Nyelvtannácik és nyelvtan-antifák

Azzal nincs is gond, hogy jövevényszavakat veszünk át, akár például az amerikai angolból is. Mindig voltak és lesznek idegen hatások. Az aggasztó jelenségek akkor kezdődnek, ha az idegen hatás a saját anyanyelvünket is megtámadja, és kikezdi még a nyelvtani struktúrákat is. Márpedig többé-kevésbé észrevétlenül ez folyik. Vannak személyek és körök, akik helyeslik és biztatják ezt a fellazítási folyamatot. A szélsőliberális Vágó István a Fábry Sándorral folytatott emlékezetes vitájában néhány évvel ezelőtt azt a meggyőződését (érdeküket?) hangsúlyozta, hogy nem szabad a nyelvet és a helyesírást tanítani, hanem mindenki úgy beszéljen és írjon, ahogyan akar, nem kellenek szabályok. Mint az élet más területein, ez a látszólag vonzó hozzáállás zülléshez, szétmálláshoz, majd egy idegen erőnek a vákuumba benyomulásához vezetett.

Alább néhány példa a nyelvünkbe - utolsó védelmi vonalunkba - benyomuló Amerikára.

Aki ragaszkodna az igazi magyar szabályokhoz, azt jellemző módon ezzel a szóval bélyegzik meg: nyelvtannáci.


Nagy kezdőbetű. Nemzetek nevei: Magyar, Svájci, Török. Személyes névmások: Én, Ő. Talán nem kell bizonyítani, hogy ez egyértelműen amerikai angol helyesírási mintát követ.

Határozott névelő elhagyása birtokos személyragos főnév elől. A Vasas stadionjában játssza a visszavágó mérkőzést. Vagy: Megmentetted életem! Ettől száraz lesz a szöveg, mint a tíznapos piskóta. De erőnek erejével követi az amerikai angol mintát, ahol a my, your, his stb. elé soha nem kell névelő. Magyarul viszont legtöbbször mesterkélten és életszerűtlenül hat. Ráadásul sok esetben szövegérthetőségi problémát is okoz, mert az alany első hallásra átváltozik birtokos jelzővé, és hiányolni kezdjük az alanyt. Ki játssza a Vasas stadionjában a visszavágó mérkőzést? Hirtelen nem is értjük. Pedig gördülékeny és azonnal érthető volna, ha kitennénk a névelőt: A Vasas a stadionjában játssza. De akkor nem lenne elég trendi, elég álművelt.

Ékolás. Igyék, történjék, találkozzék - vagyis ikes igék régies és meglehetősen avítt felszólító módja. Ez már szerencsére múlófélben van. Hat-nyolc évig járványszerűen dühöngött az alkalmazása, és a használói a nem ikes igékbe is beleficamították: tanuljék, találjék. Bizony ez is amerikai angol mintát tukmál ránk, még akkor is, ha önmagában nincs köze az amerikai filmekhez. Azért amerikai hatás mégis, mert helyettesít egy angol nyelvi jelenséget, ami nálunk nincs: a conjunctive-t, vagyis a kötőmódot. A tudatlan, de nagyképű fordító conjunctive-t észlelt, és mindenáron ki akarta fejezni magyarul. Ezért ráncigált elő egy ilyen formulát. Aztán elterjedt a sok vakegér között.

Aztolás. Odament az ablakhoz, és becsukta azt. Teljesen felesleges benne az „azt”, mert a tárgyas ragozásból egyértelmű, hogy valaki odament az ablakhoz, és azt csukta be. De angolul ott az „it”: she went to the window and opened it. Hát akkor fordítsuk le, villogjunk vele, terjesszük el, és képzeljük magunkat a magyar nyelv ki tudja, milyen felkent művelőjének.

Halmozott egyes számú alanyhoz többes számú állítmány. Nikolett és Bernadett elmentek a szoláriumba. Normális, épkézláb magyar nyelvben nem „elmentek”, hanem „elment”. De az amerikai angolban többes szám van ilyenkor, és mivel ami amerikai, az nyilván szentséges és rózsaillatú, ezért a tudatlan, de nagyon is tudónak látszani akaró sznobok többes számú állítmányt használnak. Nagyon tróger így, de ezt ők nem tudják.

Nyilván van még több ilyen jelenség, ezek csak példák voltak. Terjesztőjük az évszázados ájult Nyugat-imádat, valamint az egyszerű sznobizmus, amivel az újdonsült - vagy nagyon is odabetonozódott - „elit” félművelt, de előnyös pozícióban üldögélő tagjai a nem létező műveltségüket próbálják ilyen csingilingikkel pótolni annak megindoklására, hogy ők bizony jogosan lehetnek elit. Cserébe zsigerből és rutinosan alájátszanak a gyarmatosítóknak.

Tehát itt is az folyik, mint minden másban...