Egy nap, két tragédia, avagy mindig a remény hal meg utoljára…

A két dolognak lényegében és minden bizonnyal semmi köze nincs egymáshoz, de mégis van valami mélyen szimbolikus abban, hogy pont azon a napon borult lángokba Krasznahorka vára, a magyarság egyik jelképe, mint amelyik napon a felvidéki magyarok szavazataikkal talán végleg elindultak a teljes asszimiláció felé. Így aztán talán nem túlzás azt mondani, hogy mi, magyarok ezen a hétvégén minden szempontból súlyos veszteségeket szenvedtünk. Az elszakított területeken élő nemzetrészünk identitásvesztése ma már megerősített ténynek tekinthető, az egyik legszebb felvidéki építményünk és örökségünk pedig a szemünk láttára lett a lángok martaléka.

Hogy mi lesz majd a várral és mi lesz majd az emberekkel, ma még csak sejthető, de az szinte biztosnak látszik, hogy a vár romjait valószínűleg előbb és sokkal gyorsabban lehet újjáépíteni, mint változásokat, új gondolatokat és régi érzéseket ültetni az ottani fejekbe és a szívekbe. Mert a felvidéki választások eredményeit böngészve jól látható, hogy az ott élő magyarok el vannak tévedve, hogy elveszett a magyarságba vetett hit, hogy elvesztek azok a nemzeti érzések, amelyek az elmúlt ezer évben, jóban-rosszban összetartottak minket.

Ha nem így állna a helyzet, akkor nem történhetett volna meg újra az, ami már az előző parlamenti választásokon is megesett. Akkor nem történhetett volna meg az, hogy a felvidéki magyarok többsége ismét azt gondolja, hogy számukra a Bugar Bela vezette Híd-Most párt által hangoztatott „nagy, békés együttélés” álságos szlogenje jelenti az egyedüli megoldást.

De mondja már meg valaki, hogy milyen megoldást adhat egy olyan párt, aminek egész egyszerűen semmi, de semmi köze nincs a magyar érdekekhez?
Miért nem látható a Felvidéken az, ami innen teljesen egyértelmű?

Miért nem látható arrafelé az, hogy Bugar politikája igazából nem más, mint egy szlovák bizniszpárt törekvése a felvidéki magyarság teljes beolvasztására és eltüntetésére?

Miért nem látható Komáromban, Léván és a többi, magyarok lakta településen, hogy attól, hogy valaki magára ragasztja a magyar címkét, még nem válik azzá, hogy a Most-Híd a legenyhébb megfogalmazás szerint is kollaborál a tótokkal és a jól fizető pozíciókból magasról tesz arra, hogy mit gondolnak, hogy mit várnának el tőle a magyar választók?

Bár ez utóbbi kérdés és a rá adható válasz talán mégsem annyira egyértelmű, mert mint látható a felvidéki magyar választók nem várnak el semmit, legalábbis semmi olyat, ami a magyar érdekek képviseletét jelentené. Ha így lenne, akkor nem felejtették volna el, akkor a voksolás során figyelembe vették volna azt, hogy a Híd-Most az elmúlt kormányzati ciklusban mit tett a felvidéki magyarság érdekében. Akkor sokakat befolyásolhatott volna, hogy a Bugar Bela vezette formáció az elmúlt két évben kormánypártként semmi érdemi lépést nem tett se a nyelvtörvény, se az állampolgársági törvény megváltoztatása ügyében.

De ez semmit nem számított, ez senkit sem érdekelt. A magyarok többsége rájuk szavazott. Sőt, mára már az is kiderült, hogy a magyar szavazatoknak köszönhetően a Híd-Most bejuttatta a parlamentbe Andrej Hrnčiart, a Matica Slovenská magyargyűlölő szervezet meghatározó tagját is. Igen, a mieink betoltak egy ordas tót nacionalistát parlamentbe, mivel ő is befutó helyen szerepelt a párt választási listáján.

Vajon komolyan gondolja, komolyan gondolhatja egyetlen magyar is, hogy Hrnčiar majd megalkuvás nélkül fogja képviselni a magyar érdekeket?

Azt hiszem sokáig, nagyon sokan hittünk abban, hogy úgy, ahogy itthon, úgy majd ez elszakított részeken, és így a Felvidéken is lesz magyar ébredés. Azonban ez nem így van. Sőt, a mindennapok azt mutatják, hogy erre ma már nagyon kicsi az esély. A felvidéki magyarság jól érzékelhető módon elindult egy olyan úton, ahonnan nem is tudom, hogy lesz-e valaha visszaút. A Bugar-féle hazaárulóknak sikerült a körükben egy olyan szemléletmódot meghonosítani, ami minden ízében ellentmond az összmagyar érdekeknek. Mára pedig elérték azt is, hogy a szlovák műállam parlamentjében nincsenek magyarok, csak néhány magyar nevű senkiházi, akik semmiben sem különböznek tót társaiktól…


…Krasznahorka várát újjá kell, és újjá is fogjuk építeni. A vár sorsa és majdani újjászületése pedig talán erőt és példát is adhat arra, hogy ha mindannyian egy irányba húzunk, ha van magyar összefogás, akkor nagyon sok mindent elérhetünk, akkor ismét tudunk közös célokat találni, amikért lehet és érdemes is küzdeni.

Talán…

Mindig a remény hal meg utoljára…