A fiúk a bányában dolgoznak

Az akkor még Ózdhoz tartozó Farkaslyuk községben és bányatelepen a kilencvenes évek elején gazdaságtalanságra hivatkozva beszüntették a 80 éves múltra visszatekintő állami tulajdonú szénbánya működtetését. Azonban a felhagyott bányában sok szén maradt úgy, ahogy a környéken becsukott sok más bányában is. Farkaslyukban csak az volt különleges, hogy egyes helyeken egy-két méterrel a felszín alatt is található némi kis szén. Néhány hónapja felröppent a hír, hogy újranyitnák a farkaslyuki bányát, de a bejelentés sokkal több kérdést vetett fel, mint ahány válasz eddig született. A fiúk a bányában dolgoznak, avagy a farkaslyuki bánya újranyitásának titkai…

Balról jobbra: Riz Gábor (Fidesz) parlamenti képviselő, mellette aki olvas: Molnár György tulajdonos-vezérigazgató, mellette a tiszteletbeli izlandi követ (neki nincs köze a bányához), őmellette a lelkész, aki felszentelte a bányát, végül őmellette Fürjes Pál (Fidesz) ózdi polgármester

Az előzmények

Az akkor még Ózdhoz tartozó Farkaslyuk községben és bányatelepen a kilencvenes évek elején gazdaságtalanságra hivatkozva beszüntették a 80 éves múltra visszatekintő állami tulajdonú szénbánya működtetését. A bányászokat erős állami ösztönzéssel rokkant- vagy korkedvezményes nyugdíjba küldték. Nem maguktól mentek ám, mint amivel mostanában visszamenőlegesen vádolják őket, hanem küldtek mindenkit, hogy megszabaduljanak tőlük.

A felhagyott bányában sok szén maradt. Ez nem nagy mutatvány, a környéken sok más becsukott bányában szintén sok szén maradt. Farkaslyukban inkább csak az volt különleges, hogy néhol egy-két méterrel a felszín alatt is található némi kis szén. Erre a szép nagy számban ott élő helyi cigányok lecsaptak, és házi eszközökkel rendszeresen kapirgáltak maguknak tíz-húsz kiló tüzelőt, sőt néhány zsákkal eladásra is. Ez látványos szociofotókra adott alkalmat, a média a tíz ujját is megnyalhatta.


Az ötlet

Mi lenne, ha újra megnyitnánk a farkaslyuki bányát?

A média már úgyis előkészítette a terepet a kapirgáló cigányok mutogatásával.
Sok minden szól mellette. Munkahelyteremtés! Szociális szempontok! Cigányok! Energiahordozóhoz jutás a mai energiaérzékeny időkben! A nép megnyugtatása! A mindenkori miniszterelnök ígérgetéseinek alátámasztása! Pénzmozgások megélénkülése! A saját helyi disznóságainkról a figyelem elterelődése!

Nagyon sok szól ellene is - de hát megsegít bennünket Isten és az Európai Unió. Vagy nem... Majdcsak lesz valahogy, de addig sok idő telik el, és közben nálunk a kasszakulcs.


A szereplők

Molnár György vállalkozó, aki elvileg szegedi. Ő a tulajdonos és vezérigazgató. Klasszikus, képeskönyvbe való nagybetűs Vállalkozó hosszú fekete kabáttal, Bundesliga-frizurával és nagy fekete autóval és szájzárasan hallgatag viselkedéssel. Korábbi tevékenységét homály burkolja - ez azért furcsa, mert egy bányanyitáshoz sok pénz kellene, márpedig akkor már hallottunk volna róla. Annyit mégis sikerült róla kideríteni, hogy volt néhány kis-közepes vállalkozása faipar és erdőgazdálkodás terén, ezek azonban befulladtak. Néhány milliós tartozások maradtak utánuk, ami nem utal valami nagy tőkeerősségre. No és Molnár György nem más, mint a szendrői várkapitány! Megvette a szendrői várromot a hozzá tartozó domboldalakkal, és önmagát várkapitányként szerepeltette egy darabig. Most már eladni igyekszik a várromot, ez erről az utolsó hír.

Gábor Dezső a farkaslyuki polgármester, egyben a falu iskolaigazgatója. Kezdettől fogva, amióta a falu a 90-es évek közepén elszakadt Ózdtól. Addig az ózdi önkormányzatban volt MSZP-s önkormányzati képviselő, ami errefelé nagy sarzsi, nagy hatalom tud lenni. A helybeliek elmondásai szerint egy fáraót és istenkirályt tisztelhetünk benne, aki élet és halál ura, de legalábbis minden munkaalkalomé és megélhetésé. Moldova írja a Tisztelet Komlónak!-ban, hogy a helyi nacsalnyikok hatalma a Budapesttől való távolság arányában négyzetesen növekszik - nos ez itt Borsodban is megtapasztalható. A mostani rendszerben pláne. Gábor Dezsőt csak egyvalami bántja: Farkaslyuk súlyosan eladósodott, küszöbön a csőd, és holmi csődbiztossal esetleg elveszik tőle a kasszakulcsot. Mindenképpen kavarni kell valamit!

Riz Gábor a térség most először megválasztott fideszes parlamenti képviselője. Tipikusan a tanítóképzős fiúk fajtájába tartozik. Tetszenek ismerni ezt a fajtát? A hatvanas-hetvenes években a középiskolás fiúk eszesebbje és szorgalmasabbja egyetemre ment, vagy legalábbis főiskolára. Aki nem tartozott ezek közé, de mégis valami diplomaszerűséget akart, az fiú létére tanítóképzőbe iratkozott. Ott az alsó tagozatos nevelőket képezték. Ezek a fiúk persze dehogyis akartak nyolcéves gyerekekkel veszkődni, hanem csak a papír kellett, hogy aztán beálljanak főállású és különösen gátlástalan karrieristának pártvonalon. Őket a rendszerváltás sem zavarta, sőt ekkor tavaszodott fel nekik igazán, mert kiszélesedett a pálya. Rutinosan nyomulnak előre, ami annál is könnyebb, mert a pártpolitikai porondokon a saját hasonszőrűik között érezhetik magukat. Riz Gábor is ilyen tehát. Egyvalamihez ért: úgy tenni, mintha csinálna valamit. Hosszú fekete kabátban persze.


A megnyitó

Tavaly novemberben szenzációt röpítettek világgá a hírügynökségek: újra megnyitották a farkaslyuki bányát, és az hamarosan 1000-1200 dolgozónak ad munkát!

Molnár György tulajdonos-vezérigazgató bejegyeztette az Ózdi Szénbányák Zrt-t, és nagyon szép megnyitóünnepséget rendezett a befalazott bányabejárat előtt a környékbeli fideszes elit, a helyi tótumfaktumok és a tétován reménykedő lakosság részvételével. Volt minden, ami kell - meghatott beszédek, felszentelés, bányász-zenekar, állófogadás. No és persze kibontották a befalazást. Igaz, hogy mögötte pár méterrel újabb befalazás állt. Az ígéretek pedig arról szóltak, hogy most aztán nekilódul a munka, a szervezés, a helyreállítás, a toborzás, a próbafúrások, minden.

Igaz, felelős állami vezetők, valamint bányaipari szakemberek nem jelentek meg a szervezők részéről...


Wishful thinking

A lakosságot mintha elvarázsolták volna. Igenis elhittek mindent. Hiszen a tévé is bemondta! Akkor már biztos. Sőt az újságok is megírták. Meg hát ”ők ott fenn” megszervezik és csinálják. A hit legfontosabb és lényegében egyetlen tartópillére az volt, hogy nagy szükség van egy ilyen munkahelyteremtésre. Ebből az egyszerű ember számára logikusan és egyértelműen adódott a következtetés, hogy akkor minden rendben is van, minden igaz, ennek így kell lennie. Nagyon sok minden alapozódott már erre a wishful thnikingre, vágyvalóságra Magyarországon az elmúlt két évtizedben. Meg is látszik az eredménye az országon... De a mechanizmus, a beidegződés, a hihetetlenül gyermeki világszemlélet továbbra is él, és a későbbiekben is bárki nyugodtan alapozhat rá a bizniszeihez.

A maroknyi kételkedő mélységesen csendben maradt. Próbált volna megszólalni! Azonnal nekiugrottak volna, hogy ellenség, aki meg akarja akadályozni a közelgő Megváltást.


Kérdések

Személy szerint én is nagyon szeretném, ha újra megnyílna a bánya, és ilyen nagyságrendben keletkeznének munkahelyek - méghozzá a termelőszférában, ráadásul magyar tulajdonú vállalkozásban, ami nem viszi ki a hasznot az országból. De hogy hihessek benne, reális választ kellene kapnom néhány kérdésre:

• Hol az üzleti terv? Egy ekkora volumenű beruházásnak nem lehet nekivágni terv nélkül. Mégse mutatták be, holott már többen kérték.

• Mennyi pénz kell hozzá? Bányához értők szerint cirka 20 milliárd, vagyis húszezer millió. Van? Az Ózdi Szénbányák Zrt. állítólag másfél milliárddal indult, már persze ha tényleg le is tették ezt az összeget. Az ide törpe. Honnan lesz a többi?

• Honnan vesznek bányászokat? Az utóbbi húsz évben nem történt bányászképzés. A régi generáció kiöregedett, nyugdíjba ment, új generáció nincs. A bánya nem vicc, oda nem lehet amatőröket vagy közmunkásokat leküldeni.

• Hogyan tudják megoldani a föld alatti berendezések beszerzését? A régiek tönkrementek már, az újaknak eleget kell tenniük az EU-előírásoknak is, tehát mindenből vadiújat kell beszerezni. Iszonyú beruházás kellene hozzá.

• Hogyan oldják meg a szállítást? Teherautók tömege, drótköteles szállítópálya, vasúti bekötés, vagonok, minden ilyesmi honnan lesz?

• Hogyan oldják meg a villamosenergia-ellátást? A hajdaninak nyoma sem maradt.

• Hová teszik a meddőt?

• Mekkora termelés szükséges ahhoz, hogy kitermeljék vele a megígért 1000-1200 dolgozó munkabérét, a beruházás egyéb költségeinek megtérüléséről már nem is beszélve? Volt ekkora teljesítménye a farkaslyuki szénbányának valaha is, akár a legnagyobb fénykorában?

• Hol, kinek és mennyiért fogják eladni a szenet? De úgy, hogy versenyképes legyen az ára az importtal. Annak idején a bezáráskor éppen a gazdaságtalanság volt a megszüntetés fő oka.

Némi gyanakvásra és óvatosságra int az ingatlanok tulajdonviszonyának rendezetlensége. Mint kiderült, a bánya egész környéke egy bizonyos ELCO nevű, a működését már rég abbahagyott cég tulajdona. Még a megnyitóünnepség is olyan területen történt, ami nem a bányáé. Az ELCO nagyon magas árat kér a területekért, főleg most, hogy az annyira kell a bányának. Nem lehetett volna már előre és akkor még olcsón megvenni?

Semmi bizonyíték arra, amit a hozzáértők beszélnek, vagyis hogy az ELCO tulajdonosa és Molnár bányatulajdonos már az elején összepaktált, és együttesen akarják az államot a besült, amúgy értéktelen földterületek kisajátítására késztetni, és aztán osztozni a hasznon. Úgyhogy ez csak feltételezés...


Média-hekkelés

Az egész farkaslyuki felhajtásnak leginkább csak attól van létezése, hogy a média emlegeti. Az újságok és a tévék imádnak ilyesmiről hírt adni, keresve keresik, érzékenyek rá, azonnal és szinte öntudatlan révületben közreadják.

Ha visszakövetjük az országos média híreit, azt tapasztalhatjuk, hogy a forrás mindenhol az Észak-Magyarország című, amúgy olvashatatlanul bárgyú miskolci megyei napilap. Ők pedig a netről veszik a boon.hu nevű még sokkal bárgyúbb kis hírportálról. Ezen a boon.hu-n irkálja a Farkaslyukról szóló hurráoptimista reklám-álcikkeket M. E. monogram, akit a farkaslyuki polgármester fizet ebből a célból.

Ő az ősforrás, sőt igazából ő az egyetlen forrás...