg azt valószínűsíteném, hogy megint balf@szkodunk. De legyen bármelyik verzió is valós, innen az utcáról üzenném, most azért már be lehetne fejezni…