Akik félszavakból is megértik egymást

1976-ban,  sokak  számára  már  emberemlékezet  előtt  keletkezett  Szilágyi  György  Hanyas vagy?  című,  néha  versnek  is  nevezett  monológja.  Akkora  sikert  aratott,  amit  ma  már  meg  sem  lehetne  közelíteni.  A  szerző  telibe találta  egy  generáció  életérzését,  történelmi  identitását.  Eredetileg  rádióban  hangzott  el,  de  csakhamar  írásban  is  terjedt,  mostanra  már  videón  is  megszemlélhető.  Sajnos  egyre  kevesebben  ismerik.  De  aki  igen,  annak  is  érdemes  újból  végighallgatni.

[A második rész ITT, a harmadik pedig ITT.]

Méltatlannak tartanék bármiféle megmagyarázást, okoskázást. A mű önmagáért beszél.
Mindössze néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni.

Az egyik a hatalmas sikere. Nem volt „egyrészt-másrészt”, nem volt „de”. Mindenkinek tetszett.
A másik feltétlenül hangsúlyozást érdemlő tényező a színvonal. Maga az ötlet is, a forma is, a kidolgozás is olyan, ami mestermunka. Ne vitassa senki. Irigyelni szabad, vitatni nagy butaság volna.

Egyenesen adódik ebből a súlyos nagy kérdés, hogy ma, a ránk eresztett nagy Szabadság (?) közepette hol vannak az ilyen színvonalú művek. Nincs már diktatúra, ami akadályozná. Vagy valami más akadályozza? Valami rafináltabb? Ha igen, mi az?
De ez visszamenőlegesen is érvényes. Miért nem kerülnek elő végre az íróasztalok fiókjaiban lapuló remekművek, amiket a diktatúra nem engedett megjelenni? Talán azért, mert esetleg nem is voltak ilyenek?

Kétségtelen, hogy az elhangzó mondatok között sok olyan van, amelyekkel nem értünk egyet. A szemléletükkel. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy egész generáció úgy gondolta ezeket, ahogyan itt hallhatjuk. Sőt talán nem is csak egy generáció. Apáink, nagyapáink így élték meg a világot. Akár tetszik, akár nem. Nyilván nem mindenki, de az elsöprő többségük. Aki bármit vitat benne, az ővelük polemizál.

Vagy talán nem szeretnénk érteni őket? Hiszen ők a Nemzet – legalább annyira, mint a mai generációk. És legalább ugyanannyira Őseink, mint a középkori királyok és végvári vitézek, akikre hivatkozni napjainkban oly menő.

Azt is érdemes lehet végiggondolni, hogy 1928-at a saját születési évszámunkkal behelyettesítve milyen monológot írnánk. Mi volna a tartalma, mi volna a szemlélete, a kicsengése, mik lennének a kulcsmondatok, a koridéző kifejezések.

Végezetül egy rövid felsorolás 1928-ban születettekről, hogy tarkább legyen a kép:

• Sinkovits Imre, aki A tizedes meg a többiek c. filmben formázott meg egy jellegzetes figurát a 20. századból, ugyanakkor 56-ban elszavalta a Nemzeti dalt.
• Bacsó Péter filmrendező (A Tanú)
• Ennio Morricone
• Boross Péter egykori miniszterelnök (Hóbagoly)
• Stanley Kubrick filmrendező (2001 Űrodüsszeia, Mechanikus narancs)
• Hankiss Elemér (SZDSZ alapú megmondóember)
• Tom Lantos (amerikás zsidó potentát)
• Vjacseszlav Tyihonov színész (Stirlitz)
• Ariel Saron (egykori izraeli miniszterelnök)
• Sándor Csikar focista Che Guevara
• Elie Wiesel szélhámos (bár nála a személyi adatok erősen kétségesek)