OV és a szűkre szabott lehetőség

Alig telt el két év a választások, a narancsos forradalmárok győzelme óta, mára ismét eljutottunk oda, hogy a pofátlanság és a cinizmus kormányzati rangra emelkedett. Mi több beépült, szerves része lett a narancsos kommunikációnak, mint anno a gyurcsányi időkben. Azonban addig, amíg ezt a műsort a huszadrangú fidesznyikek adják elő valamilyen magamutogató sajtótájékoztató, vagy tévéműsor keretében, addig a dolog csak bosszantó, esetleg kiábrándító, de amikor a Parlamentben, élő egyenes adásban a miniszterelnök nézi szemrebbenés nélkül hülyének mind a képviselőket, mind a közvetítést nézőket, az már komoly üzenetértékkel bír, mondhatnánk azért az már valami...


Alig telt el két év a választások, a narancsos forradalmárok győzelme óta, mára ismét eljutottunk oda, hogy a pofátlanság és a cinizmus kormányzati rangra emelkedett. Mi több beépült, szerves része lett a narancsos kommunikációnak, mint anno a gyurcsányi időkben. Azonban addig, amíg ezt a műsort a huszadrangú fidesznyikek adják elő valamilyen magamutogató sajtótájékoztató, vagy tévéműsor keretében, addig a dolog csak bosszantó, esetleg kiábrándító, de amikor a Parlamentben, élő egyenes adásban a miniszterelnök nézi szemrebbenés nélkül hülyének mind a képviselőket, mind a közvetítést nézőket, az már komoly üzenetértékkel bír, mondhatnánk azért az már valami.

Pedig ezt történt.

Hétfőn az országgyűlési interpellációk során Novák Előd, a fideszes kormányzat ügynökkérdésben fennálló álláspontja felől érdeklődött rámutatva egyúttal arra, hogy a narancsosok által néhány hónapja a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatójának kinevezett Böröcz István, a politikai rendőrség Nádasdy fedőnevű ügynöke volt. Aztán megemlítette még, hogy a rendelkezésre álló információk szerint nem ő az egyetlen az állami vezetők közül, aki együttműködött a Kádár-rendszer állambiztonsági szerveivel. Novák példaként hozta fel Horváth Józsefet, az UD Zrt. korábbi vezetőjét, aki anno a III/III-as csoportfőnökség egyik tartótisztjeként tevékenykedett, de a kormányváltás után a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettesévé lépett elő. De előkerült Martonyi János, külügyminiszter neve is, aki pedig annak idején Magasdi fedőnéven, a III/II-es csoportfőnökség kötelékében teljesített szolgálatot.

OV az ügynöklisták kapcsán feltett kérdésre, mi szerint mikor fogják azokat nyilvánosságra hozni, gyurcsányi magaslatokba emelkedve, hivatalos válaszként a következőket találta mondani: „A mai magyar jogi helyzet szűkre szabja a kormány betekintési és cselekvési jogosítványait. Ha szélesebb jogot adnának, ha szélesebb lehetőséget kapnék, el is tudnék járni.” Aztán még hozzátette: „Megismétlem, ha kapunk szélesebb cselekvési lehetőséget, szélesebben, mélyebben és hatékonyabban fogunk eljárni, mint ahogy ma ez történik.”

És nem szakadt le a plafon.

A kétharmados többséggel rendelkező miniszterelnök, aki az elmúlt hónapokban a legpitiánerebb jogtechnikai manőverekkel, kis túlzással kedve és pillanatnyi hangulata alapján szinte teljesen átírta az ország jogi szabályozását, aki új alaptörvényt alkotott és fogadott el, az most azzal védekezik, hogy sajnos se neki, se a kormányának nincs elég jogi felhatalmazása ahhoz, hogy az ügynökügyet megnyugtatóan megoldja.

Ha ezt a hírt az ember kívülállóként olvassa az újságban egy másik országról, szinte biztosan felnevet mondván, hogy ezek mekkora egy lúzerek és magában eljátszik a gondolattal: Ha így áll a helyzet, akkor nincs más hátra, minthogy Orbán Viktor miniszterelnöknek hivatalosan fel kell kérnie Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, hogy a Fidesz kétharmados parlamenti frakciója adjon felszólítást és felhatalmazást Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy alkossa már meg a vonatkozó törvényt, ami alapján a kormány és a miniszterelnök el tud majd járni a kérdésben…

Abszurdisztán él és virágzik. Ez kétségtelen.