Dóktori érktekezéss

Egyre szebben alakul ez a Schmitt-ügy, valljuk meg. Az eseményeket figyelve pedig minden további nélkül kijelenthető, hogy ez a történet egy igazi esszencia, mondhatnánk látlelet, egy pontos kórkép, amiben benne van az elmúlt 20, vagy inkább az elmúlt 60 év minden ismérve, minden gátlástalansága és minden mocska.

Az elmúlt hetekben egyre inkább bizonyossá vált, hogy a köztársasági elnök kisdoktori disszertációja csalás, hogy az abban leírtakhoz Schmitt Pálnak legfeljebb annyi köze van, hogy összeollózta az anyagot és megírta hozzá a tartalomjegyzéket. Bár még ez utóbbi sem biztos, hisz annak idején a magas pozícióban lévő elvtársak mellett, mint amilyen Schmitt is volt, titkárnők és segítők hada dolgozott. De történt bárhogy is, ennek ma már nincs semmi jelentősége. A lényeg, hogy a dolgozat mások szellemi alkotásának teljes másolata.

A plágium gyanú tegnapelőtt aztán hivatalosan is megerősíttetett, amikor a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa nyilvánosságra hozta a kisdoktori értekezés vizsgálatát tartalmazó tényfeltáró jelentést. A vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy „a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul.” Azonban döbbenetes módon a tanács ebből nem azt a következtetést vonta le, hogy Schmitt csalt, hanem azt, hogy „A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak”.

Tegnapig ez utóbbi volt a ”legszebb” mondat, ami elhangzott ez ügyben. A „dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak” mondják a tanács tagjai, ami a magyar nyelv jelen állása szerint egyenlő azzal, hogy lényegében nem felelt meg. És ez nem is lehet másként, hisz az egyetem akkori szabályzata teljesen egyértelműen definiálta a doktori cím legfőbb feltételét: „a cím megszerzéséhez a tudományos munka módszereinek alkalmazásával, önálló kutatáson alapuló, új, tudományos eredményt mutató értekezés vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás benyújtására van szükség.”

A bizottság következtetését tovább színezi, hogy a jelentésükbe belevették az egyetem akkori szabályzatának a 23.§ 3. pontját is, ami szó szerint így szól: „Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.” [a jelentés teljes szövege ITT]


Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Vajon ezek alapján mi nem egyértelmű a tanács tagjainak?

Persze ez csak költői kérdés volt, hisz mindannyian tudjuk, hogy az egyetem nem mert szembemenni a narancsos kormányzattal, mindannyian tudjuk, hogy a tanács tagjai nem merték felvállalni, hogy nyíltan kimondják azt, hogy Schmitt Pál méltatlan a doktorátusra. Inkább hülyét csináltak magukból. Azt még mindig jobbnak gondolták, mint egyrészt viselni a döntésük következményeit, másrészt keresztbe tenni a haveroknak.

És ebben az egész történetben ez a legdurvább.

Az elvtárs, sógor, koma, jóbarát mentalitás ma is ugyanúgy működik, mint ahogy az elmúlt 60 évben. Nem az igazság, a tisztesség, a becsület számít, hanem az, hogy ki, kinek a kije, hogy hogy lehet későbbi pozíciókért lefeküdni bárkinek, hogy hogy lehet benyalni csontig az éppen uralkodó hatalomnak.

Ahogy akkoriban nem volt gond az, hogy Schmitt védésre való jelentkezése és a védés között csak 1 hónap telt el, hogy 30 nap alatt megoldották az egészet, hogy az elvtársak maguknak osztogatták a doktori címeket, úgy ma nem gond ezt az eljárást ugyanezen okokból megvédeni, nem gond összekacsintva a mostani hatalommal a gátlástalansághoz asszisztálni.

De nem csak ez a mentalitás él manapság, hanem az a mérhetetlen pökhendi pofátlanság is, amiről azt gondoltuk, hogy Gyurcsányék után azt már nem lehet überelni. Lehetett. Schmitt Pál ezt tegnap bemutatta, amikor arról faggatták, hogy mi a véleménye az egyetem jelentéséről: „Örülök, hogy Magyarországon működik a demokrácia. Örülök, hogy nincs kettős mérce. Örülök, hogy az elnökre is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint bármelyik más magyar állampolgárra. (…)

Egy pillanatig nem gondoltam, hogy lemondok. Nem azért választottak a köztársaság elnökének, hogy húsz évvel ezelőtt milyen kisdoktori dolgozatot írtam, valószínű más, egyéb kvalitások miatt. Én változatlanul felelősséggel végzem az elnöki munkámat és ez a végkövetkeztetés számomra egyfajta elégtétel. Akkor is igazam volt 20 évvel ezelőtt, mert az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint.”

És nem szakadt le a plafon. Pedig minden körülmény adott volt hozzá, ez kétségtelen.

Az „örülök, hogy nincs kettős mérce” és az „az elnökre is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok” jegyében érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években Magyarországon keményen büntették azokat a kutatókat, akikről kiderült, hogy koppintották doktori dolgozatuk egy részét. A Debreceni Egyetem doktori tanácsa 2009-ben megfosztotta doktori címétől azt a pedagógiatanárt, akiről kiderült, hogy 2004-es disszertációja 30 százalékát öt másik szerző munkáiból emelte át és tüntette fel sajátjaként. A Budapesti Corvinus Egyetemen a doktori iskola fennállása óta két ilyen eset történt. Az egyetem kivizsgálta az ügyeket, és a legsúlyosabb módon büntette a csaló hallgatókat.

De azt hiszem, hogy ezt az ügyet innentől már teljesen felesleges tovább boncolgatni, mivel az már a lényegen semmit nem változtat. Mert Schmittnek abban teljesen igaza van, hogy nem az alapján választották meg a narancsosok köztársasági elnöknek, hogy annak idején milyen dolgozatot hozott össze. Ezzel a kijelentéssel valóban nem lehet vitatkozni, hisz tény, hogy akkor is ugyanilyen nulla, gerinctelen alak lenne, ha történetesen soha nem derül ki, hogy nem saját maga írta a kisdoktoriját.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Frissítés 1. [2012. március 29.]

Ma délelőtt rendkívüli ülést tart a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa, mert időközben kiderült számukra, hogy a kisdoktori cím visszavonásáról vagy megtartásáról egyedül ez a testület illetékes dönteni.

A cirkusz folytatódik tovább…

--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Frissítés 2. [2012. március 29.]

Visszavették Schmitt Pál doktori címét - erről döntött a Semmelweis Egyetem szenátusa csütörtök délután a több mint háromórás ülésen.

Tulassay Tivadar rektor rövid sajtónyilatkozatban azt mondta, a szenátus a Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Kódexét tartja magára kötelezőnek, amely a jogszabályok betartása mellett a magas szintű, önálló tudományos munkát tekinti elengedhetetlennek. Az SE ennek szellemében elítéli a normák megsértését, és szankcionálja őket. Schmitt dolgozatának vizsgálata során pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az „a tudományos munka módszereivel készített munka kritériumainak nem felelt meg” – mondta a rektor.

A Dél-Koreából hazafelé tartó Schmitt Pál Frankfurtban, a repülőtér várótermében értesült arról, hogy visszavonták a doktoriját. Nyilatkozni nem akart, mint mondta, előbb szeretné megismerni a szenátus indoklását.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Frissítés 3. [2012. március 30.]

Ma este Schmitt Pál interjút adott a közszolgálati tévében, ahol megerősítette, hogy nem áll szándékában távozni a posztjáról. A Semmelweis Egyetem szenátusa által elvett doktori cím kapcsán pedig kijelentette: „Ha elveszik, elveszik, én is visszaadtam volna, de van bennem kitartás, és 70 évesen bebizonyítom, hogy képes vagyok a mai kritériumoknak megfelelő PhD-dolgozatot írni.”

A cirkusz folytatódik tovább…