Vajon lesz pofára esés a végén?

Hogy végül kiderül-e az igazság vagy sem, az egyelőre még nem tudható, az azonban biztos, hogy a Fővárosi Törvényszéken tegnap megkezdődött az a személyiségi jogi per, amelyet a holokauszt-túlélő Grüner Miklós [a fotón] indított Köves Slomó rabbi ellen, aki még 2009-ben egy internetes cikkben történelemhamisítónak titulálta őt.

Gondolom, a bevezető sorokat olvasva sokakban felmerül a kérdés, hogy mit érdekel minket az, hogy két zsidó milyen szirszar ügyön civakodik egymással? Mégis hol érint ez minket?

Ha az ügy valóban csak egy sima rágalmazási per lenne, mint aminek első hallásra látszik, akkor valóban nem lenne benne semmi érdekes. Azonban most jóval többről van szó, ugyanis a legjobb esetben bizonyítást nyerhet az az egészen megalapozott a feltételezés, hogy a holokauszt-ipar egyik legvisszataszítóbb figurája, Elie Wiesel nem más, mint az egyik legnagyobb szélhámos, akit valaha a hátán hordott föld.

A per igazi tétje ez.

Grüner Miklós az Auschwitzot is megjárt férfi, már évek óta próbálja felhívni a világ figyelmét arra, hogy a Nobel-békedíjas, magát Elie Wieselnek nevező valaki hamis személyazonossággal él és egyátalán nem az, akinek kiadja magát. Grüner szerint Wiesel egész egyszerűen ellopta egy lágertársa, Lázár Wiesel nevét és azonosítószámát. Grüner számára mindez akkor vált világossá, amikor először találkozott a magát Elie (Eliezer, Lázár) Wieselnek mondó holokauszt-sztárral. A találkozás alkalmával döbbenten állapította meg, hogy ez az ember nem az ő Lázár Wiesel barátja, akivel együtt volt a munkatáborban, hanem valaki, aki annak hazudja magát. Ennek akkor hangot is adott, aminek következtében Wiesel azóta sem volt hajlandó szóba állni vele.

Eleddig Grüner leleplezése nem sok sikerrel járt, mivel az általa hangoztatott és nem utolsó sorban bizonyítékokkal alátámasztott történetet az utóbbi évekig a radikális sajtón kívül senki nem volt hajlandó lehozni. Wiesel pedig talán tartva attól, hogy végül kiderül minden, ezidáig nem perelt helyreigazításért.

Így a történet jóideig elhallgatásra került, mígnem 2009-ben, Wiesel magyarországi látogatásakor Grüner újra előhozta az ügyet, ami immár nagyobb nyilvánosságot kapott. A dolgot ekkor már a magyarországi zsidó média sem tudta elhallgatni, így Grüner Miklós szavahihetőségét kezdték ki, melynek során Köves Slomó rabbi egy írásában történelemhamisítónak nevezte az idős embert.

Grüner azonnal átlátta a helyzetet, és mivel tudta, hogy őt sohasem fogják perelni, ezért ő indított keresetet rágalmazás miatt Köves ellen azért, hogy így közvetve a bíróságon tudja bebizonyítani azt, hogy Wiesel és az egész holokauszt-ipart megalapozó munkássága egy hatalmas nagy hazugság.

Mára már a zsidók is rájöttek arra, hogy a rágalmazással nem kicsi öngólt lőttek. Így Köves Slomó a sajtó képviselőinek már arról beszélt, hogy a Wiesel-ügy napirenden tartása alapot szolgáltathat az antiszemita és holokauszt-tagadó csoportok támadásaihoz, az ügyvédje, Nyizsnyovszki Alexandr pedig a tárgyalóteremben a kereset elutasítását kérte a bíróságtól mondván, hogy Köves a kifogásolt cikkében nem tényállítást közölt, csupán a véleményét fogalmazta meg Grüner Miklós tevékenységével kapcsolatban. Az ügyvéd végül még hozzátette: az amerikai állampolgár Wiesel személyazonosságát ezidáig hivatalosan egyetlen amerikai és nemzetközi hatóság sem vonta kétségbe, így tényként kell kezelni, hogy a Nobel-békedíjas író azonos azzal a személlyel, akinek vallja magát.

Az ügyvéd úr azonban azt valahogy elfelejtette hozzátenni, hogy Wiesel személyazonosságát azért nem vonta eddig kétségbe egyetlen bíróság sem, mert nem is volt eddig olyan per, ami ezt volt hivatott vizsgálni. Arról már nem is beszélve, hogy elég, mondjuk úgy sajátos észjárásra vall az az elgondolás, hogyha hivatalosan nem kételkednek valaki személyazonosságában, abban amit ő maga állít saját magáról, akkor tényszerűen annak kell elfogadni, aminek mondja magát.

De azt gondolom, hogy nem ez az utolsó olyan dolog, ami majd meglepődésre ad okot ennek az ügynek a kapcsán, hisz nem kérdés, hogy a holokauszt-ipar napszámosai minden cselt és fortélyt be fognak vetni annak érdekében, hogy Wiesel és az általa felépített mítosz semmit ne sérüljön.

Az előzetes információk szerint a Pataki Árpád bíró vezette Fővárosi Törvényszék február 6-án hirdet ítéletet az ügyben, aminek a vége ma még enyhén szólva is kétséges.

Vajon lesz pofára esés a végén?