A legjobb tanítvány

Gyurcsány Ferenc büszke lehet magára. Bizonyítottan és minden kétséget kizáróan ismét olyan tettet hajtott végre, ami a magyar politikai életben ezidáig még senkinek sem sikerült. A munka minden valószínűséggel nem volt egyszerű, mondhatnák, nem mehetett könnyen. Azonban Ferenc energiát és időt nem kímélve mára amellett, hogy összehozta egy pártba az összes idiótának látszó balliberáltat, egyúttal megtalálta azt az embert is, aki a megfelelő időben majd méltó utódja lehet, de aki már most is szellemi társa és nem utolsó sorban, aki az egyik legfőbb tulajdonságát tekintve pontosan olyan, mint amilyen ő maga: nem csak egy gátlástalan hülyének látszik, hanem valóban az is…


Gyurcsány Ferenc büszke lehet magára.

Bizonyítottan és minden kétséget kizáróan ismét olyan tettet hajtott végre, ami a magyar politikai életben ezidáig még senkinek sem sikerült, vagy legalábbis nagyon keveseknek. A munka minden valószínűséggel nem volt egyszerű, mondhatnák, nem mehetett könnyen. Azonban Ferenc energiát és időt nem kímélve mára amellett, hogy összehozta egy pártba az összes idiótának látszó balliberáltat, egyúttal megtalálta azt az embert is, aki a megfelelő időben majd méltó utódja lehet, de aki már most szellemi társa és nem utolsó sorban, aki az egyik legfőbb tulajdonságát tekintve pontosan olyan, mint amilyen ő maga: nem csak egy gátlástalan hülyének látszik, hanem valóban az is.

És Molnár Csaba, ez a végtelenül szimpatikus, megnyerő arcú fiatalember mindennap bebizonyítja, hogy a Mester választása nem volt véletlen, hogy igen, ő az, aki a Mester mellett legjobban ki tudja domborítani, aki a széles tömegeknek legjobban meg tudja mutatni, a Demokratikus Koalíciónak hívott szemétdomb igazi arculatát.

Az alelnök úr tevékenysége már eddig is mérhetetlenül magas színvonalon zajlott, azonban az utóbbi napok történései kihozták belőle azt a gondolatsort, amivel az idők végezetéig kitörölhetetlenül beírta, pontosabban belevéste magát a honi balliberált idióták emlékkönyvébe.

Mint az talán sokak által ismert, április 10-én, kedden volt Hofi Géza halálának 10. évfordulója. Az esemény politikai szempontból valljuk meg, nem túl nagy jelentőséggel bír, de ennek ellenére a Demokratikus Koalíció elnöksége úgy érezte, hogy a pártnak mindenképpen meg kell szólalnia az évforduló kapcsán. A lehetőség természetesen Molnár Csabát illette meg, aki ismét maradéktalanul élve a lehetőséggel és a Mester bizalmával, előadta az utóbbi évek legszánalmasabb performanszát:

Tíz éve hunyt el Hofi Géza. Alig néhány órával azután, hogy az elvesztett első választási forduló után Orbán Viktor elmondta gyűlöletbeszédét a Testnevelési Egyetemen.

Hofi Géza nemzeti kincs volt - és ma is az. Szókimondó kritikus, a nép hangja, nem csoda, hogy legendás bemondásait ma is kívülről fújja az ország. Hofi tudta a titkot: úgy bírált, hogy a görbe tükör elé nem csak a gúnyolt, parodizált, pellengérre állított személyt vagy jelenséget, hanem önmagát is odaállította.

A kiöregedett vadászkutya, ahogy legendás dalában énekelte, értünk is ugatott. Humora, egész lénye hiányzik. A DK megőrzi Hofi Géza emlékét.


Molnár Csaba
országgyűlési képviselő
ügyvezető alelnök
Demokratikus Koalíció
[az eredeti hírért katt IDE]

„Tíz éve hunyt el Hofi Géza. Alig néhány órával azután, hogy az elvesztett első választási forduló után Orbán Viktor elmondta gyűlöletbeszédét a Testnevelési Egyetemen."

In memoriam DK módra.

Azt hiszem, ezek után már csak egyetlen kérdésnek van helye.

Van még ennél lejjebb?