Az október 23-i események margójára

Előzetesen azt terveztem, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, idén is csinálunk egy rövidebb fotóvideót és egy kicsit hosszabb mozgóképeset a 23-i eseményekről. Azonban a pesti az utcákat járva, az eseményeket szemlélve végül úgy döntöttem, hogy mégsem. De legfőképp minek. Az ok teljesen egyszerű. Lényegében nem volt mit fotózni, nincs mit megmutatni. A mi forradalmunk ugyanis kis túlzással érdeklődés hiányában nagyrészt elmaradt. Ahol meg többen voltunk, ott meg csak azt lehetett volna ismét megmutatni, amit tavaly, vagy tavalyelőtt már megtettünk, mert se a díszlet, se az elhangzó beszédek, se semmi nem hozott idén sem újat.

Tényleg nem akarok ünneprontó lenni, és nem akarom túldimenzionálni sem a kérdést, ezért aztán nem is mennék bele semmilyen ok, okozat keresésbe, se a háttér boncolgatásába, de azért néhány kérdést, azt gondolom érdemes megfontolni nekünk szimpatizánsoknak, de legfőképp azoknak, akik radikális oldalt vezetni hivatottak:

Vajon hogy fordulhat, hogy fordulhatott az elő, hogy Gyurcsány Ferenc az ’56-os forradalomra emlékezve úgy meg tudott szólalni Budapest egyik terén, hogy senki nem volt ott, aki szóvá tette volna azt a gazemberséget, amit ellenünk, magyarok ellen elkövetett? Vajon hogy történhetett meg az, hogy Gyurcsány Ferenc a beszédét úgy el tudta mondani a rá váró agyhalottaknak, hogy nem volt ott senki, aki felemelt volna egy transzparenst emlékeztetve a jelenlévőket és az eseményről beszámoló médiát 2006 gyalázatára?

Vajon hogy lehet az, hogy közölünk valaki megszervez és meghirdet egy ellendemonstrációt a Jégbüféhez, tiltakozásul a liberális hazátlanok összejövetelére, de ott csak egy maréknyi radikális jelenik meg, akiknek lényegében fogalmuk sincs arról, hogy néhány jól ismert szöveg skandálásán kívül mihez kezdjen a helyzettel, mert nincs egy vezető, nincs senki, aki a tiltakozás élére állna?

Vajon hogyan történhet meg az, hogy villámtüntetés szerveződik a szerb nagykövetség elé a hétvégi Temerinben történt incidens miatt, de a legnagyobb tömegű radikális megmozdulás műsorvezetője a megemlékezésük végén nem ide küldi az embereket, hanem koncertezést ajánl, majd azért megemlítve a délvidéki történéseket is, lényegében elhatárolódik attól a radikális szervezettől, amivel egyébként szövetségben indult a parlamenti választásokon?

Vajon hogy történhet meg az, hogy este egy nagyobb tömegű fáklyás felvonulás indul a rádió épületéhez úgy, hogy a részvevők megállás nélkül, szinte közvetlenül azon színpad előtt haladnak el, ahol egy másik maroknyi ember előtt Rácz Sándor, az 1956-ban életfogytiglanra ítélt egykori szabadságharcos tart egy másik nemzeti szervezet nevében megemlékező beszédet?

És még lehetne sorolni az ilyen és az ehhez hasonló kérdéseket a 23-i rendezvények kapcsán, de azt gondolom ennyi is épp elég ahhoz, hogy rá lehessen világítani arra, hogy a radikális oldalon nincs meg az egység, hogy elbeszélünk egymás mellett, hogy a háttérben zajló belső kiszorítósdi és széthúzás következtében elvesztettük az utcát, amit most már egyértelműen a narancsködben tévelygők és a liberális senkiháziak uralnak.

Nem kell politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy látható legyen: mára a magyar politikai rendszer háromosztatúvá vált. Az egyik pólus a fidesz és a már régóta köré csoportosuló szatelit szervezetek, a másik a most zászlót bontó Együtt 2014 mozgalom, mely minden bizonnyal magába tömöríti majd a az összes szervezetet a szélsőbalosoktól a liberálisokig és vagyunk mi, a radikális tábor. A másik kettő már rájött arra, hogy csak egységben érhető el bármilyen eredmény is, mi pedig ilyen-olyan érdekek, vélt vagy valós sérelmek miatt eljutottunk oda, hogy nem értünk szót egymással, hogy szépen szétforgácsoljuk magunkat.

„Külön-külön látunk, és külön-külön érzünk, de csak együtt van esélyünk, hogy valamit elérjünk” – mondja a dal.

Jó lenne, hogy akik az egyes radikális szervezetek élén állnak, ezt nem tévesztenék szem elől…

--------------------------------------------------------------------------------------------------------  [nagyításért katt a fotókra]

Deák tér

Deák tér

Jégbüfé előtt

Szerb Nagykövetség